A ​fösvény / Képzelt beteg / Tartuffe 86% 38 csillagozás

A KÉPZELT BETEG

Jó kis Moliere mű, amely néha picit a közjátékok miatt unalmassá vált, ugyanakkor mégis teljes valójában mutatja meg, milyenek is vagyunk, mi emberek, hogyan használja ki egy orvos képzelődő „betegét” (mondjuk tegyük hozzá, hogy akkoriban az orvostudomány még eléggé gyenge lábakon állt, sokszor az orvos találgathatott, hogy most tényleg beteg-e az a beteg, vagy sem, s ha igen, mit kezdjen vele :-D gondoljunk csak az állandóan ájuldozó hölgyekre, akiken másnap rögtön eret vágtak és ágyba parancsoltak… hát nem csoda, hogy az emberek állandóan rémüldöztek minden tüsszentéstől? :-D) Vicces volt, mert a párom kissé hipochonder alkat (ha kilépek egy szál pólóban télen a teraszra két másodpercre, már egyből kiabál utánam, hogy tüdőgyulladást kapok :-D – a tüdőgyulladás amúgy a mániája). :-D Szóval én aztán tudom, milyen rigolyás tud lenni egy ilyen ember :-D A humor jó, Toinett, a cselédlány a legjobb karakter, s persze a szerelmi szál sem maradhat ki, egy kis kényszerházasság rémével vegyítve… Könnyed kis olvasmány, jó kikapcsolódás.

TARTUFFE és A FÖSVÉNY

Nem is tudom, melyik a megnyerőbb, a Tartuffe esetében végig lehet izgulni, hogy ezt az álszent csalót végül eléri-e a végzete, a másik pedig a maga fordulataival és a szolga kavarásaival is lesz mulatságos. A legnagyobb arc természetesen Harpagon, hihetetlen zsugori az öreg :-D

„Á, nem, te még nem ismered Harpagon uraságot. Harpagon uraság a világ összes embere közül a leg¬kevésbé emberi ember, minden halandók közül a legmogorvább és legfaszaribb halandó. Nincs olyan szolgálat, amiért olyan hálás volna, hogy kinyissa azt a szűk markát. A dicséretet, magasztalást, a jóindulatot – szavakban! –, azt bőven méri, és persze barátságot is, de a pénzt – na nem, arról szó sem lehet. A szíveskedésből meg a bájolgásból nem jön ki semmi kézzel fogható, azt a szót meg, hogy adni, annyira utálja, hogy sose mondja: „szavamat adom”, hanem azt mondja: „kölcsönadom a szavamat”.” … „Mert ez olyan átkozottul fukar, hogy olyat még eleven ember nem látott, és ha ott dögölnél éhen a szeme láttára, akkor se adna egy fityinget se. Egy szó, mint száz, imádja a pénzt, jobban szereti, mint a tisztességet, a becsületet, a háza jó hírét, és ha csak meglát egy kérelmezőt, rögtön hascsikarása támad. Ha pénzt kell kiadnia, az halálos csapás neki, az olyan, mintha átdöfnék a szívét, kitépnék a beleit…”

A humoros jelenetek mindent visznek, talán az egyik legjobb a ládika és a leányzó körüli párbeszéd volt, nagyon ütött, bár a vége kicsit talán sziruposra sikerült, ezzel a spoiler.
    
HARPAGON Szóval meg kell pucolni a hintómat és felkészíteni a lovaimat, hogy délután…
JACQUES A lovait, uram? De hisz azok lépni se bírnak. Nem mondom, hogy jártányi erejük is alig van, merthogy egyáltalában nincs erejük, és maga annyira kikoplaltatta szegény párákat, uram, hogy nem is lovak már azok, hanem lószellemek, lólidércek, gebefantomok.
HARPAGON Persze, hogy gyengélkednek! Mert nem csinálnak semmit.
    
PASZULY Van itt egy ember, uram, és magával szeretne beszélni.
HARPAGON Mondd meg neki, hogy most akadályoztatva vagyok, jöjjön vissza máskor.
PASZULY Azt mondja, pénzt hozott.
HARPAGON Bocsánat. Mindjárt jövök.

Havi könyvlubbos kötelező volt a Képzelt beteg. Olyan példányt olvastam, amiben három komédia szerepelt és jó szokásomhoz híven mindhármat elolvastam, annak ellenére, hogy a dráma műnembeli alkotásokat inkább színpadon szeretem. spoiler

A fösvény
Egyértelműen, magasan ez volt a három közül a legjobb, sírva nevettem Harpagonon, annyira beszűkült, annyir nagyítva volt kifigurázva, annyira örözöld ez egésznek az üzenete, hogy a világ mennyire pénzközpontú volt már akkoriban is…
Imádtam a szemtelen cselédeket, azt, hogy mennyire reálisan láttak a helyzetet, és meghúztam a magam kis párhuzamát a mai multikkal, annál a jelenetnél, amikor Harpagon vacsorát akar adni és a személyzet az elhasználódott ruháira panaszkodik… De Harpagon/multi megmutatja, hogy hogy kell elrejteni ezeket a hiányosságokat a vendégek elöl…. Imádtam. A csattanó meg maga volt a tökély. Alig várom, hogy a Haumann művészcsalád holnap mit hoz ki belőle. Most nagyon megjött a kedvem a színházhoz. :)

A képzelt beteg
Ez volt a három közül a legrosszabb, és ha csak ezt olvastam volna, nem biztos, hogy olyan jó véleményem lenne az íróról, mint amilyen kialakult a másik kettő hatására.
Ebben a hipochondria állt a középpontban, szintén örökzöld téma. Mesterien van kifigurázva benne a nyugati orvoslás pénzközpontúsága, az, hogy nem a megelőzésen van a hangsúly, hanem a minél több bőr lehúzásáról. Ez sem volt más akkoriban sem?
Ebben a legnormálisabb szereplő a tesó Béralde volt, illetve szintén a cseléd Toinett. Nagyon szépen felnyitották betegünk szemét a lehúzós asszonykával szemben, mennyi ilyet látni mostanság is…Kirakatfeleségek, akik csak a vagyonra mennek és sugar daddyt keresnek. Viszont a közjátékok borzalmasak voltak, az elsőt nem is értettem, hogy került bele, az utolsót meg nem szerettem, de ez valószínűleg a fordítás miatt van, mert nem szerettem Csokonait, sem az akkori nyelvezetet. Ezt viszont nem nézném meg színházban, ez annyira nem az én világom volt.

Tartuffe
Ez újraolvasás volt, a kötelezők idején nem szerettem, felkészültem a legrosszabbra és pozitívan csalódtam, bár A fösvényt nem taszította le az első helyről.
Ez a téma is örökzöld, az álszentség virágkorát éljük már több, mint ezer éve. Ráadásul ez az egyik legvisszatetszőbb, amit Tartuffe művel, a vallás mögé bújva álszenteskedik.
Persze ebben is a cselédek és a némileg kívülálló sógor látta a leginkább jól a dolgokat, és meglepő módon itt a feleség sem a férje ellen játszott. Itt is a házasság körül is bonyodalom volt, Orgon lánya nem a szíve választottjához mehetett volna férjhez, hanem szent Tartuffe-ot szánta mellé a lány apja. De szerencsére a múfaji sajátosságból kifolyólag ez is boldog véget ért, mind Marianne mind Orgon számára.

Általánosságban, ahogy a dráma műnemébe tartozó művek értékelésénél tőlem megszokott, had éljek egy filmes hasonlattal. Moliere volt a kor Martin Scorsese-je vagy Mel Gibson-ja, nagyon jól látta a világot, mesterien tudta az emberek arcába tolni az igazságot, úgy, mint a mai világban az említett rendezők. Azt az igazságot, ami néha fáj, néha magunk sem mondjuk ki. Azt nem tudom, nem olvastam még utána, hogy őt szerették-e a maga korában, de megvan a gyanúm, hogy az átlagemberek, a birkák bírálták, és csak az igazi gondolkodók mosolyogatk szívből az alkotásain.
Megfigyeltem midhárom történetben néhány alapelemet, amik közül egyik sem vált az akkori kor erényévé:
1. A cselédek sokszor jobban látták a dolgokat, mint az urak.
2. H valami nem tetszett a családfőnek, nagy divat volt a kitagadás és az apai átok.
3.Abban a korban kevés szerelemből köttetett házasság született. Milyen szép lehetett egy ilyen otthon "melege"/hidege, nem csoda, hogy mindenkinek szeretője volt. :)

Összességében ezek komédiák, de ha mögéjük nézük, ha az üzeneteiken merengünk, mehetünk a sarokba eret vágni magunkon a világ kicsinyességén. Főképp amiatt, hogy 1664 óta semmi sem változott, az emberiség nem tud felülkerekedni a gyarlóságain, nem vagyunk képesek a mások által elkövetett múltbéli hibákból tanulni, a saját bőrünkön kell megtapasztalnunk, és még akkor sem válunk jobb emberekké.

Képzelt beteg

Évekkel ezelőtt 2-szer de lehet, hogy 3-szor is láttam ezt a darabot a Pesti Színházban, és imádtam, emlékszem, könnyesre nevettük magunkat minden alkalommal. Ez egyrészt köszönhető a nagyszerű színészeknek. Szóval régen terveztem, hogy el is olvasom, de így olvasva, annyira nem jött be. Maga a cselekmény, a humor nagyon tetszik, de valahogy olykor kissé eluntam magam. A közjátékok inkább idegesítettek, pedig emlékszem, előadva, hihetetlen viccesek voltak.
Szóval ez egy kicsit csalódás volt, de talán csak vannak olyan darabok, amik tényleg színpadon szólnak igazán nagyot. :)

A kötetből már csak a Képzelt beteg mű olvasása hiányzott. Imádom ezt a történetet. Rengeteg változatban láttam már, legutóbb színházban Koltai Róbert főszereplésével. Bár Argan nekem lehet, hogy örökre Kern András marad, hisz ő játszotta, melyet legelőször láttam. A történetet megunni nem tudom. Nekem olvasva is átjött a humor, bár lehet, hogy az is közrejátszott benne, hogy láttam magam előtt a színészeket, hallottam a hangjukat. Nem is olvastam a könyvet, hanem néztem a mozit. :-)

Az értékelésem a Képzelt betegre fog vonatkozni.
Kissé hasonló sémára ment, mint A fösvény, de így is nagyon jól szórakoztam rajta. Molière most is hozta a formáját…. Cléante és Angyalka duettje a kedvencem És milyen vakmerően!
Nem hinném, hogy sokan merték volna ilyen keményen bírálni az akkori orvostudományt, meg az se semmi, hogy beleírta saját magát is a műbe.
Én nem szoktam nevetni olvasás közben de most sikerült…

Mivel nincs külön adatlapja/kiadása a Képzelt betegnek, így ezt használom a róla szóló értékelés megírásához.

MOLIERE: KÉPZELT BETEG
Kedvelem Moliere humorát és ebben a komédiában sem fukarkodott vele. Jókat mosolyogtam a „szegény betegen” és Toinette beszólásain. Na meg a vőlegényjelölt se semmi.
Mindamellett elég kemény kritikát fogalmaz meg az orvosokkal szemben Bélarde személyében. A sors kegyetlen fintora, hogy az író pont ennek a művének előadása közben halt meg.

A közjátékok így olvasva annyira nem jöttek át, de feleslegesnek sem éreztem őket, inkább az jutott eszembe, „hogy szeretném színházban látni ezt a darabot!” :)

Ebben a három műben tökéletesen fellelhetők az író alkalmazott sémái. Jól bemutatja a jellemhibákat.
Most olvasgatom a Parti Nagy Lajos féle Tartuffe-öt, ami nem mindenhol ugyanazt fejezi ki, amit eredetileg Molière-nél olvashattunk. Ez nem csoda, hiszen a XXI. században más tartalommal kell megtölteni a történetet. A nyelvezete nem tetszik annyira, de tökéletesen betölti a funkcióját, és jól bemutatja, amit kell.

Én csak a képzelt beteget olvastam. Igazából, eléggé gyorsan sikerült elolvasni, jó volt a történet és nagyon tetszett Toinette alakja :). Kedveltem, hogy visszabeszélt, néhol másképp viselkedett és mégis elérte a célját is.