Zalaegerszegi honvédek a Donnál 2 csillagozás

A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942–1943

Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a Donnál

A zalaegerszegi 17/III. zászlóalj 1943. január 27-én, a honvéd alakulatok közül utolsóként, mint a visszavonuló 2. hadsereg utóvédjének utóvédje hagyta el Don menti állásait. Visszavonulása során, a szovjet csapatok bekerítéseinek áttörése, a mostoha időjárási körülmények és ellátási nehézségek közepette súlyos veszteségeket szenvedett. Személyi állományának nem egészen egyhetede tért csak vissza szülőföldjére a sebesülten hazakerülteken kívül – 1943 májusáig. A doni tragédia 70. évfordulója alkalmából, a 17/III. zászlóalj elesett, eltűnt vagy hadifogságba került, valamint megsebesült katonáinak emlékére megjelenő könyvünk első tanulmánya a fennmaradt harctéri naplók, levelek, fényképek és visszaemlékezések felhasználásával – a zalaegerszegi alakulat 1942–1943. évi történetét dolgozza fel. A második részben a zalaegerszegi csapattest történetének egyik legfontosabb forrását, Németh József tizedes harctéri naplóját adjuk közre. A harmadik, egykorú arcképekkel illusztrált rész a… (tovább)

2. világháború 20. század hadtörténet katonaság magyar magyar honvédség magyar nyelvű történelem

Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, Zalaegerszeg, 2013

208 oldal · ISBN: 9789637226748

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4

Kiemelt értékelések

Cipőfűző

2021. január 6., 21:50

Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a Donnál A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942–1943

Különleges kötet. Az első részben az zalaegerszegi 17/III. zászlóalj sorsát dokumentálja ’30-as évekbeli megalakulásától (Szinte hihetetlen, de a 30-as években az egység kiképzése nagyjából úgy nézett ki, mint mikor gyerekkoromban háborúsat játszottunk az udvaron az utcabeli gyerekekkel. Fogtunk egy botot, és az volt puskánk. Azzal kúsztunk-másztunk farakások között, létrán vagy a kukoricagóré alatt. Egy tartalékos hadnagy visszaemlékezése tanúsítja a „hatásos bot-fegyvereket”. Egész pontosan ez a román kiserődök elleni felkészülés volt. Arról nem is beszélve, hogy sokáig megfelelő „gyakorlótér” sem volt a kiképzéshez.) kezdve a 1943-ig, az utolsó ismert mozgósításig, amikor már csak töredéke volt eredeti létszámának. Ez az alakulat hagyta el utoljára a doni harcállásokat. A szerző (Molnár András) tárgyilagos stílusát nagyon jól egyensúlyozza a korabeli visszaemlékezésekből, személyes beszámolókból beékelt szövegrészletek. A dokumentáció ezekből a beszámolókból és a hivatalos hadinaplókból áll össze. Ez az egyveleg meglepően átérezhető szöveget képez. Igaz, előfordulnak szerkesztésbeli tévesztések, amikor a szerző belegabalyodik a beemelt szövegrészlet hű visszaadásába és a tárgyilagos lejegyzés stílusába, ami néhol ilyeneket eredményez: „a sebesülteket ezután már nem tudták magunkkal vinni”. De azt hiszem, ez igazán bocsánatos bűn.

A második nagy rész Németh József tizedes naplójának teljes közlése, ami ugyan tele van szóismétléssel és akad benne bőven erőltetettnek ható szépelgés (bár tulajdonképp becsületére legyen mondva, próbálkozott), de talán pont ezek teszik annyira emberivé és megrázóvá. Igazi kuriózum. Ha szabad ilyet mondani, élmény olvasni.

A harmadik etap a zászlóalj tisztikarának rövid életrajzait tartalmazza. Sajnos sokaknak pár sorra korlátozódik. Akik pedig hazatértek a fagyos pokolból, többnyire nem élhették teljes nyugalomban az életüket. A kommunisták nyúzásának voltak kitéve. Egészen elképesztő, hogy szinte mindegyik tisztet megfosztották rendfokozatától. Ráadásul nem is egyből, hanem 1957-ben.
És különben is, miért kellett annyi szerencsétlennek szenvednie, távol a szeretteiktől, éhen-szomjan, fagyban, ellenséges katonák golyóitól rettegve, szövetséges (német) katonák inzultálását tűrve. Erre persze nem ad választ a könyv, de emléket állít és elgondolkodtat, hogy miért kellett ennek megtörténnie. A negyedik rész egy lista a zászlóalj azon tagjairól, akiket hiába vártak haza.