A ​zenélő angyal 36 csillagozás

Molnár Ferenc: A zenélő angyal Molnár Ferenc: A zenélő angyal Molnár Ferenc: A zenélő angyal

A zenélő angyal főhőse Irma, egy gazdag bankár elkényeztetett, unatkozó lánya. Velencei luxusnyaralása közben beleszeret egy művelt, rokonszenves, ám rangján aluli fiúba, apja titkárába. A társadalmi különbség önmagában is megakadályozná a kapcsolat kialakulását, de a fiú nem is viszonozza Irma érzelmeit. Ő csupán szolgálatot teljesít a lány mellett, elkíséri sétáira, megmutatja a város szépségeit. A titkár Juditba, a bankárné mellett dolgozó ápolónőbe szerelmes. Irma kétségbeesett vetélytársként tudja, hogy a másik lány az igazi ellenfele. Ádáz harc indul a gazdag és a szegény lány között, amelyben csak a gazdag lánynak vannak hatékony fegyverei. Végül tisztességtelen lépésre szánja magát Irma: olyan helyzetet teremt, amelyben a szegény lányt közönséges lopással vádolhatják. Vajon győz-e az igazság, s ki fogja vesztesként, boldogtalanul elhagyni Velencét?

Eredeti megjelenés éve: 1933

>!
Lazi, Szeged, 2006
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639690201
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1970
292 oldal · keménytáblás
>!
Athenaeum, Budapest, 1933
276 oldal

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

farkaslány P>!
Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Gyönyörűek a leírások, imádtam Velencét, a naplementét, az épületeket, mindent.. Viszont a karaktereket nem bírtam megszeretni. Főleg nem Juditot, bár mellette szóljon, tudta mit akar, őszinte volt és becsületes, ezért mégsem annyira ellenszenves. De azért mégis… Vagyis mégsem… Judittal kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim. off Valahogy nem tudtam vele megbarátkozni, pedig semmit nem vétett. off
Irmát sem akarom védeni, még fiatal, tanulja az életet. Először kellett megbirkóznia a féltékenységgel. De azért mégiscsak elég sunyi módszert választott az ellenfél kiejtésére…

Nem tudom, elég nehéz megfogalmaznom az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban, de az biztos, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam.
Molnár Ferenc stílusát kifejezetten imádtam, off

Gregöria_Hill>!
Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Félúton azt nyilatkoztam, hogy csak aranyos, de módosítok, annál azért több. A história az aranyos, helyenként bohózatosan aranyos, de ahogyan Molnár Ferenc a nőket (és a ruhájukat) leírja, az mesteri. Egy ízben azonnal nekiláttam olyan almazöld fürdőruhát keresni a neten (sajnos csak fekete-fehérben találtam). Némelyik „mellékszál” is nagyon eltalált, a kedvencem a tahi szakács fellépése álomszerepében az élet színpadán, hú, nagyon színpadban gondolkodott ez az ember (mármint az író, nem csak a szakács) és a gourmand „öregebb amerikai özvesszony” és a velencei ételitalok. Személy szerint viccesnek találom, hogy MF néha úgy rendezi be a tájat, mintha utasításokat adna, hogy hogyan nézzen ki a főpróbára. Felhő… egy darabból van dús reliefekkel faragva, kemény, könnyű, hideg, merev, fixen áll a kék levegőben. Mögötte mélykék ég. felhő balra ki Klassz olvasmány.

KBCsilla P>!
Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Szeretem Molnár Ferencet.

Ez a darabja életművének ugyan nem a legjobb, de nem is nagyon tudnám bántani, mert szegény nem igazán tudna védekezni.

Az alaptörténetet az élet apró alaptörténetei közül választotta, sajnos néhol kissé bárgyúra sikeredtek a karakterek. De istenem, ha ő ilyennek látta őket, hát ilyenek lettek.

A cselekmény egyszerű, lényegében a fülszöveg mindent elmond, onnantól kezdve már csak bő lére lett engedve a dolog.

Kedvenc szavam a halszag lett, már ezért is érdemes lenne egyszer elmennem Velencébe!

Erázs>!
Molnár Ferenc: A zenélő angyal

A történet könnyed és magával ragadó sodrású. Irmát nem tudtam kedvelni, a történet mélysége hiányzott számomra.
A leírások Velencéről csodálatosak.

Genovéva_Évi>!
Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Imádtam a Velencéről szóló leírásokat, sosem jártam még ott de kedvet kaptam hozzá :) Az első pár oldal után, azt mondtam én ezt szeretni fogom. Annyira könnyű volt olvasni, nem bírtam letenni, annyira olvastatta magát. Nem volt egy óriási nagy történet, én mégis nagyon szerettem :) Nem volt kedvenc karakterem, senki nem fogott meg különösebben, mégis jó volt olvasni, érdekelt mi fog történni velük. Nem bántam meg, hogy hazahoztam a könyvtárból, nem csalt most sem az első megérzésem :)

fromex999>!
Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Jajj nekem nagyon tettszett.
Igaz én voltam is Velencében, de nagyon szórakoztató könyv. Nincsenek benne mélységes gondolatok, csak olvasod és jól szórakozol. Épp elég. Nekem 5ös.

meseanyu P>!
Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Minden tiszteletem Molnár Ferencé, de nekem ez egy kicsit vérszegény volt. Sokszor nagyon jópofa, de valahogy a romantikus és/vagy lélektani rész nekem nem jött eléggé át, nem tudtam beleélni magam a sztoriba. Velencéhez mindenesetre kedvet kaptam. :-)

flamepetals>!
Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Azt hiszem inkább maradok a novelláknál meg a színdaraboknál. Szórakoztató volt, de néha már egy kicsit túl sokat szenvedős. Az egész Lietzen családot sikerült megkedvelni, viszont Juditot nagyon nem. Aurélról még nem döntöttem.
Egy kissé őrült történet volt, de talán ilyen az első nagy szerelem :)
Azért Molnárt még mindig imádom, néha így is képes sziporkázni.

vera313>!
Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Meg kell hagyni, Molnár Ferenc nagyon jól ismerte a nőket! Sokszor mosolyogva bólogattam a megállapításain. A regény hangulata az, ami elsősorban megfogott, elég gyorsan beszippant. Annyira élők a szereplői, olyan igazi elcseszett emberek, akik sok rossz döntést hoznak az életben, de attól még szeretjük őket. A cselekmény elég kiszámítható, de attól még nem válik unalmassá az olvasás!

bloodflower>!
Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Szerelmes letten Velencébe, amikor ezt a könyvet olvastam.
Jobban mondva nem is olvastam, hanem először, hogy pontosítsak Végvári Tamás olvasta fel nekem. A rádióban. Kováts Adél és Fekete Ernő játszottak, és megelevenedett előttem a napfényben szikrázó, aranytól roskadozó Velence a „halszaggal”, a zenélő angyalszoborral, a délidőben felforrósodó fényszékekkel és gyönyörteli naplementéivel. Történet egy lányról, aki Velencében érik nővé, és akinek igazi otthona csakis a Duna partja lehet.


Népszerű idézetek

Gregöria_Hill>!

A Márkus tér a világ egyik legnagyobb vasbútor-kiállítása.

18. oldal (Szépir.)

Gregöria_Hill>!

Kérem, ne tessék szidni a Dunát. Amint külföldön vannak, mindjárt minden szebb maguknak. Az osztrák Duna, az hamisítás. A bécsiek folyton kékítik, de nem sikerül rákényszeríteni, hogy kék legyen.

82. oldal (Szépir.)

flamepetals>!

– Akkor még jó kellett, hogy legyen ez az ötlet, mert akkor még gyerek voltam, akkor még megbízható volt az ösztönöm, de azóta az ítéletemet megrontotta az, hogy gondolkozom, pedig ehhez nincs elég eszem.

70. oldal (Athenaeum, 1933)

Gregöria_Hill>!

A vadevezős a született ellensége a parti birtokosnak. Kiköt, tüzet gyújt, főz, zsírt kér a konyhában, vagy jobb esetben vizet, szalámifoltos papirosokat szór el, virágot lop és last not least, egész nap szemérmetlenül meztelenkedik, sőt szeretkezik.

37. oldal (Szépir.)

Szelén>!

– A régi Velencében – mondta –, te haszontalan, bedugtak volna most téged egy szűk vaskalitkába, amiben csak guggolni lehetett, és egy kiálló gerendán hosszú kötélen lógattak volna le a Campanile tetejéről, két nap, két éjszaka, étlen-szomjan…

170. oldal

Szelén>!

– És az új Velencében?
– Mint mindenütt a világon, és mindig, amíg csak él,megint kapsz egy csomó pénzt a vén szamár apádtól.

170. oldal

flamepetals>!

Nagy erő van abban: túlélni valakit.

37. oldal (Athenaeum, 1933)

Gregöria_Hill>!

… künn a holdfényes vízen lebegve az édes serenata-zenekar színes ruhában gitárral dalol nápolyi műdalokat az idegeneknek. A művelt, ősvelencei bennszülöttnek, ha ezeket hallja, csak egy vágya támad: a partról ágyúval lőni beléjük.

205-206. oldal (Szépir.)

Gregöria_Hill>!

– Apának mondta egy pincér Cannes-ban, mikor apa vágyva nézett az uborkasalátára, de nem mert belőle enni, hogy: „az uborkát mindenki szereti, de az uborka nem szeret senkit.”

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cannes · uborka
4 hozzászólás
tomgabee>!

Először álltak így szemben egymással, egy elegáns színpadi társadalmi dráma jelmezeiben: estélyi ruha és szmoking.

122. oldal, Lazi


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Ida regénye
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
Gárdonyi Géza: Az a hatalmas harmadik
Örkény István: Macskajáték
Zilahy Lajos: A lélek kialszik
Móricz Zsigmond: Harmatos rózsa
Füst Milán: A feleségem története
Asbóth János: Álmok álmodója
Agatha Christie: Halál a Níluson
Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset