Egymillió ​hős országa 1 csillagozás

Arhangaj őserdőitől a Góbi-sivatagig
Molnár Gábor: Egymillió hős országa

Nem ​mindennapi vállakozás élményeiből született ez a könyv. Legyőzve lehetőségeinek természet szabta határait, a világtalan író Mongóliába utazik, azzal a szándékkal, hogy tapasztalataiból útirajzot ír. A képzelet és a lélek erejével bírja le az első pillanatban leküzdhetetlennek tűnő akadályt. A több évtizedes írói gyakorlat mellett jó szemű, talpraesett útitársak szegődnek segítségéül; elsősorban felesége, de számos barátja is: a szívélyes, vendégszerető mongolok.

Mongólia hányatott múltú, nagy jövőjű ország, évtizedek óta hatalmas léptekkel halad a civilizáció útján. Hegyein, pusztáin át úttalan utak vezetnek, de lovas pásztoraik, szövetkezeteik tagjai már villanyvilágította sátrakban fogadják a vendéget. Érzékelhetően erősek a múlt emlékei, de a hajdani kolostorok már csak mint múzeumok őrzik a buddhizmus emlékeit. Pusztáin, vadon erdőségein, a Góbi-sivatag homokos tájain nagy lendülettel formálja a mongol nép a maga új életét. Ezért van az, hogy olvasva e távoli… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1966
388 oldal

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
ppayter
Molnár Gábor: Egymillió hős országa

Molnár Gábor: Egymillió hős országa Arhangaj őserdőitől a Góbi-sivatagig

Szokatlanul tömör. Szinte már zavaró. Az író stílusa. Szinte csak tőmondatokat használ. Rövideket. Nagyon.

Molnár Gábor egyébként vak. Mongóliai utazása idején már vagy harminc éve, hogy egy brazíliai robbanásos balesetben elvesztette a szeme világát, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy elrepüljön Mongóliába és ott több ezer kilométert tegyen meg terepjáróval – ebben persze jelentős segítségére volt felesége is, aki erős személyiségével támasza, orosz nyelvtudásával tolmácsa, na és persze szeme volt a szerzőnek. Molnárné Margit egyébként egészen elképesztő asszony lehetett, mindent megevett, amit a mongol vendégszeretet jegyében elé raktak (míg férje paradicsomos halkonzerven élt) és jobban lőtt, mint a mongolok. A fotók alapján mellesleg simán férfinak lehetne nézni, de hát a hatvanas évek expedíciós divatja nem kedvezett a nőiességnek (a szerző mellesleg öltönyben-nyakkendőben, rendszeresen borotválkozva zötyögte végig kilométerek ezreit a sztyeppén).

Itt-ott, amikor Molnár elkalandozik, kifejezetten élvezetes, szórakoztató, esetleg vicces történeteket lehet olvasni a könyvben, de általában túl gyakran visszatér az egy-három szavas mondatokhoz, ami jelentősen rontja az élvezeti értéket. Szerencsére viszont lényegesen magasabb információtartalmú és kevésbé lenéző (még a kumiszt is szeretik!), mint Rácz Gábor két évvel későbbi mongol útjáról írt könyve (amiből kiderül, hogy Molnárék velük nagyjából egyidőben visszatértek Mongóliába még egy körre), ugyanakkor a szocialista idők szelleme azért ezt is belengi: számok és egyéb finomságok (adott család állatainak száma, tejhozam, gyapjúhozam, kutak száma, tervgazdaság, bőrkombinát, kísérleti almatermesztés stb.), no meg a buddhizmus kötelező szidalmazása a tipikus „horrorelemek” sűrű fölemlegetésével (emberbőrös dob, lábszárcsont furulya, vérengző szerzetes).

A könyv végén pedig egyik kedvencemet, a mongol jetit (almasz) is megemlítik :)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ppayter

Gyors mozgású, jókedvű fiatalember lép az étterembe. Felénk tart. Dr. Lőrincz László, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Belső-Ázsiai Tanszékének tanársegéde. Az este Fürediéknél már találkoztunk.
Baráti köszöntés. Leül asztalunkhoz. Lőrincz Laci fél évre jött ki mongol nyelvtudását tökéletesíteni az ulánbátori egyetemre.

330. oldal

Molnár Gábor: Egymillió hős országa Arhangaj őserdőitől a Góbi-sivatagig

15 hozzászólás
>!
ppayter

Mongóliába készülődöm. Valami nagyszerű, szép érzés él bennem. Látásomat ugyan Észak-Brazília tapajosi őserdejében hagytam, de akaratommal felülemelkedem a sötétségen. Nem látok? Dehogynem. Mongóliai utazásomban feleségem, Margit kísér. Narrátorként sorolja majd, milyen az, ami éppen körülvesz bennünket, és én magamban minden apró részletet a helyére teszek. Minden kis zörej, hang, illat látnom segít, és még a legmagasabb hegyek is barátaim. Egyszerre látom majd az egész szép Mongóliát.

Első mondatok.

Molnár Gábor: Egymillió hős országa Arhangaj őserdőitől a Góbi-sivatagig

>!
ppayter

Apró kínai üzletek, boltok sora. Nagy a forgalom. Fél hat.
– A Nagyáruház hétig tart nyitva. Vasárnap sem zár be. A szünnap általában hétfő – mondja Pista.

14. oldal - Augusztus 29.

Molnár Gábor: Egymillió hős országa Arhangaj őserdőitől a Góbi-sivatagig

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gábori Miklós: Napfényes Mongólia
Rácz Gábor: Magyarjárás Mongóliában
Marco Polo: Marco Polo utazásai
Ligeti Lajos: Sárga istenek, sárga emberek
Nick Middleton: Extrém kalandok a selyemúton
Péczely Péter: A Tisza füzeseitől a Brahmaputráig
Kesselyák Péter: Túl a Kínai Nagy Falon
Dzsingizkán nyomában
Lőrincz L. László: Nyaralj velünk az Altaj hegységben
Lőrincz L. László: Nagyszakállú Kecskeapó