Negyven ​prédikátor 92 csillagozás

Moldova György: Negyven prédikátor Moldova György: Negyven prédikátor Moldova György: Negyven prédikátor Moldova György: Negyven prédikátor Moldova György: Negyven prédikátor

„Én ​Magyarországot előbb rabjává teszem, aztán koldussá, végre katolikussá” – mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint, Kolonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter; és akár elhangzott a hírhedt mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a protestáns egyházakra. (A XVII. század közepén Magyarország lakosságának túlnyomó többsége protestáns.)
1673-74-ben százszám citálta Pozsonyba, ítélőszéke elé az evangélikus és református prédikátorokat, tanítókat, s hazug vádak, hamis tanúvallomások alapján, törvényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás stb. bűnében, hogy meglebegtetve fejük felett a halálos ítéletet, hittagadásra kényszerítse őket.

Voltak, nem is kevesen, akiket a halálfélelem s a kegyetlen bánásmód behódolásra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1973

>!
Urbis, Budapest, 2007
230 oldal · ISBN: 9789639706231
>!
Kertek 2000, Budapest, 1998
288 oldal · ISBN: 9638583711
>!
Magvető, Budapest, 1983
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632719417

3 további kiadás


Enciklopédia 85

Szereplők népszerűség szerint

Kocsi Csergő Bálint · Séllyei István (református püspök)


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Moldova György: Negyven prédikátor

Apám kedvenc könyve volt. Harminc éve olvastam utoljára. Gyönyörű a nyelve, és meglepően árnyaltak a karakterek. Élvezet volt olvasni, noha nagyon szomorú történet.

1 hozzászólás
ppeva P>!
Moldova György: Negyven prédikátor

Évek óta várt a „mindjárt elolvasom” polcomon. Még református lelkész nagybátyám ajánlotta olvasásra, valamikor nagyon régen. Sokáig kerülgettem (mint korábban általában a történelmi témájú könyveket), most végre sorra került.
Nemcsak a református prédikátorok sanyarú sorsát találtam nagyon szomorúnak, hanem főleg azt, ahogyan hadakoztak egymás ellen a keresztények, ugyanannak az Istennek nevében… Az én családomban is van a „kereszt ágaiból”, két nagyanyám volt katolikus, egyik nagyapám református, a másik evangélikus. És tudom, hogy még családon belül, a legjobb szándék mellett is milyen ellentétek feszültek a különböző felekezetekhez tartozók között…
Nagybátyám az ötvenes években lett üldözött prédikátor. Rá is emlékeztem ezzel az olvasással.

anesz P>!
Moldova György: Negyven prédikátor

borító: 5
tartalom: 5
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 5
mondanivaló: 5

Nagyon régóta rajta van a radaromon ez a könyv, de mindig azt hittem, hogy csak konkrétan azt az eseményt írja le, amikor gályarabnak viszik őket. Azonban itt egy visszaemlékezésbe ágyazott életrajzot kapunk. Az előzmények is fontosak persze, hogy hogyan jutottak idáig. A koncepciós per bicskanyitogató volt, megállapítottam, hogy ez nem a 20. század találmánya. Borzasztó, hogy mennyi szörnyűséget, testi-lelki kínt kellett elszenvedniük ezeknek a férfiaknak. Az olasz lakosságát sem értettem, hogy miért voltak a rabokkal ilyen kegyetlenek, miért gúnyolták őket? Aztán persze a visszatérés sem ment simán. A helyzet nem javult, csak másképp jelentkezett az elnyomás. Moldova nagyon jól írta meg ezt a történetet, méltó emléket állított a gyász-évtizedeknek.

gesztenye11>!
Moldova György: Negyven prédikátor

Moldovának talán ez a legjobb, félig „igazi” regénye. Félig igazi, mert erősen dokumentarista mű és az írásnak valóban történelmileg dokumentált háttere van. De a legjobb művek közül való, és olyan szemléletesen ábrázolja a kor rettenetes vallási ellentéteit (amelyekhez hasonlók sajnos sok esetben a mai napig fennállnak), hogy szinte ott menetelünk mi is a prédikátorok között. Van nagyon jó szociográfiája (Tisztelet Komlónak), vannak nagyon jó riportkönyvei (A szent tehén, Akit a mozdony füstje…, A pénz szaga), de jó regénye kevés – talán csak a Szent Imre induló és annak két folytatása. Ha valaki szeretné tudni, miért lehetnek a mai napig ellentétek a keresztény világban, olvassa el ezt a könyvet, a Negyven prédikátort.

A korábbi értékelésem egy nagyon régi olvasáson alapult, de most jóval több minden eszembe jutott, és pár dolognak utána is néztem – ez látszik a linkeken és a tríviákban. Moldova ezt a könyvet már nagyon régen meg akarta írni, a pozsonyi ítélőszék (vésztörvényszék) elé citált protestáns prédikátorok, iskolamesterek, tiszteletesek, lelkészek elé állított „három választás” nyűgözte le. Mit tegyenek?? Sokan meghasonlottak, elhagyták vallásukat vagy hazájukat. De voltak, akik mégis maradtak! Őszinte hívek, állhatatosak, akiket nem tört meg a vallatás, a kínzás, a sanyargatás. A könyv nekik állít emléket, egy szegény református iskolamester, Kocsi Csergő Bálint szavaival elmesélve. A szerzőnek ez részben segített, ugyanis Kocsi Csergő Bálint írt egy visszaemlékezést a perről és a rabságról, a gályák felé vezető út gyötrelmeiről. spoiler Ugyanakkor szinte semmit nem írt magáról, tehát a körítést, az előtte és utána történteket Moldovának „ki kellett találni”.
Én azt hiszem, ez nagyon jól sikerült, és egy regényes életrajz született, aminek ugyanakkor dokumentarista ereje van! Élethűen ábrázolja a tárgyalást, a kínzásokat, a hitehagyók cselekedeteinek indokait, a hűek szenvedéseit, talán időnként túlzásokba esve – de hát mi nem voltunk ott, és higgyünk Kocsi Csergőnek. Moldova nagyon jól mutatja be a különböző emberi sorsokat, a viselkedéseket is.
Mai szemmel nézve néha hihetetlen, hogy micsoda ellentétek feszültek az egyes – keresztény – vallást gyakorlók között! És ez igaz nemcsak a katolikus – protestáns ellentétre, hanem a protestantizmuson belül a Kálvint (reformátusok), illetve Luthert (evangélikusok) követők közötti ellentétekre is! (Ez talán ma nincs így, de azért vallás és vallás közt napjainkban is elég sok feszültség van).
A történelmi háttér is adott, a három részre szakadt ország nyomorúságos élete a XVII. század második felében, I. Lipót király uralkodása, és Kollonich Lipót püspök, bíboros (későbbi esztergomi érsek) rekatolizációs törekvései idején.
Mindezeket felhasználva és sokat „irodalmazva” (amit Moldova leír az egyik kiadás utószavában – bár nekem nem az a kötet van meg) a szerző egy nagyon jelentős művet alkotott, és olyan dolgokra hívta fel a figyelmet, amit az ország-világ egy nagy része vagy nem is tudott, vagy el se akart hinni, hogy ilyenek is történtek. A protestáns közösségek azonban emlékeztek rá, nem véletlen, hogy pl. az evangélikusok konfirmandusi hűségfogadalma is megemlíti a gályarabságot.
„Evangélikus keresztyén a nevem,
Ezt a nevet büszkén, bátran viselem.
Mert vallásom Krisztus tiszta vallása,
Ezért mentek a jók gályarabságra.
Nekem nincsen drágább kincsem, ez vezet
Intve-áldva szebb hazámba engemet.
Érzem, ha ezt hűtlenül megtagadnám,
Égen-földön mindenemet eladnám”
A könyvet ajánlom mindenkinek, aki képet akar szerezni a XVII. századi magyarországi történésekről, az ellenreformációról, a protestantizmusról, a „negyven prédikátor” történetéről. És persze azoknak is, akik Moldovának csak a szatíráit, vagy a riportkönyveit ismerik – de tudott ő regényt is írni!

2 hozzászólás
eme>!
Moldova György: Negyven prédikátor

Tanítóink mondották: legyetek jó sókká, szövétnekekké, csillagokká.

Kocsi Csergő Bálint prédikátor hetvenhét évesen, a 17. század végén hozzáfog emlékei papírra vetéséhez. Nem önmaga miatt, nem saját sorsáról akar vallani, hanem inkább kötelességből: a vértanúk emlékéért, az eljövendők figyelmeztetéséért.

Bevallom, picit aggódtam, hogy mit is fogok én kezdeni egy 17. századi prédikátor emlékirataival – már csak a nyelvezet miatt is. Nem kellett volna nyugtalankodnom. Ez a Kocsi Csergő Bálint szépen ír, számomra is érthetően. Már-már puritán egyszerűséggel, amolyan protestánsul aszkétikus stílusban. Nem tobzódik archaizmusokban, nem sző cikornyás mondatlabirintusokat, nem okoz gondot vallásos jellegű szimbolikus-motivikus nyelvhasználattal. Kocsi Csergő Bálint figyelmének középpontjában más áll: a hitükért üldözöttek, megkínzottak, vértanúságot szenvedettek, megalázottak, önmaguk és hitük megtagadására aljasítottak, jellemükben gyengébbek és erősebbek meghurcoltatásának kálváriája. Kocsi Csergő Bálint egy a sokszázból, majd a negyvenből, aki végül utolsónak maradva tanúként vall és emlékezik koncepciós perekről, törvények negligálásáról, uralkodók, fejedelmek, egyházi rendek, politikusok felelősséghárításáról, árulásról és meghunyászkodásról, kitartásról, bátorságról, hitről és szenvedésről. Arról is, hogy hogyan fordít hátat, hogyan fordul ellened az, akiért vagy éppen akivel vállatad a megpróbáltatást, hogyan válik üldözővé az eddig üldözött, hogyan lép életbe a szemet szemért elve, vagy arról, hogyan válik a református, tehát vallási megmozdulás nemzetivé – esetünkben a kuruc szabadságharc révén. Feltűnő, hogy elbeszélőnk nem fejtegeti részletesen a hitvitákat, a teológiai aspektusokat, amelyek szembeállították egymással a két felet. A lényeg reform és reakció, szabadságvágy és elnyomás harcában és ennek emberi, társadalmi vetületeiben keresendő.
Kocsi Csergő Bálint a hitükben megingathatatlanok eltökéltségével él és emlékezik, minden kudarc ellenére. Valahogy mégsem töretlen ez a hit. Nem Kocsi Csergőé, hanem az őt elbeszélőé. Mert nem lehet nem belelátni a történetbe a huszadik századot, főként ennek második felét, az ötvenes évek prédikátor-idejét, a koncepciós pereket, az emigráció-elnémulás-áttérés hármasútját, a gulág-gályarabságot, a vérbe fojtott forradalmat és sorolhatnánk. Mindennek tükrében nehéz szkepszis nélkül tekinteni az elmeséltekre. Az eljövendők figyelmeztetése mintha pusztába kiáltott szó maradna.

soksokx_Csilla>!
Moldova György: Negyven prédikátor

Ezt a könyvet egy kihívás miatt választottam, de nem bántam meg. Fogalmam sem volt, mire nevezek be, bár Moldovát általában kedvelem. Hát ez a könyve nagyot ütött. Rettenetes volt olvasni ezt a történetet, és szembesülni azzal. hogy igen, ez tényleg megtörtént. Persze tudtam a katolikusok és a reformátusok közötti ellentétekről és persze megvan a 30 éves háború is, de hogy Magyarországot is ilyen mélyen érintette azt nem tudtam. Újra szembesülhettem vele, hogy mennyire kevés a tudás amit az iskolában kapunk, hogy mennyire nem ismerjük saját népünk történelmét.
Nagyon bátor embereket ismerhettem meg ebben a könyvben és persze úgymond „gyávákat” is akik megtörtek a kínzások hatására és lemondtak hitükről vagy elmenekültek ,de őket sem tudtam megvetni hiszen amiket át kellett élniük, hát én a negyedétől megtagadtam volna mindent.
Olvassátok el, érdemes.

tgorsy>!
Moldova György: Negyven prédikátor

Szükségünk van a szociográfus Moldovára, de kár, h. csak ez az egy regénye fog fennmaradni századokon át. (Úgy értem maradandó remekmű)

2 hozzászólás
Fatma>!
Moldova György: Negyven prédikátor

Még a hittan tanárom ajánlotta, mikor mondhatjuk egy nagy kérdéssel álltam elő, és ha választ nem is találtam, de segítséget mindenképpen. Mivel engem maga a téma érdekelt még szép hogy tetszett! Megmutatta Moldova György ebben a könyvében hogy nagyjából milyen lehet a református prédikátorok élete és hogy akinek ilyen elhivatása van, az bizony nem játék és élete végéig csinálnia kell, és hogy az Istenbe vetett hitet soha sem szabad feladni. Én személy szerint szívesen ajánlom mindenkinek, aki olyan olvasmányra vágyik, ami tágítja a látókörünket és elgondolkodtat, meg egy picit talán meg is döbbent.

4 hozzászólás
Gajárszki_Áron>!
Moldova György: Negyven prédikátor

Életem első könyve Moldovától. Sok szempontból atipikus olvasás, mert egy lomtalanításon mentettem és megtetszett a címe. Úgy tudom, nem sok regényt írt, pláne nem történelmi regényt. Ehhez képest ez egy igazi remekmű lett, vélhetően rengeteg kutatómunka előzte meg az írást. A korrajzon túl maga a történet is döbbenetes, még egy rettenetes 20. század árnyékában élve is sokszor embert próbáló dolog folytatni az olvasást. Nem vagyok vallásos, de a prédikátorok állhatatossága kíváncsivá tett. Biztosan elmegyek majd egy-két református Istentiszteletre, egyéb eseményre, esetleg felkeresem pár lelkész jóismerősömet…


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Ne utánozzatok senkit, mert minden emberben külön csoda rejlik.

Kapcsolódó szócikkek: csoda · emberek
n P>!

Én, Kocsi Csergő Bálint, a reformata vallás kiérdemesült és elbocsátott tanítója és prédikátora, később néhai Bottyán János tábornok regiment káplánja, most a semminél is kevesebb földönfutó, közeledvén a két nagy kaszáshoz: 77-ik évemhez, már nem kívánok emlékezni.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Kocsi Csergő Bálint · Vak Bottyán
9 hozzászólás
ppeva P>!

A mi falunkban világot járt embernek számított, aki egyszer volt a vásárban és kétszer a malomban, […]

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: falu · malom · vásár
Chöpp >!

Senki nem kísért el útjaimra, a tövisek között én magam voltam az Egyház, mely megtagadott engem.

ppeva P>!

Apám kint feküdt az udvaron egy lészán, feje alatt forgáccsal kitömött párna, minden ruhája egy abaposztóból készült hosszú köntös volt, az is rongyos, a foltozás többre ment, mint az eredeti szín. Már olyan öreg volt apám, hogy nem látszott rajta az idő múlása, aludt, a délutáni napon melengetve magát. Óvatos kézzel felébresztettem, szeme kékje sokkal fakóbb volt, mint régen.
– Én vagyok, apám.
Csak sokára ismert meg, mikor végre megértette, ki vagyok, sírni kezdett.
– Hol vannak a többiek? – kérdeztem.
– Senki sincs már.
Öcsém, lánytestvéreim elhaltak, apám egyedül kínlódott a földdel, amíg bírta, amikor megrokkant, a falu nem hagyta éhen halni.
Apám mindenről elfeledkezve újra elaludt, én bementem a házba, letakarítottam a vastag port, és rendet raktam, sarat kevertem, betapasztottam a fal repedéseit.
Munka közben ki-kinéztem az udvaron fekvő apámra, elfogott az iszonyú lelkiismeret-furdalás, hogy a fát, melynek árnyékában felnőttem, pusztuló korában magára hagytam. Miért volt fontosabb a vita az egy vagy két szín alatt való áldozásról, a purgatóriumról vagy az ubiquitásról, mint a föld, amelyből vétettünk, amely hordoz magán és ölébe visszafogad? Apám fájdalma helyett miért vettem a lelkemre idegen fájdalmakat, miért hadakoztam egy felfoghatatlan országért, míg régi házunk és régi falum elpusztult?

223. oldal

daney>!

A jezsuiták rendjét egykor pogányok, zsidók és kéjhölgyek megtérítésére alapították, de nem kitűzött célját szolgálta. A római pápa belőlük szervezte janicsár seregét, azt a gárdát, mely elvégzett minden munkát, melytől más papi rendek irtózattal riadtak vissza. Engedelmesek voltak, mint a holttest és hasznosak, mint az öregember botja.

Kapcsolódó szócikkek: hulla · janicsár · jezsuiták · római pápa
ppeva P>!

– Fiam, nem volna jobb, ha mégis elmennél innen békességgel? Egyházunk más vidéken is talál számodra tennivalót, kevés tapasztalatodhoz illőbbet. Gondoskodunk tisztességes ürügyről, hogy előmeneteled csorbát ne szenvedjen.
– Tisztességes ürügyek nincsenek, főtiszteletű uram, a legjobb ürügy is egy hüvelykkel a tisztesség határain túl fekszik.

43. oldal

farkaslány P>!

– Nekünk, magyaroknak régi hibánk, hogy akik egyszer segítenek rajtunk, azokat tökéletesnek képzeljük, és tőlük várjuk sorsunk megoldását – mondta nekem a superintendens egy este, mikor útjáról beszámolt. – Most legalább belátjuk, hogy Isten után csak magunkra számíthatunk.

199. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten · magyarok, magyarság
1 hozzászólás
Nicole_Kinney I>!

Bottyán engem is szívesen fogadott, türelemmel végighallgatta sorsomat. Először még könnyezett szenvedéseimen, aztán már csak a fejét rázta hitetlenkedve, végül nem fojthatta vissza a nevetését:
– Ne haragudj, öreg, nem rajtad, hanem a balsorsodon nevetek. Neked csakugyan nem volt szerencséd, ha te kalapot árulnál, az emberek fej nélkül születnének.

gesztenye11>!

A törvényszék mégsem törekedett arra, hogy a beidézetteket erőnek erejével börtönbe küldje, három pontot vetettek a szegény papok elé, válasszanak közülük mentséget.

Először: lemondanak minden evangélika és reformata hitben végzett eklézsiai és iskolai szolgálatról, erre fejük és mindenük elvesztésével kötelezik magukat, kezük írását és pecsétjüket adva. Ha ezt megteszik, életük folyását nyugodtan szabhatják az országban élő más emberek életéhez, békében hagyatnak.

Másodszor: ha folytatni kívánják protestáns prédikátori hivatalukat, tegyék azt az ország határain kívül. Tizenötöd nap alatt pusztuljanak ki Magyarországból és a király uralma alatt álló többi tartományból; mehetnek bárhová, kivéve a király nyilvánvaló ellenségeit.

Harmadszor: – amit a bírák legjobban szerettek volna – térjenek át a katholika hitre, és akkor semmi megrövidülés nem éri őket, megmaradhatnak az országban, sőt talán papi foglalkozásukat is folytathatják – mármint új hitükön.

Aki egyiket sem volt hajlandó aláírni, arra a fentebb felsorolt bűnökért – felségsértés, ellenséggel való cimborálás és így tovább – halálos ítélet várt.

77-78. oldal - 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: bűn · ellenség · evangélikus · foglalkozás · hit · ítélet · katolikus · Magyarország · pap · református

Népszerű triviák

gesztenye11>!

Kocsi Csergő Bálint (Kocs, 1647. augusztus – 1698[2]), református tanár, a magyarországi barokk gályarab-irodalom egyik jeles írója.

[hu.wikipedia.org]

Kapcsolódó könyvek: Moldova György: Negyven prédikátor

Moldova György: Negyven prédikátor

Kapcsolódó alkotók: Moldova György

gesztenye11>!

Csergő (Kocsi) Bálint,
ev. ref. tanár, Cs. István és Végh Katalin fia, szül. 1647. aug. Kocson Komárom megyében; innét vette előnevét, sőt sokszor csak Kocsi Bálintnak irják; 1664. máj. a debreczeni iskolába küldték szülei; itten elvégezvén tanulmányait, 1670-ben Munkácsra ment tanítónak, de már három hónap mulva a jezsuiták és Báthori Zsófia üldözései elől visszament Debreczenbe s itt tanult, közben utazott is Erdélyben.

[www.arcanum.hu]

Kapcsolódó könyvek: Moldova György: Negyven prédikátor

Moldova György: Negyven prédikátor

Kapcsolódó alkotók: Moldova György


Hasonló könyvek címkék alapján

Louis de Wohl: Assziszi Szent Ferenc
Umberto Eco: A rózsa neve
Gárdonyi Géza: Isten rabjai
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Passuth László: Fekete bársonyban
Makkai Sándor: Táltoskirály
Mika Waltari: Az ország titka
Endó Súszaku: Némaság
Bodnár Dániel: Genesius, a színész
Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony