A ​Pál utcai fiúk 3416 csillagozás

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

A Pál utcai fiúkat az teszi népszerűvé, hogy az élet minden ága-boga benne van: iskola és játék, barátság és harc, pártoskodás és összetartás – minden, egészen a halálig. S az író mindezt gyerekésznek, gyerekszívnek szólóan szőtte regénybe. A gyerekvilág tükrében láttatja a világot. Boka, Nemecsek, Áts Feri és a többiek története átélhető csaknem bárhol, s az ezredfordulón semmivel sem kevésbé, mint születésekor, a XX. század kezdetén. Talán ez a magyarázata a regény példátlan hazai és világsikerének. Közel két tucat nyelven jelent meg, s ajánlott olvasmány nemcsak a magyar iskolákban, hanem távoli földrészeken is.

Eredeti megjelenés éve: 1907

Tagok ajánlása: 11 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · Delfin könyvek Móra · Ifjúsági kiskönyvtár · Kincses Könyvek · Az én olvasmányaim Forum · Móra Klasszikusok Móra · A Franklin-Társulat szépirodalmi könyvsorozata Franklin-Társulat

>!
Móra, Budapest, 2022
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636030865 · Illusztrálta: Reich Károly
>!
Móra, Budapest, 2020
216 oldal · ISBN: 9789634865308
>!
Móra, Budapest, 2020
214 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634865292 · Illusztrálta: Reich Károly

84 további kiadás


Enciklopédia 42

Szereplők népszerűség szerint

Nemecsek Ernő · Boka János · Áts Feri · Csele · Csónakos · Geréb Dezső · vörösingesek · áruló · Barabás · Kolnay Pál · Leszik · Richter · Weisz

Helyszínek népszerűség szerint

grund · Duna · Füvészkert


Kedvencelte 554

Most olvassa 157

Várólistára tette 154

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Lillsz>!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

A legjobb kötelező könyv a világon! Szomorú, boldog, izgalmas, eseménydús. :) spoiler

5 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Újraolvasás vége.
Szép könyv, jó könyv, izgalmas könyv (nemcsak a cselekménye, hanem az is, ahogy meg van írva), és tökéletesen meg tudok érteni mindenkit, aki kicsi kora óta rajong érte. Szerintem is megérdemli, hogy kultuszkönyv lett.
…meg azokat is tökéletesen megértem, akik nem rajonganak/rajongtak. Mint pl. én. Most felnőttként újraolvasva nagyon tetszett – de azt is felfogtam végre, hogy miért nem szerettem gyerekkoromban. Ezt a múlt hétig nem tudtam megmagyarázni.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/06/molnar_fer…

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1964
256 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Molnár Ágnes
22 hozzászólás
csgabi P>!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Mert a szívem fáj.

1878. január 12-én született Budapesten Neumann Ferenc, vagy ahogyan mi, olvasók ismerjük, Molnár Ferenc – a Játék a kastélyban vagy éppen A Pál utcai fiúk szerzője. Órá emlékezve olvastam el leghíresebb művét, a grundért vívott harc regényét januárban.

Egyike lehetek azon keveseknek, akik gyermekkorukban elolvasták ezt a regényt, amikor általános iskolában közelező olvasmányként feladták, és rám már akkor nagy hatást gyakorolt, és összetörte a szívemet. Abban az 1987-es kiadásban vettem a kezembe a regényt, amit kisgyermekként is olvastam, és meglepődve vettem észre, hogy kis jegyzeteim még ott vannak a lapok között.

Felnőtt fejjel is megríkatott a könyv, szerencsére előrelátó voltam, és magam mellé készítettem egy százas csomag papírzsebkendőt, amiből szerintem legalább huszat el is használtam a kötet második felének olvasásakor. Habár teljesen egyértelmű volt a számomra, hogy öt csillagra fogom értékelni a Molyon, azonban felnőtt fejjel újraolvasva, ha eltekintek az érzelmi töltettől, ami vezérelt olvasás közben, a nosztalgiától, az erkölcsi mondanivalótól – nos, ez csupán egy erősen közepes regény. Ami ötcsillagossá teszi, az a szereplők jellemábrázolása, azok a nagyszerű emberi tulajdonságok, amikkel az író – néhány gyerektől eltekintve – felruházta a fiatalokat, a történet tragikus fordulatai és – számomra legalábis – az a nosztalgia, amivel a korabeli Budapestre tekintek, még ha nem is éltem akkor. […]

Még több: https://gabriellajegyzetei.blogspot.com/2022/01/molnar-…

3 hozzászólás
Angele>!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Hát izé…
Mikor ez kötelező olvasmány volt, nem nagyon érdekelt.
Mert fiús is, meg uncsiiii, meg miért kell ezt nekem olvasnom, nyomikról szól. :) Hát kb ezt gondoltam.
Aztán nemrégiben színházban jártunk, feldolgozták musical-be, és hát wáááouuuuu.
Na jó, ehhez hozzá tett, hogy színház, meg zene, de közben vissza emlékeztem a könyvre, és rájöttem, hogy ez nagyon jó, csak én rosszkor olvastam, bután, én voltam a nyomi, sajnálom. Ebbe benne van a hősiesség, a bajtársiasság, a csapatszellem, a hűség, a barátság, szeretet, küzdés, játék, jószívűség, kitartás, elmúlás….
Vár rá egy újra olvasás.
És mindenki nézze meg a legújabb feldolgozását, nem fogja megbánni.
„Éljen a grund!”

6 hozzászólás
AniTiger P>!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Ez kategorikusan az a kötelező, amit érdemes volt felnőtt fejjel bepótolnom.
Őszinte, „lélekkel teli”, fordulatos történet, tragikus lezárással, egy extra csavarral a végén. Úgy gondolom, hogy mindenkinek el kell olvasnia egyszer az életében, hogy megértse, miért kell megtartanunk néhány régies szóhasználatú, „poros” könyvet is a kötelezőink, az ajánlott olvasmányaink között. Én kifejezetten élveztem olvasni és egészen biztos, hogy a legtöbb mai gyerek (vagy felnőtt) is szórakoztatónak tartaná.

Kedvencek: Nemecsek bátor kiállása a bátor Pál utcai fiúkért; Nemecsek és Boka kapcsolata

Bővebben mindenféléről…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2018/05/molnarfere…

>!
Ifjúsági, Budapest, 1955
182 oldal · Illusztrálta: Reich Károly
3 hozzászólás
joopsy P>!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Szerintem ez a világ egyik legjobb könyve. Ezzel a mondattal le is zárhatnám az értékelésemet, de az nem én lennék. :)

Nos. Ez volt életem első olyan könyve, amit önállóan olvastam el kötelezőként és én már akkor nagyon szerettem. Azt hiszem 10 éves voltam és mily meglepő, akkor sem fiú. :D Mégis annyira magával ragadott, hogy ezek a fiúk a Pál utcában szívüket, lelküket adják egy építési telekért. A grundért. A grundért, ami nekik a hazát, a mindent jelentette.
Hogy miért is lett kötelező, számomra nem kérdés. Ennyi elemezni való jellem és cselekedet talán egy olvasásomban sem volt még. Megmutatkozik a jó, az áruló, a hazafi és a gonosz, aki a saját szemszögéből nézve ugyanolyan jó, mint a többi fiú. Boka és Nemecsek barátsága és egymás iránti kölcsönös tisztelete számomra példaértékű.
Csodálatos volt, ahogyan az író bemutatta, hogy a könyvben lévő csata éppen olyan, mint egy valódi háború csak kicsiben. Áldozatok vannak és hősök, de van, hogy a kettő egy és ugyanaz.
Nem szabad megfeledkezni az író humorérzékéről sem, mert amíg nem értünk el a komoly részekig, többször megmosolyogtatott.
spoiler

Most már csak a Vígszínházba kell eljutnom, hogy megnézzem a színdarabot.

9 hozzászólás
Véda P>!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Nos, az van, hogy megígértem a gyereknek, hogy én is olvasom a kötelezőket vele, akár olvastam korábban az adott könyvet, akár nem. Először ő, aztán én, majd összevetjük véleményeinket. A Pál utcait persze, hogy olvastam, kb. 7 évesen, rögtön A kis herceg után, és a Bűn és Bűnhődés előtt, mert akkoriban furcsán követték egymást nálam a klasszikusok.

Tetszett is, meg nem is; tetszett, mert végtelen felszabadító, igazi „gyerekhangulata” volt, fanyalogni meg azért tudtam rajta, mert a való életben sem értettem a házunk alatti bokorban bunkisat játszó fiúkat, itt meg egy egész grundnyi volt belőlük haditervestől. Aztán mikor eljutottam Nemecsek hadsegédi előmeneteléig, már erőst összeszorult a gyomrom. Nemecsek, a szeretni és pátyolgatni való szőke kisfiú, akkor már harmadszor fürdött meg, és egyébként is borzasztó nehezen viseltem, hogy vele mindig minden rosszat meg lehetett tenni és semmibe nézni.

Így hát mikor elkezdett belázasodni, én elkezdtem tízesével lapozni, a betegágyához érve pedig gondosan a legeslegvégére ugrottam és csak azt olvastam el. A nagy mumus ekképpen idén, ötödikben tért vissza, és ahogy sejteni lehetett, megint Geréb apjának megjelenéséig bírtam cérnával. Mert amikor Ernő elkezd pityeregni, hogy „kisbetűvel írták az én szegény, tisztességes kis nevemet…” akkor én könnyezni, a gyerek meg lesápadni szokott.

Ráadásul a kollégám ma bejött az irodámba, rám nézett, rátette a kezét a nagyméretű gemkapcsaimra és csak annyit mondott „einstand”, majd szó nélkül elvitte. Mit tehettem volna? Jóval nagyobb és idősebb nálam. Szóval azt kell mondjam, Molnár ifjúsági regényt is nagyon tudott írni, mert mindannyiunkra hatással van mai napig. Lehet, hogy a fiús részeket egy picit most is nagyvonalúan kezeltem, de becsületemre legyen mondva idén teljesen végigolvastam. Mert ha az utolsó oldalon még Boka János is megengedhetett magának pár könnycseppet, akkor az ilyen mimózának se szégyen, ha olykor bepárásodik a szemüveg.

5 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

"Ismét egy kihíváshoz kerestem könyvet a Molyon, méghozzá egy kötelező olvasmányt kellett elolvasni. Erre a könyvre esett a választásom. Akkoriban is nagy hatással volt rám ez a történet. Most újraolvasás során ismét mély benyomást tett rám.
A történet 1889-es budapesti ifjúsági életbe kalauzolja el az olvasót. Két egymást ellenségnek tartó gyerekcsoport egymás elleni küzdelmét követhetjük nyomon. Egyik csapat a Pál utcai fiúk akiknek a főhadiszállása a grund, és vezetőjük Boka János. A másik csapatot a vörösingeseket Ács Feri vezeti és Füvészkertbe van a főhadiszállásuk. Mindkét csapat katonás rendet követ, rangok alapján különböztetik meg egymást."
További gondolatokat itt olvashatsz a könyvről:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/10/molnar-ferenc-pal-u…

Ibanez P>!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

„Egy kéz se moz­dult, egyet­len­egy fiú se moc­cant meg a he­lyé­ről. Most min­den­ki érez­te, hogy ez a csöpp sző­ke gye­rek va­ló­sá­gos kis hős, iga­zi fér­fi, aki meg­ér­de­mel­né, hogy fel­nőtt em­ber le­gyen… ”

Gyerekként olvastam utoljára ezt a könyvet, de ezt szerintem senki se felejti el. Ahogy azt sem, hogy akkoriban is megkönnyeztem. De arra nem számítottam, hogy most gyakorlatilag a végét teljesen potyogó könnyekkel olvastam, de még előtte is voltak ilyen részek, summa summárum, sírós estém volt tegnap, amit @Arett001-nek köszönhettem :-D

Papuskáim! :-D Gyönyörű ez a történet! Egyébként nem emlékeztem, hogy az egyik fiút Csónakosnak hívják, magamban meg is jegyeztem, hogy nah, Feketénél Tutajos, itt meg Csónakos. De hát ott van Boka, Áts Feri és Ernő is….

„A Nemecsek mindenkinek levegő volt. Se nem osztott, se nem szorzott, mint az egy a számtanban. Senki se törődött vele. Jelentéktelen kis sovány fiú volt, gyönge gyerek. És talán éppen ez tette alkalmassá arra, hogy jó legyen áldozatnak.”

„– Jó volt – mond­ta csön­de­sen, és hoz­zá­tet­te: – Jó volt, sok­kal jobb volt, mint a par­ton áll­ni, és ki­ne­vet­ni en­gem. In­kább új­esz­ten­de­ig a víz­ben ülök nya­kig, mint hogy össze­szűr­jem a le­vet a ba­rá­ta­im el­len­sé­ge­i­vel.”

Ők hárman képviselik azt a fajta erőt, ami gyerekben még csak ritkán találtatik meg. Igazságosak, bátrak, igazi jó barátok. A történetet persze mindenki ismeri, nekem az egyik kedvenc részem az, amikor a vörösingesek mennek látogatóba Nemecsekhez… Most azt a jelenetet is megkönnyeztem :-D

"– Ti mind… ti mind olyan de­rék, jó fiúk vagy­tok… hogy így sze­re­ti­tek az én sze­gény kis­fi­a­mat. Ezért… ezért… mind a hár­man kap­tok most egy csé­sze cso­ko­lá­dét…
A kö­vet­ség tag­jai egy­más­ra néz­tek. A cso­ko­lá­dé csá­bí­tó do­log volt. De azért még­is elő­lé­pett Pász­tor, és most az egy­szer nem haj­tot­ta a mel­lé­re, ha­nem föl­emel­te szép bar­na fe­jét, és büsz­kén mond­ta: – Ne­künk ezért nem jár cso­ko­lá­dé."

Szívfájdító ez a történet, nem is tudok mást írni, aki olvasta, tudja, miért. Talán a lányoknak lehet picit unalmasabb a gittes és grundos részek miatt, picit ugye fiúsabb az egész történet (tényleg, nem is szerepel benne egyetlen lány sem, még az osztályban sincs említve). Jöjjön hát pár kedvenc idézetem még, aki pedig nem olvasta, sürgősen vegye elő, mert ez a könyv megérdemli! Adta ijedős csacsija! :-D

„A lám­pa fé­nye rá­esett a Ne­mecsek szép kis sző­ke fe­jé­re, víz­től fé­nyes ru­há­já­ra. Bát­ran, büsz­kén, tisz­ta szív­vel né­zett a Ge­réb sze­mé­be, s Ge­réb ezt a né­zést úgy érez­te, mint­ha va­la­mi súly szál­lott vol­na a lel­ké­re. El­ko­mo­lyo­dott, és le­hor­gasz­tot­ta a fe­jét. És eb­ben a pil­la­nat­ban úgy hall­ga­tott min­den­ki, olyan nagy volt a csönd, mint­ha temp­lom­ban let­tek vol­na a fiúk, s tisz­tán le­he­tett hal­la­ni, amint a Ne­mecsek ru­há­já­ról a ke­mény föld­re csö­pö­gött a víz…”

„Boka okos fiú volt, de azért azt még nem tud­ta, hogy más em­be­rek egé­szen má­sok, mint mi, s hogy ne­künk ezt min­dig egy-egy fáj­dal­mas ér­zés árán kell meg­ta­nul­nunk.”

„És most far­kas­sze­met né­zett egy­más­sal a két ve­zér. Éle­tük­ben elő­ször áll­tak egy­más­sal szem­től szem­be, négy­szem­közt. Itt ta­lál­koz­tak, ez előtt a szo­mo­rú ház előtt. Az egyi­ket a szí­ve hoz­ta ide, a má­si­kat a lel­ki­is­me­re­te.”

"Boka kö­ze­lebb lé­pett az ágy­hoz.
– Itt va­gyok.
– Itt is ma­radsz?
– Itt.
– Egé­szen ad­dig, amíg meg­ha­lok?"

Ja igen! Erre a jelenetre nem emlékeztem, te jó ég, ez az egyik legdurvább az egész könyvben, hogy az édesapja végigdolgozza az estét, miközben a fia haldoklik, mert kell az uraságnak a kabát…

„Ki tud­ja, mire kell az a pénz, amit majd ezért a bar­na ka­bá­tért kap? Ta­lán az asz­ta­los­hoz ván­do­rol ez a né­hány fo­rint, ah­hoz az asz­ta­los­hoz, aki a kis ko­por­só­kat csi­nál­ja. És Cset­ne­ky úr büsz­kén fog fe­szí­te­ni a Duna-par­ti kor­zón az új ru­há­já­ban.”

„És a nagy, foj­tott csönd­ben, mely eze­ket a sza­va­kat kö­vet­te, hal­la­ni le­he­tett, amint a sza­bó, aki ed­dig né­mán, moz­du­lat­la­nul ült a zsá­mo­lyon, fe­jét a kar­já­ra hajt­va, egy­szer­re zo­kog­ni kez­dett. Csön­de­sen, alig hall­ha­tó­an, ahogy ko­moly, fel­nőtt em­be­rek szok­tak. És a vál­la rán­ga­tó­dzott a sí­rás­tól. És még most is vi­gyá­zott sze­gény a Cset­ne­ky úr szép bar­na ka­bát­já­ra, mert le­csúsz­tat­ta a tér­dé­ről, hogy a könnyei rá ne foly­ja­nak.”

„… Boka Já­nos ko­mo­lyan né­zett maga elé a pad­ra, és most elő­ször kez­dett de­ren­ge­ni egy­sze­rű gye­rek­lel­ké­ben a sej­tés ar­ról, hogy tu­laj­don­kép­pen mi is az élet, amely­nek mind­nyá­jan küz­dő, hol bá­na­tos, hol vi­dám szol­gái va­gyunk.”

3 hozzászólás
Viktória_Erdei P>!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

De jó volt újraolvasni. Szinte ez az egyetlen kötelező olvasmányom, amit nagyon szeretek. Szegény NEMECSEK, ő igazán megérdemli, hogy nagybetűkkel írjuk le a nevét. Bátor, barátságos, nem szúrja hátba a barátait, tudja mit jelent a tisztelet, a hazaszeretet és még a betegség ellenére is a barátaival akar harcolni a grundért. Ő egy igazi hős, úgy harcol, mintha egy igazi háborúba lenne. A végére, amikor kiderül, hogy mi lesz a grunddal, könnyek gyűltek a szemembe.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

ruszky>!

[…] Boka János komolyan nézett maga elé a padra és most először kezdett derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az az élet, amelynek mindnyájan küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk.

183. oldal, utolsó mondat

Kapcsolódó szócikkek: Boka János
Natalie_Danaisz I>!

Boka okos fiú volt, de azért azt még nem tudta, hogy más emberek egészen mások, mint mi, s hogy nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.

107. oldal - VI. (Móra, Budapest, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: Boka János
Natalie_Danaisz I>!

Az egyiket a szíve hozta ide, a másikat a lelkiismerete.

131. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Ti szép, egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messzenézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek.

18. oldal (Móra)

4 hozzászólás
Emmonita P>!

Inkább fojtsatok vízbe, és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nemecsek Ernő
Anibell P>!

Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt.

(első mondat)

Sziszandria P>!

[…] Úgy kiáltották, hogy „Éljen a grund!” – mintha azt kiáltották volna, hogy „Éljen a haza!” És ragyogtak szemeik, és mindenkinek tele volt a szíve.

Francesco>!

[…] ő nem tudott felelni, mert neki tele volt a pofája gittel.

1 hozzászólás
Dorka_9 P>!

– Körül kellene nézni a fáról.
– Igazad van. Csónakos, menj fel a fára!
És Csónakos, mint a macska, már fenn is volt megint az akácfán.

23. oldal, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Csónakos
2 hozzászólás
Ninácska P>!

És másnap, mikor az egész osztály néma, ünnepies csöndben ült a helyén, és Rácz tanár úr komoly léptekkel, lassan, ünnepélyesen ment föl a katedrára, hogy onnan a nagy csöndben halk szóval emlékezzék meg Nemecsek Ernőről, és felszólítsa az egész osztályt, hogy holnap délután három órakor valamennyien fekete vagy legalábbis sötét ruhában gyülekezzenek a Rákos utcában, Boka János komolyan nézett maga elé a padra, és most először kezdett derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az élet, amelynek mindnyájan küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk.

168-169. oldal - A Pál utcai fiúk (Móra, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Boka János · élet · Nemecsek Ernő

Népszerű triviák

csakegyluca P>!

A könyvből készült 1969-es filmben a gyerekszereplők fele nem magyar származású volt.

Kapcsolódó könyvek: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
2 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Szabó Magda: Abigél
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Dániel Anikó: Flóra
Padisák Mihály: A csúcs mindig fölöttünk van
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv
Carlos Ruiz Zafón: Marina
L. M. Montgomery: Az arany út