Rövid, ​népszerű zeneesztétika a nagyközönség számára 0 csillagozás

Molnár Antal: Rövid, népszerű zeneesztétika a nagyközönség számára

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
142 oldal

Enciklopédia 2


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

csillagka>!

Akármennyire művelt és művészi érzékű legyen is a hallgató, olyan tökéletes ember még nem született, aki minden stílusba egyenlő mértékben bele tudná élni magát. Mihelyt ember, máris valaminő jellemtípushoz tartozik és ezért szükségszerű, hogy a vele rokont jobban kedvelje, mint az idegenebbet. Amit jó német szóval „előszeretet”-nek (Vorliebe) mondunk, az mindenkiben jelenvaló. Lesz, aki legfőként a barokk stílushoz vonzódik és Bach zenéjénél semmit sem élvez inkább, lesz, aki számára a nagyklasszicizmus vagy a romantika vagy különöskép egyik és másik mester jelenti a személyes maximumot, felsőfokot.

III. A zene hallás. - f) A hallgató lelki típusa.

csillagka>!

Bármily tökéletes legyen is az úgynevezett beérzés, az alkotással való azonosulás a szemléletben, mindig hozzájárul ehhez a szemlélődő egyéni különlegessége is, mely megszínezi a hatást. És minél kiválóbb, erőteljesebb az egyéniség, annál inkább. Ezért még az aránylag legtárgyilagosabb esztétikai ítélet is többé vagy kevésbbé mindig szubjektív. Végérvényes, egyértelmű objektív ítélet, mint a matematikában, a mi területünkön sohasem lehetséges. Sem pedig az a fajtája és foka a tárgyilagos egyetértésnek, mint a természettudományokban. És nem volna lehetséges akkor sem, ha a műalkotások kizárólag hivatott esztétikusoknak szólnának a társadalmi összesség helyett. Mert a műalkotások mérlegelő műszere, az elfogadó lélek: azonos az egyéniséget alkotó alanyisággal.

III. A zenei hallás. - Az esztétikai szemlélet lelki alapjai.

csillagka>!

Mindabban, ami az irodalmi dráma lényege, pontosan ellenkező sarkon áll tehát az opera. Ennek szimbólikája nem cselekményen és személyiségeken, hanem lélekbeszéden és kosztűmbe öltözött lelkiségeken múlik. Itt a cselekmény csak alkalom a lélekharc kibomlására, vázlatosan jelentkezik, legfőbb fordulataira leegyszerűsítve, – míg irodalmi drámában ép a lélekharc, ami alkalmat nyit a cselekmény bőséges kibontására, a lelkiség pedig csak legkiemelkedőbb vonásaiban, jelzésszerűen tör ki. Operában a képzelet feladata kipótolni a cselekmény természetes hiányait, drámában a személyek lelki világa az, amire a fantázia visszakövetkeztethet, az akció nyomán. Ennélfogva az opera: megfordított dráma, a dráma teljes inverziója. Ha kifogásoljuk, hogy nem dráma az opera, hogy nevetségesek a figuránsai, mert élettelenek és cselekményüket mintegy lassított felvételben állítják be vagy mert cselekvés helyett újra meg újra csak énekelnek, – ha türelmetlenné tesz, hogy a kórus hosszan fújja: „a gróf a vízbe fúlt, mentsük meg őt”: bizony sejtelmünk sincs, mi fán terem az opera, összehabarjuk a drámával!

V. A zene úgynevezett tartalma - i) A társuló zene további műfaji típusai; 2. egyházi zene, kantáté, oratórium, színpadi zene.

csillagka>!

A többszólamú és zárt formájú zenének az a fajtája, melyet a kontrapunkt (egymást éltető és megvilágító szólamok szerkezete) állít elő: különlegesen európai.

II. A zene helyzete a kultúra egészében. - A zene elvontsága, sokértelműsége.

csillagka>!

Olyan tulajdonságokat is ráruházunk a valóságra, aminők abban objektíve nem jelenvalók. Az ember nemcsak hall, de hallucinál is, nemcsak lát, de vízionál is. Révület, káprázat pedig elsőrendűen fontos tényezők a művészi lelkületben! Felette jellemző a művészre, hogy animisztikus, mitológikus, mágikus értelemben érzékel. (Nietzsche szerint visszamaradt, atavisztikus embertípust képvisel a művész.) Ezért emlékeztet a kisgyermekre, akiben szintén középponti az ilyen irracionális lelkiség.

III. A zenei hallás. - Kultúrális hallásmód.

csillagka>!

De nemcsak belső, közvetlen élménybeli tényezők játszanak közre a zenei szemlélet kialakulásában, ennek viszonylagossá tevésében, hanem külső, csak közvetetten művészi faktorok is. Így például akarva nem akarva formálja zenei szemléletünket mindaz, amit az illető zeneszerző egyéniségéről olvastunk, hallottunk. Ha tudjuk, milyen bakafántos ember volt Beethoven, műveiből is inkább olyat hallunk ki, ami erőszakos, akaratos, dacos lelkületre vall. Aki arra gondol, hogy Schubert megérezte korai halálát, dalaiban ott is halálsejtelemre vélhet bukkanni, ahol annak nyoma sincsen. Hasonló preokkupáció nyomán szokás Bach műveibe mindenütt protestáns vallásosságot, Wagnerbe túltelített dagályosságot, stb., stb. belemagyarázni. A zene elvont és logikailag megközelíthetetlen mivolta könnyen utat enged az ilyen önkényességnek, akármily messzire van is ez a tárgyilagosságtól.

III. A zene hallás. - Hallási megszokások.

Kapcsolódó szócikkek: bakafántos · Franz Seraph Peter Schubert
csillagka>!

Kedvencei mindenkinek vannak, rokonszenveitől senki sem szabadulhat!

III. A zene hallás. - f) A hallgató lelki típusa.

csillagka>!

Minden zenekultúra pontosan megszabja, milyen hangviszonyok lehetségesek gyakorlatában Kiragad a hangok (fizikai) végtelenjéből egy kis készletet, melynek elemei meghatározott rendben sorakoznak. Így keletkezik a hangrendszer, az a szabatos határokkal és viszonyokkal kikristályosult épület melyen belül az illető kultúra minden zenei jelensége elhelyezkedik.

IV. A hangrendszer. - a) Az akkord.

Zoltán_Hangos>!

Mint művészet, a zene is azok közé az emberi alkotások közé tartozik, melyekben alany és tárgy szoros kapcsolatban állnak. Éppen ez különbözteti meg a művészeteket a tudománytól. Mert mi jellemző a tudományra? Az, hogy a vizsgáló alanyt és a vizsgált tárgyat szigorúan kettéválasztja. Művészetben viszont Én (személy) és tárgy (alkotás): felbonthatatlan egység. Ezenkívül a művészeti Én-t az is jellemzi még, hogy benne tudatos és tudattalan szétbonthatatlanul működik. Hiszen még a gondolkodás is szorosan összefügg intuitív lelki funkciókkal, sőt minden emberi lelki és szellemi tevékenységben alapvető konkrét tényező az ösztöni, az intuitív. Már csak ezért sem lehet pontosan, tudományosan kettéválasztani a művészet szubjektív, lélektani elemét a művészet objektív, embertől független, metafizikai elemétől. E kétféle elem vegyület módján szerepel együtt a műalkotásban.

8. oldal

csillagka>!

Van, aki zene közben szinte látnokká válik, olyan víziói támadnak, mint soha máskor. Van, akiben továbi zenélő képzelgést indít meg a muzsika; már nem hallja a darabot, de foltatódik bensőjében a fantázia munkája és mintha ő is remekműveket hallucinálna. Sokaknál a gyermekkor elfeledett élményei merülnek fel titkos mélységből zene közben vagy a múltnak egyéb emlékei. Nem egyszer oly irányban hat ki a muzsika, hogy hallgatóját megerősíti terveiben, céljaiban, rendkívüli tetterőt támaszt fel benne vagy ellenkezőleg: meggondolásra készteti, mire a hallgató ráébred igazi természetére, módosítja elhatározásait stb. Mély zene feldúlja lelkünket, végső őszinteségre késztet önmagunkkal szemben, ebben oly megrázó, megható.

V. A zene úgynevezett tartalma. - c) A zenemagyarázat útjai.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához
Zoltai Dénes: A zeneesztétika története
Bókay János: Bohémek és pillangók
É. Szabó Márta: Akinek a madarak is Chopint énekelnek
Czeizel Endre: Zeneszerzők – gének – csodák
Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia
Winkler Gábor: Királyok, csaták, történelem
Őszy-Tóth Gábriel: Operacsillagok függöny mögött
Láng György: A Tamás-templom karnagya
Liszt Ferenc: A tizenöt éves Liszt Ferenc naplója