Zala megye hazánk délnyugati sarkában fekvő, dombokkal-völgyekkel tagolt, változatos felszínű vidék. Az országnak ez a tengerhez legközelebb eső területe, s ez a csapadékosabb, kiegyenlítettebb éghajlaton is érződik. Itt még a nyár végén is zöldell a fű, a felszín több mint negyedét erdők borítják, s ötszáznál is több névvel jelölt vízfolyását tartják számon.
Az ember már az ősidőkben felismere a biztonságos életlehetőségeket, s a régészeti leletek is tanúsítják az ember jelenlétének folyamatosságát az újkőkortól napjainkig. A történelem viharai a népvándorlástól a második világháborúig sokszor végigzúdultak e tájon, ám ez a „bensőséges, pátosz nélküli vidék” mindig tovább tudott élni, és meg tudott újulni. Az igazi fejlődés azonban csak az 1960-as évektől számítható. Jelenleg viszont – a sokak tudatában még élő régi képpel ellentétben – Zala immár iparilag is, mezőgazdaságilag is felzárkózott a középmezőnyhöz. A lakások közel háromnegyede a felszabadulás után épült, s a 15… (tovább)
Zala 0 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyarország megyéi Kossuth
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szemlér Lőrinc (szerk.): A Balaton és vidéke ·
Összehasonlítás - Lukács Béla (szerk.): Keszthely ·
Összehasonlítás - Bodnár Gyula (szerk.): A Balaton ·
Összehasonlítás - Szemes István (szerk.): Hévíz ·
Összehasonlítás - Szemes István (szerk.): Keszthely ·
Összehasonlítás - Szemes István (szerk.): Balaton ·
Összehasonlítás - Lukács Béla (szerk.): Hévíz ·
Összehasonlítás - Bodry László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője ·
Összehasonlítás - Vargha Károly: A délkeleti Zselic ·
Összehasonlítás - Szentirmay Tibor: Szigetvár nagyközség településföldrajza ·
Összehasonlítás