Ez a könyv az ötvenes évek végéről szól, s a szó legnemesebb értelmében leányregény. A könyv azt a világot eleveníti meg, amely az írónőnek mindig is kedvelt, jól ismert helyszíne volt: a vidéki kisvárost. A gimnazista Márta özvegy édesanyjával és két öccsével kerül egy történelmi emlékekkel zsúfolt, girbegurba utcájú dunántúli városkába. Itt hoz életébe nagy fordulatot az első világháború előtt oly divatos mandarinkalap…
A mandarinkalap 21 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek Móra
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Közvetlenül az első világháború kitörése előtt játszódó ifjúsági regény, amit sokszor és sokáig nem tudtam magamban hova tenni, mégsem érzem azt, hogy a párszáz forintot, amibe került, kidobtam volna az ablakon.
Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik kisvárosában járunk, valahol a Dunántúlon, abban az időben, amikor ifjú hölgynek kalap nélkül az utcára kilépni is tilos volt; ilyen és ehhez hasonló viselkedési szabályok kötik gúzsba azt a nyolc fiatalt, akinek az élete összefonódik a vélt Árpád-kori leletek felkutatása közben.
A központi konfliktus néhány települési hobbirégész és az ásatási hely tulajdonviszonyai között bonyolódik, és az elbeszélő főhősnő, Márta, időről időre (tehát oldalanként kétszer) emlékezteti az olvasót ezen felül a mandarinkalapra is, ami egyébként a könyv háromnegyedéig el sem készül.
Nem baj, van időnk – és talán tényleg ez a lényeg, mert hiába az ötvenes évek végén íródott maga a könyv, a stílus valóban a Monarchia idejébe repíti az olvasót. Nekem ez néha nyögvenyelősen ment, iszonyatos mondatszörnyek laknak a könyvben, és nem egyszer éreztem azt, hogy bolhából csinál elefántot, nem létező cselekményt bonyolít háromszáz oldalon keresztül.
Az igazi fordulatok valójában az utolsó 30 oldalon jönnek elő, és ott derül is ki, hogy minden humora és pozitív világlátása ellenére ez a könyv kőkemény drámai történetet tartalmaz. Kár, hogy a valódi drámákat ebben az utolsó egytizedben rendezi csak le.
Igazi lányregény, a szó legtisztább értelmében.
A békebeli időkben (szó szerint, mert a nagy háborúk előtt játszódik), egy békés kisvárosban egy tizenhét éves lány szívébe beköltözik az első szerelem. Csakúgy, mint két öccséébe is, és ettől külön érdekes, hogy három kamasz hogy is tudja ezt ilyen különféleképpen megélni.
Ugyanakkor mégse valami csöpögős nyálregény, hiszen van benne kaland, régészkedés, csibészkedés is bőven, ahogy vannak benne különféle tragédiák is. Kamaszos, túlélhető fajták, meg felnőttes, igaziak is. És nagyon szeretetreméltó szereplők. Senki sem népmeseien tiszta karakter, mindannyian suták és esendőek. Szerettem Károly bácsit, hiszen magam is mindig az ilyen felnőttek társaságát kerestem. Szerettem a kiflicsücsök-forma Évit, aki annyira más, mint én voltam az ő korában. És nagyon-nagyon szerettem Miksut.
A regény nyelvezete a mai ifjúsági regényekkel összehasonlítva néhol fárasztóan cirkalmas, ugyanakkor viszont meglepően kellemes humorok bukkannak elő benne.
Külön tetszett az az írói nézőpont, mintha a regény megjelenésének idején, az ötvenes években gondolná vissza Márta – azaz, akkor már Márta néni –, hogy miképp is telt az ő fiatalsága Ókapun.
Gyönyörű igényes nyelvezettel megírt hangulatregény ez a könyv. Nem a cselekmény benne az érdekes, hanem az érzések, a pillanatok, amik olyan érzékletesen és szívvel vannak megírva, hogy olyat ritkán olvashat az ember.
Az elején én is nyögvenyelősnek éreztem, de ahogy eljutottam a könyv feléig, már letenni se bírtam, annyira magával ragadtak a szereplők. Végül ezerszer sem bántam meg, hogy nem adtam fel félút előtt és végigolvastam. Ráérős, teaszürcsölős, teraszra kiülős olvasáshoz ajánlom! :-)
A könyv olvasása közben ezek a gondolatok jutottak eszembe:
…"virág-nyelven" íródott…
…szatíra…
…rengeteg csúfolódás, sok-sok gúnynév, rengeteg gúnyos megjegyzés…
…fellengős, bő lére eresztett leírások,elbeszélések…
Majd lassan elő bukkant a távolból:
…durvaság…
…kegyetlenség…
…megalázás…
… és a legmegdöbbentőbb halálra verés…
Nem hiszem,hogy ez a könyv az én értékeim szerint ifjúsági regény.
Népszerű idézetek
Paszulyhéjnak természetesen volt egy másik, ennél rendesebb neve is. Mégpedig világszép neve.
Galambos Hajnalka, így hívták a paszulyhéjat, akit olyan ágrólszakadt, szegény cselédemberek hagytak itt maguk után a földön, hogy amikor nyolcesztendős korára árván maradt, a két szülőjéről összesen nem maradt rá egyéb, mint a csúnya, ványadt arcocskája, állottvíz-színű, álmos szeme, gyér szálú, homokszín kis varkocsa, a csontja-bőre, a rongyocskái meg a világszép neve.
De erre a világszép névre akkor már úgy rácsodált a Hajnalkával egyiskolás, mezítláb szipákoló Trumbajner Ádám, hogy egész életében se tudott többé teljesen magához térni ebből a csodálatból
Már sárga gyaluforgács-bajszú öreglegényként látta el dolgát a líceumban meg a tündökletesen tiszta kis pedelluslakásban, amikor csendes szabad óráit még mindig ez az ünnepélyes csodálat töltötte ki lelki elfoglaltsággal. Elég volt az egy életre, még sok is, ahogy el lehetett álmélkodni azon, hogy ő olyan hajadont szemelt ki magának élettársul, akinek Hajnalka a neve.
Noha nem valami sok sikerrel szemelte ki, az is igaz. Mert Hajnalka semmi ékesszólással és meggyőzéssel nem volt rávehető, hogy olyan szégyellni való házasságra lépjen, amelynél a menyasszony és a vőlegény életkora között megkívánt különbség nem több, mint két hónap, s még csak ezzel se a vőlegény az idősebb. Nem mintha Hajnalka sokallta volna a saját életkorát; ő az Ádám esztendeit kevesellte csupán.
Mit lehetett találni Ókapun?
Így kaptam én a nagyszoba egyik ablakánál, két szekrény között a sarokban egy mesebeli hálófülkét, ahol télen a huzat csaknem kivitte egyik felemet az ágyból, de a lefekvés utáni sötétben még láthattam innen a vattapuhán hullongó hóesést.
S most a csodálatos tavaszéjszakai holdat…
199. oldal, Tavaszi hold, fellegekkel (Móra)
… öregek milyen rövidlátók és milyen öregek, amikor azt hiszik, meg kell minket menteni attól, hogy fiatalok legyünk, és olyan ostoba titkaink legyenek, amik úgy tudnak fájni, de úgy, hogy bele kellene halnunk, ha nem ezek lennének éppen, amik nem hagyják elfelejteni, hogy fiatalok vagyunk."
318. oldal, Nincs több titok csak egy - Móra
Hasonló könyvek címkék alapján
- Leiner Laura: Egyszer 96% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 95% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Bízz bennem 94% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Ég veled 93% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Bábel 91% ·
Összehasonlítás - Bakó Liza: Csíííz! 91% ·
Összehasonlítás - Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot! 90% ·
Összehasonlítás - Pálfalvi Dorottya: A titokzatos ház 93% ·
Összehasonlítás - Beczássy Judit: Egyszer vagyok fiatal 93% ·
Összehasonlítás - Mirnics Zsuzsa: Égig érő fák ·
Összehasonlítás