Most ​már igazán (Egy majdnem normális család 2.) 91% 52 csillagozás

Szerintem ez a rész sokkal mozgalmasabb volt, mint az előző, sokkal jobban pörögtek az események, ugyanakkor kevesebbet nevettem rajta. Azért nem maradt most sem poén nélkül a történet, de ebben inkább drámaiabbakra fordultak az események.

Mert az első szerelem igenis drámai lehet, pláne ha egy vetélytárs is feltűnik a színen. No és a kommunikáció sem megy olyan könnyen, legalábbis, ami a szerelmi kérdéseket illeti, hiába van mobiltelefon és internet, a 15-16 évesek még nem bírnak nagy tapasztalattal a finom szerelmi jelzések terén. Tehát Dani és Virág hol járnak, hol nem, de leginkább Virág emészti magát a nagy szerelemben és próbálja kitalálni, hogy Dani miért nem teszi ezt vagy azt, és miért kíséri haza, és ha hazakísérte, miért az öccsével beszélget a játékokról és a sportról.

Egyszóval nem könnyű dolog a szerelem, még jó, hogy az embernek, azaz Bakos Virágnak vannak barátai is. Berci, akit ebben a részben igencsak megvisel az évkezdés, zaklatások áldozata lesz, de barátságuk Virággal töretlen.

Igazán zűrzavaros, mégis szeretnivaló a Bakos család, és azért is kerültek közel hozzám, mert nem tökéletesek. Apa, anya halála óta borozik, néha elég sokat, de mióta Szombathy Piri megjelent, azóta sokkal kevesebbet. Vera nem ment egyből tovább tanulni, mert nem tanult jól a középiskolában, de azért elment egy tanfolyamra, és majd később is eldöntheti, hogy mit szeretne csinálni. Virág sem bombázó, nem is gyönyörű, ám egy igazi egyéniség és Misu is elég furcsa kis fickó lehet.

Szóval nem mintacsalád, nem lehet őket a kirakatban mutogatni, hogy bezzeg a Bakosvirágék, és éppen ezért a nemtökéletességért, ezért a hétköznapiságért annyira szerethetőek.

Nekem felnőttként egy kicsit néha sok volt a sulis rész, ezért nem akartam először 10 pontot adni, de aztán kamaszfejjel kezdtem el gondolkodni, és valószínűleg nekik semmi problémájuk nincs ezzel, hiszen ezek az ő hétköznapjaik. Úgyhogy marad a maximális pont.

1-2 év múlva Titusznak is odaadom, szerintem ő is szeretni fogja. Igaz ugyan, hogy Virág a főszereplő, de éppen annyi teret és lehetőséget kapnak a fiúk is a történetben, ezért azt gondolom, hogy ez nem egy lányregény, hanem egy nagyszerű, kamaszoknak szóló történet, a könnyedség leple alatt komoly témákat is érintve.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/02/molnar-t-eszter-mo…

Rendben van ez is, de az első azért jobban tetszett. Nem tudom, hogy nekem nehéz mostanában belerázódni egy könyvbe, vagy tényleg ilyeneket olvasok, de ez is olyan volt, hogy a feléig kb. nem kapott el a gépszíj, de aztán meg nagyon beindult a cselekmény. Ezt most nem éreztem korszakosnak, inkább csak olyan kis tinglitanglinak, de vitathatatlanul voltak benne nagyon jó részek is.

Jól szórakoztam Virág naplójának folytatásán: „(…) nem is fogom elolvasni, csak ha majd öreg leszek, és vissza akarok emlékezni, hogy milyen volt tizenöt évesnek lenni.”
Mivel én minden naplókísérletemet megsemmisítettem előbb vagy utóbb, így most nekem Virág (azaz inkább Molnár T. Eszter) segített visszaemlékezni, milyen volt kamasznak lenni. :)
Humoros, szellemes könyv, továbbra is csípem a természetbúvár, laza főszereplőt, Lajost, az aranyhörcsögét, és úgy általában véve a színes karaktereket, kivétel nélkül. Azonban nem tudta ugyanazt az élményt nyújtani mint az első kötet. Számomra kevésbé volt izgalmas, néhol erőltetett volt a konfliktus spoiler; az első, tenyérizzadós, gyomorlufis szerelem, a csetlő-botló fiatalok életszagú ábrázolása azonban igazán a helyén volt. Kicsit azonban úgy éreztem, hogy ez a rész az előző elnyújtott epilógusa, többet vártam tőle.

Nagyon jó volt ismét a kissé zakkant Bakos családról olvasni. Valahogy pörgősebbnek éreztem, mint az első részt. Szerettem a napló formátumot. Virág egy vicces tizenéves lány. Madarászkodik, meg állatmenhelyre jár. És közben bizonytalan saját magában, meg a Danival való kapcsolatában. Már az első részben elvesztette legjobb barátnőjét, Lilit spoiler. Vera talán kezdi egy kicsit összeszedni magát, Misu pedig egy kicsit nyitott a világ felé. Igaz, nem kedveltem túlzottan Helga nénit, de sajnáltam, ami vele történt. Remélem, lesz még több rész is, mert nagyon szívesen olvasnék Bakosékról.

„ Mert nálunk van hely mindenkinek.”

Kamaszkönyv, a háromgyerekes család középső tagjának, Bakos Virágnak a nézőpontjából, naplójából. Család, iskola, barátság, szerelem, madarászok és kutyasétáltatók, kirekesztések és befogadások. A piás, özvegy humorista családja mindennapjainak, második kötete. Úgy alakult, hogy az elsőt nem olvastam, de mivel úgysem szeretem a sorozatokat így is teljesen érthető, élvezetes olvasmány volt.

Nekem ez a rész is tetszett. Az első kötetét egy hónapja olvastam, így nem esett nehezemre visszarázódni a történetbe. Nekem tényleg a kamaszokról, kamaszoknak szóló könyvek a gyengéim. Nagyon találó a könyv hátoldalán az idézet Kiss Orsitól (Könyvesblog): „.. aki legalább egyszer az életében nem érezte úgy magát, mint Bakos Virág, az nem is volt kamasz.” Mire az én kislányom kamasz lesz, én ötven felé fogok járni, majd ezekkel könyvekkel tartom magam fiatalon:))

Mielőtt bármit is írnék leszögezném, imádom ezt a sorozatot! De… ez a második rész kicsit laposabbra sikerült, nem volt benne annyi poén, picit több volt az elmélkedés, ami valahol jó volt, csak valahogy azt vártam, hogy kapjak még egy adag olyan szarkasztikus poént, mint az első részben. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek!

Nagyon jó könyv volt :-D
Az elején picit bele kellett rázódnom a sztoriba :-)

Ez a rész most kevésbé fogott meg, mint az első kötet, pedig most is nagyon tetszett az írónő stílusa. Kellően laza és szellemes volt, de mégsem éreztem erőltetettnek. Igazi szélsőséges tinigondolatokkal volt teli az egész. Virág most is szimpatikus volt, ahogy kiállt a spoiler zaklatott barátjáért és mert nem szorította háttérbe a saját érdeklődését, csak mert a szerelméé teljesen más. Ami miatt most egy kicsit nehézkesebben csúszott nálam a történet, az a napló jellegéből adódó elbeszélő mód, ami persze abszolút reális volt, hiszen többnyire nem párbeszédesre írja az ember a saját naplóját (én legalábbis nem így tettem anno), mégis most nekem ez hiányzott egy kicsit.
(Felnőttként olvastam.)

Az utolsó mondata a legszebb. Hajrá Virág, hajrá Bakos család és a haverok.
Kamaszosan, szívremegve várom a folytatást.