(Spoilerek Off-olva)
„Örülök neki. Jó, hogy elmondtad. Ami kijön, az már nincs bent.”
És nem emészt annyira… egészíteném ki ezzel a mondatot.
Örülök, hogy rábukkantam itthon e könyvre, amire nem is emlékszem, mikor és ki tett szert a családban.
Nekem tetszett ez a könyvecske, melybe rövidsége ellenére sok téma belefért, érzékenyítés céljából: betegség, veszteség, gyász, örökbefogadás, különböző családi viszonyok (válás, csonkacsalád, mozaikcsalád), iskolai kortársbántalmazás, kiközösítés. A keretbe foglalt történet sem hétköznapi, ugyanis az asztmás Tamást gyógyulni kíséri Lillafüredre az édesanyja (örökbefogadó szülője), s itt töltenek el egy hetet, a Szent István-barlang Fekete-termének gyógyító levegőjén, ahol mindketten gyógyulnak testileg, lelkileg egyaránt. Közben járják a természetet, megismerkednek a környék néhány érdekességével, ismeretségeket kötnek, sőt a gyermek egy nem épp veszélytelen kalandba is belekeveredik.
Az írónő finoman, a tőle megszokott érzékkel közelíti és épp csak érinti az említett témákat, lehetőséget adva a közös értelmezésre. Bizonytalan vagyok viszont a célcsoport meghatározásában… Szerintem érdemes közösen olvasni, vagy legalábbis átbeszélni a könyvet a gyermekkel, hogy még a nagyobbacska gyerekek is mindent pontosan értelmezhessenek. A gyermek-szemszög mellett megjelenik a felnőtté is, ennek befogadása szerintem nagyobb gyerekeknél lehetséges. Én felnőtt-szemmel olvastam, nekem helyén volt minden, de például néhol figyelni kellett, ki a megszólaló. Ezt érdekes játéknak tartottam és az írónő tudatos csalafintaságának.
Nekem tetszett, hogy versbetétek és ismeretterjesztő mondatok is megbújnak a történetben off és hogy megismerkedhetünk Lillafüred és a természet szépségeivel is, növényekkel, állatokkal, kőzetekkel. Nemcsak a felnőtt (Eszter, az anya) csendesedett le az ott töltött pár nap alatt – míg Tamás gyógyult – hanem én is, olvasás közben. Finoman rezgő, lágyan rengő a könyv hangulata, ringatja és semmiképp sem zaklatja fel az olvasót.
József Attila és Herman Ottó történetbe vonása off is tetszett, üde színfoltja volt a kisregénynek.
Sok értékes gondolatot írhatnék ki idézetként – mert voltak bőven ilyenek –, talán egyszer majd pótolom ezeket is.
Szeretettel megírt történet, lelki finomsággal és eleganciával. Simonyi Cecília pazar illusztrációi szín- és formavilágban, hangulatban, finomságban tökéletes kísérői voltak a történetnek.
Kíváncsi lettem a Térforgó sorozat következő kötetére, a történet folytatására is.