Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Betévedt Európába I-II. 12 csillagozás

Mollináry Gizella több évtizedig hallgatásra kényszerített, híres regényfolyamának közreadását kezdi meg ezzel a regénnyel a Garabonciás Könyvkiadó.
Az önéletrajzi ihletésű regény főhőse, Gizella, a honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Magyarország fővárosában, Budapesten születik fény és csillogás közepette egy megesett horvát lány törvénytelen gyermekeként. Az ő sorsát kíséri ez az írás tizenhárom éves koráig, amelynek forgatása közben az olvasó beutazza a fél Monarchiát, s rendkívül érdekes szemszögből ismerkedik meg a híres „békeévek” világával, jellegzetes szereplőivel…
Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretik a jó könyveket, a lebilincselően érdekes regényeket, a magyar széppróza haladó hagyományait követő írókat. A regényfolyam folytatásait az alábbi, folyamatosan megjelenő regények jelentik:
Betelt a Föld hamissággal
Meddő szüret után
Vádoltuk egymást
Az Isten hallgat
Enciklopédia 1
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 10
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


A könyvre egy aluljáró antikváriumában bukkantam rá, nem tudtam semmit a szerzőről és a könyvről sem. Miután elolvastam, beszereztem a többi részét is, ami nem volt könnyű, mert ritka darab. Végül sikerült egy bolhapiacon áruló Úr megszerezte nekem.
Kedvencem lett a könyv, szörnyű élete volt Mollináry Gizellának. Sajnos könyvesboltokban egyáltalán nem lehet a könyveit beszerezni és antikváriumokban is ritkán. Talán több figyelmet érdemelne ez az írónő.


Ez a könyv egy hónapon keresztül velem lélegzett, húsomba ivódott, lélekben újra az 1900-as évek Magyarországán bandukoltam hősnőnkkel, átéltem megaláztatásokat, vele éheztem.
Elképesztő, hogy ez a könyv évekig a polcunk alján porosodott, én pedig csak most vettem le, hogy beleolvassak, de azonnal be is rántott.
Mollináry Gizellának nagyon kemény gyerekkora volt. Valószínűsíthetően a felnőtt élete sem volt tejszínhabos mese, ám jelen kiadvány csak a fogantatásától 13 éves koráig tartó időszakot öleli fel. Hasonlóan a Magdolna-nővérek c. könyvhöz (https://moly.hu/ertekelesek/1865776), itt is elképesztő méreteket öltött a felnőttek gyerekekkel szembeni kegyetlensége, különösen az eleinte még sajnált, majd gyűlöletes „édesanya” részéről. Nagyon örülök, hogy nem akkoriban voltam gyerek, amikor ez a könyv játszódik és az én szüleim sosem beszéltek velem olyan stílusban, mint egy utolsó kapcaronggyal. Meg milyen már, hogy alig száz éve az teljesen rendben volt, hogy valakit kitagadjanak a családjából, mert teherbe mert esni? Nem először olvasok ilyet, de mai fejjel tényleg elképesztő, mennyire primitív volt ezzel kapcsolatban a gondolkodás. (Itt még sajnáltam az asszonyt, de utána már képtelen voltam.)
Ez a könyv hozott először testközelségbe a megélhetési bűnözők lelkivilágával, most egy pár napig biztos más szemmel fogok nézni a piti tolvajokra. Ugyanakkor megértem, miként hódíthatott teret a kommunizmus a világ szegényebb részein. Az író maga is ezen eszméket vallotta, de nem is tudom érte hibáztatni. Ha belegondolok, hány sérült lelkületű ember nőtt fel ebben a kilátástalan, szegény világban…
Az egyetlen furcsa dolog olvasáskor csupán az volt, mennyire eltért a hősnő és jómagam viszonyulása egyes szereplőkhöz. Például Molnár Sándor esetében. Nem tudom, mennyire fért ez bele az akkori erkölcsökbe, de ha engem spoiler, akkor nincs az az Isten, hogy én egyszer spoiler, de gyerekfejjel nyilván máshogy gondolkodik az ember spoiler.
Méltatlanul hanyagolt író ez a Mollináry Gizella, stílusában talán a szintén nagyon elhanyagolt Földes Jolánhoz tudnám párosítani, kb egy időben is alkottak. Jó érzés ilyen rejtett gyöngyszemeket találni :)


A regényciklus első darabja Mollináry életének első 13 évéről számol be.
Törvénytelen gyermekként született. Hányattatott gyerekkornak a mementója ez a könyv, Móricz Árvácskájának, József Attila gyerekkorának a világát látjuk viszont a kis Giza életében…Lakik a Gát utcában, ahol József Attila született, segédkezett a Nagyvárad téri téglaépület építésénél, megjárta az árvaházat és élt nevelőszülőkkel, akik cseppet sem hasonlítanak azokhoz, akiket manapság elképzelünk.
Társadalomrajz, korrajz, egy kislány kötődni akarása a magyarsághoz, aki a perifériáról akar a centerbe kerülni.
Megrendítő, megdöbbentő, a lelkedig hatol…


Az elmúlt 15 évben számtalansor elolvastam és a mai napig imádom.. :)
Egyszerre félelmetesen valóságos és mesterien vannak ábrázolva benne a lélek rezdülései. Mindemellett a cselekménye is magávalragadó.
Kár hogy már könyvesboltban nem lehet kapni..


Álmomban bevillant a Mollináry név, hát én ezt a két kötetes baromi jó írást pár éve olvastam. Kollegina adta ide, hogy mennyire romantikus, na én erre hónapokig tologattam a polcon, aztán mikor becsületből neki láttam, elájultam. Ez nem csöpögős romantikus, hanem izgalmas, szívbemarkoló, megindító, annyi minden történik a kislánnyal, hogy kapkodtam a fejem. Újraolvasás. Tuti.


Spoiler alert
==========
Nálam toplistás ez a könyv, a 3 kedvenc könyvem listáján szerepel. Már nem is emlékszem, hogy miért, minek a hatására kezdtem olvasni; talán egy másik könyvben olvastam róla ajánlást, ez keltette fel az érdeklődésemet. Most ismét rátaláltam egy antikváriumban és megvettem. És igen, még mindig úgy hatott rám, mint tizenévvel ezelőtt. A könyv az írónő, Mollináry Gizella életéről, pontosabban gyermekkoráról szól, illetve előzményként még az anyuka családjáról, gyerekkoráról, teherbeesésének körülményeiről. Katica, az anyja sosem volt jó anya, de legalább viszonylag kedves volt vele az elején – utána azonban minden képzeletet felülmúlóan gonosz és aljas vele. Kezdve azzal, hogy szándékosan otthagyja őt egy külföldi pályaudvaron, sajnos nem ez az utolsó undorító cselekedete. Sőt: mindig, amikor a kis Giza élete végre jobbra fordulhatna, mert például magához fogadja egy rendesebb család, akkor megjelenik Katica és tönkretesz mindent. Magával viszi Gizát, pedig gyűlöli őt. A gyűlölet oka, hogy Katica szerint a kislány tette tönkre az életét, hiszen miatta nem mehetett normálisan férjhez. A saját felelősségét soha nem ismeri el… Ami a legdurvább, hogy fél oldalanként elhangzik vagy az anyuka, vagy bármilyen random felnőtt szájából, hogy „miért nem döglöttél már meg”; a mai, gyerekimádó és -magasztaló világban még inkább döbbenetes az a gyűlölet, amellyel a világ, sőt különösképpen a nők, az apa nélküli, „fattyú” gyerekek felé fordulnak. A könyv részletesen bemutatja, hogyan adják ki családokhoz az árva gyerekeket, akik ezáltal nemcsak pénzforrást, hanem szabadon kínozható, verhető, ingyenes munkaerőt is jelentenek. Ezek a jelenetek Móricz Árvácska c. regényével rímelnek össze. Senkit sem érdekel a gyerekek szenvedése, a verés, éheztetés, dolgoztatás teljesen természetes.
Szívfájdító-szívettépő, mélyen megrázó, borzasztóságában csodálatos mű. Olvasása közben szégyelltem magam az emberi faj nevében. Sajnálom, hogy ilyen kevesen olvassák ezt a kiváló könyvet.


Hát nem tudom, meddig bírnám szakadatlan olvasni a történeteit… hány ilyen szépségű írás hallgat az ismeretlenségben? Vagy csak én voltam az, aki nem ismerte idáig ezt az írót?
Realista, néhol naturalista, máskor meg úgy megüt egy-egy mondatával, hogy beletalál az emberbe. Ilyen jól még soha, sehol nem ismertem meg a Nagy-Magyarországon élő nemzetiségeket, mint ebből a könyvből. És az embereket… családi tragédiák, örömök, szégyenek mutatkoznak meg, valami régi világ erkölcse szerint, ami mégis valahogy örökérvényű. Nem is kell a jó könyvnek a fülszöveg! Olvassatok Mollináryt.
Népszerű idézetek




Átjártam a szomszédba itatni, etetni, dolgozni segíteni. Közben újabb verses szavak és félsorok jutottak eszembe. A halálról is, de visszahullottak belém. Így volt jó, mert először életemben tudtam úgy gondolkodni, hogy nem foglalkoztam apámmal meg anyámmal. Új játékszere támadt a képzeletemnek, melyhez bármikor menekülhetett: a halál. És életemben először éreztem azt a boldogító érzést, hogy mit tesz az, ha az embernek életcélja van… ha mindjárt a halál is.
214. oldal, I. kötet




Sem az otthonommal, sem avval a gyerekkel nem törődtem, csak a leckével. A saját leckémmel és a többiekével. Különösen a versekkel, ha nem is nekem voltak feladva. Olyan szép szavak hullottak ki belőlük, mikor akadozva, nagy kínnal felmondták. Volt egy vers, nem tudom ki írta, de Rákócziról szólt, hogy kibujdosott Törökországba, és felkapott egy darabka rögöt még a hazai földről: „Utólszor csókolom a hazai földet…utólszor csókolom, holtig siratgatom…” Ezen mindig sírnom kellett, és olyan jó volt saját bajomra gondolni és Rákóczit siratni.
216. oldal, I. kötet




Valami bizonyosság megcsúszott benne, és arra gondolt, hogy vajon nem túl sokat hagy-e el valamiért, amiről felmérni sem képes, hogy az mennyi és mit ér.
23. oldal, 2. fejezet (Garabonciás Könyvkiadó)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Padisák Mihály: Gyalog Juli 96% ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Árvácska 87% ·
Összehasonlítás - Jim Shepard: Áron könyve 83% ·
Összehasonlítás - František Hečko: Vörös bor ·
Összehasonlítás - K. D. Niki: A sors hullámain 85% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Nász és téboly 97% ·
Összehasonlítás - Baráth Katalin: A borostyán hárfa 89% ·
Összehasonlítás - Bánffy Miklós: Erdélyi történet I–III. 91% ·
Összehasonlítás - Kerékgyártó István: Trüffel Milán 87% ·
Összehasonlítás - Tarjányi Péter – Dosek Rita: Cselszövő 90% ·
Összehasonlítás