A ​liberális hegemónia 4 csillagozás

Molnár Tamás: A liberális hegemónia Molnár Tamás: A liberális hegemónia

A ​történelem folyamán a népközösség mindig három intézményre oszlott: állam, egyház és civil társadalom, melyben a hegemóniát az elsô kettô – felváltva vagy konfliktuális helyzetben – képviselte és gyakorolta. Az elmúlt négy évszázad folyamán a polgárság gazdaságilag és filozófiájában megerôsödött, és kialakította (Hobbes, Locke, Mandelville, Montesquieu, Kant, Bentham) azt a liberális ideológiát, melynek segítségével megszerezte a hegemóniát két vetélytársa fölött. Míg a nyugati civilizáció és társadalom deszakralizálódott, a gazdasági célok kerültek a középpontba, továbbá az erôs intézmények helyét a lobbyk foglalták el. Ez a kialakulás a nominalista (Ockham, Marsilius) filozófiával indult el, modelljét a piacban találja, és a vallást privatizálja. A civil társadalom liberalizmusa, amely ma uralmi helyzetben van, kihat a médiára, tanításra és Ersatz-vallásokra (szekták stb.), az egész közéletet uralja. Nyugaton ma az állam a gazdasági elosztó, az egyház pedig egy „pressure… (tovább)

>!
Kairosz, Szentendre, 2001
228 oldal · ISBN: 9639406309 · Fordította: Gábor Zsuzsa
>!
Gondolat, Budapest, 1993
112 oldal · ISBN: 963282699X · Fordította: Gábor Zsuzsa

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
turro P
Molnár Tamás: A liberális hegemónia

Nagyon jól összerendezett írás. Elég közérthetően summázza mai világunk mibenlétét, az utat, ahogy eljutottunk idáig, a miérteket, valamint láttatni engedi, vagy még pontosabban remekül rávezet a „látásra”, amivel mindannyian érzékelhetjük, hogy hova vezet ez a fene nagy szabadelvűség.


Népszerű idézetek

>!
Aleph P

Látjuk már, mit rejt a logikus módon túlzásba vitt privatizáció védjegye. A terminus napjainkban meglehetősen divatos, első jelentésben a kommunista rezsim által elkobzott javak eredeti tulajdonosuknak való visszaadását jelöli. A jelentése valójában máshol található meg: az alapvető realitásokat tagadó liberális felfogásban; az egyénhez és az elszigeteltséghez való ragaszkodásban; a nem szűnő vágyban, hogy a sokrétű társadalmat a homo aequalis egyenlősítő egyformasága váltsa fel. Az emberekkel mint egységekkel való számolás lehetővé teszi, hogy beszorítsák őket egyetlen tudományba, a gazdaságtani számításba, ez pedig további manipulációk kulcsa.*

*Az egyenlősítő szenvedély valósággal orgiát ül az Egyesült Államokban, mely kiváltképp törvénytisztelő ország, mivel puritán, mivel minden alkalomra biztosít magának valamilyen életmintát. Odáig jutottak, hogy törvényt alkottak minden megkülönböztetés, különbségtétel ellen: a nemek, a korok között, az egészség és a betegség, a tehetséges és a buta, a fiúk és a lányok játékai, az ép és a nyomorék, a nőt és a férfit jelölő szavak között – az úgynevezett szexista grammatika az, amelyben nincsenek nemek, Isten hímnemben és nőnemben egyaránt lehet, és még folytathatnám a sorolást. Az egyenlőséget már nem úgy fogják föl mint a jogtalanságokat enyhíteni képes eszközt; ez ideológiai program, mely el akarja törölni azt, ami nem tetszik ennek vagy annak az érdekcsoportnak, melyek közül egyesek „egyenlőbbek” a többinél.

>!
Aleph P

Vajon mi a liberális civil társadalom törekvése? Bonyolult és folyton irányt változtató mozgásaiban felismerhető-e egységes vezérelv, télosz, magasabb érdek?

A liberális civil társadalom elsődleges törekvése, hogy a piacot felvirágoztassa; aztán, teljesen logikusan, hogy átalakítsa az összes többi emberi változást a piac szerkezete szerint. A liberalizmus eszményi társadalma olyan hely lenne, ahol minden árúvá, csere és adásvétel tárgyává válna: nemcsak a kalapok és az autók, de ugyanúgy az erkölcsi dogma, az egyetemi diploma, a béranya és a médiaműsor is. Ez nem azt jelenti, hogy a liberalizmus materialista világnézet, inkább azt, hogy az általa a társadalom alapjainak elismert tranzakciók zsinórmértéke az egyéni érdek és a társadalmi szerződés klauzulái. Minthogy ezen elv szerint a társadalom a tulajdonhoz kötődik, a többi tranzakció e centrum köré szerveződik, és áru mivoltukban célozza meg a tárgyakat és személyeket. A privilegizált kötelék az, amely a tulajdonost a tulajdonához fűzi, tehát mindenfajta számítás alapja az egyéni érdek; figyelmen kívül hagyva gyakorlatilag azokat a tranzakciókat, melyekbe a társadalomnak beleszólása lenne, az abortusztól a tömegközlekedésig.

>!
Aleph P

Kelsen relativizmusa arra biztatta a jogászokat, hogy ne vegyenek mást figyelembe, csak a szociológiát és a szociometriát; és ahhoz igazítsák a törvényeket, amit az emberek tesznek, és nem ahhoz, amit tenniük kellene. Megtörténhet így, hogy a törvény láthatatlanná válik, beleolvad a behaviorizmusba, mint olyasvalami, amit a pavlovi reflexek kondicionálnak. Az állam ebben a perspektívában olyan cselekvésregisztráló hivatallá válik, mely a „normális”-nak kikiáltott nagy többség választása alapján fogalmazza meg a napi szabályokat.

>!
Aleph P

Természetesen elfogadjuk Max Weber tézisét, aki kimutatta a kapitalizmusban, a liberalizmus ikertestvérében, a protestáns-kálvinista teológiai szubsztanciát, de a puritán hernyó átváltozása kapitalista pillangóvá olyan gyors volt, hogy az elmúlt három évszázad civil társadalmának tanulmányozásánál a gyökereknek csak teoretikai jelentőségük van. A liberalizmusnak az állammal és az egyházzal szembeni konfliktusa így világnézetek közti összeütközés alakját ölti, melyet kizárólag gyakorlati természetű kompromisszumok nem képesek elsimítani. Az egyház a lét misztériumával köti össze az embert, az állam beülteti zsigereibe a hatalmat (parancs és engedelmeskedés), azaz alárendeli az embert a közösségi együttélés szabályainak, és ezeknek a szabályoknak szükségük van arra, hogy transzcendensnek tartsák őket.

Egyedül a modern civil társadalom marad kívül ezen a mágikus körön, nem szakrális, mivel tevékenységei megszokottak, gyakran ismétlődők, mindennaposak és materiális természetűek. Ahogy egyes antropológusok megjegyzik: sem az ünnep és a szórakozás, sem pedig a játék nem jelenik meg bennük, sem a szabadidő kontemplatív oldala. A civil társadalom tevékenységei aligha ritualizálhatók, és egyáltalán nem övezi őket misztérium. Lám, már ez megmagyarázza az állandóan ott lappangó konfliktust, mely szembeállítja a civil társadalmat riválisaival, melyek természetüknél fogva intézményesítettek, és ebből előnyük származik. Következésképp azt lehet mondani, hogy elérkezett végre a történelmi pillanat a civil társadalom számára: a liberális ideológia volt az áhított eszköz, melynek segítségével kiléphet latens állapotából, a történelem árnyékából, mert a liberalizmus alapvetően jóváhagyja azokat az emberi vágyakat, melyek a materiális érdekekhez kötődnek, míg az erények tana, mely az egyház és az állam alapja, nem ismeri el ezeket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Antal Attila: A populista demokrácia természete
Alexander Dugin: A negyedik politikai eszme
Daniel C. Hallin – Paolo Mancini: Médiarendszerek
Laczkó Sándor – Tonk Márton – Demeter M. Attila (szerk.): Kisebbség és liberalizmus
Raffay Ernő: Politizáló szabadkőművesség
Ryszard Legutko: A közönséges ember diadala
Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták
John Gray: Liberalizmus
Vajda Mihály (szerk.): A történelem vége?
Kovács M. Mária: Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus