Zenéről ​mindenkinek 0 csillagozás

Zenei alapismeretek
Molnár Antal: Zenéről mindenkinek

Sok ember szereti a zenét, élvezi a hangok áradását és szeretné tudni, hogy mi teszi széppé, vonzóvá a zene sokféle műfaját. Molnár Antal zenetudós nagy ismeretterjesztő gyakorlatával siet az érdeklődők segítségére. Könyvében végigvezet a zenei művek keletkezésének mozzanatain, bepillantást nyújt a nagy zeneköltők alkotóműhelyeibe. Fokról fokra megismertet a zenei műfajokkal. Rendszerezi az alapvető zenei ismereteket, és felkelti az érdeklődést a zenei élmények iránt. Mindent együttvéve hasznos és egyben szórakoztató olvasmány.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Minerva zsebkönyvek Minerva

>!
Minerva, Budapest, 1968
190 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Liszt Ferenc


Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

Ουροβορος>!

S ha azt kérdezzük, az emberiség vajon teljesen lemondott-e a megszakítás nélküli hangegymásutánról, még erre sem felelhetjük: le, teljesen.Mert itt van mindjárt a sziréna, a vészjelző: ez tisztára a fizikai hangsorral (vagy annak részletével) riaszt. De az ilyesmi művészi szempontból is vészjelző lehet: mert veszedelembe jutna a muzsika, mihelyt a természet alapjára helyezkedne a kulturális hagyomány helyett. Márpedig oly módon, mint a sziréna, a természet szólal meg (szélfúvás stb.) és az arra emlékeztető jelenségek (vonatfütty stb.). Zenében az ilyesmire csak elvétve kerül sor, tökéletes csúszás, glissando alkalmával – például vonós hangszeren, énekben, elektronikus berendezésen, fotoelektrikus trükkfilmen –, amikor egy-egy röpke pillanatra visszaesünk az ösztönvilágba. Ezért tud megrázóan hatni a valódi glissando.

A hangrendszer (24. o.)

Ουροβορος>!

Minden észlelt hangnak megvan a maga kisugárzó területe, ún. szélessége, s azon belül a magassági különbségek zeneileg csak „kifejező” célra valók. Így például, hogy éreztessék a hangenergia irányulását. Ennek ellenére megvannak a hangok közötti, mondjuk: ultramikroszkopikus különbségek, ismét a végtelenig. De nem az emberi hangrendszer számára. A végtelen mennyiségű hangok rendszere: számtani-fizikai szisztéma, nem pedig zenei.

A hangrendszer (20. o.)

Ουροβορος>!

S amikor a XX. század zenéjében meglehetős gyakran lép fel egy-egy szólam az állandó kisszekund (félhangos) kísérettel vagy árnyékkal, ez a hatás nagyon közel áll ahhoz, amikor gombostűt szurkálunk felebarátunk bőre alá. Ilyen is akar lenni, éreztetni szándékozva, hogy az élet nem nagy vigalom.

Hangrokonság (29. o.)

Ουροβορος>!

Mint a glissandónak, úgy a vibratónak (hangrezegtetésnek) is megvan az esztétikai egészségtana. A cigány és köcsöghegedűs állandóan vibrál, s ezzel megszünteti a hangremegés rendkívül fontos érzéki hatását; mert ami folytonos, az ellentét híján elcsépelődik.

Előadásjelek (180. o.)

Ουροβορος>!

Liszt Ferenc a „Krisztus”-oratórium egyik próbáján sehogy sem volt kielégíthető a zenekari pianissimóval. Addig gyötörte újból való ismétléssel a zenekart, míg végül cinkos módon azt üzenték egymásnak a játszók, hogy csak jelezzék (markírozzák) a hangadást, de maradjanak csendben. Liszt látta, hogy zenészei működnek, húzzák a vonót, szájukban tartják a fúvószopókát, meg volt tehát győződve róla, mialatt reálisan semmit sem hallott, hogy ami a képzeletében szól, azt a zenekar állítja elő.

A hangerősségről (106. o.)

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc

Hasonló könyvek címkék alapján

Leonard Bernstein: A megválaszolatlan kérdés
Leonard Bernstein: A muzsika öröme
Fenyő Gábor: Hangversenykalauz
Tanuljunk a zenéről
Ulrich Michels: Zene
Pamelia S. Phillips: Éneklés
Pernye András: A nyilvánosság
Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének
Balassa Imre – Gál György Sándor: Operák könyve
Miklós Tibor: Musical!