Magányos ​pavilon 81% 27 csillagozás

1956. október 23-ról, valamint az azt megelőző és követő napokról már rengeteg könyv született – elég csak az év első napjaiban olvasott Spiró György-féle Tavaszi tárlatra gondolnom –, ehhez hasonlóakból is biztosan akad még számos, de ellentétben a bevett formulával, a történet lényege itt a hit, valamint az emberi kapcsolatok fontossága, nem pedig a harcok, a közéleti és politikai események. Néhány mondat erejéig történik utalás a Rajk-perre, de alapvetően nem ilyenekre van kihegyezve a cselekmény, ami jó. Ami viszont már kevésbé, az a rengeteg fejtágító, teljesen aránytalanul elhelyezve. Itt és ott is van belőle egy kicsi, de főleg az elején és végén, valahogy a közepe során inkább a hitkérdések kerülnek középpontba, háttérbe szorítva az egyébként egyszerű és kiszámítható történetet, melynek vége után már majdnem nyúltam is a folytatás után (mert hogy van, Az elbocsátott légió), de egyelőre hanyagolom és csak idővel térek majd vissza Zsófia nővér és Flórián további életét megismerni.

Az értékelés itt: https://moly.hu/ertekelesek/2443389 de bevallom ezt a felét még szerettem is.

Sajátságos történet 1956-ról, hitről és meggyőződésről, szerelemről és opportunizmusról. És végre nem egy újabb melldöngető hőseposz, – amiből mindkét oldalról jócskán el vagyunk látva – hanem egy mélyen emberi epizód.

Néhol idegesítőek a főszereplők, de a történet és a megfogalmazás remek.

„… a nacionalizmus a kis népek önvédelme elsősorban a többi kis és nagy nép nacionalizmusával szemben.” – ilyen mondatok miatt (is) epic ez a könyv :)