Stand ​up! (Egy majdnem normális család 1.) 91% 126 csillagozás

Nekem nagyon jó élmény volt ez a könyv, humoros, üde, friss, fiatalos, éppen annyira, hogy egy szülő is jókedvűen és élvezettel olvassa. Ha jól sejtem, lesz folytatás is, amit mindenképpen szeretnék majd az olvasmányaim között tudni.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/08/molnar-t-eszter-st…

Most olyan volt megint, mint kamaszkoromban, amikor nyáron ültem a besötétített szobában, és a félhomályban csak olvastam és olvastam. Nincs ebben a történetben pedig semmi retro, tök mai az egész, de a felépítése, a fordulatai, a szereplői, na az színtiszta klasszikus. Szimpatikus a főszereplő, jó a nyelvezete, nem erőltetett, de azért hihető, hogy így írja a naplóját egy mai kamasz, ugyanakkor meg nem gagyi, nagyon jól szerkesztett, felépített. Lélektanilag is szuper. És van még ebben a csapatban svung, én várom nagyon a folytatást.

Izgalmas, sokrétű és ötletes történet. Tetszett Virág stílusa, bár meg kellett szoknom a történetmesélés módját… A borító nagyon aranyos, kifejezetten jópofa, szinte az olvasó kezébe ugrik!

Imádtam a főszereplő elköteleződését az állatok (kutyák, hörik, madarak), Gerald Durrell könyvei és a családja iránt. Bírtam Dani fejét, tündéri kissrác a maga nem tolakodó, segítőkész, rajongó módján, de az én kedvencem mégis Berci volt, aki szinte betegesen vágyik egy barátra, pár jó szóra és egy kis odafigyelésre. (Marhára utáltam Virágot az elején, amiért folyton lerázta szegény gyereket…)

Bónusz pont a könyvnek, amiért a mondanivalójával a helyes irányba tereli az olvasót (pl.: egymás segítése, elfogadás, családszeretet, állatmenhelyek támogatása, stb…).

Kedvencek: BERCI ( ♥ ), Virág, Misu

Rajongás ON:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/02/egy-nem-no…

Bakos Virágnak talán csak a neve hétköznapi – sem az élete, sem a családja nem az, és (szerencsénkre) legfőképpen ő nem egy hétköznapi lány…
Aki megpróbál helytállni a mindennapokban, ahol mindennapi és nem mindennapi problémákkal szembesül nap mint nap. És ez a helytállás, hihetetlen, de sikerül neki – valami édes és szerethető báj van abban, ahogyan Virág hozzányúl a dolgokhoz, problémákhoz, érzéke van jó megoldásokat hozni és segíteni (nővére, apja, házimunka, osztály, osztálytárs). Még ő sem tudja, hiszen alig kezdő kamasz – felnőtt kori problémákkal – hogy ez az érzéke milyen jól fog neki jönni a későbbiekben. Zsigerből jövő tehetséggel és ráérzéssel tudja, hogy mit is kellene/lehetne tenni a nővére tűhegyen táncoló kalandjai alkalmával vagy az öccse befordulásaikor, apja kritikus és nehéz perceiben, mégsem-apáca-nagynénje ugráltatásai esetén, osztálytársai által teremtett, esetenként kemény helyzetekben, csípős megjegyzéseik kereszttüzében. válságba került barátság esetén, stb.
Pozitív, kedves, meleg személyiség, előítéletmentes, igazi egyéniség, aki nem adja fel ezt és nem alkuszik meg osztálytársai által kreált helyzetekben. Állatbarát és ezt a szeretetét karitatíven is továbbadja a helyi állatmenhelynél. Hamar megtalálja rokonlelkét Berciben, és barátját Daniban. Dani egyébként hasonlóan kedves és szerethető szereplője a regénynek.

A regényben Virág érzelmi „bukdácsolásait” is nyomon követhetjük szerelmi nyomvonalon – ezt az érzelmi zavarodottságot Virág ügyesen bogozgatja. Hasonlóan ügyesen mozog, ha nem ügyesebben a Lilivel való baráti viszonyában; nagyon bírtam, ahogyan eljutott a kezdeti „függőségtől” addig, hogy fütyül rá…

A könyv borítója is totálisan kifejező – Bakos Virág hajzuhataga foglalja el kb. a borító 50%-át. Nagyon megragadott, emlékezetes, felejthetetlen és igen plasztikus.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Nagyon megtetszett a könyv a maga zűrösen mai történetével és sokszínűen zűrös szereplőivel, talán azért is, mert benne Virág egy, a rokonságunkban lévő kislányra emlékeztet.

„Ő (=Lili) viszont hallani sem akar a madarász szakkörről, mert azt mondja, idegesítik a földhözragadt témák, csak azt nem tudom, hogyan lehet a madarakat földhözragadtnak nevezni. ” (18.old.)

„Azt rég megtanultam, hogy aki igazán szomorú, azon nem nagyon lehet segíteni.” (23.old)

„Juliékkal ellentétben apának a gyerekvédelemmel sem volt soha baja. Legalább ennyi előnye van annak, hogy a családsegítőben dolgozik.” (49.old.)
„… amíg apának nincs senkije, úgy érezhetjük magunkat, mintha anya csak elutazott volna. Azt hiszem, ezért álmodom néha azt, hogy hazajön.” (64.old)

„Ezért szívás felnőni, mert amíg egy óvodányi viháncoló kisgyerek az cukiság, addig hat beszélgető tizenévestől mindenkit kiver az ideg.” (110.old)

„– Mi van akkor, ha egyszerre két srácba zúg bele az ember?
– Viccelsz? – nevetett fel megkönnyebbülten. – Akkor egy egész jegyet romlik az átlagod a suliban.” (177.old.)

„megint potyogtak a könnyeim, mint kémiaórán”, mert megint túl sok kérdésre nem tudtam a választ." (204.old.)

„Már régen megfigyeltem, hogy minden jó után jön valami rossz, néha több, néha kevesebb, mintha ki lenne mérve, hogy egy adag öröm mennyi szívást tud még pont elviselhetővé tenni. Én sokszor már előre beborulok a sötét napokon a következő vacakok miatt…” (227. old.)

Meglepő, hogy a mennyire kevesen olvasták Molnár T. Eszter könyvét. Pedig szórakoztató, tanulságos és a mai kor emberéről (/emberének) szól.
A regényben szereplő személyeknek akadnak jócskán problémáik. A legtöbbjükkel nem is voltak gondjaim, de néha legszívesebben felpofoztam volna az apukát. A regény teljesen átlagos (, de annál súlyosabb) emberi problémákat boncolgat ifjúsági stílusban. A vége nagyon jól meg van írva. Abszolút pozitív példát mutat a fiatalság (és az idősebb korosztály) számára is.
Nekem tetszett, mindenkinek ajánlom. Kicsinek és nagynak egyaránt. Megéri elolvasni. :) Én tuti, hogy a második részét is el fogom olvasni.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2017/08/molnar-t-eszter-…

Laza, fiatalos, vagány, gördülékeny, humoros, naplóformában megírt történet a gimnazista Virág szemszögéből, aki egy majdnem normális – csonka – család tagja. (Az édesanyjukat a harmadik gyerek születése után nem sokkal veszítették el.) Édesapja egy szomorú stand up komikus mellékállásban, főállásban pedig a családsegítőnél dolgozik.
Nem egyszer jutott eszembe az olvasás közben, hogy a könyv maga is kicsit olyan, mint egy szomorú stand up, viccesnek vicces, de néha azért összeszorul az ember gyomra, vagyis nem könnyesre röhögős, hanem inkább kicsit röhögve sírós vagy ("magyarosan") sírva vigadós. Ugyanis az alap bonyodalmakon túl – amelyek a lánytestvérekkel kapcsolatban indulnak el – elég komoly dolgok is felmerülnek a könyvben, amiken elgondolkodhat az ember (pl. alkoholizmus a családban).
Élveztem, de mivel eleve nem voltam túl oldott hangulatban mostanában, ezért nem maradéktalanul. A vége kicsit kiszámítható volt, a Verával kapcsolatos feloldás pedig halványan hollywood-ias, de összességében szórakoztató és a folytatás lehetősége is nagyon szépen adja magát. Biztosan elolvasom majd, ha megjelenik.

Remek stílusú, igazi mai ifjúsági regény. Csak úgy faltam a lapokat. Szerencse, hogy itt van a folytatás.

A történet dióhéjban egy majdnem átlagos családról ês hétköznapjaikról szól. Virágról,aki a történet mesélője. 9-es és nem könnyű az élete… Misuról, a 7es öccséről, aki valamiért mostanában verekedésekbe keveredik… Veráról, az érettségiző nővérről, aki nem az az otthon-maradós és tanulós típus. Feriről,az apjukról,aki mostanában nem talál önmagára. És nem utolsó sorban Helga néniről, akit én ki nem állhattam. :D Nem, azért jószívű, meg minden, de kicsit nagyon idegesítő.
És akkor a véleményem:
Hjaj, de kellett ez most a lelkemnek! Mostanában kifogtam a számomra elég nehéz olvasmányokat,így ez most egy felüdülésként ért. Könnyű a nyelvezete meg olvastatja magát, így kevesebb, mint egy nap alatt elolvastam. Van pár „fordulat”, ami szerintem elég egyértelmű és nem értettem,hogy Virág hogy nem veszi észre…
Lili egy igazi spoiler. Bercit nagyon bírom, szinte végig tudtam, hogy spoiler. Danit is bírom, mostmár spoiler
És Virág…. Néha kicsit szerencsétlen, de melyik tini nem? Amúgy általában inkább a talpraesett jelzőt használnám rá… spoilerÖrülnék,ha a barátnőm lenne. :D
Összefoglalva ajánlom mindenkinek,aki szeretne egy tizenéves életébe betekintést nyerni és egy szívmelengető olvasmányt olvasni.
Már csak egy kérdésem lenne: HOL VAN A FOLYTATÁS?♥ vegyétek,szeressétek,olvassátok!

Nagyon tetszett. Már ki is kölcsönöztem a folytatást. Szerethetőek a szereplők, a problémáik nem túlgondoltak. Életszerűek. Most hagyok egy kis szünetet a Bakos család történetében, de rövid időn belül újra előkerülnek majd nálam.

Molnár T. Eszternek van egy sajátos, nagyon szerethető, pörgős, humoros mesélési stílusa. Nagyon érzi, érti a tizenévesek világát. Élvezet kézbe venni az írásait. A karaktereit is nagyon megszerettem, a jellemrajzai is hibátlanok.