42. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Tartuffe 1021 csillagozás

Molière: Tartuffe Molière: Tartuffe Molière: Tartuffe Molière: Tartuffe Molière: Tartuffe Molière: Tartuffe Molière: Tartuffe Molière: Tartuffe Molière: Tartuffe

A Tartuffe-ben, a képmutatók zsarnoki uralmának e pompás torzképében minden idők egyik legnagyszerűbb komikus remekművét tiszteli az egész művelt világ. A korabeli francia udvarban annyian gúnyolva érezték magukat, hogy betiltatták az uralkodóval a bemutatót.

Eredeti mű: Molière: Le Tartuffe

Eredeti megjelenés éve: 1664

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Matúra klasszikusok, Világirodalmi kiskönyvtár, Kétnyelvű klasszikusok

>!
Ikon, Budapest, 1993
96 oldal · ISBN: 9637948899 · Fordította: Vas István
>!
Kriterion, Bukarest, 1972
136 oldal · Fordította: Vas István
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1965
152 oldal · puhatáblás · Fordította: Vas István

7 további kiadás


Kedvencelte 39

Most olvassa 20

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Molière: Tartuffe

Újraolvasás vége.
Nna, csak fölment négy és félre. Többet nem adok. Juszt sem.

Diákként nem értettem, hogy mitől komédia. Pedig még meg is néztem színházi felvételen, színészóriásokkal, az néha tényleg vicces volt, de valahogy nem tudtam nevetni rajta. Most se tudok. Csakhogy most már nem is hiszem azt, hogy ennek viccesnek kéne lenni, és attól lenne jó. Vagy hogy attól lenne komédia. A komédia sajnos nem mindig mulatságos, bőven elég, ha nevetséges helyzetet teremt. spoiler

Persze gusztus dóga, hogy kinek tetszik az olyan komédia, amelyik kinevet. Amelyik fölülről szemléli a világot, és kigúnyolja annak visszásságait: jelen esetben az álszentséget és a hiszékenységet. Amelyik rombol. Nekem nem tetszik. Nekem a felvilágosodás kori klasszikus komikus művek „amblokk” nem tetszenek. Még akkor sem, ha olyasmit rombolnak, ami megérdemli. Túlságosan sok rokonszenves embert temet(ne) maga alá az a rom. Ja, és a Tartuffe ráadásul még azért sem tetszik, mert nagyon, de nagyon rosszul esik, ahogy elbeszélnek egymás mellett a szereplők. Mintha fal volna közöttük, mintha nem is beszélnének egy nyelvet. A vége felé már majd megbolondulok, annyira kétségbeejtő a megértés hiánya. Azért kerül olyan sok agresszióra utaló megjegyzés a szövegbe – ezek között az emberek között másféle kommunikáció már nehezen képzelhető el, mint a verés.

Most azért kap mégis négy és fél csillagot, mert ott vannak azok a rokonszenves emberek. Akik elképesztően hűségesek Orgonhoz. De MIT ESZNEK rajta?! Mit tud ez a lehetetlen alak, hogy azok sietnek elsőként a segítségére, akiket a legkegyetlenebbül sért meg?! Mert az nem igaz, hogy ha nincs a közelében Tartuffe, akkor normális. Akkor se az. spoiler

Meg azért, mert – amit korábbi olvasásokkor soha nem vettem észre – ott van sok-sok apró elem, amelyek a mai napig nem vesztették aktualitásukat, pontosan olyan előjellel, amilyet ma kapnának. Ezen most nagyon komolyan meglepődtem. A darab olyan viselkedésmódokat, megjegyzéseket ábrázol komikusként, tehát elítélendőként, ami ma is az. És még azt gondoljuk, hogy mi találtuk fel a spanyolviaszt.* Ennek ellenében azt ábrázolja helyes, követendő példaként, amit még mindig annak tartunk. És akkor még meg sem említettem, hogy ebben a darabban szerepel a világirodalom legklasszabb mostohaanyja. Na jó, a három legklasszabból az egyik.** :) Pedig hendikeppel indul, mert sokkal fiatalabb a férjénél, kb. annyi idős, mint a férje felnőtt gyerekei, és mégis jó anyjuk tud lenni. És ehhez még csak az sem kell, hogy lemondjon arról, hogy saját élete legyen. Van neki az is.

És na jó, azért is jár a darabnak még egy fél csillag, mert azon a részen tényleg jót lehet röhögni, hogy spoiler

Viszont a vége keserű. spoiler

* spoiler
** Azért erről se feledkezzünk meg. :) Amelyikben ilyen dumája van a mostohaanyának: https://moly.hu/idezetek/452024.

13 hozzászólás
>!
puncsoscukor63
Molière: Tartuffe

Nagyon meglepődtem, hogy tetszett.
Néha letenni is alig lehetett.
A verses forma külön dobott rajta,
Igazán élvezhető volt ez a fajta
Írás, ami ugyan kötelező olvasmány,
Ugyanakkor szórakoztató, netalán
Külön ajánlanám, ha verset írnátok
Ez a mű igazán megihlet srácok!
Legalábbis én bármit mondtam olvasás után,
Az rímek terén nem jött ki bután.
Aki nem szereti a humoros színműveket,
Az is olvassa bátran, nem nehéz művelet :)

4 hozzászólás
>!
gabiica P
Molière: Tartuffe

Érdekes volt, a százalék alapján sokkal rosszabbra számítottam. Tetszett a dráma-forma, a verselés, hogy gyorsan lehetett haladni vele. Számomra épp kellőképpen volt humoros, élvezhető. Olvastatta magát.
Nem érintett meg túl mélyen, de ennek ellenére nem mondom azt, hogy rossz volt.

>!
Karcsika
Molière: Tartuffe

Ritka az amikor egy kötelező olvasmányról azt tudom mondani, hogy azta, ez rettentő jó volt.
Na, ez egy ilyen dráma. Humoros. Fordulatos. Tanulságos. És annyira gördülékeny.

1 hozzászólás
>!
Vivi_
Molière: Tartuffe

Ahhoz képest, hogy muszáj volt elolvasnom nekem személy szerint tökre tetszett. Valahogy nem mindig voltam barátságban az ilyen könyvekkel, nehezen is értettem a szövegüket. Talán a verses forma, vagy még nem vagyok hozzájuk elég érett. Ennek ellenére ezt könnyűszerrel felfogtam és emellett humoros is volt pár helyen. Szóval még el is gondolkodtam, hogy más Moliére művel is próbálkozzak.

>!
Angele P
Molière: Tartuffe

Minden kötelező olvasmányra van itt egy csomó rossz értékelés. Sajnos. Szüntessük be a kötelezők kötelező csillagozását! :)
Ez is egy remek történet, szórakoztató, mondanivalója súlyos, nekem nagyon tetszett.

>!
Zzsófi
Molière: Tartuffe

Tetszett, tetszett, de semmi különös…
A karakterek igazi emberi tuljdonságokkal voltak megáldva zsarnokság, vakbuzgõság stb, szerintem jó volt ezeknek a tulajdonságoknak úgymond kigúnyolása.
Nem tudok összeszedettebb értékelést írni, mert nem nagyon hagyott bennem nyomot ez a dráma. :/

>!
eme P
Molière: Tartuffe

És lelkünknek, mely mindig érdeket hajhász,
Csak mesterség a hit és árucikk a vallás.

Soha el nem évülő vígjáték. Szemforgató erényből, álszentségből, képmutatásból és álarcokból soha nem volt hiány. Ma sincs. Mesterséggé és árucikké vált majd’ minden. Nem csodálkozom rajta, hogy annak idején hevesen támadták, cenzúrázták, sőt betiltották a darabot. Akkor sem szerették, ha valaki nyitott szemmel és nyitott elmével jár-kel a világban, és esetleg hangot is ad annak, amit lát és gondol, ma sem mindig adnak kitüntetést érte, sőt. Semmi új a nap alatt. Sem a „Napkirályok” alatt. Azért természetesen Molière-nek szüksége volt egy helyesen ítélő, finom lelkű, jó megfigyelő uralkodóra, aki a baj kellős közepén épp időben közbelép és igazságot szolgáltat.
Uralkodó ide vagy oda, azért nálam a komorna viszi a pálmát. A szócső egyértelműen Clèante, viszont nem érzem annyira erőteljesnek a karakterét. Dorine ezzel szemben talpraesett, józan, öntudatos, szókimondó, remekül ellenpontozza a konvencionalitásban botorkáló alakokat. Ismét egy kedvenc mellékszereplő.

>!
viharmacska
Molière: Tartuffe

Jól indult, sokat vigyorogtam, de Mariane és Valér félreértése olyan béna volt, hogy kicsit elbizonytalanodtam, mibe csöppentem, a végén meg rex ex machina avagy a kegyenc benyalint urának, nem volt egy mesteri megoldás.
Érdekes, hogy utána száz-kétszáz évvel többen elavultnak mondták, nekem tűnt annak, sokszor eszembe jutottak Tartuffe-ről a nyúédzses széltolók és rajongóik. ;)

4 hozzászólás
>!
csillagka P
Molière: Tartuffe

Milyen különös hogy különböző nemzeteket másfajta műfajok tették naggyá.
Angoloké a dráma, Franciáké pedig a komédia és ebben bizony Molière a mester.
Szinte hihetetlen hogy az évszázadok alatt milyen keveset változott az emberi természet és mennyire keveset is tanultunk. A csalók még mindig az mutatják amit látni szeretnénk, van erre egy jó megállapítás „amit annyira szép hogy nem lehet igaz az bizony nem is az”,talmi csillogás és talmi emberek ma is elcsavarják a bolond fejeket, mint egykor ebben a színdarabban.
Közben pedig megpukkadok a nevetéstől, mert bizony a komoly téma és tartalom egy nagyon finom humorral van egybecsomagolva.
Egyike azon műveknek ami több mint négyszáz év után is pontosan annyira
aktuálisak, mint amikor az álszent Tartuffek betiltották.
Ez egy kimondottan élvezhető kötelező, nem kell félni tőle.


Népszerű idézetek

>!
Papírtigris

Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik,
Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig.

>!
Rosaliacska

Megfizetném a száz legszebb Lajos-arannyal
Azt az élvezetet, hogy úgy vágjam pofon
Ezt a rongy alakot, ahogy csak tudom.

>!
Rosaliacska

A szerelem saját ábrándjainak rabja,
És az önszeretet önmagát is becsapja.

>!
teufelin

Szentségtörés, csalás, amit ezek művelnek,
És mindazt, ami szent az embernek itt,
Ők kiaknázzák, és a hasznát élvezik,
És lelküknek, amely mindig érdeket hajhász,
Csak mesterség a hit és árucikk a vallás.

17. oldal

4 hozzászólás
>!
Gretii

Túl őszinte vagyok? Ez a természetem:
Az van a nyelvemen, ami a szívemen.

>!
Rosaliacska

S mint ahogy látjuk a becsület mezején,
Aki zajt csap, nem ő az igazi legény,

19 hozzászólás
>!
Marsie

Te egyszerűen ostoba vagy, fiam,
Ezt én, a nagyanyád mondom neked.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean Racine: Britannicus
Jean Racine: Racine összes drámai művei
Friedrich Schiller – Johann Wolfgang Goethe – Christopher Marlowe – Jacopone da Todi – Philip Massinger: Szentségtörők és mártírok
Pierre Corneille – Jean Racine: Cid / Phaedra
Jean Racine: Racine összes drámái
Friedrich Schiller: Don Carlos
Friedrich Schiller: Wallenstein
Johann Wolfgang Goethe: Pandora – Ünnepi játék
Johann Wolfgang Goethe: Faust / Válogatott versek
Verseghy Ferenc: A korán jött ember