Tisztviselő-galaxis 12 csillagozás

Momo Kapor: Tisztviselő-galaxis

"A tisztviselő-galaxis régi törvénye, hogy ott tartják a legtöbb értekezletet, ahol a legkevesebbet dolgoznak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az értekezleteken üldögélő tisztviselők úgy érzik, hasznos tagjai a társadalomnak, és ott szükség van rájuk. Az értekezlet jelenti létük hazug alibijét, s ha sokáig nem tartanak értekezletet, bűntudat gyötri őket, és úgy érzik, közeledik a vég. Ilyenkor a folyosókon fel-felhangzik az aggodalmaskodó mondat: »Gyerekek, régóta nem volt értekezlet!« – ezt pontosan úgy mondják, mint valaha azt, hogy »Régóta nem voltam már gyónni« vagy »Itt az ideje, hogy a fogorvoshoz menjek…«
A Végtelen Sorhoz hasonlóan, az értekezlet az adminisztráció valamilyenfajta közös imádsága. Pontosabban: az irodai életforma oltárán bemutatott időáldozat; eszköz arra, hogy minél kisebb területen, minél több alkalmazott gyűljön össze kollektív lelkiismeret-mosdatásra."

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1985
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630737442 · Fordította: Gyimót Ágnes

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Momo Kapor: Tisztviselő-galaxis

Illusztráció Parkinson törvényeihez. Helytől és időtől független kórkép a mindenható hivatalról, melynek alapvető célja a világ minden táján az, hogy legyen. Lényegtelen milyen céllal hozták létre és mi lenne a feladata, mert létezése értelmét nem az ügyek elintézésében, hanem a tisztviselők és akták bővített újratermelésében, és hasonló hivatalok szaporításában nyeri el. Minél több a hivatal, annál hosszabb zarándokútra lehet kényszeríteni az ügyfelet, annál átláthatatlanabb labirintusban lehet bujkálni, s annál végeérhetetlenebb hatásköri csatákat lehet vívni a többi hivatallal. Momo Kapor az emberi társadalomnak ezt a rákos sejtjét veszi alapos vizsgálat tárgyává. És miközben az értekezletektől a főnöktípusokig kivesézi az önjáró, értelmetlen gépezetet, fájdalmas pillantásokat vethetünk a hivatalon túli társadalomra is, ahol a megalkuvás nélküli fél sikeres lázadásához csak párjának önfeladása, hivatali taposómalomba való beilleszkedése révén vezet út, s ahol ünnepelt hírességgé válhat az, aki eredeti módszert eszel ki az öngyilkosságra.
Kíméletlen könyv. Kíméletlen szélmalomharc a bürokrácia nevű szörny ellen, s kíméletlen támadás az olvasó rekeszizmai ellen. S az olvasó, akit tegnap talán sorban állásra kényszerítettek egy hivatalban, most nyihogva röhög, mint egy asztmás fuvarosló. Röhög egy igen aprólékosan, és teljesen értelmetlenül berendezett világon. És röhög saját magán, mert holnap is hajlandó lesz sorba állni.

Sárhelyi_Erika I>!
Momo Kapor: Tisztviselő-galaxis

Tisztviselő lévén azt gondoltam, nekem ez kötelező olvasmány. Mert bár a fél életemet nem, de már 12 évet töltöttem el ebben a „galaxisban. Láttam már a mindenkori csillagok tündöklését és bukását is, sok más mellett. Ugyanakkor a könyvből már voltaképpen az elején kiderül, hogy nem csupán a klasszikus "hivatali” tisztviselőlét van porondon: voltaképpen a szereplők archetípusai a 8-tól 4-ig (a sztoriban 3-tól 7-ig) dolgozóknak, függetlenül attól, hogy multinál, bankban, kutatóintézetben vagy bármilyen intézményben legyen alkalmazott. Megtalálható itt minden az értekezletektől az intrikákig, a notórius későktől a munka hőséig, a hivatali szerelmektől a munkamímelésig. Szinte sebészi pontossággal tárja fel a szerző a közelebbi és távolabbi, jelenlegi és valaha volt kollegáink és persze jómagunk személyiségét – megmutatja színét és fonákját életünk munkával töltött részének.
A könyv vége bármilyen szatirikus is, engem nagyon elgondolkodtatott: vajon hányan élnek úgy, hogy valójában csak mímelik az életet, voltaképpen vegetálnak, és apránként „önmegsemmisítenek” csupán azért, mert túl későn ébredtek rá, hogy értelmetlen és érdektelen dolgokkal kénytelenek tölteni a napjaikat. (De mindenkit megnyugtatok, bármi is a foglalkozásod, amíg azon kívül bármi tud érdekelni, például ez a könyv, akkor még nem kell aggódnod :))

2 hozzászólás
kaporszakall>!
Momo Kapor: Tisztviselő-galaxis

Erős szatíra, de gyönge regény. Pontosabban, nem is regény – a regényforma itt szinte csak ürügy, hogy egy – egyébként csípős, szellemes – esszében kifejtse a szerző a hivatali szervezet torzító hatásairól szóló gondolatait. Cselekmény – az ifjú házaspárok albérleti nyomorának fölvillantásától eltekintve az első oldalakon – szinte alig, párbeszédek dettó.

A befejezés (spoiler) pedig idegen testként lóg az írás végén, mint róka s_ggén a malacfarok.

Egy csillag levonás, amiért becsaptak: én regényt vártam. Amúgy: sebaj…

ppeva P>!
Momo Kapor: Tisztviselő-galaxis

Az Irodaregény olvasásakor figyeltem fel rá. Ez is méltatlanul keveset olvasott kis könyvecske. Legszívesebben a könyv felét kiidézném.
A galaxis lakójaként csak annyit mondhatok: remek szatíra, szomorú, hogy (még mindig) talál és süllyed…

regulat>!
Momo Kapor: Tisztviselő-galaxis

Az a nagy büdös helyzet, hogyha Momo Kapor Tisztviselő-galaxis című könyvének újra kiadását tervezné valaki, akkor valószínűleg az elsők között fogok tiltakozni. Sőt követelni fogom a még fellelhető példányok összegyűjtését és bezúzását!
Ennek a könyvnek el kellett volna évülnie, de még most is aktuális.

>!
Európa, Budapest, 1985
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630737442 · Fordította: Gyimót Ágnes
1 hozzászólás
nyolcadikutas>!
Momo Kapor: Tisztviselő-galaxis

A világ semmit sem változik.
A majd harmincöt éve íródott könyv penge éles látlelete a köztisztviselői érának. Tökéletes, máig érvényes megfogalmazásokkal.
Ami akkor értekezlet volt, ma „míting”. Akkor plajbásszal mentek a delikvensek, ma laptoppal. De az irodista típusok, a Nem Akartam Hozzászólni, a Gyakorlatlan Felszólaló, a Holdkóros, a Nyalizó, a Lesben Álló Felszólaló, a Dezertőr, a Jópofa és az Alvó, mind mind megtalálhatóak manapság is.
A statisztika ma is szent, bár már Churchill óta tudjuk, mit is kezdjünk vele!
Ajánlom mindenkinek a szerb szerző könyvét!
Kellemes meglepetéssel szolgált, hogy rátaláltam.

Mandragoria>!
Momo Kapor: Tisztviselő-galaxis

A Modern Könyvtár sorozat kihívásához kerestem könyv, az alapján került erre a választásom, hogy e kötetek közül mik lelhetők fel szerény könyvtárunkban (kb. 30-ból), és melyik az, ami leginkább érdekel. Fura, mert én is szívesen dolgoznék egy irodában (ezért is választottam), bár nem a tisztviselői körökben (a munkavégzés módja azonban hasonló), így eszerint nem volt túl vidám olvasmány, hogy ennyire, hogy úgy fogalmazzak, le van járatva az egész 'galaxis'. Azt tulajdonképpen nem is tudjuk meg, hogy az ITEFKOSZ, ahol a főhős dolgozik, melyik szférában is található, talán azért sem, hogy minél általánosabb képet kapjunk alapjaiban az összes hivatalról és hivatali dolgozóról (lényegében mind egy kaptafára készül). S bár 1979-ben íródott Szerbiában, amikor eleve egy teljesen más világ létezett, az általános vélekedést a mai Magyarországra mégis teljesen rá tudtam húzni, összehasonlíthattam.
A téma érdekessége és egyedisége ellenére azonban már az elején nem tetszett, hogy nincs részekre bontva, így nem tudtam egyből, hogy mi tartozik a bevezetőhöz (a visszaemlékezéshez), mi a történet kezdetéhez és magához a lényeghez. Menet közben többször is elkalandozik. A lényeg a tisztviselői élet részletes bemutatása, amit persze valahol el kell kezdeni, még pedig ott, hogy a főszereplő szintén belép egy hivatalba, hogy megkeresse mindennapi betevő falatjukat fiatal felesége és születendő gyermeke részére. Volt valami története: hogyan küzdi fel magát két fiatal a semmiből egy saját lakásig, mekkora végtelen utat kell már eleve ahhoz végigjárniuk, hogy összeházasodjanak (itt kitér a sok-sok felesleges adminisztrációra, amin jaj, milyen jót nevettem!), legyen munkájuk és elkezdhessék az életüket, de az oldalak növekedésével ez gyorsan elfogyott és maradtak a pillanatképek. Kétség sem fér hozzá, hogy mint lényeg, ez izgalmasabb volt, de legyen rendesen kifejtve a történet is (a végén azért visszatérünk, de akkor már nagy utat jártunk be addig, ahelyett szívesen olvastam volna tovább az unalmas értekezlet-fajtákat)! A lényeg pedig ezekről szólt: a különféle dolgozói típusokról, a kiváltságokról, a megaláztatásokról, a főnök-típusokról, a nyugdíjba vonuló hivatalnokról, a főnöki posztra pályázó hivatalnokról, a tisztviselő 'földijeiről', de leginkább az értekezletekről, és az értekezleten jelen lévő tisztviselő-típusokról. Majd a legvégén arról, hogy miként megy tönkre az ember, ha egész életében héttől háromig jár munkába, hogyan adja meg magát a beletörődésnek, az érzelmi és szellemi elgyengülésnek, végül a képletes és teljes halálnak.
A törzsszöveg, néha egy üres sorral elválasztva, amikor pillanatkép-váltás történik, egy egész folyószövegként van jelen, néhány párbeszéd megszakítja, de elbeszélés, leírás az egész, majdnem 200 oldal. Ezeket nem mindig szeretem, de a párbeszédek jók voltak (kb. ugyanennyi beszélgetés van egy begyöpösödött irodai szobában) és azon, amiről szólt, időnként jól szórakoztam, így nem volt nehezen olvasható emiatt a szerkezet miatt, sőt, néha egészen elvitt a lendület (a felsorolások nem mindig tetszettek, és abban nem volt hiány). Olykor rettentően fárasztó volt, de mindenképpen egy nagyon jó és nagyon görbe tükör a mai bürokratáknak! A felszínen kedvesek a másik felé, de szinte mindenki csak áskálódik a jobb pozícióért. De melyik munkahelyen nincs hasonló?
Nem egy szokványos irodalmi téma, az ilyenekről sok mindent hall és tud az ember pletyka-szinten, mégis jó volt kicsit részletesebben is elmerülni abban a világban, ami szerves és nélkülözhetetlen részét képezi mindannyiunk létezésének.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

(…) mutasd meg, mit rajzolsz az értekezleten, és én megmondom, ki vagy!

163. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Akkoriban az idősebb asszonyok úgy vélték, az olvasás rontja a szemet, de az eszükbe se jutott, mennyire elromlik az ember attól, ha egyáltalán nem olvas!

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) az adminisztráció poshadt vizében élünk, ahonnan az élő organizmusok sorjában kipusztulnak, kivéve a legellenállóbbat – a tisztviselőt.

122. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

(…) azt kérdezem magamtól, miért csinálom mindezt? Miért írok? Ezernyi értelmes válasz jut eszembe, de egyikben sem hiszek igazán. Valami nyomot akarok hagyni magam után? (…) Végül a válasz közvetlen közelébe jutok, de nem merem magamnak sem bevallani: azért írok, hogy elnyerjem valakinek a rokonszenvét, netán a szeretetét. Még akkor is, ha olyasmit írok, ami nem válik dicséretemre: undorító apróságokat, ha kínos helyeken vájkálok, felfedve a szégyenteljes dolgokat, nem teszem-e próbára azt a türelmes szeretetet, amelyre annyira vágyom? Ezt is kibírja az illető? E kínos vallomások után is úgy fog szeretni, mint előtte, vagy tán még jobban? Miközben gépelek, a masinám, akár a vonat kereke, egyre azt kattogja: szeressetek, szeressetek, szeressetek, szeressetek…

17. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Kész csoda, hogy a szegények mennyire értetlenek mások nyomorúságával szemben! Senki nem rúgja ki olyan kegyetlenül a koldusokat, mint a portások, akik maguk is borravalóból – a koldulásnak egyik fajtájából – élnek.

103. oldal

Black_Venus>!

Röviden: míg mások országokat és új területeket hódítottak meg, mi boldogok voltunk, hogy az új szőnyeg egészen az ajtóig ér.

Black_Venus>!

A tisztviselő-galaxis régi törvénye, hogy ott tartják a legtöbb értekezletet, ahol a legkevesebbet dolgoznak

nyolcadikutas>!

Egy régi tisztviselő-közmondás szerint nem az a legpipogyább alak, aki megírja főnöke referátumát, s tapsol neki, miközben olvassa, hanem az, aki eközben még jegyzetel is!

168. oldal

Black_Venus>!

Kezdetben, amíg az ember fiatal, azt képzeli, hogy hivatali állása – amelybe véletlenül csöppent – ideiglenes. Van még éppen elég ideje! Ha valaki akkor azt mondaná neki, hogy az előtte álló éveket, egészen a nyugdíjig, egy penészes hodályban fogja eltölteni az ajtótól balra, a hetedik íróasztal mögött, másik kilenc szerencsétlennel egyetemben, vagy nem hinné el, vagy még abban az órában felkötné magát. És lám, a legtöbb városi ember így éri meg az öregkort.

ppeva P>!

Az asztalon heverő könyvek (Stendhal, Csehov, Fitzgerald, Woolf, Hemingway, Saint-Exupéry, Salinger…) folyton arra figyelmeztetnek minket, hogy valahol létezik egy másik világ, és mi is odatartozunk talán.

45. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Danilo Kiš: Manzárd
Svetislav Basara: Parkinson-kór – a kezdet és a vég
Danilo Kiš: Fövenyóra
Mirko Kovač: Város a tükörben
Dragan Velikić: A Bréma-ügy
Dragan Velikić: Asztrahánprém
Mileta Prodanović: Kert Velencében
Dragan Todorović: Félbeszakadt napok krónikája
Danilo Kiš: Korai bánat
Milovan Danojlić: A kételkedés joga