Az ​ördög 32 csillagozás

Molnár Ferenc: Az ördög Molnár Ferenc: Az ördög Molnár Ferenc: Az ördög

„A szem az emberi tisztesség biztonsági lámpája. Mikor már minden sötét a hazugságtól, az ő kis reszkető fénye titkosan csillog.”
Ezt Molnárnál nem más mondja, mint maga a megtestesült Ördög. Mert ilyen leleplezés csak az õ száját hagyhatja el, hisz szinte ő az egyetlen, minden tekintetben tisztességes lény, aki nem hazudik, aki tisztán lát, aki szerint a dolgokat úgy kell intézni, hogy a tisztesség minél kevésbé csorbuljon, már pedig az Ördög szerint a tisztesség a szenvedélyben van. Ha X gyógyíthatatlan szerelmet táplál Y iránt, Y pedig alig képes csillapítani vágyát X iránt, akkor a tisztesség azt kívánja, hogy továbbra ne hazudják, hogy Z kímélése miatt le kell mondaniuk egymásról, nem, épp, hogy muszáj egymást szeretniük.

Eredeti megjelenés éve: 1907

>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1911
184 oldal
>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1909
184 oldal · keménytáblás
>!
182 oldal · keménytáblás

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Molnár Ferenc: Az ördög

Ezer ördög és pokol! Kiválóan szórakoztam.
Kedves patás lábú, kénköves bűzű, frakkba öltöztetett Alvilági Uraság! Hát nem tudna egy kicsit gyakrabban ellátogatni hozzánk, hogy a szerelmesek sorsát az édes kísértés irányába noszogassa?
Na de a tréfát félretéve lássuk, hogy mit mond a mai olvasónak ez az 1907-ben megjelent nagyszerű vígjáték. Ami miatt mindenképpen időtállónak érzem, az a rendkívüli pszichológiai éleslátása. A férfiak és nők közötti vággyal, vonzalommal teli játszmák mit sem változtak azóta, a szerző a vesénkbe lát, kinevet minket, leleplezi kis manővereinket, amikkel a boldogságot hajkurásszuk, vagy éppenséggel pont lemaradnánk róla miattuk. A jelenetek remek dramaturgiai érzékkel épülnek fel, a fergeteges humor jól ellensúlyozza az elfojtott, bűnös, tiltott szerelemben rejlő drámát. Valamennyi társadalmi osztály képviselője hiteles hangon szólal meg, a műterem árnyékából szabadulni nem tudó szerény kis modelltől egészen a fényes estély előkelő vendégköréig, a leghitelesebb és legeredetibb szereplő pedig természetesen maga az Ördög.
Bölcs életismeret, színes karakterek, a rég letűnt polgári világ csillogása. Legszívesebben azonnal indulnék Molnár Ferenc darabot nézni a színházba.

havas>!
Molnár Ferenc: Az ördög

Na brávóóóó!
Tyűűű, azt a hal szálkáját neki! Ez olvasva is zseniel!
Lucifer, ugyan nem szeretem, ha mindenbe beledugod az orrod, de be kell látnom, most az egyszer lefőztél. Teljesen igazad van: ha egyszer szeretnek és viszontszeretünk, mi a búbánatnak dőlünk be a környezetünk óhajainak?! Tessék csak elmondani, megmondani, hogy szeretjük, akit szeretünk, aztán annyi… Merhogy jó, ha az ember ezt tudja (is), ugyebár. Mondjuk neked, ebben a műben, tanulságos volt a színrelépésed, különben az a két szerencsétlan szerető szerelmes soha nem lépte volna át a másik személyes szféráját. Szenvedtek volna miközben gőgből / büszkeségből azt hitetik el a jó néppel (a kívülállókkal), hogy minden a legnagyobb rendben. Pfúúújjj. [Ha nem szeretnek viszont? Hát tessék úriember lenni és széles mosollyal angolosan távozni! Ha nem megy, hát akkor meg tessék beíratkozni a lemondás iskolájába! E' van. Slusszpassz. :D] Pompás kis alkotás. Könnyű és lágy, mint az esővíz. Puhít, lágyít, kisimitja a redőket, elrendezi a lelket (mert nagyszerű a humora), ráadásul meg befúrja magát a homlokod mögé, hogy aztán jól fészket rakjon oda (csakhogy ne unatkozz, merhát ember vagy, és ha nincs gondolkodnivalód, rögtön unatkozni kezdesz).
Ajánlom! A-j-á-n-l-o-m!
Ha újra játszanák és újra megnézhetném, újra megtenném. Gondolkodás nélkül, mer' az úgy van, „… hogy ami ezen a világon édes, az mind meggondolatlanság”.

4 hozzászólás
juanito_b192 P>!
Molnár Ferenc: Az ördög

Csodás színmű, tele azzal a finom humorral, amit annyira szeretek a 20. század elejének magyar irodalmából. És az Ördög, mint a szerelem „mecénása”, hát, attól kész vagyok teljesen! :-)

Ibanez P>!
Molnár Ferenc: Az ördög

"Az ÖRDÖG. … Hanem majd meglátogatlak otthon, mikor egyszer szükség lesz reám.
Hát most … itt vagyok.
JÁNOS már nyugodtabban. Igen. Hozott Isten.
Az ÖRDÖG. Pardon, magam jöttem."

FANTASZTIKUS! Az eddigi legjobb komédia, amit olvastam! Friss, sziporkázó humor, pörgős történet, tele fordulatokkal, az ördög mint főszereplő „antihős”, akitől inkább gonoszabb dolgokat várnánk, mint szerelmes szívek összeboronálása, bár végső soron ugye hazugságra-csalásra-bűnre csábít! :-D A történetben megismerhetjük Jánost, a festőt, akiről gyorsan kiderül, hogy hármas női körben áll: ott az épp mellékvágányra helyezett aktmodell, Cinka, aztán a leendő feleségjelölt, Elza, valamint a régi, fiatalkori szerelem, Jolán (aki immáron barátjának, Lászlónak a felesége). Az ördög persze tudja, hányadán állnak a dolgok János és Jolán között, de a nagy tisztesség nem neki való levegő, így szépen elkezd beleavatkozni a dolgokba.

A Cinkával kezdődő nyitójelenet haláli, már az első oldalakon elkezdhetünk nevetni.
„Cinka. Csak küldj, csak küldj. Menjek szépen haza. Már egy hét óta mindig úgy megyek el innen, hogy le sem vetkőztem. Hát mi vagyok én?”

"Cinka. … Mondd legalább, hogy szeretsz.
JÁNOS. Ühüm.
CiNKA. Hümmög. A régi szeretőm, a Náray, szebben hümmögött.
JÁNOS. Mindenki úgy hümmög, ahogy tud.
CiNKA. Ezt is csak akttal lehet csinálni. Ismerem én már a festők szerelmét. Előbb : «édesem, drágám. Fornarinám, Fornarinám, micsoda háta, micsoda keble,micsoda vonala!» Aztán később: «sárga a bőröd, sárga a bőröd.» – Aztán még később : «ma nem érek rá.» Aztán a tájkép és puff, vége.

Aztán jönnek Jolánék, megismerjük a háttértörténetet, látszólagos becsületes szerelmüket, amit – tudjuk – elfojtanak. De jő az ördög, s intézkedni kezd. Egykettőre meghívatja magát Jolánék estélyére, hogy ott fondorlatos módon kavargassa a kártyákat tovább… Az estélyen vérig sérti szinte az összes jelenlévő urat és hölgyet, ismét sziporkázik az író.

Első úr. Ön rútul gondolkodik a mi hölgyeinkről.
Az ÖRDÖG. Nem rútul. Szabadon. Én szabadgondolkozó vagyok. Ne ijedjen meg ettől a szótól. Ez Pesten azt jelenti, hogy szabad gondolkodni. Nem azt, hogy muszáj. Az első úr sértődötten el.

Az ördög az estélyen megkörnyékezi mind Elzát, mind Jolánt, mind Jánost. A végén még azt is eléri, hogy Jolán fülébe suttogva elutasítónak induló, de szerelmes, tüzes vágyakkal teli vallomásként végződő levelet írjon, ami, hogy hogy nem, ördögünk kezére kerül. A zárójelenetben megjátssza e levél átadását, Jolán azt hiszi, leleplezték, így mindent megvall Jánosnak. S „Voilá!” –, avagy Rowling szavaival élve: „A csíny letudva!” :-D

Jolán. Mit jelent ez a csapda ? Mit akar tőlem! Belekapaszkodik egy gonosz. látszatba … öt perce ismerem … és a torkomra teszi a kezét.
Az ÖRDÖG. Ez csak a tisztelet jele. Más szép asszonynál, öt perc múltán,nem oda teszem.

Agatha_Emrys>!
Molnár Ferenc: Az ördög

Az Ördög, mint szárnysegéd és szerelmi tanácsadó, ki hitte volna, hogy Molnár Ferenc ilyet is tud. Baromi jól szórakoztam, nehéz volt abbahagyni a vigyorgást.

Az meg különösen rátett még egy lapáttal, hogy ez a komédia a 20. század elején íródott, így tele volt udvariaskodással, ezért a finom humor csak még nagyobbat ütött.
Nagyon régen olvastam már színművet, de megérte visszatérni hozzá, remek kikapcsolódás volt, ráadásul nem is túl hosszú.

patakizs>!
Molnár Ferenc: Az ördög

Azt hiszem, nekem nincs sok érzékem a humorhoz :( Na jó, ennyire nem rossz a helyzet, jókat derültem egyes jeleneteken, de azért végig ott motoszkált bennem, hogy igazából az ördög most nem tesz jót. Nem vagyok erkölcscsősz, de lássuk be, házasságtörésre buzdított „az öreg”, és szerintem elég nyilvánvaló, hogy főleg addig különösen vonzó valaki, amíg elérhetetlen, utána minden kapcsolat előbb-utóbb ellaposodik…. OK, én magam is elszégyelltem magam, hogy ezek jutottak először eszembe…
Akkor most jöjjenek a zseniális dolgok: hihetetlenül jó emberismeret (hogyan is viselkedünk egy többféleképpen értelmezhető szituációban, ha vaj van a fülünk mögött, illetve ha nincs), hogyan tudunk manipulálni másokat, tényleg könnyed és jó humor. Az Ördög, ha kell, hazudik, mint a vízfolyás, ha kell, kíméletlenül őszinte. Vajon mindig eléri, amit akar? :)

Hollóhát>!
Molnár Ferenc: Az ördög

Néha egy ördög kell hozzá, hogy megmutassa a helyes utat. Történik ez most is, hiszen adott egy festő, és adott a fiatalkori szerelme, aki máshoz ment férjhez. Soha nem találnának egymáshoz, ha színre nem lép az Ördög. Aki, szinte emberbaráti szeretetből addig kerít, és játszmázik, amíg össze nem hozza őket. Közben humoros helyzetek és párbeszédek halmozódnak egymásra.
Tulajdonképpen azt csinálta, ami az ördögtől várható, bűnre csábított. Csak éppen nehéz ezt rossznak látni, ha az önmegtartóztatás csupa képmutatás, és az egymásra találás jelentené a boldogságot.
Mondjuk az otthagyott férjnek még lógtak egy sor magyarázkodással, ami nem lehetett egyszerű menet – ezt azért még megnéztem volna.

Rövid és humoros, tökéletes kikapcsolódás volt. Elgondolkodtam rajta, hogy több színdarabot kéne olvasnom.

para_celsus>!
Molnár Ferenc: Az ördög

Először a mű paródiáját olvastam Karinthy tollából (A fene), és ez a paródia kíváncsivá tett. Biztos kézzel megírt, szellemes és szórakoztató darab.

mosolytó>!
Molnár Ferenc: Az ördög

Nem tudok megszólalni. Ez zseniálisan jól lett összerakva. Maga az alaptörténet is különleges, hát még az egyik szereplő és a közben alakuló szálak. Nem nevettem sokat rajta, de ez inkább valami mélyebb volt. Valami fantasztikus. Köszönöm.

3 hozzászólás
Cukormalac>!
Molnár Ferenc: Az ördög

Molnár Ferenc eddig valamiért komoly szerzőként élt gondolataimban, nem is gondoltam volna, hogy ennyire remekül lavírozott a vígjáték könnyed műfajában is. Egyik legismertebb és legnépszerűbb műve Az ördög, ami egy kicsit már hosszabb lélegzetű, mint az általam elsőként tőle olvasott bohózat, A doktor úr. Annak ellenére, hogy az 1900-as évek elején íródott, humora cseppet sem ódivatú, a történet is remek, csak egy idő után már nehezen tudtam követni, hogy ki kicsoda és kivel van… Még akkor is, ha ez nem tűnik fel rögtön. Ezt leszámítva ez a Molnár-vígjáték is remek szórakozás volt, legjobban a címszereplőt kedveltem meg az egész társaságból. Emellett pedig nem szabad elhallgatni, hogy a remek humor mellett azért itt is felbukkan a komoly oldal, nem kevés lélektan és pszichológia van ebben a komédiában.


Népszerű idézetek

havas>!

AZ ÖRDÖG: […] Hát most… itt vagyok.
JÁNOS: Igen. Hozott Isten.
AZ ÖRDÖG: Pardon, magam jöttem.

32-33. oldal (Első felvonás)

2 hozzászólás
havas>!

AZ ÖRDÖG: […] A feleség egyébként is olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.

45. oldal (Első felvonás)

4 hozzászólás
Ibanez P>!

JOLÁN. Mit jelent ez a csapda? Mit akar tőlem! Belekapaszkodik egy gonosz látszatba … öt perce ismerem … és a torkomra teszi a kezét.
Az ÖRDÖG. Ez csak a tisztelet jele. Más szép asszonynál, öt perc múltán,nem oda teszem.

havas>!

JOLÁN: Előbb-utóbb rájön az ember, hogy ami ezen a világon édes, az mind meggondolatlanság.

123. oldal (Második felvonás)

szadrienn P>!

CINKA: A szemét törli. Te már nem szeretsz engem, te már nem szeretsz engem.
JÁNOS: Kezdődik megint.
CINKA: Már ősz óta nem szeretsz. Én ezt mindjárt láttam, mikor tájképeket kezdtél festeni. Mikor szeretsz, mindig az aktomat fested. Tudom én, mit jelent az, mikor a tájképek gyönnek.

2. oldal

havas>!

ELZA: Szerette magát?
CINKA: Én szerettem őtet.
ELZA: És most?
CINKA. Megmondom őszintén… ha egy férfi mást akar, nem lehet semmit csinálni. Ez olyan, mint az állomás, kérem. Az állomás ott áll, és a vonat jön. Aztán elmegy a vonat, de az állomás nem szalad utána. Most már, ha az ember kis állomás, hát csak egy percig áll nála a vonat. Aztán gyön egy másik vonat.
ELZA: Ön szerette és mégis így beszél?
CINKA: Szerettem. De nagysádék azt hiszik, hogy ennek addig muszáj tartani amíg mi nők szeretnénk. Ehhez gyakorlat kell kérem. Tegnap este, mikor nem eresztettem be, már gyakoroltam magamat. Most majd így lassan megszokom, hogy nem jön. Aztán, ha már megszoktam, akkor mindegy lesz már nekem is. Éljen jól.
ELZA: És hát akkor most miért van itt.
CINKA: Mert azért mégis buta vagyok. Tegnap este okos voltam. Kezdtem leszokni róla. Ma megint megbutultam, kedvem támadt idejönni. Pedig tudtam, hogy hiába jövök. De az ember úgy elmegy néha… a szívit fájatni.
Sírni kezd […]
ELZA: No, édes kisasszony…
CINKA: Jó, hogy így eszembe jutott megint minden. Most már meg se várom. Megint gyakorolom magamat. Most el fogok menni, anélkül, hogy láttam volna. Tőlem ne tessék félni. Nem érdemes. Annál én okosabb nő vagyok. Most elmegyek. Szépen lemegyek a lépcsőn, és ide soha többé nem jövök vissza. Ez olyan biztos, mint a halál. Ha másképp csinálnám, csak magamat kínoznám meg.

164 - 165. old. (Harmadik felvonás)

4 hozzászólás
szadrienn P>!

AZ ÖRDÖG: szünet után: Temperamentumos asszony. Szép asszony.
JÁNOS: oda se néz: Igen.
AZ ÖRDÖG: Kár, hogy nem szereti az urát.
JÁNOS: hirtelen feléje fordul.
AZ ÖRDÖG: Hogy honnan tudom? Onnan, hogy mikor bajban volt, te jutottál az eszébe.
JÁNOS: a dohányzószervizt bosszúsan csapja az asztalra.
AZ ÖRDÖG: Nem szereti az urát, tehát az ura vagy ordináré ember, vagy lángész. Ezt a kettőt nem szokták szeretni. Az asszony nem szereti a földszintet, mert fél, hogy valaki bemászik az élete ablakán. A magas emeletre meg – nehéz feljárni.

havas>!

CINKA: […] Mikor szeretsz, mindig az aktomat fested. Tudom én, mit jelent, amikor a tájképek gyönnek.
JÁNOS: Buta vagy, Cinka.
CINKA: Tudom. Felöltözve minden modell buta.

11. oldal (Első felvonás)

havas>!

JÁNOS: Bemutatlak… izé… a nevedet igazán…
AZ ÖRDÖG: A név csak akkor fontos, ha az ember maga nincs jelen. Mert akkor a név egy írott arc. De ha az ember maga is ott van, mindegy.

33. oldal (Első felvonás)

havas>!

ELZA: Utálom a hazugságot.
AZ ÖRDÖG: A hazugságokat, fiam, tisztelni kell. Mátyás királlyal meghalt az igazság, és mégis megvagyunk. De ha egyszer valamelyik királlyal meg talál halni a hazugság, lemehetünk a fenébe!

154 - 155. old. (Harmadik felvonás)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szigligeti Ede – Csiky Gergely: Liliomfi / Buborékok
Dóczi Lajos: Csók
Móricz Zsigmond: Sári bíró
Kálnoki Izidor: Apró komédiák
Herczeg Ferenc: Balatoni rege
Hunyady Sándor: Nyári zápor
Gárdonyi Géza: Annuska
Szigligeti Ede: Liliomfi
Madách Imre: A civilizátor
Tóth Ede: A falu rossza