Mint ​egy francia király 8 csillagozás

Molnár Géza: Mint egy francia király

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​regény főhősével, a nyugdíjas Jakab Jánossal csoda történik. Abból a növényi főzetből, mellyel dögrováson lévő kutyáját – szomszédasszonya tanácsára – életre keltette, sőt megfiatalította, maga is iszik, és egyik pillanatról a másikra megszabadul az öregség nyűgeitől. Energikus férfi lesz belőle, aki szűknek érzi a nyugdíjas életmód kereteit, lehetőségeit. Először a legbelsőbb magánéletét rendezi, az évek során föléje hatalmasodó feleségét visszaszorítja az őt megillető helyre, bezárja, és önérzetét megtöri, majd a kerítésen túli világban is hozzáfog ábrándjai megvalósításához. Mint volt lakatos, működési engedélyt szerez a tanácstól, gazdag kisiparos szeretne lenni. S ügyességben, leleményességben Jakab János nem szűkölködik. Életszínvonala látványosan emelkedik: autón jár, bútort cserél, szeretőt tart, s még kutyája is státusz-szimbólummá válik. Egy váratlan fordulat következtében azonban Jakab János karrierje megtörik: egy nála „dörzsöltebb” spekuláns csődbe juttatja… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1975

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1975
166 oldal · ISBN: 9631504077

Enciklopédia 3


Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Molnár Géza: Mint egy francia király

Egész véletlenül akadt a kezembe ez a kis történet, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Jópofa humor, olyan érzete van, mint egy régi magyar filmnek. A hetvenes évek világa idéződik fel benne. (bár ugyanez megy most is, csak másképpen) A kutyás jelenetek tetszettek a legjobban. Humoros, de közben szomorú is az egész.
Azon meglepődtem, amikor tanulmányoztam az író bibliográfiáját, hogy korábban (az őskorban) már olvastam az tőle egy könyvet, a Tizennyolcadik születésnapot.

4 hozzászólás
>!
Bubuckaja P
Molnár Géza: Mint egy francia király

Rövidke, humoros történet nagyon sok mindenről, az akkori rendszerről, az emberi öregedésről, és szerintem a placebo-hatásról legfőképp. A kutyákat is nagyon bírtam, ők is sokat hozzátesznek a mondanivaló megértéséhez.
A főszereplő ellenszenves, ami szándékos fogás (és attól lehet szeretni egy könyvet, hogy a főszereplő nem szimpi), hiszen pont ez teszi szórakoztatóvá a regényt.
Hétvégi könnyed olvasmánynak ajánlom mindenkinek.

>!
Gabye
Molnár Géza: Mint egy francia király

Könnyen, gyorsan olvasható kis könyv ez, ahol a főszereplő karaktere megfelelően bicskanyitogató ahhoz, hogy felkapd a fejed és alig várd hogy a maga keverte fagyi visszanyaljon, viszont csak pont annyira ősparaszt, hogy ne akard falhoz csapni a könyvet.
Mégis vagy pont ezért én a kutyás részeket élveztem leginkább.

>!
Ross P
Molnár Géza: Mint egy francia király

Kezdetben nem tudtam eldönteni, hogy ez a könyv rettenetesen rossz, vagy csak simán borzalmas-e. Aztán ahogy haladtam előre a történetben, kezdtem azt érezni: Talán direkt van így. A helyenként felbukkanó, stílustörő kifejezések nem feltétlenül jelzik az írói tehetségtelenséget, a szereplők viszont kimondottan idegesítettek.
Nem kicsit.
Nagyon.
Aztán arra jutottam, hogy Jakab János karaktere szándékoltan lett olyan, amilyen. Ő a nagybetűs magyar Szarházi, aki szerint asszony, kutya verve jó, a szomszéd tehene pedig dögöljön meg lehetőleg a szomszéddal együtt.
Kicsinyes, nagyravágyó, önérzetes, életképtelen. Megszokott kombináció, sok emberben megvan. És amíg egy hetven éves vénember testébe van zárva, addig nem is zavar sok vizet. A könyv érdekes gondolatkísérlet arról, mi történne, ha egy ilyen alak kapna egy második esélyt az élettől.

Mindent egybevetve, végül pozitívan csalódtam.

>!
AeS P
Molnár Géza: Mint egy francia király

Értettem a könyv alapgondolatát, a szocializmus kisemberének csodálatos megújhodását, ragyogását és spoiler, de nekem nagyon maníros volt a regény, felesleges, öncélú, viccesnek szánt, de rosszul sikerült extra betétekkel (Aurél), szóval ez annyira nem sikerült jól.

>!
Youditta
Molnár Géza: Mint egy francia király

Amíg bele nem rázódtam eme rövid kis történetbe, addig nyitogattam a szemeimet nagyra, hogy ez most mi? Aztán kezdett érdekelni a történet és a végére már kezdett tetszeni is.
Két történetet ismerhetünk meg a könyvben, Jakab János életének alkonyát, aki már 70 éves, fáradt, lassú öregember illetve a kutyájának a történetét. Aurél kutya története nem annyira tetszett, valahogy az a rész kicsit untatott a megfiatalodása után. Jakab János átváltozása, vagyis egy új esélye a másabb, jobb életre érdekesebb volt. Beleképzelhettünk magunkat abba, hogy mi történik akkor, amikor egy idős ember új esélyt kap. Újra duzzad az erőtől, tettvágytól és dúlnak benne a hormonok is. Tud-e élni az új lehetőséggel János? Ügyesebben intézi a dolgait másodjára? Látja-e a saját cselekedeteinek a következményeit, ha már egyszer új esélyt kapott? Meg tudod, ha elolvasod a könyvet!
(Az én véleményem szerényen, csak annyi: hogy, nagyon nem tetszett nekem ez a Jakab János, önző, elfuserált és buta.)
Érdekes szórakozás ez a könyv.

>!
szangi P
Molnár Géza: Mint egy francia király

A negatív hősök általában irritálnak, ez most kivétel volt, pedig a „Hogyan öregedj meg méltósággal” című verseny abszolút veszteséről szól a könyv. már ha lenne ilyen verseny. Rövid, velős, tanulságos (és nem csak arról hogy a szomszéd receptje kicsit furcsa néha), nem maradandó élmény, de egyszerinek jó volt.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Az aranylakodalom után a rendes férjeknek meglapulnak, a légynek se vétenek, mert hetven év púpjával a hátukon már megereszkedik az inuk, kihagy az emlékezetük, örülnek, ha jól kiáztathatják a fájós bütykeiket, nemhogy ilyen ordenáré szemtelenkedésre merészkedjenek feleségükkel szemben, aki egy életen át mosta rájuk a koszos gatyát, mert arra jó az asszony, akkor is amikor a házasélet hajdani kellemetességeiből a lottyadt vénemberek már semmit se tudnak nyújtani, s mi lenne ezekkel, ha a virgonc feleség nem szaladna a piacra, a közértbe, ha nem főzné meg a zabálnivalójukat, ó a tehetetlen, pudvás vénségek.. És akkor itt van ni, a „nyanya”… Na adna neki „nyanyát”, az Isten rogyassza rá az eget, adna ő neki, hogy tudomisten megemlegetné holta napjáig…

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: társadalmi szerepek
1 hozzászólás
>!
Ross P

Tüzér Aurél éppen kedvenc ételét vacsorázta, marhapörköltet nokedlival. Nagyszerűen tudott enni, önfeledten átadta magát a vajpuhára főzött fiatal marhahús fűszeres ízeinek, gondosan megfürdette a sárgálló nokedlikat az aranypiros, csípős zaftban, harapott egy falat savanyú uborkát, közbeiktatott egy-egy kortyintás könnyű vörös bort, étele fogytán a lábashoz settenkedett, orrcimpái kitágultak a pörkölt illatától – s most következett a tunkolás a fehér kenyérbéllel; a halhatatlan mester, Beethoven IX. szimfóniáját nem hallgatja ilyen üdvözült ábrázattal az ínyenc zeneélvező.
Ilyenkor nem volt szabad zavarni Tüzér Aurélt, felesége is csendben evett, Makainé pedig ölébe ejtett kézzel gyönyörködött a veje vacsorázásában. Szívből utálta, de főzni szeretett rá (…)

58. oldal

>!
Ross P

Kapalyag Imre festőművész éppen az utolsó ecsetvonást tette fel a „Kompozíció 36.” címet viselő nonfiguratív képére. Hunyorogva hátrált a vászontól, nézte a színek, vonalak, foltok semmihez sem hasonlítható diszharmóniáját, melyet a tudatalatti én legmélyebb rétegeiből bányászott elő, de nem amúgy naturalista módon, magyarázhatóan és fejtegethetően, hanem művészi intuíciójának és sugallatainak öntörvényű járatait követve. Kapalyag rejtelmes s kissé megbocsátó mosollyal hallgatta, mikor egy-egy kiállításán a kritikusok nekirugaszkodtak, hogy megmagyarázzák képeinek szín- és formavilágát s az ebből kicsendülő tartalmakat. Megmagyarázzák azt, amit ő is csak sejtett, mint macska az esőt.

67. oldal

>!
Ross P

Nyájasan szólongatta, édesgette az állatot.
– Burkus, te büdös dög, hogy a rosseb evett volna meg, hát meggyógyultál, nyavalyás?

13. oldal

>!
csartak MP

Most már egy percig se habozott, hátrament a kertbe, tépett egy marék kutyatejvirágot meg kakastejvirágot meg cicfarkot meg diófalevelet, aztán megszárította a sütőben, megtörte mozsárban, két dl tejjel felforralta, majd amikor kihűlt, az egészet felhajtotta. Utána fogta a piros ácsceruzát, oda állt háttal a falhoz, s a feje búbjánál önmagáról is húzott egy jelet. „Meglátjuk, mi lesz” – mormogta.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cickafarkfű · kutyatej
2 hozzászólás
>!
Ross P

Jakab János nagyon elégedetlen nyugdíjas volt, aki minden porcikáját átjáróan szenvedett az elszalasztott lehetőségek, a jellegtelen, szürke robotba fúlt évtizedek miatt.

127. oldal

>!
Ross P

– Mindent vesz és elad. Házat, telket, autót, televíziót, zsebrádiót, oxigénpalackot és varrógépet, kerti törpét és régi plakátokat, az egész raktár tele van a cuccaival. Aztán, ugye, nem kell neki bért fizetnie, iparengedélyt szerezni, s közben még a szövetkezet holmijait is eldurrantja. Figyelje meg a bajuszát. Ha kimegy a parasztok közé a piacra, akkor felfelé pödri, hogy azt higgyék, ő is paraszt. A Belvárosban meg lefelé konyítja, hogy meglegyen a dzsentrilátszat. De különben becsületes jó magyar ember, és azt hiszem, mindnyájunknak ez a lényeg.

139. oldal

>!
Ross P

– Mész ám az anyád keservibe! – vágta el a diskurzust Jani bátyó, aki arról volt nevezetes, hogy három kiló aranypiros zsírba fagyott disznópörköltet egy ültő helyében meg tudott enni hidegen, s ha megivott rá két üveg kövidinkát, még biztonságosabban vezette a „Robur”-t, mint a megszokott három fröccse után.

152. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Szabó Magda: Abigél
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Wass Albert: Kard és kasza
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!
Csalog Zsolt: Parasztregény
Hamvas Béla: Karnevál
Szabó Magda: Für Elise
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben