Az ​olvasó fizetéséről 3 csillagozás

A novelláskötetek általában nem annyira sikeresek, mint a regények, egyetlen sztoriba akarunk belemerülni, nem pedig kifárasztani magunkat azzal, hogy elaprózzuk a figyelmünket. Ebben a kötetben azonban olyan zseniális írások vannak, hogy néhányat beemelnék a kötelezők közé (egyébként Molnár Vilmosnak továbbra is vannak ilyen hihetetlen ötletei, tényleg nem találok rá más szót, zseniálisak – no nem mind, de négyből-ötből egy, ami sokkal több, mint a kortársak zöme elmondhat magáról).
Kedvenc darabjaim:
Immaculata nővér: nehezen akaródzott elkezdenem, furcsa a cím, meg aztán kit érdekelnek az apácák? De MV olyan jellemet fest meg ebben a rövid írásban, akit nem felejtek el sohasem.
Levél Szingapúrból: egy szinte egymondatos novella, ahol van értelme a szinte egymondatosságnak, végre! Csudásan beleéltem magam a történetbe.
Antarktisz, aki észrevette a szavak eltűnését: na, ez az, amire azt mondom, hogy bárcsak én találtam volna ki… imádom az ilyen egyedi ötleteket!
Kofa: a kamasz fiam, aki akkor se olvas irodalmat, ha muszáj, kacagva kérte, hogy MÉG, miután felolvastam neki ezt a novellát.
A sivatag: ámulattal olvastam végig, faltam a sorokat, úgy vártam, mi lesz ennek a vége… és nem csalódtam. Hálás köszönet!
(Kedvenc könyv, azért kap öt csillagot.)