Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A kékszemű 209 csillagozás
János és Annuska édesanyja meghalt, öreg Bori Borcsa néni neveli őket. Egy karácsonyi kirakatban felfedeznek egy bábut, egy gyönyörű Kékszemű hölgyet, aki nagyon hasonlít az anyukájukra. Egyre többet álldogálnak a hidegben a kirakat előtt, végül még karácsonyi ajándékot is készítenek a „kisanyának”. Közben az angyal-édesanyjuk az égből nézi őket, és engedélyt kap rá, hogy szeretetének jelét is adja a gyermekeinek. A Kékszemű hölgy először csak biccent a gyerekeknek, aztán a könnye is kicsordul. Végül karácsony napján, mikor János és Annuska a kirakatban átadja az ajándékot, lehajol és megcsókolja a két gyereket. A kirakatrendezők másnap kicserélik a hibás bábut, aminek a feje, majd a törzse is elmozdult…
Felolvassa: Venczel Vera
Szerkesztő-rendező: Varsányi Anikó (2007)
Eredeti megjelenés éve: 1957
Tagok ajánlása: 7 éves kortól
A következő kiadói sorozatban jelent meg: POKET ifjúsági POKET Publishing, Kolibri, Móra
Kedvencelte 11
Várólistára tette 57
Kívánságlistára tette 51
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nem ismertem Molnár Ferencnek ezt a művét, úgyhogy köszönöm @Pistacchio-nak, hogy felhívta rá a figyelmemet. Gyönyörű történet ez, mely az árva Jancsika és Annuska karácsonyi készülődését meséli el. Inkább szívszorítóan megható, mintsem érzelgős a meseregény, nagyon tetszett.
Bevallom őszintén, Molnár Ferenc nem a kedvenc íróm. Tudom, mindenkinek a Pál utcai fiúk mély benyomást hagyott, de bevallom őszintén, számomra nem volt egy túlzottan nagy élmény (főleg a vége miatt), így vele, mint szerzővel se igazán foglalkoztam mindaddig, amíg a POKEt könyvben ki nem jött A kékszemű. Gondoltam teszek vele egy próbát, nem hosszú, ha nem tetszik, majd legalább röviden nem tetszik.
A kékszemű arról szól, hogy két testvérpár elvesztette az anyukáját, és egyszer egy kirakatban mégis megpillantják az anyukája arcát: kirakati viaszbabán. Elmennek a viasznőhöz, csak csodálni, csak hogy érezzék, milyen lehetett az anyjukkal lenni.
Alapvetően nem egy könnyű történet: már halmozottan hátrányos helyzetből indul a történet, és bár a kicsengése pozitív, szeretetteljes, és nagyon egyezik a karácsony eszményével, azért lehetett volna kicsit pozitívabb szemléletű is… Számomra nagyon nehéz volt úgy olvasni, hogy szegény árvák, miközben ők ehhez, hogy ezt a helyzetet igazán értsék még túlságosan picik.
Maga a történet viszont teljesen elvarázsolt. Mármint tényleg teljesen. Annyira megvolt benne a karácsony, mint a hit és szeretet érzése, hogy a szívem úgy olvadt el, mint a melegben a vaj. Egyszerűen az egész történet szép volt a maga formájában, meghitt, és bár nem túlságosan volt didaktikus, de közben mégis érezte az ember, hogy a szeretről, a szeretteinkkel megélt egymásra fordított időről szól.
Az illusztráció nagyon illett a történethez, egyszerűen csodálatosak voltak, főleg a hatalmas ruhák a viaszbábun. Csodálatosak voltak számomra, nem csak a gazdagság kifejezése miatt, de tényleg megtestesítette azt az esztékikumot, amire jó ránézni. A többi illusztráció is hasonlóan tetszett, kellemesen átadta a karaktereket, és magát a történetet is.
Az egyetlen negatívum, amivel én NEM tudok megbékélni, az a borító. Egyszerűen olyan ronda ezzel a pacás foltokkal, hogy ki lehet kergetni a világból tőle. Bár a kék szín illett a történethez, de így is a borító, és ez a nagyon vékony kiadás egyszerűen nem a legjobb kiadásforma ehhez a történethez.
Nagyon tetszett ez a történetecske. Csodásan átadta a karácsony gondolatiságát, imádtam olvasni, és egyszerűen csodálatos volt számomra olvasni. Nem hosszú olvasmány, így csak ajánlani tudom másoknak is. Molnár Ferenc nem lett a kedvenc íróm, de egy lépéssel közelebb kerültem hozzá, ami szerintem mindenképppen pozitív.
Nagyon szép kis karácsonyi történet két árva gyerekről és a nekik életre kelő kirakati babáról, amelyen keresztül édesanyjuk „szól” hozzájuk. Megvallom, izgatottan vártam, hogy a végén, amikor eljött a karácsony este, esetleg lesz-e mágikusabb vége spoiler. Szép kis történet, ráadásul – bár alapvetően szomorú – a két gyereknek mégis jó sorsa van.
Valamelyik figyeltem dicsérő szavai hívták fel a figyelmemet erre a könyvecskére és úgy éreztem, hogy okvetlenül el kell olvasnom. Most kicsit bajban vagyok, mert nem is igazán tudom eldönteni, hogy mit érzek a történettel kapcsolatban.
Varázslatosnak varázslatos, a maga módján egészen bűbájos. Rengeteg hit és szeretet van benne, képviseli azt, amiről a karácsonynak szólnia kellene. Az illusztrációk csoda szépek, tökéletesen illenek a történethez. És mégis, számomra nem tudott akkora élményt nyújtani, mint vártam volna.
Valamit hiányoltam belőle. Persze, nem vagyok már gyerek, meg talán nem is tudtam igazán beleélni magam off, de még ezeket beszámítva sem klappolt valami – bár nem igazán tudnám megmondani, hogy mi. Az biztos, hogy kibillentett, hogy habár a történet elég komoly, a nyelvezet sokkal inkább egészen kicsiknek való. A „kisanyjuk” kifejezés pedig számomra rendkívül zavaró volt, ha még egyszer meglátom valahol leírva, biztosan sikítani fogok.
Összességében tehát a történet tetszett, a nyelvezet viszont nem igazán off, ez a könyv talán nem nekem íródott. Ettől függetlenül viszont vitathatatlanul aranyos mese, egyszer még lehet, hogy próbát teszek majd vele.
Meseszép volt. Olykor összeszorult a szívem, könnybe lábadt a szemem.
Jánoskát és Annuskát láttam magam előtt, éreztem szívük dobbanásait – éreztem a hideget, könnyeiket, örömüket.
Nem tudtam Molnár Ferenc ezen művéről – én is leragadtam a Pál utcai fiúknál; bevallom nem gondoltam róla, hogy ilyen szívet melengetőt is tud írni. (jó a Puf is szívet melengető, de az már olyan nagyfiús )
Igazán kedves és megható történet, amit karácsonykor szerettem volna elolvasni, de így egy kicsivel utána is nagyon jól esett. :)
Népszerű idézetek
Mint tavaly is tették, az idén is karácsonyi ajándékot csináltak Bori Borcsa számára. Ezt nagy titokban kellett csinálni, mert a karácsonyi ajándéknak meglepetésnek kell lennie. Ezt Bori Borcsa is nagyon jól tudta, tehát úgy tett, mintha nem tudná, mit csinálnak a gyerekek, nem zavarta őket titkos munkájukban.
26. oldal
– Nem volt elég! Nem elég!- kiáltott a kisanya. – Ők még kicsik, ők még nem értik, hogy mit jelent az! Többet érdemelnek! Sokkal többet!
Hasonló könyvek címkék alapján
- E. T. A. Hoffmann: Diótörő és Egérkirály 81% ·
Összehasonlítás - Takács Viktória: Betlehemi mese 94% ·
Összehasonlítás - Kozári Dorka: Marcsi téli kalandjai 93% ·
Összehasonlítás - Bakó Ágnes: Széllelbélelt karácsony 92% ·
Összehasonlítás - Gáll Viktória Emese: Borsi a hóban 90% ·
Összehasonlítás - Gazdag Erzsi: Honnan jöttél, Télapó? 89% ·
Összehasonlítás - Eszes Hajnal: Kiskarácsony 90% ·
Összehasonlítás - Tordon Ákos: Karácsonyi postahivatal ·
Összehasonlítás - Pozsár Edit: A Télapónak ki visz ajándékot? ·
Összehasonlítás - Szabó Zsolt: Karácsonyi mesetár ·
Összehasonlítás