Molnár Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek – festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő – és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy… (tovább)
Az óriáskígyók földjén 20 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1955
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sikerkönyvek Gondolat
Kedvencelte 5
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Hűséges olvasója vagyok ma is Molnár Gábor több, mint 90 éve megélt élményeinek. Fiatalkoromban olvastam már ezt a könyvet, de megéri feleleveníteni újra, mert ritka az a hangulatos őserdei atmoszféra, amit e viszonylag korai könyvében felvázolt. Itt csatlakozik a korábbi Jatapu-expedició megszokott tagjaihoz: Abiliohoz és Juanhoz Klementino, aki a négyes standard tagja lesz a későbbiekben. A fiatal, 22 éves Molnár Gábor jól beilleszkedik a helyiek világába, egyenes, őszinte, becsületes magatartását elismerik, elfogadják. Olyan megbecsülésnek örvend fehérbőrű európaiként, akivel megosztják információikat, történeteiket, a közösség tagjának tekintik, hisz velük együtt dolgozik ott, miközben sajátos kedvtelésének – vadászat, rovargyűjtés – is hódol. S tolla nyomán megismerkedünk az amazonaszi őserdő állat és növényvilágával, kalandokon és veszélyeken át, még a betegségekkel, s a gyógyítás hőseivel is. Kitűnő könyv, igen olvasmányos ismeretterjesztés.
Molnár Gábor és Molnár Gábor, mondhatni, Molnárgáborception. :D
Hullámtörés című antológiánkban jelent meg szerzőtársam, Molnár Gábor; Ahol az ösvény elágazik című képregénye. Ennek hatására kezdtem el olvasni névrokona, Molnár Gábor; Az Óriáskígyók földjén című útleírását.
Habár régóta ismerem a szokatlan kapcsolatot a két alkotó között, mivel én kezelem a kiadónk Moly.hu adatbázisát, így rendszeresen kell kéréseket írnom, hogy ez a Molnár Gábor nem az a Molnár Gábor, ráadásul még a választott témáik is sokszor azonosak, de mégse olvastam semmit sem az „eredeti” Molnár Gábortól.
Érdekes, volt olvasni, mennyit változott eme útleírások megítélése. Habár engem is elkap a történet vadregényességének romantikája, de sokszor ugyanúgy elborzaszt, mikor a csónakból lelövik a békésen szundító anakondát, a bőrét a parton lenyúzzák trófeának, a dögöt meg csak visszadobják a vízbe. De semmi kedvem 100 évvel ezelőtti emberek tetteit mai mérce szerint megítélni, és egyetlen vadász egy evezős csónakban valószínű sokkal kevesebb kárt okozott a természetben, mint az iparosodás, amit passzívan de én is támogatok.
Ettől függetlenül hihetetlenül inspiráló számomra, hogyan lesz egy alig húszéves magyar fiú, ennek a világnak megbecsülésnek örvendő tagja, és még a helyiek számára is veszélyes vadon szakértője. Vagyis hiába fiatalabb tőlem vagy tíz evvel, és kora alapján szinte még gyerek, férfibb, mint én valaha is leszek. Legalább ugyanennyire inspiráló, hogy ezen „karrierje” hogyan törik meg szinte még az elején, amikor 23 évesen megvakul, és még ebből is képes újra talpra állni, és „cabaclóból” sikeres íróvá válni.
Apukám elmondása szerint a regény az 1930-as években játszódik.
Mindig újra és újra rá kellett döbbennem, hogy ők tényleg vadásztak és lenyúzták az állatok bőrét, meg lelőtték őket meg mit tudom én.
Csodáltam a bátorságukat, hogy nem félnek az őserdő állataitól, nem zavarják őket a szúnyogok, kullancsok, vörös hangyák és az egyenlítői meleg annyira, hogy otthagyjanak csapot-papot és azon nyomban hazamenjenek. Én tuti ezt tettem volna.
Sok izgalmas kaland kajmánokkal, kígyókkal, nagymacskákkal. Mindezt egy magyar ember, magyar író-biológus-vadász tollából. :)
Rengeteget lehet tanulni belőle a túlélésről, állatokról és szokásaikról.
Népszerű idézetek
Nyoma sem látszott a nyugtalanságnak a sucurin. (óriáskígyó) Lehet vagy hat-hét méteres. Gyönyörűség a szemnek a természetnek ez a remeke. Elevenen kellene fogságba ejteni. ez az igazán vadásznak való munka, bár bőre, csontváza sem megvetni való zsákmány.
225. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Cheryl Strayed: Vadon 91% ·
Összehasonlítás - G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz 90% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok 88% ·
Összehasonlítás - Kittenberger Kálmán: A Kilimandzsárótól Nagymarosig 83% ·
Összehasonlítás - Borbély Szilárd: Nincstelenek 91% ·
Összehasonlítás - Heinrich Harrer: Hét év Tibetben 91% ·
Összehasonlítás - Bereményi Géza: Magyar Copperfield 90% ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora 89% ·
Összehasonlítás - Artur Heye: Három világrész csavargója ·
Összehasonlítás - John Vaillant: A tigris 86% ·
Összehasonlítás