Kétesélyes ​szerelem (Taking Chances 1.) 306 csillagozás

Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

A tizennyolc éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a San Diego-i Állami Egyetemen.
Új lakótársának köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad, amikor egyszerre szeret bele új barátjába, Brandonba és szobatársa bátyjába, Chase-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert, és bármit megtennének érte – ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog legyen.

Eredeti mű: Molly McAdams: Taking Chances

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
516 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633738566 · Fordította: Varga Tibor

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Brandon Taylor · Chase Grayson · Harper Jackson


Kedvencelte 49

Most olvassa 30

Várólistára tette 149

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Veronika_Szakács
Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

Figyelem! A következő értékelés rengeteg csúnya, de azért nyomdafestéket még valamennyire tűrő szót fog tartalmazni, ezért előre is elnézést kérek.

Ha három szóban kéne értékelnem ezt a könyvet, azt mondanám, hogy irreális, ostoba, kidolgozatlan.
Mivel rettentően dühös vagyok Molly McAdams-re, és főleg magamra, amiért megvettem ezt a f*st, nem három szóban fogok értékelni. Őszintén mondom, hogy kategóriájában ennyire rosszat tán még életemben nem olvastam. Ha azt hittem, hogy Bella Swan az antinő a tvájlájtból, és ő lesz a LEGALJA a főhősnők között, hát, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Harper kilométereket ver az önző, idióta, csak magával törődő Bellára. Harper nem csak ostoba, önző, gyerekes, éretlen, és idióta, hanem emellé még egy rohadt szemétláda is, aki a szerelem címke mögé rejtőzve olyan válogatott kínzásoknak teszi ki a két szerencsétlen fiút, aki az útjába akadt, amilyeneket más az ellenségével se tenne meg. Elképesztő ez a nő.
A negatív karaktereket általában szívlapáttal akarom agyonveretni, de ezt a szörnyeteget, ezt szívem szerint élve boncolnám fel. Centi széles darabokra tudnám vágni egy életlen bicskával és egy műanyag kanállal. Ha valaki egy Parancsnok mellett nő fel, egy bázison, akkor ugye logikus, hogy az az első dolga, hogy piercinget rakasson az ajka felé, amint eljött otthonról. Ugye? Aztán elrohanjon egy buliba, ahol ágyba bújik (nem szexuális értelemben) egy számára idegennel, akibe persze RÖGTÖN beleszeret, párhuzamosan azzal, hogy beleszeret az illető idegen srác lakótársába is… Ez a NORMÁLIS viselkedés egy támaszponton nevelkedett lánytól. Úgy tört ki az apja által emelt falak közül, mintha nem is 18 éves lenne, hanem 3. Felelősségérzet nulla, józan ész megintcsak nulla. Mindent és mindenkit tönkretesz maga körül, és eközben természetesen saját magát is. Egy másodpercig nem tudom sajnálni ezt a nőt, sőt, válogatott szenvedéseket kívánok neki.
Az instalove elképesztően dühítő, az, hogy a nagy semmit is képesek meglátni benne ezek a férfiak, és mindketten ennyire szeretik őt, vérforraló. Az egész egy agyrém.
De ezt még mind lenyeltem volna. Az életszerűtlen monológokat, a botrányos dialógusokat, a pocsék fordítást simán elfogadtam volna. Amit viszont képtelen voltam, az a két fiú családja… Mindenki MINDENT megbocsátott ennek a kis szutyoknak, mindenki szinte automatikusan ÉS AZONNAL befogadta, az egyik szerelme szüleit alig pár hét után anyának és apának hívhatta, a másik szerelme szülei tolerálták, hogy egyik kapcsolatból ugrál a másikba, és hogy párhuzamosan hülyít két jobb sorsra érdemes embert. SENKI NEM vágta pofon, és nem mondta azt, hogy térj észhez lányom, egy hazug görény vagy, és nem érdemled meg egyik férfi szerelmét se, mindenki inkább csak simogatta az álszent kis lelkét, hogy Harper drágám, Te olyan jó ember vagy, jó lélek, Téged csak elterelt ez a két nagy szerelem…. Röhög a vakbelem… Életszerűtlen, eltúlzott, ócska tündérmese, ami már-már annyira negédes, hogy a visszájára fordul.
Az egyik nagy konfliktus 100 kilométerről bűzlik, hogy hazugság, Harper mégis felül neki, és elüldözi az egyetlent, akit érdemes lett volna választania.
A másik nagy konfliktus pedig gyomorforgató. Nem tudom, hogy normális emberek hogy reagálnak arra, ha (nem lehetek spoileres) szóval arra, ami történik, de ha az én „menyem” két héttel „bizonyos események után” már egy másik férfival csókolózva vigasztalódna, biztos, hogy nem simogatnám megértően a buksiját, hogy édes kislányom, hát ez is egy nagy szerelem, hanem kitépném a szívét a torkán keresztül a 10 körmömmel. Mert ilyet normális nő nem csinál.
Hogy a két férfi főhősről is szót ejtsek.
Chase érdekes személyiség is lehetne, de nem kap teret, nem kap időt. Nem ismerjük meg, bár a két fiú közül kérdés nélkül őt választanám.
Brandon annyira kétdimenziós, hogy hiába van jelen, nincs ott igazán. Instalove, instakedvesség, instaminden…
McAdams szerintem minden létező romantikus könyv főbb momentumait egybe akarta olvasztani ebben a karakterben, hiszen verekszik (mint Travis, meg a Real főhőse, meg… ) birtokló, bár tagadja (mint Edward, mint Travis, mint…. ) okos (mint Travis, mint Edward, mint…. ) Stb. Szóval Brandon igazából egy herélt Travis light, akibe szinte minden más romantikus férfi főhőst beleoltottak, de az életet, a valóságosságot, a szerethetőséget kilúgozták belőle a biztonság kedvéért. Csak, hogy biztosan ne ártson…
Történik, ami történik, ez megint spoiler lenne, nem mennék bele inkább… De oldalról oldalra nyúlt az arcom, és a végére fel akartam gyújtani az egész könyvet, kitépni a lapokat, megtaposni, stb.
Egyrészt mert van ám egy olyan szó, hogy bizalom. Meg egy olyan is, hogy logika. Sőt, szókapcsolatban is létezik, logikus gondolkodásként. Hát, ebben az univerzumban semmi sincs ebből. Amit ez a Harper nevű szörnyeteg tesz, arra pedig szavak sincsenek.
Ez nem szerelmi történet, ez inkább pszichohorror.
Aki jót akar magának, az nem olvassa el, és SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT nem adja 14 -18 éves kamaszok kezébe, mert ha erről az agyhalott Harper-ről vesznek példát, akkor szomorú jövő elé nézünk össztársadalmi szinten.

Gyöngyszemek a könyvből:
„elfojt a magzatvíz”
„szereltek”
„de viszont”
Folytassam?

40 hozzászólás
>!
vikcs P
Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

Nos, engedjétek meg hogy én is kifejtsem szerényke véleményemet erről a fantasztikus „regényről”.
Már mikor elkezdtem az elején, már akkor lehetett érezni hogy valami nem oké, de nem baj, folytattam, mondván adok neki egy esélyt. Hát, kár volt. Sok könyvet olvastam már, de ennyire rosszat még soha. Egyszerűen csapodár az egész, néha követhetetlen és elképesztően irreleváns. Az egész fordítás, szöveg összetétel olyan bűn rossz, hogy rossz volt olvasni.
Én megértem Harpert, szar ha két emberbe vagy szerelmes, de azért ne legyünk már olyan gerinctelenek hogy ide-oda ugrálok köztük, mikor melyikhez van kedvem..
Nem akarok spoilerezni, összefoglalva nagyon megbántam hogy elolvastam ezt a majdnem 500 oldalt, aminek szinte se eleje, se közepe, se vége. A cselekmények kiszámíthatóak, nagyon monoton, és sokszor idegesítően unalmas. A történet megírása nagyon pocsék, szinte végigszenvedtem az oldalakat, de hát mi más is lett volna a vége mint tökéletes happy end, egy olyan sráccal aki a való életben elküldte volna a francba, mert egy hazug, idegesítő p***a.
Romantikus vagyok, de ez már számomra is túl nyálas volt, egy szóval kitartás azoknak akik a kezükbe veszik!

4 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

Van az a történet, aminek NEM lett volna szabad papírra kerülnie….te szent ég!!!
Én egyszerűen nem értettem ezt az egész zagyvaságot….hogy ki kivel van még csak csak, de az a tény, hogy senkinek nem tűnik fel, apuci kedvenc leánykája egy ordas nagy k…
Nem szokásom ilyen trágárságot kiadni magamból, de az a kevés alvásidőm is rémálmokkal telt miután befejeztem a könyvet.
Rendkívül igénytelen és őszinte leszek kár volt érte a papír…..

9 hozzászólás
>!
Infierno
Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

A sok negatív értékelés ellenére nem találtam annyira borzasztónak, viszont annyira jónak sem. Valahol középtájon helyezkedik el az én mércémmel.

Az eleje nagyon pörgős volt, élvezhető, teljesen reális történetvezetéssel, ami a közepe táján megszűnt. Annyira sietett a történtekkel az írónő, ilyen a valóságban nincs. spoiler Elkezdtem utálni Harper karakterét is, ami teljesen érthető, tekintve, hogy mit művelt. Chase-t és Brandont viszont szerettem az egész történet alatt. spoiler

Egy idő után kezdtem megérteni, miért is a sok negatív értékelés, kezdett a történet életszerűtlenné válni. Döcögősen ment az egész, sokszor csak néztem, hogy idáig most hogy jutottunk el? Aztán már a címnek sem volt funkciója, bizonyos esetek után. Na igen, azt az esetet halogattam volna a vége felé, így már nem volt izgalmas, túl kiszámítható lett.

A végére megint egész élvezhető lett, bár nagyon sok idő telt el, mire odáig elértem. Összességében egyszer olvasható volt, csak az olvassa, aki nem vár világmegváltó dolgokat tőle. spoiler

>!
KönyvMoly_1989 P
Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

Jesszusom, nem gondoltam, hogy az írónő másik könyvét lehet fokozni, és mégis!
Ez borzasztó volt! Komolyan.
Először is, nem nagyon tudok mit kezdeni a műfaji besorolással. Ez most pszicho volt, tragikomédia, paródia, vagy tinihorror?
Kisült minden agysejtem és egyszerre meg is vagyok döbbenve, hogy ilyet… Ilyet miért kell írni? ÍGY ráadásul? Egyáltalán miért kell megjelentetni?
Nem tudom, hogy mi volt az írónő buksijával, amikor megteremtette főhősnőnket, de valami nem smakkolt vele, az egyszer biztos!
Rémesen szörnyen meghaltam…. És dühös vagyok… Mérges… Nem létezik, hogy ennyi idiótaság elférjen egyetlen könyvben! Kizárt.
A fiúkat sem értettem, sőt, igazából senkit sem értettem, hogy mit esznek Miss Tökéletesen. Felszínes, buta, picsogó liba, nulla IQ – val. Egyszer az egyik „kertben” dugványozott, másszor a másikban… Hogy lehet valakit így komolyan venni? Hogy is várja el???
Na jó, le kell higgadnom, mert sokkot kaptam.

11 hozzászólás
>!
K_A_Hikari
Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

Azt hiszem, most fejezem be a könyv értékelését, mert eddig sikerült úgy fogalmaznom, ami nem igényel cenzúrát, ha folytatom, ez lehet, hogy változni fog.
Egyszerűen egy nagy adag Chaesterrevágyomdebrandontszeretem-baromság, irritálóan idióta szereplők, idegesítő párbeszédekkel, zéró logikával vagy történetvezetéssel.
Ezt a könyv egyvalamire jó: vallatásra, de lehet még annak is kemény. Ha jót akartok magatoknak, kerüljétek el. Jó messziről.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/08/molly-mcadams…

12 hozzászólás
>!
Orsi999
Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, de vegyes érzésekkel kezdtem neki, mert nem valami jó véleményeket olvastam róla. Számomra nem volt olyan szörnyű, mint amire számítottam. Nagyon gyorsan haladtam az olvasásával, így elég gyorsan befejeztem a könyvet.
Maga a történet, sablonos, kiszámítható. Kaptunk egy lányt, Harpert, aki más, mint a korabeli lányok. Nem ismeri annyira a fiúkat és azok non-verbális kommunikációját, így ennek köszönhetően elég sok félreértésbe belekeveredett.
Brandon már az elejétől kezdve szerethető karakter volt, míg Chase az elején nagyon undok volt.
A könyv befejezése után rájöttem, hogy azért volt benne 1-2 irreális reakció a szereplők részéről, ami így utólag egy kicsit zavar.

>!
Tyra_W
Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

A minap megláttam az egyik könyvesbolt kirakatában.
„Ajánlott” címszó alatt…
Azt hittem fogok egy követ és betöröm a kirakatüveget.

1 hozzászólás
>!
deen
Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Nem mondhatom azt, hogy rossz volt, de jó sem. Ha semmilyen reakciót nem váltott volna ki belőlem, akkor azt mondanám felesleges volt rá pazarolni az időt. De valamit mégis csak megmozgatott. Megpróbálok elvonatkoztatni attól, hogy az írónő gyakorlatilag kettévágta Travis Maddox-ot, és a cselekmény pár mozzanata nagyon hasonlított arra a bizonyos könyvre. Ezen túllépve mindhárom főszereplőt jól tarkón csaptam volna néhányszor. Amivel még gondom volt az az idővonal. Az eleje nagyon gyors volt, Harper első látásra beleszeretett két tetovált izomagyúba és máris megvolt a szerelmi háromszög. Aztán futottuk ugyanazokat a köröket, Brandon vagy Chase, Chase vagy Brandon. Előre látható volt hova fog vezetni mindez. Helyenként hónapokat ugrottunk az időben és erre jó, ha egy mondat utalt. Az igazán nagy dráma, ami ebből a cselekményből lehetett volna, csak egy pici vihar lett, hiszen ez igazából egy kis tündérmese. Néha elvagyok az ilyen könyvekkel, és jól szórakozom rajta, de most nem esett jól. Túl hosszúra nyúlt a történet, túl tökéletesen megoldódott minden. Senki sem neheztel a másikra, mindenki szeret mindenkit. Az i–re a pontot Carter belenyugvása és persze a Parancsnok felbukkanása tette fel. Mindenki boldog, mindenkinek jól alakul az élete, mindenki megtalálja a számára tökéletes párt. Jó lenne, ha az élet ilyen lenne, ha mindig minden megoldódna. Legalább a könyvekben néha megtörténik. Megpróbáltam szeretni ezt a könyvet, de nem ment. A szereplők közül is egyedül Bree-t tudtam megkedvelni. A tündérmeséket kedvelőknek meleg szívvel ajánlom.

12 hozzászólás
>!
Wello_Book
Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

A 420. oldalig bírtam. Ha tovább kellett volna olvasnom, maradandó agykárosodást szenvedtem volna, ebben biztos vagyok.
Nos tehát a véleményem:
Ennél borzalmasabb, selejtebb könyvet még nem olvastam ( bocsi Molly ). Semmi szerethető nem volt benne. Teljes időpocsékolás. Semmi sem volt kidolgozva, és élethű sem volt. Mindenki olyan szinten irritált, amilyen szinten, még senki mindeddig. Csöpögött a nyáltól, és a túlontúl ragozott szerelemtől.
Harper egy r*banc, mondjuk ki. Csak az írónő próbálta elrizsázni a nyilvánvalót, hogy ő mit miért tesz, meg hogy ő mindkét fiút szereti, és hogy ez milyen reménytelen blablablaaa.
Brandon. Na hát őt nagyon utáltam. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de arghh. Na mindegy.
Chase még szerethető is volt, bár többet is szerepelhetett volna. Ő is az a túlságosan is szerelmes karakter volt, de őt legalább el lehetett viselni, és voltak is jó pillanatai. Ami pedig történt …hát azt kihagyhatták volna. Az tette be nálam az egészet.
Tehát, ha valaki a közeljövőben el szeretné ezt az izét olvasni, akkor erősen javaslom, hogy NE TEGYE.!!!!!


Népszerű idézetek

>!
Ninácska 

De hogyan teszel jóvá egy hibát, ha a másik fél még csak nem is tud arról, hogy elkövetted?

197. oldal - Kétesélyes szerelem

>!
Blackfire

– Jesszus, Hercegnő, a szívbajt hozod rám! Egy percig azt hittem, hogy csaj van nálam.
Azzal visszadőlt a párnájára, és az arcát dörzsölte.
Ettől a kijelentéstől azonnal visszazuhantam a valóságba.
– Chase?
– Hmm?
– Talán még nem tűnt fel, de én is lány vagyok.

>!
Ninácska 

– Nem zavar, hogy ennyire tapasztalatlan vagyok?
Ajka a kulcscsontomhoz ért, és megéreztem, ahogy elmosolyodik, és a fejét rázza.
– Nem. Őszintén szólva, élvezem a tudatot, hogy mindenből velem éled majd át az elsőt.
Mindenből? Te jó isten, a szívem már a gondolattól majd kiugrott a helyéről, hogy úgy legyek vele.

67. oldal - Kétesélyes szerelem

>!
Ninácska 

A szívem összeszorult, és könnybe lábadt a szemem. Miért sírok? Ja, igen, már emlékszem.

415. oldal - Kétesélyes szerelem

>!
Ninácska 

– Miért küzdesz az ellen, ami elkerülhetetlen? Akarsz engem. Most is remeg az egész tested, mert alig bírod megállni, hogy hozzám ne érj. – Ujja hegyével végigsimított a kezemen, és elmosolyodott. – Tessék, alig érek hozzád, máris libabőrös vagy. Most mondd, hogy menjek innen!

151. oldal - Kétesélyes szerelem

>!
Ninácska 

Mézesmázos hangjától majdnem elhánytam magam. Szerintem én már ötévesen is értelmesebb hangokat adtam ki.

39. oldal – Kétesélyes szerelem

>!
Ninácska 

Szent isten, ezzel a hanggal a leghidegebb téli éjszakán is felmelegítene.

40. oldal - Kétesélyes szerelem

>!
Ninácska 

– Nagyszerű ember volt. Keményen dolgozott, de vacsorára mindig hazaért. Kéthetente virágot hozott anyának, és sosem felejtett el játszani velünk. Ő tanított meg focizni, szörfözni, és arra, hogy bármit elérhetünk, ha elég keményen dolgozunk. Mindig is olyan szerettem volna lenni, mint ő. Mindenki nagyon szerette, tényleg remek ember volt.

48. oldal - Kétesélyes szerelem

>!
Ninácska 

Szája a számhoz ért, és megállt a világ. Egyik kezével megfogta a csípőmet, a másikkal pedig a tarkómat tartva magához láncolt. Az ajka puha volt, de a csókja határozott. Kicsit hátrébb húzódott, és a szemembe nézett, majd rám mosolygott. Szájával végigsimított a számon, és újra megcsókolt, nyelvével pedig finoman az alsó ajkamhoz ért. Megragadtam a pólóját, és teljesen hozzásimultam. Amikor a nyelvünk találkozott, apró nyögés hagyta el a száját, én pedig tetőtől talpig libabőrös lettem. A légzésünk felgyorsult, és amikor véget ért a csók, éreztem, hogy beleszerettem azokba az ajkakba. Hüvelykujjával megsimította az arcomat, miközben elbűvölő szürke szemével mélyen a szemembe nézett.

55. oldal - Kétesélyes szerelem

>!
Ninácska 

Esküdni mertem volna, hogy hallottam, amint a csúcs előtt megfogadta, hogy örökre szeretni fog.

146. oldal - Kétesélyes szerelem


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
M. G. Brown: Bimbózó Rózsaszirmok
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Lakatos Levente: A hatalom szabályai
Calia Read: Elborulva
Ruby Saw: Az igazi
Lylia Bloom: Visszaszerzett életek