Magányos ​pavilon / Az elbocsátott légió 20 csillagozás

Moldova György: Magányos pavilon / Az elbocsátott légió Moldova György: Magányos pavilon / Az elbocsátott légió

Magányos ​pavilon

1956. október 26-án a hűvösvölgyi „Christián Pál” klinikán a késő esti órákban revolveres férfi követeli egy katona elsősegélyes gyógykezelését. Nagy Zsófia – a kórház vezető nővére – magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd a viharkabátos férfival együtt a kapuhoz támogatja őt. Ezután – hirtelen támadt elhatározással – a kórház kertjében megbúvó „magányos pavilon”-ban, saját szobájában rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől.
Ki ez a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt?

Az elbocsátott légió

Smidt Flórián, az egykori parasztfiúból lett katonatiszt megjárta a Rákosi-korszak börtöneit és internálótáborát. 1956. októberében könnyen megtalálja a jellemének megfelelő cselekvési formát – aki olvasta a Magányos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

>!
Magvető, Budapest, 1989
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631415961
>!
Magvető, Budapest, 1981
354 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632715306
>!
Magvető, Budapest, 1981
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631415961

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Várólistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

regulat>!
Moldova György: Magányos pavilon / Az elbocsátott légió

Talán túl későn olvastam… igen, az lehetett a baj, hogy az évek során annyi 'hú"- meg „há”-t hallottam erről a két könyvről, hogy abból egy Mándoki Laci bácsi, az echte deutsche popikon aus ungarn, egy másféórás remixet hozna össze a Dschinghis Khan című világslágeréből.

Szóval túl nagy volt az elvárás, hogy lesz itten lepel lerántás ’56, meg az ÁVO kapcsán. Még ő is – már Moldova – verte a mellét a múltkor, a kell a honor, akarom mondani a törvény szolgájában, hogy ő az elbocsájtott légióhoz mennyi szigbiz infót kapott…. és, hogy milyen bátor volt, hogy ezt így megírta.

Nos először is ez (már a két regény) egy szerelmi történet. Elsősorban. Két emberségességből jelesre vizsgázó szerelme. Mert ugye Zsófia főnővér pont olyan emberséges, mint Flórián a Recskről szabadult egykori katonatiszt, aki sebesülteket ment. Katonákat, ÁVH-sokat… egyszóval olyanokat, akiket a forradalmárok koncolni akarnak.

Kapunk melléjük két kitűnő mellékszereplőt, Englisch főorvos személyében, és Vertig József a szintén áldozatmentő szerzetes személyében.
De különben egy tipikus ’56-os regény, ami igyekszik nem állást foglalni, csak megjegyezni, hogy voltak szentek és genny alakok a barikád mindkét oldalán.
A Magányos pavilon kellemes hűha-mentes lávsztori.

Bezzeg az Az elbocsátott légió

Na az kevésbé romantikus. De az is lávsztori… Nem mondom, van benne némi rendszerkritika, de lássuk be a legnagyobb hiba, amit felemleget, a múlttal való szembenézés hiánya. Írhatná ezt ma is, ahogy a kisnyilasoknak megbocsájtottak, meg az ávósok egy részének, úgy a háromperhármasoknak is. A besúgókra, provokátorokra, az aktuális hatalmat feltétel nélkül kiszolgálókra, hogy mégse seggnyalót írjak, szükség volt és van. Az eszmék mellett elkötelezettekkel, legyen az hithű kommunista, vagy humanista… vagy akármi. Azokkal csak a baj van.

Mellesmeg Moldova itt kétkapura játszik. Mert egyéni sorsokat, áldozatokat mutat be, azaz elénk tárja, hogy az ávós is csak ember nem egy elnyomógép, gyorsan mutat köztük egy-két disznót is, elvégre olyanok is vannak az olvasók közt, akik utálják a rendszert, de különösen az egykori ávosokat.

Majd előre sejthető módon az árulók elárulják az árulást… (hogy Müller Péter Sziámit idézzem)
De a lényeg, hogy ez hogyan hat az enyhén mártírkomplexusos, humanista Flórián és Zsófia szerelmére… hogy tud-e nekik támaszt nyújtani az egyetlen igaz barát Englisch doktor.

Isten bizony, a doki miatt majdnem adtam még egy csillagot.

>!
Magvető, Budapest, 1989
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631415961
Biró_Krisztina>!
Moldova György: Magányos pavilon / Az elbocsátott légió

Végig az volt az érzésem,hogy bizonyos emberek valódi nevét,fukcióját még annyi évvel a történtek után sem merte teljesen felfedni az író.Bár az is tény,hogy bárki más vetette volna papírra-e sorokat MGY-n kívülaz nagyon megütötte volna a bokáját!
Arról nem is beszélve,hogy feltűnően jól informált,bennfentes ember írhatott ezekről a témákról főleg pl:56 útánról 68-ban.Erre is igaz,hogy amit szabad Jupiternek…!!!!

Gabriella_Balkó>!
Moldova György: Magányos pavilon / Az elbocsátott légió

Moldovától eddig csak a Magyar atom és a Lopni tudni kell gyűjteményeket olvastam, hol szatirikus vagy komikus történetek voltak összegyűjtve. Ez a könyv merőben más, ez történelem.
Kezdődik 56-ban, a forradalom napjaiban, mikor találkozik a két főhős, és végződik 6 évvel később, amikor még mindig tisztogatások folynak.
Nagyon olvasható könyv volt, aki Moldova szatirikus műveit is szereti, annak ez is tetszetni fog, habár merőben más téma.
Fél csillag levonás a nem happy endért.

adri_b1988>!
Moldova György: Magányos pavilon / Az elbocsátott légió

Nem spoilereztem, amikor a kötetet elkezdtem, s mivel a Magányos pavilon nagyon tetszett, örültem, hogy Az elbocsátott légió gyakorlatilag ennek a folytatása. A három könyv közül, melyet a kihíváshoz kapcsoltam, ez tetszett a legjobban, bár nem kicsit szomorkás a történet. Flórián viselkedése gyakran felbosszantott, számomra kissé rideg, érzelemmentes szereplő. A végkifejleten emiatt nem is csodálkoztam, s csak sajnálni tudtam Zsófiát. Ennek ellenére a történet magával ragadott, így mindenképp 5 csillag.


Népszerű idézetek

György_Csizmazia>!

Azt szokták mondani: a szenvedés nemesíti a jellemet, de én azt hiszem, hogy árt neki, legfeljebb, ha a jellem nagyon erős, akkor nem teszi tönkre.

52. oldal, 6. fejezet (Magvető, 1981)

pelika_Bp>!

1944 elején találkoztam a Gestapo egyik részlegének a vezetőjével – még a bécsi lóversenyről ismertem –, ő mesélte, hogy a Gestapo egyetlen országban sem kapott annyi feljelentő levelet, mint Magyarországon. Ebben a tekintetben nem panaszkodhatott a Vörös Hadsereg politikai osztálya sem. Meg vagyok győződve, ha fordul a helyzet, a maga feljelentőit legalább hatszázan fel fogják jelenteni, ez úgy látszik, éppolyan nemzeti jellemvonásunk, mint hogy lóra termett nép vagyunk.

Magányos pavilon

Kapcsolódó szócikkek: 1944 · Gestapo · Vörös Hadsereg
1 hozzászólás
György_Csizmazia>!

Maga csak a lelkesedésüket látja, nyugodjon meg: pontosan tudják, melyik felén van a kenyér megkenve vajjal. Mint a törökök a várostromnál a pajzsot, ők úgy tolják a karriervágy előtt a fiatalságukat: a tettetett felháborodásukat a világ állapotán, kidekorált illúzióikat, aztán ha fent vannak a várban, akkor már semmi sem érdekli őket.

264. oldal 11. fejezet (Magvető, 1981)

György_Csizmazia>!

Én nem hiszem, hogy igazuk van.
-Miért nem hiszi?
-Először is azért, mert utálom azokat az embereket, akik kidolgozták ezeket a magyarázatokat. Kényelemből vagy gyávaságból lemondtak a világ valódi megértéséről, csak annyit hajlandók felfogni a jelenségekből, amennyi igazolja az életüket. Az ízlés egyébként is önvédelmi kategória.

32. oldal, 4. fejezet (Magvető, 1981)

György_Csizmazia>!

Ha a kultúráról, melyet mint az emberi élet leglényegesebb tartalmát állították elénk legfogékonyabb éveink színhelyén: otthon és az iskolában, ha a kultúráról kiderül, hogy csak díszlet, akkor mit takar? Nyilvánvalóan az egyedüli társadalmi lényeget, a hatalmat vagy pontosabban az államot. A jövő tehát attól függ: van-e az állam felépítésében valami biztosíték, garancia, hogy többé nem rúgja fel a díszletet, és nem küldi halálba polgárainak egy részét? Nos, uram, én bárhogy töprengtem, nem találtam ilyen biztosítékot. Mert az állam minél inkább állam, azaz erői összefogottabbak, szervezése alaposabb, hatalma kizárólagos, annál inkább kézben tartja polgárainak életét, és a tapasztalat azt mutatja, hogy annál könnyebben fel is áldozza ezeket az életeket saját biztonságának vagy hatalmi céljainak érdekében.

79. oldal, 8. fejezet (Magvető, 1981)

György_Csizmazia>!

a mi becsületünk nem függvénye mások aljasságának

135. oldal, 15 fejezet (Magvető, 1981)

György_Csizmazia>!

Ünnepek? Sohasem voltak ünnepeim, és ha nekem nincsenek, miért volnának másoknak? Legföljebb ők – jogos önvédelemből – nem vallják be. Az emberek a hétköznapokat csak az ünnep ígéretében tudják elviselni, többnek hiszik egyszerű munkaszünetnél, márpedig valójában nem több. Az ünneptől valamit várnak, amit az ünnep nem adhat meg, és ha rájönnek erre, ez a felfedezés számukra kibírhatatlan.

141. oldal, 15. fejezet (Magvető, 1981)

György_Csizmazia>!

minden, ami érték, csak úgy ér valamit, ha visszakerül az emberek közé. Kinek adjam azt, amin gondolkoztam, amit képzelek?

306. oldal, 15. fejezet (Magvető, 1981)

Biró_Krisztina>!

– Azt tudtad, hogy eredetileg felszentelt pap voltam?
– Azt tudom, csak azt nem tudom, mit szólnak a híveid ahhoz, hogy öt évig az Államvédelmi Hatóságnál dolgoztál?
– Gondolhatod, hogy nem számoltam be róla, úgy van elkönyvelve, hogy Dél-Amerikában
jártam téríteni.

228. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Galgóczi Erzsébet: A közös bűn
Fehér Klára: A tenger I-II.
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Tóth Krisztina: Akvárium
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Kékesi Dóra: A holnap érintése