Különlét 3 csillagozás

Molnár Krisztina Rita: Különlét

Molnár ​Krisztina Rita (1967, Budapest) költő. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett magyar, könyvtár és múzeumpedagógia szakot. Telkiben él. Három fiú édesanyja. Zsámbékon tanít. Versei folyóiratokban, antológiákban jelentek meg. A Különlét a szerző második kötete. * Karafiáth Orsolya így ír a kötetről: „Van mindene e háznak, kertje csipkebogyóval, sok-sok szobája, szomszédos háza szomszédasszonyostul. Rejtelmes ház, ablakában macska ül, összegömbölyödve. Mikor először belesel, csak árnyakat látsz. Aztán minden egyre élesebb. És már látod, az asztal mellett ott egy nő. Még elmosott alak. Hozzáér a dolgokhoz, nagyon-nagyon óvatosan. A kérdése egyszerű, „Egymásra hullott dolgaim / felszedhetők-e végleg úgy, / ne sértse egy a másikat”. Gyengéden vizsgál, közben rendszerez. Barátságot köt a többi árnnyal, meghívja magához a hiányt. Gyerekkori képek élesednek körötte, egy-egy tárgyban kel életre a visszahozhatatlan. A szobában közben oszlik a félhomály. Lassan mintha száz csillár… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Pont, Budapest, 2008
98 oldal · ISBN: 9637265853 · Illusztrálta: Simonyi Cecília

Enciklopédia 1


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

olvasóbarát>!
Molnár Krisztina Rita: Különlét

Én elszegődtem, én nem zengő érc, nem cimbalom ” (Jön-e a cet?)

Költeményeivel most találkoztam először, prózáját már olvastam és nagyon tetszett. 7 ciklusba rendezte a verseket, művészeket, írókat is megidéz, hétköznapi pillanatokat, élményeket is feldolgoz a versekben: A Magány a meccset néző családtagok miatt elmagányosodó nő, az Itt van csipkebogyó című versében a városból elköltözés élményét osztja meg velünk. Szerettem a Dorombolás, Song a fénynyalábról, Mint a remény című verseit.
A Dallam tetszett talán legjobban, mert a kedves népdalt idézi.
eloldom magamat
szomorú fűzfámtól
eloldom magamat
gyönge violámtól

Voltak olyanok költemények is, (mint szinte minden kötetben), amelyek nem nekem szóltak.
A kötetet Simonyi Cecília kifejezően szép illusztrációi díszítik.

2 hozzászólás
szanes1 >!
Molnár Krisztina Rita: Különlét

A kötet eleje kevésbé tetszett, de kb. a második felétől majd minden verset „csillagoztam”, újraolvastam. Sok vers eleve úgy épül fel, hogy a végén van a csattanó, és muszáj újra kezdeni, hiszen „jé, ez erről szól?” Aztán mikor másodjára is végére érek, akkor meg talán „mégsem ilyen egyértelmű ez?” És akkor megint kezdhetem újra az olvasást, az értelmezést. Szóval jó versek ezek, bár igazi női versek többségében. De ez nem baj, sőt, nekem azok tetszettek a legjobban, melyek tipikusan a női lét kérdéseit dolgozzák fel.
Az Egy nőolvasó sóhaja Krúdy Gyulához c. vers kapcsán elgondolkoztam, az én életemből melyik író írhatna regényt, novellát? Talán valamelyik erdélyi, mondjuk Tamási Áron, de lehet hogy Örkény is kihozna belőle valamit…
Nagyon tetszett még:
Kabbala
Duinói villanella-féle
Dallam (nekem is kedvenc!)
Felhúzott vállam fölött
Pont
A hold alatt

(Ja, és a macskás metaforák is nagyon tetszettek, a baudelaire-i macskákhoz hasonló értelmezés, ha jól emlékszem Baudelaire-re…)

1 hozzászólás
virezma >!
Molnár Krisztina Rita: Különlét

Azt kell mondjam, hogy az új kötethez, a Kőházhoz képest nem sok újat mondott nekem, pedig ez hülyeség, mert két vers sosem egyforma. Mégis valahogy úgy éreztem, hogy tematikusan fel lehetett fűzni a verseket egy központi Molnár Krisztina Rita-alakra, aki ilyen és ilyen elemekből épül fel.
Nagyon találóan mondja Kiss Judit Ágnes, hogy a figyelem, a türelem, a hétköznapi dolgok költészete ez, és hogy erősen áthatja az Istenhez fűződő viszony. Sőt, amire külön nem tért ki, hogy van itt egy nő is. Ez is hülyeség, de nem tudom úgy olvasni, mintha nem egy nő írta volna, és szeretem is ezért.
Sok olyan vers volt benne, ami megfogott, némelyiknél viszont azt éreztem, hogy ez kicsit lapos, sőt volt olyan is, hogy „ezt vajon miért adták ki?”.
Kedvenceim: Nézz farkasszemet, Magdaléna énekelte volna, Magány, Marokkó-pálcikák, Ki csókol homlokon engem?, Felhúzott vállam fölött, A szőnyegminta megnyugtat.


Népszerű idézetek

olvasóbarát>!

Félelem

Dédanyám: Istenem, én úgy félek tőled.
Nagyanyám: Úgy félnék, ha nem lennél.
Anyám: Úgy félek, hogy nem vagy.

32. oldal

olvasóbarát>!

Dorombolás

Imádkozni a macskámmal szoktam
elalvás elõtt,
betakarózom, rám hasal
– fészke én és fészkem õ –,
aztán rákezdünk szerényen:
Miatyánk, mondom én,
drr, drr, mondja Cirmi,
a bûnömet megbocsásd,
drr, bizony, mondja Cirmi,
a dicsõség úgyis tiéd,
drr, drr, örökre, drr, drr,
Cirmi dorombol, kis kályha,
jókat dorombolunk,
hát úgy hiszem, drr, drr,
nem orrolhat meg érte,
– mert mindig elõbb alszunk el,
mint a vége –,
drr, esténként fölkéredzkedünk
a Jóisten kegyébe.

25. oldal

4 hozzászólás
olvasóbarát>!

Holtomiglan-holtáiglan

És addig ölelték egymást,
míg ronggyá foszlott a testük,
s nem maradt másuk:
a lélek,
Fénylett, mint
csigahéjban fénylik a vízcsepp.

35. oldal

1 hozzászólás
olvasóbarát>!

Dallam

eloldom magamat
szomorú fűzfámtól
eloldom magamat
gyönge violámtól

magamat eloldom
ködanyám képétől
magamat eloldom
gyönge nemzetemtől

nem lököm magamat
sárország sarába
csak hajtom fejemet
igéhez igába

zöld erdőbe járok
fenyőmagot enni
szabad egek alatt
gyöngyharmatot inni

testemet eloldom
amikor a hold kel
de tőled úristen
a halál sem old el

85. oldal

Esmeralda P>!

Magdaléna énekelte volna

Kitárt karomba omlik,
agyongyötört a teste,
de látom, azt se bánná,
ha már a földre esne.
Ölembe húzva tartom,
közel van már az ágyam,
egész erômre szükség,
sebét kimosni lágyan.
Az arca, szája véres,
a fájdalom elönti,
remeg kezem, puhán csak,
fehér kendôbe kötni.
Alig piheg, de itt van,
szuszogva tiszta gyolcsban,
mit is tegyek, hogy éljen,
meleg levest, de gyorsan.
Jaj, irgalom fejemnek,
tudom, nem tudja, hol van,
az nem lehet, hogy ô is,
hogy itt feküdjön holtan.
Jaj, úgy lehetne élni,
csak ô meg én e házban,
a kertben articsóka,
meg egy gyerek, de vártam,
csak ülni este csöndben,
hogy átkarolja vállam,
a homlokán a ráncot,
ha rajzol enyhe gondja,
kezem simítja kérdve,
ha szól, nevem kimondja,
de mit beszélek én itt,
jövônk a köd befonja,
tudom, hogy meg sem ismer,
olyan nagyon fehér lett,
magára hagyta Isten,
magamra hagy ma végleg.

39-40. oldal

olvasóbarát>!

Babits Mihálynak

Vándor, nézd, ez a kő, mialatt pihen az,
ki ezüst fényt
szórt a sötétbe, mikor őr másik nem akadt.
Ő, csak a megnémult, beteg énekes írta
a verset,
tisztázott szavakat tiszta papírja haván.
Írisz, barka, szivárvány: ebből fonj koszorút.
Hozd
késő tiszteleted. Ennek örülne talán.

18. oldal

virezma >!

Marokkó-pálcikák

Egymásra hullott dolgaim
felszedhetők-e végleg úgy,
ne sértse egy a másikat,
lélegzetvisszafojtva kell
egyszerre egyet venni fel,
a többi ne billenjen el,
ne toporogjon dühösen
bordáim közt szeles szívem,
szelíden egyet egyre csak,
ne sértse meg a másikat,
míg csöndben énekelgetem
jámbor assisi énekem:

„Ne sokat tégy, de azt jól,”
üdvözülni nem attól
fogsz, ha sokat – keveset,
innen oda, onnan át
és jó napot, jó éjszakát.

82. oldal

virezma >!

Magány

Meccset néznek.
Pattogó, rövid szavak
– egyenlít!, lődd!, nem hiszem! –,
fel-felugranak,
kukoricájuk sós-vajas,
felállnak, leülnek,
örülnek, letörnek
a sötét szobában.
Ez a drukkolás.

Távol tőlük,
elhagyott hősnő
bolyongok az üres
kastélyszobákban
visszhang veri
kongó lépteim
szívem dobbanását.
Az időtlent fürkészem.

Ők a félidőt lesik.
Átadják maguk.
Hogy tudják?
Én miért nem?
Hiányzanak.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
olvasóbarát>!

Kávé Bonnie-val
[…]
A számra élénk rúzst teszek,
a körmömet sötétre lakkozom.
Harisnyás Pippi, végzet asszonya
vagy indián szorong szorosra zárt
fogam mögött,
egy Bonnie kész
berúgni kocsma ajtaját, sikítani,
elég!
[…]

5-6. oldal

3 hozzászólás
szanes1 >!

Pont

Egy hűvös négyszög sarka, ráülök,
x, y találkozik, de jó,
két sík nyugalma vonz,
a gömbök megriasztanak,
komoly veszély három dimenzió.

89. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után