Csodák ​ideje 6 csillagozás

Molnár Vilmos: Csodák ideje

Az kap-e többet egy meghökkentően furcsa alakú sárgarépától, aki rutinos mozdulatokkal meghámozza, és közömbösen a tűzhelyen fortyogó levesbe dobja, vagy az, aki ámulva mered rá, villanásnyi ideig megérezve valamit a világban működő erők huncut játékosságából? A legszebb „ima” mindenkor: elragadtatva ámulni a folyton felbukkanó apróbb-nagyobb csodák láttán. Olykor az irodalom is művel csodákat: elvarázsolja az olvasót.

Tartalomjegyzék

>!
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155814105

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

balagesh I>!
Molnár Vilmos: Csodák ideje

A Sokat Olvasó nem volt felkészülve ilyetén meglepetésekre. Saját nyelvén vagy hallott, vagy még olvasott is a Már Valamennyit Íróktól. Persze nem volt Rengeteget Olvasó, és még csak Mindenre Odafigyelő sem, de azért mégiscsak Sokat Olvasó volt. Így aztán meg is lepődött.
No nem egyből az első teleírt oldalon. Ott egy kicsit sem. De a második teleírt oldalnál annyira meglepődött, hogy nem lehet így folytatni: meglepődése nőttön-nött. Nem nőhetett tovább, mert azonnal kitöltötte a benne lévő, meglepődésre alkalmas helyeket.
Helyette viszont, szép alkalmazkodásban, nőttön-nött az aggodalom. Szorongássá, félelemmé, szinte pánikká nőtte ki magát. Mert mi van, ha a meglepődés okozója csupán pár, véletlenül kicsúszott sor? Vagy csak a válogatás alapjául szolgáló egyik kötet? Netán az életmű kisebb, vagy a kisebbnél ugyan kicsit nagyobb, de mégiscsak valamekkora szelete? Vagyis előrehaladtában nem az öröm uralta, hanem az elvesztés réme.
Nem is tudott mindig figyelni. Nézett ugyan a lába elé, az adott sorra – de azért csak azon morfondírozott, mi lesz, ha a következő oldalon…
Néha fel is szisszent. Mert valami megzavarta. Hogy akkor az ott a vég kezdete lenne. Nem lett az.
A Sokat Olvasó a végére ért, és most már örül. No nem felhőtlenül, de nem szorong már. Az is valami.
Örül, mert meglepték. Mert történt valami. Még az anekdotázó hajlam okozta felszisszenést is hajlandó nagyvonalúan kezelni. Elvégre az neki, Sokat Olvasónak nem olyan fontos. Így átlép rajta. A Már Valamennyit Írónak meg bizonyára fontos. Talán egyéb olvasóknak is az lehet. Rontani meg nem ront az összképen, még ha hozzá már nem is ad. Ez a Már Valamennyit Író kétfélét tud. Az egyik végtelen meglepő, a másik meg kedvesen szórakoztat. És azért közben ott is vannak kisebb meglepetések.
A Sokat Olvasó most már csak azon morfondírozik, hogy akkor a Rengeteget Olvasó cimborák meg a Mindenről Beszélő, vagy ha más nem, a Mindenről Halló cimborák tudnak-e, s ha igen, mit és mennyit erről a Már Valamennyit (és Nem Is Akármilyet) Íróról.


Népszerű idézetek

fióka>!

Aztán idővel megöregedett ő is, sőt, egy ízben meg is halt.

56. oldal, Antarktisz, aki észrevette a szavak eltűnését

balagesh I>!

Nem egészen érthető, miről van szó, de magas fokon mély értelmű az egész.

128. oldal, Titkos történet

balagesh I>!

Meglehet, az egész dolognak sem értelme, sem tanulsága nincs. Ám ki az, ki
biztosat merne mondani […]

138. oldal, A furcsa alakú tök

fióka>!

Az öregasszonyok főztek-mostak, dirigáltak a konyhában meg az éléskamrában, ők vetették meg az ágyat, s még a házi patikát is ők tartották kézben. Számomra teljesen világos volt: aki ezeket a stratégiailag fontos pontokat bírja, az az úr a házban. Ha az öregemberek képtelenek voltak belátni ezt, és elfoglalni az öregasszonyok elől a kulcspozíciókat − az ő bajuk, magukra vessenek.

177. oldal, Regina néni és az atom

fióka>!

Nagyanyám, Vilma néni és én szórakozási lehetőségek terén igaz, hogy kissé szűkösen álltunk, de az a néhány, amivel rendelkeztünk, legalább minőségi valami volt, s mi maximálisan éltünk is vele. Rendszeresen jártunk például templomba és moziba, s be kell vallanom, nekem a mozi tetszett jobban. Aztán ott volt a hullajelöltek látogatása is. Gondosan számon tartottuk, hogy az utcában ki az, aki a végét járja, és egy-két nappal a nagy pillanat előtt, kellő megilletődést tanúsítva, meglátogattuk betegágyánál az illetőt. Ha az ipse addig esetleg bizonytalanságban leledzett végórájának időpontját illetően, minket meglátva máris hívhatta a papot.

177. oldal, Regina néni és az atom

fióka>!

Pakuts bácsi foglalkozására nézve órás volt, de egy nyugalomba vonult vén kalózkapitány tehetségével tudott bámulatos részletességgel és óriási beleéléssel órák hosszat mesélni a különböző világtájak mindenféle népeinek különös szokásairól. Ilyen jellegű ismereteit útleírásokból merítette, melyeknek lelkes olvasója volt. Egyébként születése óta nem járt a város határán kívül. Valahogy sosem jött össze annyi pénze. Ez volt az ő nagy bánata, amint azt többször el is panaszolta nagyapámnak. Még külön kiszúrásnak érezte, hogy most, amikor a háború alkalmából annyi ember láthat világot, neki ki kell maradnia az egészből, mert már öreg ahhoz, hogy angyalbőrbe öltöztessék. Pakuts bácsi elképzelésében a háború egy nagy, európai, sőt világ körüli társasutazásként szerepelt, amelyben a szegény emberek is részt vehetnek, ingyen és bérmentve.

151. oldal, Történet Sztálinról és Pakuts bácsiról, a rühös lovakról meg nagyapámról


Hasonló könyvek címkék alapján

Lelkünkből, szeretettel
Ruby Saw: Beleszeretni
Bogár Erika: Végtelen Mezők Vándora
Jónás Zoltán – Káelné Kovács Rita (szerk.): Kortárs Hangon ’20
Péri Györgyi: Minden más
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Váczi István: Kapitány voltam 2.
György Alida: Hármasszabály
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): A tavaszi szél titkai
A mazsolás kuglóf titka