Tisztelet ​Komlónak 94% 17 csillagozás

Ma már csak levelek és egy Pécsett együtt töltött boldog-gyönyörű nap emléke Éva, kivel Balatonfüreden ismerkedtem meg, a Bányász strandon. Családjával, apjával üdült a Kossuth forrás tere szélén álló Bányász üdülőben – nekem szerencsére csak ez ugrik be a szilikózisról, na meg a Tatabányai bányalátogatás: meleg, szénpor, főtenyomás, stb – meg a Moldova elvtársam ma is tiszta, világos, plasztikus valósághű dokumentum-riportkönyve kapcsán felmerülő képek Komlóról. Átérzem az író bevallotta „kutyakötelességet”, hogy bizony ezt is meg kellett írni – hisz az embereket legjobban a maguk és társaik élete izgatja. Ma már közel 50 év távlatából szinte egy másik, letűnt világnak tűnik helyenként az írás, de bizony ez is történetünk része, s nagyon tanulságos is. Aki Magyarországot ismerni akarja – nagyon ajánlom!

A nagyszüleimről is szól, apámról, Sanyiról (aki több szilikózis miatt most tüdőrákban haldoklik) – emberekről, akiket szeretek, bár inkább csak szerettem, emberekről, akik életük valamilyen fájó fordulata után itt kötöttek ki, a városban, a bányában. Mintha senki nem magától jött volna ide… És most már alig van kit megkérdeznem. Még jó, hogy ott van a polcon ez a könyv, és tőle megtudhatok ezt meg azt.
És talán Sanyitól is, ha ő győz, nem a bánya…

Nekem nagyon-nagyon tetszett. Itt születtem és 14 évig ez a város jelentette nekem a VÁROS-t Antikváriumba vettem, nem is tudtam annak idején, hogy létezik a könyv, és bár nem az én nevemre, de dedikálva is van…

Korhű ,jól megírt dokumentumregény.