Kalandok ​a brazíliai őserdőben 16 csillagozás

Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben

Molnár ​Gábor 1908-ban született Budapesten. Pápán mezőgazdasági képesítést szerzett, s néhány évig ezen a munkaterületen is dolgozott. 1930-ban a Nemzeti Múzeum erkölcsileg támogatott expedíciójával Brazíliába utazott, s amikor társai betegség miatt visszatérésre kényszerültek, ő egyedül vállalta a munka folytatását. Gyűjtéseiből sokat hazaküldött, közben az őserdőben elejtett vadak bőrének értékesítéséből, mérges kígyók eladásából tartotta fenn magát, majd fazendafőnöki munkát vállalt. 1932-ben – robbanás következtében – mindkét szemére megvakult. Hazajövetele után – 1933-tól kezdve haláláig, 1980-ig – gazdag tapasztalatait érzékletes útleírásokban és regényekben dolgozta fel. Legfontosabb művei: Kalandok a brazíliai őserdőben (1940), Az óriáskígyók földjén (1955), Jaguárországban (1960), Pálmakunyhó az őserdőben (1963), Ahol az ösvény véget ér (1964), Egymillió hős országa (1966), Holdárnyékban az őserdő (1967), A dzsungel doktora (1967), Horgászom az Amazonason (1968),… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1940

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631518655
>!
Gondolat, Budapest, 1962
326 oldal · keménytáblás
>!
Gondolat, Budapest, 1959
324 oldal

2 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben

Végre eljutottam Molnár Gábor első könyvéhez, amelyben leírja a kezdeteket részletesen. Már számos könyvét olvastam, amelyekben visszautalások körvonalazták ezt az időszakot, de nagyon érdekes volt az első vadászat az ökörhalra, ahol először találkozott Abilióékkal, vagy az első idegenföldi szerelem és a csalódások is – de ezek csak adalékok a fő érzéshez, a dzsungel szerelme beteljesüléséhez. Igen eljutott élete vágyálmához, a dél-amerikai vadonba, az Amazonas mellékfolyói szinte érintetlen világához, ahonnan varázsos élményeit közvetítette számunkra. Oly érzékletesen ír, hogy az olvasó szinte ott érzi magát mellette a kunyhóban, vagy a folyóparton, hallja a Winchester éles dörrenését, érzi a lőpor kesernyés szagát, szóval belemerül Molnár Gábor összetéveszthetetlen világába. S a ’60-as ’70-es évek egyik legolvasottabb magyar íróját halála után (1980) már egyszer sem adták ki. Nagyon furcsa! Holott a gyermek- és fiatal korban lévő olvasók biztosan rajonganának e kalandokért ugyan úgy, ahogy magam is tettem…Ma is nagyon érdekes és tanulságos olvasnivaló!

Olympia_Chavez P>!
Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben

Gyerekkoromban nagyon szerettem az útleírásokat, még akkor is, ha egyben vadásznaplók is voltak. Csupa izgalom, kaland, egzotikus helyek és állatok, no és persze a magyar utazók, akik miatt kicsit magaménak éreztem ezeket az expedíciókat. Azonban jó néhány éve nem olvastam már ilyen könyveket, és ennek megvan az oka. Felnőtt fejjel, még inkább hadilábon állok a vadászattal, mint gyerekként. Persze, persze tudom, hogy vannak esetek amikor „szükséges”, vagy elkerülhetetlen, meg szabályozzák is, és azok az emberek is szeretik a természetet, akik vadásznak, de belőlem ellenérzéseket vált ki. Viszont, ha már vadászatról van szó, akkor Molnár Gábor, Kittenberger Kálmán, vagy a hozzájuk hasonló emberek munkásságáról hallok, olvasok szívesebben. Ennek oka pedig ugyebár az, hogy könyvünk szerzője is elsősorban ismeretterjesztő munkája miatt vált a brazíliai őserdő vadászává és állatainak begyűjtőjévé.

Molnár Gábor nagyon fiatalon, 22 évesen jutott ki egy expedícióval Brazíliába, ahol két társával az lett volna a feladata, hogy minél több és minél változatosabb rovarpéldányokat és egyéb állatokat, preparátumokat gyűjtsenek és küldjenek, a Hóman Bálint vezette Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ezt a feladatot Molnár Gábor végül a két társ nélkül, brazil fogadott embereivel hajtotta végre. S mivel a múzeum megbízása Horváth Elemér és Pusztai Lajos nevére szólt, így a megküldött rovarokért honoráriumot nem kapott. Ez azonban nem szegte kedvét utazónknak, sőt! Végül rengeteg rovarral, pókkal, prémmel és preparátummal tudta gazdagítani a múzeumot, illetve két óriáskígyóval az állatkertet.
A pénztelenséget, az utazás és vadászat kiadásait vadbefogásból és prémkereskedelemből fedezte, de állást vállalt a Ford ültetvényeken (Fordlandiában), mely a könyv cselekményeinek idején élte virágkorát. Érdekes volt bepillantani az amerikai gyáros, brazil gumi ültetvény kísérletébe, egy szemtanú jegyzetein keresztül. No de kalandorunk nem csak rovarokkal és pókokkal akadt össze az őserdőben (habár ezt utóbbi nekem pont elég lenne, ahhoz, hogy átfussam ijedtemben az Atlanti-óceánt). Jó néhány izgalmas kalandot is lejegyzett anakondákról, boákról, kajmánokról, jaguárokról, teknősökről, maláriáról és egyéb nyavajákról, valamint emberekről, akik hozzá hasonlóan az őserdőben találtak otthonra.

Természetesen vannak a könyvben olyan kérdések, melyek azóta már magyarázatra leltek, olyan betegségek, melyekre már van gyógyír, de temérdek új információt is szerezhetünk belőle, az izgalmas történetek részeként. Kalandos utazásai és élményei mellett sokat mesél Brazília élővilágáról, lakosairól a kor embereiről. Meséjén egyszerre érződik a kezdő író gyakorlatlan mondatszerkesztése és történetszövése, a kor mára már kicsit szokatlan nyelvezete, a napló jellegből fakadó monologikusság, de emellett ott vannak azok a gyönyörű kifejezések is, melyekkel az őserdőt és élővilágát magasztalja. Kellemes utazás volt ez a könyv, és az élménynek kimondottan jót tett, hogy sokáig olvasgattam, így most majdnem két hét brazíliai utat tudhatok magam mögött. :-))

pwz IP>!
Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben

Nekem nagyon tetszett. Kittenberger Kálmánnal és Széchenyi Zsigmonddal együtt számomra ők a „vadászírók”. Általános iskolában ebből a könyvből választottam szövegrészt az egyik irodalmi versenyre, ami addig nem sűrűn fordult elő :)!

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631518655
cisa >!
Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben

No, hát lassan, de biztosan eljutottam oda, ahol minden kezdődött, s ahol nekem is el kellett volna indulnom, hogy teljesebb képet kapjak egy pesti fiatalember nem mindennapi küzdelméről, ahogy egy három tagú expedíció egyetlen tagjaként „magára” marad az őserdőben. Negyedik könyvem ez Molnár Gábortól, de örülök, hogy ha késve is, de rátaláltam a kezdeti nehézségekre :) !
Persze nekem ismét a jó kis erdei csatangolások tetszettek legjobban, amikor már kisérőivel gyűjtöttek s vadásztak az őserdei vadonban…néha irigykedve olvastam eme sorokat…

predator188>!
Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben

Nem tudott lekötni ez a könyv,pedig imádok Brazíliáról olvasni.Így hát kb. 90 oldal után feladtam a harcot,pedig nem szokásom félbehagyni semmit.Úgy tűnt,hogy az író inkább magának írta ezt a könyvet,mint a nagyközönségnek,nagyon száraz stílusa van,nem ragadja magával az olvasót.

MésziAnna>!
Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben

Az első kb 120 oldalt nagyon élveztem, izgalmas volt, fantasztikusan bemutatta Brazíliát. Azonban ez a céltalan állat vadászat nem az én világom, így nem bírtam tovább olvasni :(


Népszerű idézetek

Olympia_Chavez P>!

Régen, nagyon régen – kezdtem, – a mai amerikai kontinensen rájöttek az indiánok, hogy egy növény szikkadó levelei jó illatú füsttel égnek, ha parázsra szórják. Az indiánok,akik erre rájöttek, kis agyagedényeket készítettek, különösen, amikor sok volt a szúnyog, s más kellemetlenkedő rovar. Az agyagedényeket zsinóron nyakukba akasztották, abba parazsat tettek, s megszórták szikkasztott dohánylevéllel. Kis csövecskével élesztették a parazsat, s a fújt füst elriasztotta a kellemetlen rovarsereget. Később már udvariasságból is fújták a füstöt egymás felé, hogy társaikat a szúnyogok ellen jótékony füstfellegekbe burkolják. Jött azután valaki, aki a vékony csövecske végére kis agyagedénykét alkalmazott, s abba dohányt rakott. Erre parazsat tett s most már nem fújta, hanem szívta a füstöt, amelyet minden szívásnál kieresztett szájából. Persze, amíg idáig jutott a dolog, a nyakba akasztott parazsas agyagtáltól a pipa őséig, sok évszázad telt el. Az indiánok életében is nagy változások következtek. Fehér emberek érkeztek vitorlásokon. Sok holmijuk volt az idegeneknek. Csereberéltek, s a furcsa szerszám, a pipa is elkerült a fehér emberek országába, vele a hozzávaló, a dohány. Ekkor jutott Európába a kukorica, a burgonya, a nádcukor, meg sok más egyéb is. Szerszámokat, szöveteket adtak cserébe a fehér emberek, ráadásnak pedig sok, az indiánok közt addig ismeretlen betegséget.
– A pipázásra pedig szerte Európában rászoktak az emberek. A dohányzást egyes országokban eltiltották, sokszor halálbüntetéssel is sújtották. Sok török adta cserébe egy pipa dohányért az életét. Elkövetkezett ezután az idő, hogy rudacskákba sodorták a dohányleveleket és vékony papirosba töltötték. Megszületett a cigaretta, s megékeztünk ezzel a mi korunkba.

92. oldal, Kalandozások a floresi őserdőben (Gondolat, 1957)

Olympia_Chavez P>!

Veréb nagyságú zöld papagájok, a piricitók hatalmas rajai felhőként húznak el felettünk. Óriás zajt csapnak az apró, csicsergő madarak. Arra gondolok evezés közben, hogy sok olyan dolog történik az őserdőben, amiről a civilizált világ sohasem értesül. Eltűnnek kutatók, mint az angol Fawcet ezredes és expedíciója, hogy soha többé ne halljon róluk senki semmit. Elnyeli őket a brazil ősvadon, drámájuk titkaival együtt. Mérges kígyók, jaguárok, kajmánfélék, mérgezett indián nyilak, fúvócsövekből kirepülő mérges pálmatüskék jelenthetnek rettenetes véget az őserdők birodalmába hatolóknak.

243. oldal, Íjhalászokkal az ingoványban

Olympia_Chavez P>!

Az őserdőbe ágyazott pálmakunyhó jellegzetesen indián. Folyondárokkal egymáshoz kötözött, összeillesztett, vékony fatörzsekből és pálmalevelekből van építve. Nem találni benne egyetlen vasszeget. Belsejében zsákok, az őserdő néhány fafajtájának lehántott rostos kérgéből. Bennük szárított hús és hal. Ezek a zsákok különben érdekesek, mert anyagukat minden emberi beavatkozás nélkül készen, megszőve nyerik az őserdőtől. Az alkalmas fák kérgét fabuzogánnyal olyanképpen zúzzák meg, mint nálunk odahaza a sípot faragó gyerekek a fűzfakérget. A vastag fatörzsekről lehúzott hatalmas kéregdarabokat kimossák, erősen átgyúrják és a visszamaradó rostos, szilárdan összetartó anyag nemcsak zsákanyagot, hanem sokszor más célokra alkalmas jó minőségű szövetet ad. Színük sokféle, ahány fajta fa kérgéből nyerik. Akad közte hófehér és sötétbarna, sárga meg szürke, a legkülönbözőbb árnyalatokban.

221. oldal, Útban az Atuman folyó vadonjába

Olympia_Chavez P>!

Elkövetkezik az ebéd ideje. Két kondért hoznak és egy tepsit. A két matróz újra helyén áll, merőkanállal, bádogtányérokkal, kanalakkal. Olcsó, filléres holmi minden. A kanalak és tányérok silány bádogból durván sajtoltak. Kés, villa nincs. Az első kondérba leves, édes burgonyadarabokkal és úszkáló spagettivel. A második kondérban babfőzelék párázik. A jókora tepsiben sült pirarucu. Száraz, erősen rostos halhús, most eszem először. Porcos testvéreivel , amelyek vöröses, hatalmas szeleteken függtek a belemi vásárcsarnok kampóin, már találkoztam. Nem szeretem. Csak a bab emlékeztet hazai ízekre. Az üres kondérokat elcipelik a matrózok. A kiürült tányérokat beledobálják egy kosárba a fedélköziek. Ki megette az ételt, ki nem. Aki nem, belekotorja kanalával az Amazonasba. azután mérgesen utána hajítja a tányért is. Nyilván bosszúból a babfőzelékért, a sózott, szárított pirarucuért. A tányért néhol a kanál is követi. Hát ezért a filléres tányér, amelyből a „szervíz” -t naponta kell újítani a hajón, mert igencsak nagy a „kopás”.

54. oldal , Egyedül (Gondolat Kiadó, 1959)

Olympia_Chavez P>!

Az ősvadonban elértük a kis, tóvá szélesedő patakot. A kaliba is elénk tűnt. Közeljutva a kunyhóhoz, amelyet elvadult növények öveztek, láttuk, hogy az már teljesen rom. Beléptünk a korhadó, esőtől és viharoktól levert tetőtörmelékkel borított kunyhóba. Minden a helyén volt. Helyén az időtől elmállott függőágy, a szúette, rozsdás vasveretű láda és a sok évtizedes porral, az erdő száradt lombjával borított, elrozsdásodott főzőedények. Az egykori lakó tehát nem költözött el s nem vitte el holmiját. Az idő vasfoga mindenen meglátszott.
… Kint a kunyhó mögött, a leomlott eresz alatt tűzhely romjai, rajta egy keresztbelökött rostély. A tűzhelynél embercsontokra akadtunk. Ezért lakatlan hát a hunyhó! Mi pusztíthatta el a caboclót? Az időtől barnára cserzett csontok szerte hevertek. Az egyik lábszárcsont és néhány borda hiányzott. Ezeket Abilio a tűzhely romjai között találta. Egykor itt az erdő húsevői lakmároztak. Vizsgálódásomban apró állati csontocskákat vettem észre az egykor nyilván erősszorítású ujjak széthullott ízei közöt. A karcsont mellett a kígyócsontváz többi részét is megtaláltam. Tehát kígyómarás okozta a caboclo halálát. Vadászaim a kígyó csontjait nézegették, de nem tudták megmondani milyen fajta kígyóé?
… Bent a kunyhóban igyekeztem elképzelni a dráma lefolyását. Az erdei kaliba lakóját valószínűleg hazatértekor marta meg a mérgeskígyó. Az pedig a marás után megölte a kígyót. Tovább néztük a kunyhó berendezését. Az edényekben még látszott némi nyoma az egykori tartalomnak. Egyikben elbarnult-elkérgesedett, piszkos só nyomok. A másikban valami megapadt, kivehetetlen tömeg. Zaj hallatszott az erdei viskó mögül. Juan jött meg, aki az Atuman parti táborból a roskadt kunyhóig követte nyomunkat. Percekkel később, mikor már mindent tudott, némán állt meg a csontváz mellett. Gondolataiban talán érezte a sorsot, ami mindig ott lebeg az őserdő vadászainak feje felett.

294-295. oldal, A fekete jaguár és a kis tapír

Olympia_Chavez P>!

Az atumatni éjszakban, egy tovarohanó patak sziklás partján, lámpafénynél írom naplómat. Régi dolog, ha valaki arany után vágyódik, hát az többnyire ráfizet a mulatságra. De hogy is kezdjem? Talán azon, hogy vagy három nap előtt Abilio az első ilyen kérdésemre szívvel-lélekkel, kézzel-lábbal vetette rá magát a „témára”, s magyarázta, hogy az Atuman hordaléka zsúfolásig telve van aranyrögökkel és ha szerencsénk van, bizonyára még gyémántot is találunk. Ez egy kicsit sok volt nekem. Hiszen a lelkes magyarázat nyomán könnyen azt hihettem volna, hogy abban a fekete vizű folyóban, amelyet Atumannak neveznek, nem is víz folyik aranyrögöket görgetve, hanem az aranyrögök sodornak magukkal egy kevés, közéjük került vizet. Szerencsére közel volt a fekete vizű Atuman, a kiábrándító valóság. Így bőbeszédű barna legényemnek hamarosan félmarék dohányt adtam, hogy elhallgasson. Dohányt különben, mivel nem dohányzom, csak azért hoztam magammal, hogy előcsalogassuk az esetleg körmeink vagy bőrünk alá fészkelődő homoki bolhákat és egyéb kedélyes, meleg övi rovatokat. Juan és Abilio azonban inkább elszívja a finomra vágott, sajtolt kötéldohányt. Ők sajnálják a cigarettára valót a földi bolháktól.

267. oldal, Búcsú a Mirititől

Olympia_Chavez P>!

Lachesis muta! Te átkozott dög! Ha megharapsz, függőágyam, vagy még az sem a koporsóm, amelyen elrothadok. Mert nincs az istennek az a hatalma, amely marásod után – szérum híján – itt tarthatna, ebben az árnyékvilágban. Ezután te a mérgeddel nem a halált, de az életet szolgálod. Fizetsz vele mindazért ,amivel testedet ennyire hatalmasra növelted, a zsákmányokért, amelyekkel táplálkoztál, az erőért, méregfogad csonttűjéért, a mérgedért, amivel öltél. Eddigi élményeim tompultan süppednek a múltba, amikor arra fél másodpercre gondolok, amikor, harapásod előtt a lét és nemlét határán álltam. Lachesis muta! Te veszekedett dög! Itt kúszol körbe mindig csak felém nézel s jó, hogy a ketrec sűrű réz hálórácsa számodra elszakíthatatlan erősségű.

195. oldal, Vital Brazil


Hasonló könyvek címkék alapján

Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán?
Tasnádi Kubacska András: Báró Nopcsa Ferenc kalandos élete
Bíró Szabolcs: A Sub Rosa tanulmányút
Marék Veronika: Hol terem a sok gyümölcs?
Szőnyei Tamás: Az új hullám évtizede 1.
Szurovy Géza: A kőolaj regénye
Kiss Tamás: Amiről a puszta mesél
Cholnoky Jenő: A mindig szép Balaton
Nemere István: A kivégzések története