Most ​már igazán (Egy majdnem normális család 2.) 34 csillagozás

Molnár T. Eszter: Most már igazán

Lehet, hogy Bakos Virág a legviccesebb lány az osztályban, de vannak hetek, amikor
neki sem jön össze semmi. Naná, hogy nem a madarászás vagy a kutyasétáltatás az
oka annak, hogy padlón van. De tényleg, mit kell csinálni, ha egy bombanő hajt a
pasidra? És ha kiakadsz, mert állandóan szívatják a legjobb barátodat? Miért van
folyton romokban a baráti társaság, és különben is, hogyan hívhatnád fel magadhoz a haverjaidat, ha a nővéred állandóan csipkekombinéban járkál a lakásban? Na, persze, még ott van az apád is, aki egy piás humorista, de ki van bukva, és egyetlen jó poén sem jut az eszébe. Nem kicsi a tét Virágéknál: könnyen kitörhet a teljes káosz. Vagy van még esély normális családdá válni?

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634102076

Kedvencelte 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Molnár T. Eszter: Most már igazán

Szerintem ez a rész sokkal mozgalmasabb volt, mint az előző, sokkal jobban pörögtek az események, ugyanakkor kevesebbet nevettem rajta. Azért nem maradt most sem poén nélkül a történet, de ebben inkább drámaiabbakra fordultak az események.

Mert az első szerelem igenis drámai lehet, pláne ha egy vetélytárs is feltűnik a színen. No és a kommunikáció sem megy olyan könnyen, legalábbis, ami a szerelmi kérdéseket illeti, hiába van mobiltelefon és internet, a 15-16 évesek még nem bírnak nagy tapasztalattal a finom szerelmi jelzések terén. Tehát Dani és Virág hol járnak, hol nem, de leginkább Virág emészti magát a nagy szerelemben és próbálja kitalálni, hogy Dani miért nem teszi ezt vagy azt, és miért kíséri haza, és ha hazakísérte, miért az öccsével beszélget a játékokról és a sportról.

Egyszóval nem könnyű dolog a szerelem, még jó, hogy az embernek, azaz Bakos Virágnak vannak barátai is. Berci, akit ebben a részben igencsak megvisel az évkezdés, zaklatások áldozata lesz, de barátságuk Virággal töretlen.

Igazán zűrzavaros, mégis szeretnivaló a Bakos család, és azért is kerültek közel hozzám, mert nem tökéletesek. Apa, anya halála óta borozik, néha elég sokat, de mióta Szombathy Piri megjelent, azóta sokkal kevesebbet. Vera nem ment egyből tovább tanulni, mert nem tanult jól a középiskolában, de azért elment egy tanfolyamra, és majd később is eldöntheti, hogy mit szeretne csinálni. Virág sem bombázó, nem is gyönyörű, ám egy igazi egyéniség és Misu is elég furcsa kis fickó lehet.

Szóval nem mintacsalád, nem lehet őket a kirakatban mutogatni, hogy bezzeg a Bakosvirágék, és éppen ezért a nemtökéletességért, ezért a hétköznapiságért annyira szerethetőek.

Nekem felnőttként egy kicsit néha sok volt a sulis rész, ezért nem akartam először 10 pontot adni, de aztán kamaszfejjel kezdtem el gondolkodni, és valószínűleg nekik semmi problémájuk nincs ezzel, hiszen ezek az ő hétköznapjaik. Úgyhogy marad a maximális pont.

1-2 év múlva Titusznak is odaadom, szerintem ő is szeretni fogja. Igaz ugyan, hogy Virág a főszereplő, de éppen annyi teret és lehetőséget kapnak a fiúk is a történetben, ezért azt gondolom, hogy ez nem egy lányregény, hanem egy nagyszerű, kamaszoknak szóló történet, a könnyedség leple alatt komoly témákat is érintve.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/02/molnar-t-eszter-mo…

2 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Molnár T. Eszter: Most már igazán

Rendben van ez is, de az első azért jobban tetszett. Nem tudom, hogy nekem nehéz mostanában belerázódni egy könyvbe, vagy tényleg ilyeneket olvasok, de ez is olyan volt, hogy a feléig kb. nem kapott el a gépszíj, de aztán meg nagyon beindult a cselekmény. Ezt most nem éreztem korszakosnak, inkább csak olyan kis tinglitanglinak, de vitathatatlanul voltak benne nagyon jó részek is.

6 hozzászólás
>!
B_Niki P
Molnár T. Eszter: Most már igazán

Jól szórakoztam Virág naplójának folytatásán: „(…) nem is fogom elolvasni, csak ha majd öreg leszek, és vissza akarok emlékezni, hogy milyen volt tizenöt évesnek lenni.”
Mivel én minden naplókísérletemet megsemmisítettem előbb vagy utóbb, így most nekem Virág (azaz inkább Molnár T. Eszter) segített visszaemlékezni, milyen volt kamasznak lenni. :)
Humoros, szellemes könyv, továbbra is csípem a természetbúvár, laza főszereplőt, Lajost, az aranyhörcsögét, és úgy általában véve a színes karaktereket, kivétel nélkül. Azonban nem tudta ugyanazt az élményt nyújtani mint az első kötet. Számomra kevésbé volt izgalmas, néhol erőltetett volt a konfliktus spoiler; az első, tenyérizzadós, gyomorlufis szerelem, a csetlő-botló fiatalok életszagú ábrázolása azonban igazán a helyén volt. Kicsit azonban úgy éreztem, hogy ez a rész az előző elnyújtott epilógusa, többet vártam tőle.

>!
Csoszi P
Molnár T. Eszter: Most már igazán

Nagyon jó volt ismét a kissé zakkant Bakos családról olvasni. Valahogy pörgősebbnek éreztem, mint az első részt. Szerettem a napló formátumot. Virág egy vicces tizenéves lány. Madarászkodik, meg állatmenhelyre jár. És közben bizonytalan saját magában, meg a Danival való kapcsolatában. Már az első részben elvesztette legjobb barátnőjét, Lilit spoiler. Vera talán kezdi egy kicsit összeszedni magát, Misu pedig egy kicsit nyitott a világ felé. Igaz, nem kedveltem túlzottan Helga nénit, de sajnáltam, ami vele történt. Remélem, lesz még több rész is, mert nagyon szívesen olvasnék Bakosékról.

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634102076
>!
ziara P
Molnár T. Eszter: Most már igazán

Nekem ez a rész is tetszett. Az első kötetét egy hónapja olvastam, így nem esett nehezemre visszarázódni a történetbe. Nekem tényleg a kamaszokról, kamaszoknak szóló könyvek a gyengéim. Nagyon találó a könyv hátoldalán az idézet Kiss Orsitól (Könyvesblog): „.. aki legalább egyszer az életében nem érezte úgy magát, mint Bakos Virág, az nem is volt kamasz.” Mire az én kislányom kamasz lesz, én ötven felé fogok járni, majd ezekkel könyvekkel tartom magam fiatalon:))

>!
Szimirza P
Molnár T. Eszter: Most már igazán

Mielőtt bármit is írnék leszögezném, imádom ezt a sorozatot! De… ez a második rész kicsit laposabbra sikerült, nem volt benne annyi poén, picit több volt az elmélkedés, ami valahol jó volt, csak valahogy azt vártam, hogy kapjak még egy adag olyan szarkasztikus poént, mint az első részben. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek!

>!
Petrás_Anna
Molnár T. Eszter: Most már igazán

Nagyon jó könyv volt :-D
Az elején picit bele kellett rázódnom a sztoriba :-)

3 hozzászólás
>!
ggizi P
Molnár T. Eszter: Most már igazán

Ez a rész most kevésbé fogott meg, mint az első kötet, pedig most is nagyon tetszett az írónő stílusa. Kellően laza és szellemes volt, de mégsem éreztem erőltetettnek. Igazi szélsőséges tinigondolatokkal volt teli az egész. Virág most is szimpatikus volt, ahogy kiállt a spoiler zaklatott barátjáért és mert nem szorította háttérbe a saját érdeklődését, csak mert a szerelméé teljesen más. Ami miatt most egy kicsit nehézkesebben csúszott nálam a történet, az a napló jellegéből adódó elbeszélő mód, ami persze abszolút reális volt, hiszen többnyire nem párbeszédesre írja az ember a saját naplóját (én legalábbis nem így tettem anno), mégis most nekem ez hiányzott egy kicsit.
(Felnőttként olvastam.)

>!
rafaelo0824
Molnár T. Eszter: Most már igazán

Aranyos volt, mint az első rész, bár a tinidrámát már kicsit soknak éreztem. Az írásmód még mindig bejön, bírom ezt a kis családot, akiknek a problémáik is mind valósak. Virág nagyon szerethető, Bercit sajnáltam, a tesók viszonya is nagyon jól van ábrázolva. Nem tudom, lesz-e folytatás, de ha igen, mindenképp szeretném olvasni.

>!
fülcimpa
Molnár T. Eszter: Most már igazán

Az utolsó mondata a legszebb. Hajrá Virág, hajrá Bakos család és a haverok.
Kamaszosan, szívremegve várom a folytatást.


Népszerű idézetek

>!
Hintafa P

Mondjuk, szerintem a mi családunkban egy közönséges kedd sem éppen gyereknek való…

244. oldal, szeptember 23. kedd (Tilos az Á könyvek, 2016.)

>!
B_Niki P

Ahogy ma reggel kóvályogtunk a lakásban, elég nehéz lett volna megmondani, ki néz ki a legrosszabbul közülünk. Talán még Misu a legkevésbé nyomorult, mert azt hiszem, neki most nincs semmi baja azon kívül, hogy 14 éves, és a számítógépe az egyetlen barátja.

200-201. oldal

>!
Hintafa P

…hiába kicsi és béna egy család, csak annál jobban hiányzik, aki kiesik belőle.

230. oldal -szeptember 22. hétfő (Tilos az Á, 2016.)

>!
Sweety

Azt hiszem, ha még egyszer valaki megosztja azt az idézetet, hogy „a szeretet az elengedés művészete”, akkor függetlenül attól, hogy lovas vagy tengerpartos képet rak alá, és hogy mennyire jó haver, törölni fogom az ismerőseim közül.

18. oldal, augusztus 29. péntek (Tilos az Á Könyvek, 2016)

>!
Sweety

Utánaszaladtam, megragadtam a karját, és lábujjhegyre állva megcsókoltam. A meglepetéstől egy pillanatra ledermedt, aztán megölelt és visszacsókolt. Már nem dideregtem, és az sem érdekelt, hogy ki lát meg minket. Percekig álltunk a Nyugati tér sarkában, a könyvesbolt előtt. A fotocellás ajtó talán huszonötször is kinyílt és újra becsukódott, de még a biztonsági őrnek sem volt szíve odajönni hozzánk, hogy húzzunk már kicsit hátrébb az érzékelőtől, mert odabent légkondi van.

99. oldal, szeptember 5. péntek (Tilos az Á Könyvek, 2016)

>!
Sweety

Ma reggel még a konyhában szötymögtem, amikor felcsöngetett. Apa beengedte, dörmögve megjegyezte, hogy olyan a lakásunk, mint egy átjáróház, aztán visszaült az asztalhoz, és beletemetkezett a tegnapi újságba. Melyik pasid az, a meleg vagy a nem meleg?, kérdezte Vera. Berci, feleltem. Az jó, mert akkor nem kell felöltöznöm, mondta flegmán, és tovább rágta a pirítós kenyerét. Csak meleg, nem vak, mondtam, de ő erre csak a vállát vonta meg. Nem értem Verát. Én tutira nem fogadnám hálócuccban az ő haverjait.

49-50. oldal, augusztus 31. vasárnap (Tilos az Á Könyvek, 2016)

>!
Sweety

Komolyan mondom, már csak akkor lehetne tökéletesebb barát, ha a madarak is érdekelnék. Egyszer el kéne rángatnom magammal terepre. Ha meglátná a bíbiceket, talán a madarászathoz is megjönne a kedve. Bár az is igaz, hogy ő pszichológus akar lenni, mint apa, és azt mondta csak az olyan állatok érdeklik, mint a kutyák, meg a hörcsögök, mert azoknak lelke van. Ha belegondolok, lehet, hogy Berci fogalomzavarban szenved, és összetéveszti a lelket a szőrrel.

51. oldal, augusztus 31. vasárnap (Tilos az Á Könyvek, 2016)

>!
Sweety

[…] nekem alapjaiban rengette meg a világképemet az a pár másodperc, mert ha valaki egy évvel ezelőtt azt állítja, hogy egyszer majd két bombanő lesz oda apáért, tuti körberöhögöm.

91. oldal, szeptember 4. csütörtök (Tilos az Á Könyvek, 2016)

>!
Sweety

Ha lecserélhetném a testvéreimet, azt hiszem, Verával kezdeném. Nem tudom, hogyan csinálja, de ha fel van öltözve, akkor is úgy néz ki, mint akin csak fehérnemű van.

115. oldal, szeptember 6. szombat (Tilos az Á Könyvek, 2016)

>!
Sweety

Vévé teljesen kikelt magából, hogy mi ez a fegyelmezetlenség, ki mondta, hogy lehet enni, és különben is, hogy képzeljük, hogy csak úgy rendezetlenül hagyjuk el az arborétum területét. Ez persze totál álszent duma volt, mert pont ő menekült ki először a kapun rendezetlenül, és nemhogy létszámellenőrzést nem tartott, hátra sem nézett, hogy jön-e utána az osztály. Ha becsapott volna valamelyikünkbe a villám, akkor magyarázkodhatna, hogy ő közben miért a postán kamillázott, de így, hogy mind megkerültünk, neki állt feljebb.

253. oldal, szeptember 25. csütörtök (Tilos az Á Könyvek, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Monostori Mária: Kettévált világ
Michel Quoist: Szeress!
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Rachel Renée Russell: Szívzűrök
Greyson Mann: Iskolai túlélőkönyv moboknak
Sue Townsend: Adrian Mole minden kínszenvedései
Edmondo De Amicis: Szív
Jeff Kinney: Egy ropi naplója – A harmadik kerék
Rachel Renée Russell: A szekrény hőse
Naplóm egy évvel később