Mesélnek ​a fák 5 csillagozás

Zsebemben az év első gesztenyéje,
Boldognak lenni ennyi most elég.
(Kis B.: Gesztenyehullás)

55. oldal

– Ne haragudj Tiszafa, hogy ilyen kíváncsi vagyok, de áruld el nekem miért hívtak titeket korábban mérgesfának? – kérdezte Misi.
– Ennek egyszerű a története – válaszolta az öreg tiszafa – a kérgünk, levelünk, hajtásunk mérgező, ezért az őseitek az egyenes hajtásainkból nyílvesszőket készítettek és ezekkel vadásztak, vagy ezekkel űzték el az ellenséget. Ha a mérgező tűimből megennél egy marékra valót, akkor bizony megbetegednél. Manapság az emberek nem harcolnak, nem vadásznak íjakkal, így hajtásainkból nem készülnek mérges nyílvesszők sem, de tűinkből, kérgünkből kivont méreg értékes gyógyszerek alapanyaga. A piros bogyóimat ellenben a madarak és a nyestek nagyon kedvelik.

78. oldal, Miért mérges a tiszafa?

[…] a hegedű- és bútorkészítő régi mesterek a juhart jávornak hívták, a falvak lakói pedig iharfának. A juharok fájából gyönyörű fehér bútorokat, parkettákat készítettek. Elárulom neked még azt is, hogy az élénk színekben pompázó juharokat a japánok szent faként tisztelik. Az Észak-Amerikában élő cukorjuharok törzséből pedig finom szirupot csapolnak.

29. oldal, Az őszi erdők művészei a juharok

Én vagyok a Magas kőris. A nevemet onnan kaptam, hogy ilyen magasra növő, egyenes fa nem sok van a világon. Valaha a tölgyekkel együtt mi uraltuk Európa erdeit. A Dániában élő vikingek az egyik ősömtől, egy égbenyúló kőristől, Odintól származtatják magukat.

31. oldal, Miért aggódnak a kőrisek?