Tartuffe 78% 1272 csillagozás

Újraolvasás vége.
Nna, csak fölment négy és félre. Többet nem adok. Juszt sem.

Diákként nem értettem, hogy mitől komédia. Pedig még meg is néztem színházi felvételen, színészóriásokkal, az néha tényleg vicces volt, de valahogy nem tudtam nevetni rajta. Most se tudok. Csakhogy most már nem is hiszem azt, hogy ennek viccesnek kéne lenni, és attól lenne jó. Vagy hogy attól lenne komédia. A komédia sajnos nem mindig mulatságos, bőven elég, ha nevetséges helyzetet teremt. spoiler

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/11/moli_re_tartuffe

Nagyon meglepődtem, hogy tetszett.
Néha letenni is alig lehetett.
A verses forma külön dobott rajta,
Igazán élvezhető volt ez a fajta
Írás, ami ugyan kötelező olvasmány,
Ugyanakkor szórakoztató, netalán
Külön ajánlanám, ha verset írnátok
Ez a mű igazán megihlet srácok!
Legalábbis én bármit mondtam olvasás után,
Az rímek terén nem jött ki bután.
Aki nem szereti a humoros színműveket,
Az is olvassa bátran, nem nehéz művelet :)

Érdekes volt, a százalék alapján sokkal rosszabbra számítottam. Tetszett a dráma-forma, a verselés, hogy gyorsan lehetett haladni vele. Számomra épp kellőképpen volt humoros, élvezhető. Olvastatta magát.
Nem érintett meg túl mélyen, de ennek ellenére nem mondom azt, hogy rossz volt.

Ritka az amikor egy kötelező olvasmányról azt tudom mondani, hogy azta, ez rettentő jó volt.
Na, ez egy ilyen dráma. Humoros. Fordulatos. Tanulságos. És annyira gördülékeny.

Ahhoz képest, hogy muszáj volt elolvasnom nekem személy szerint tökre tetszett. Valahogy nem mindig voltam barátságban az ilyen könyvekkel, nehezen is értettem a szövegüket. Talán a verses forma, vagy még nem vagyok hozzájuk elég érett. Ennek ellenére ezt könnyűszerrel felfogtam és emellett humoros is volt pár helyen. Szóval még el is gondolkodtam, hogy más Moliére művel is próbálkozzak.

Kötelező olvasmányom volt, ezért kénytelen voltam elolvasni, de nem ezért lett 3 csillagos. Tény és való, hogy alig van olyan kötelező, amit szívesen olvastam volna, de attól még beismerem, ha tetszett bennük valami. Ebben pedig nincs ilyen. Valószínűleg azért mert dráma, és ezeket soha nem szerettem. Pontosabban azokat, amik ebben a stílusban íródtak. Volt egy olyan kérdésünk a záródolgozatban, hogy humorosnak találtuk-e a művet. Hát nem. Tudom, hogy komédia, de én egyszerűen csak szenvedtem rajta, sehol nem tudott megnevettetni, de még csak el sem mosolyodtam sehol.
Mindenkinek el kell olvasni, hogy tudja, hogy létezik, hogy miről szól, stb. De számomra ez nem lett egy fontos olvasmány.

És lelkünknek, mely mindig érdeket hajhász,
Csak mesterség a hit és árucikk a vallás.

Soha el nem évülő vígjáték. Szemforgató erényből, álszentségből, képmutatásból és álarcokból soha nem volt hiány. Ma sincs. Mesterséggé és árucikké vált majd’ minden. Nem csodálkozom rajta, hogy annak idején hevesen támadták, cenzúrázták, sőt betiltották a darabot. Akkor sem szerették, ha valaki nyitott szemmel és nyitott elmével jár-kel a világban, és esetleg hangot is ad annak, amit lát és gondol, ma sem mindig adnak kitüntetést érte, sőt. Semmi új a nap alatt. Sem a „Napkirályok” alatt. Azért természetesen Molière-nek szüksége volt egy helyesen ítélő, finom lelkű, jó megfigyelő uralkodóra, aki a baj kellős közepén épp időben közbelép és igazságot szolgáltat.
Uralkodó ide vagy oda, azért nálam a komorna viszi a pálmát. A szócső egyértelműen Clèante, viszont nem érzem annyira erőteljesnek a karakterét. Dorine ezzel szemben talpraesett, józan, öntudatos, szókimondó, remekül ellenpontozza a konvencionalitásban botorkáló alakokat. Ismét egy kedvenc mellékszereplő.

Milyen különös hogy különböző nemzeteket másfajta műfajok tették naggyá.
Angoloké a dráma, Franciáké pedig a komédia és ebben bizony Molière a mester.
Szinte hihetetlen hogy az évszázadok alatt milyen keveset változott az emberi természet és mennyire keveset is tanultunk. A csalók még mindig az mutatják amit látni szeretnénk, van erre egy jó megállapítás „amit annyira szép hogy nem lehet igaz az bizony nem is az”,talmi csillogás és talmi emberek ma is elcsavarják a bolond fejeket, mint egykor ebben a színdarabban.
Közben pedig megpukkadok a nevetéstől, mert bizony a komoly téma és tartalom egy nagyon finom humorral van egybecsomagolva.
Egyike azon műveknek ami több mint négyszáz év után is pontosan annyira
aktuálisak, mint amikor az álszent Tartuffek betiltották.
Ez egy kimondottan élvezhető kötelező, nem kell félni tőle.

Minden kötelező olvasmányra van itt egy csomó rossz értékelés. Sajnos. Szüntessük be a kötelezők kötelező csillagozását! :)
Ez is egy remek történet, szórakoztató, mondanivalója súlyos, nekem nagyon tetszett.

Tetszett, tetszett, de semmi különös…
A karakterek igazi emberi tuljdonságokkal voltak megáldva zsarnokság, vakbuzgõság stb, szerintem jó volt ezeknek a tulajdonságoknak úgymond kigúnyolása.
Nem tudok összeszedettebb értékelést írni, mert nem nagyon hagyott bennem nyomot ez a dráma. :/