Ki ​ölte meg a Holt-tengert? 22 csillagozás

Riport Izraelről
Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert?

Persze a történet nem ezzel a levéllel kezdődött. Valamikor, még 1983 júniusában üldögéltem a budapesti Nemzeti Színház igazgatói irodájában – azt talán nem kell külön megjegyeznem, hogy nem igazgatói minőségben, hanem szerzőként. Néhány nappal azelőtt mutatták be a Titkos záradék című szatírámat, mely rövidre fogva arról szólt, hogy Hitler nem halt meg 1945 elején, hanem a hívei hűtőkoporsóba rakták és elrejtették, 1980-ban aztán feltámasztják, és a Führer eljön Magyarországra nyugatnémet turistának. A nézőknek tetszett a darab, a színház viszont utálta – a rendező később oda nyilatkozott, hogy ő csak jobb meggyőződése ellenére foglalkozott az üggyel, rosszul is lett tőle, szerencsére később hánytatót vett be és sikerült megkönnyebbülnie. Azt hiszem, épp arról beszélgettünk az igazgatóval, mit kérnék azért, hogy ne írjak egy új darabot a színháznak, mikor kinyílt az ajtó és a titkárnő dugta be a fejét: – Telefon! Az igazgató elvtársat keresik és a Moldova urat!

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Pallas, Budapest, 1988
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632722132

Enciklopédia 9


Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

sophie P>!
Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert?

Egyetlen probléma ezzel a kis kötettel az, hogy bő harminc éve íródott. Olvasás közben folyton arra kell gondolni, hogy is lehet ez ma. Illetve bizonyos akkori aktuál-politikai események ma már történelminek számítanak, sokat kell utánaolvasni (nekem), már ameddig tart az idevonatkozó türelem.

Egyébként riportkönyv, a szerző különböző rendű és rangú személyekkel (köztük pl Áriel Sáron) találkozik, dumálgat, sörözget, autózik, … kapott rá jó pár hetet teljes ellátással, hogy aztán a tőle megszokott könnyed stílusban beszámolót írjon róla, kerülve az egyértelmű politikai felhangokat gondosan.

Az ilyen ráérős beszélgetések közben – ahogy az normálisan lenni szokott – előkerülnek mindenféle témák: a vallás, helytörténet, a zsidó-palesztin összecsapások (illetve maga Izrael Állam), a munka, a megélhetés, a kibucok, a gyerekek, az asszonyok, mi kapható a boltokban, …

Lett pár kedvenc figurám, pl Joszi Stern festőművész, vagy az önkéntes birkalegeltető.

Eta IP>!
Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert?

Nagyon olvasmányos országbejárás. A kedvenc sztorim benne a szemetet magával vivő telepesé. :-) Aki olvasta, tudja, miről beszélek…

3 hozzászólás
kisssan27 >!
Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert?

A címbeli kérdés ugyan föl sem merül (sem a válasz), és a szokványos turistalátványosságok is alig, viszont megismerhetjük az ott élő emberek jelenét (és múltját).

robcsy>!
Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert?

Moldovát kihívják Izraelbe, kibucokban jár, megismerhető benne a 80-as évek Izraelje. A mentalitás, a mindennapi életükbe is beleláthatunk. Természetesen mindezt a 80-as évek környezetében.

Kikisell>!
Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert?

Ez egy félbehagyott könyvem volt, nemrég találtam meg újból otthon, és úgy döntöttem, hogy most van időm végigolvasni. Azt hiszem, nem is baj, hogy pár év kimaradással kezdtem el ismét, most, néhány évvel felnőttebben jobban értékeltem ezt az amúgy valóban érdekes könyvet. Úgy érzem, ehhez fel kell nőni, hogy értéket jelentsen, mert felnőttként jobban átlátjuk azt, amiről ez az írás szól.


Népszerű idézetek

dokijano >!

    Sétára indulunk, feltűnik, hogy ebben a kis faluban is hat templom emelkedik.
    – Minek ennyi templom?
    – Azt tudod, hogy egy zsidó faluban legalább két templom mindenképpen kell: egy, ahová az ember imádkozni jár, egy másik, ahová be nem teszi a lábát, mert haragszik ott valakire. Itt egy kicsit túlteljesítették a tervet – ahogy nálatok mondják.

117. oldal, IX. fejezet (Pallas, 1988)

1 hozzászólás
sophie P>!

– Matematikai Nobel-díjas nincs?

– Matematikában egyáltalán nincs Nobel-díj. Nobel felesége annak idején megszökött egy matematikussal, ezért Nobel úgy rendelkezett, hogy matematikusok ne részesedhessenek a díjból.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nobel-díj
dokijano >!

    – Már Ben Gurion is azt mondta, hogy aki Izraelben nem hisz a csodákban, azt nem lehet realistának tekinteni. Számtalan csoda valósult meg a szemünk láttára; ki gondolt volna arra, hogy Abesszíniából tömegek települnek át majd Izraelbe, vagy hogy az orosz zsidók egy része hatvanéves ateista nevelés után is megőrzi kötődését a valláshoz.

123. oldal, IX. fejezet (Pallas, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: Dávid Ben-Gúrión · Izrael
1 hozzászólás
dokijano >!

    Elengedem magam, elrakom a blokkomat és nem jegyzetelek, az Óváros történetét és nevezetességeit nem kell leírnom, megtette már Rapcsányi László kitűnő Jeruzsálem könyvében, csak S. sztorijaira figyelek. A Jaffa-kapun lépünk be, a bejárattól nem messze kettős sír tűnik fel.
    – A kapu építői nyugszanak itt. Mikor befejezték a munkájukat, a megrendelő Szulejmán szultán megölette őket, mert nem akarta, hogy még egy hasonlót építsenek valahol. Úgy látszik, a minőségi munkának is megvannak a maga veszélyei.

1 hozzászólás
sophie P>!

– És a mostani kelet-európai változásokat nem szeretné látni?
– Nem érdekelnek különösebben.
– Nincs bennük semmi új – teszi hozzá S. – Egy régi hirdetés jut eszembe róla: „Szakács kerestetik, aki ugyanannak a levesnek mindennap más nevet tud adni”.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szakács
csillagka>!

Egyébként is rengeteg örömöm származik a rövidlátásomból, például egy angol könyvben én azt olvastam, hogy „the love is the best way to immorality” vagyis a szerelem a legjobb út az erkölcstelenséghez, mindenkinek meséltem róla, aztán valaki más is elolvasta, és rájött, hogy én egy betűt elcseréltem. Nem „immorality” volt írva, hanem „immortality” vagyis halhatatlanság, ami sokkal kevésbé érdekes.

33. oldal

dokijano >!

    (Hogy Izraelben egy államférfi hosszan tartó tekintélyt élvezhet, a ritka kivételek közé kell sorolnunk. A hatalom jelenlegi birtokosai közül a békülékeny Pereszt néhányan nemes egyszerűséggel hazaárulónak nevezik, a keményebb vonalat vivő Samirt pedig alattomos bosszúállónak – őt egyébként külön is kipécézték apró termete miatt.
    – Tudja, mi volt korábban Samir? – kérdezték tőlem. – Méterrúd egy textilgyárban!
    A televíziónak van egy külön műsora, melyben a riporterek szembesítik a minisztereket korábbi nyilatkozataikkal – ígéreteikkel, és megpróbálják hazugságon érni őket. Ami engem illet, érdeklődéssel néznék a műsor magyarországi bevezetése elé.)

126. oldal, X. fejezet (Pallas, 1988)

dokijano >!

    Názáret az alsó gálili hegyekben fekszik, kocsink a Haifát Tibériással összekötő országúton közelíti meg. A város felépítése ugyanazt az elgondolást tükrözi, mint amit a zsidó és arab falvak egymásmellettiségében is meg lehetett figyelni már: lent a völgyben helyezkedik el az arabok lakta óváros, fenn a dombon a modern házakból álló új zsidó település, mely stratégiailag uralja a környéket.

103-104. oldal, VIII. fejezet (Pallas, 1988)

dokijano >!

    Az első nemzedéknek, mely a második világháború után már felnőtt fejjel érkezett, ritkán sikerült meggyökeresedni Izraelben. Csak kevesen rendelkeztek diplomával, inkább „hajóorvosok”, „hajómérnökök” akadtak köztük – ezek az elnevezések onnan származnak, hogy a bevándorló hajón találták ki, milyen végzettséget lódítsanak maguknak.

38. oldal, IV. fejezet (Pallas, 1988)

dokijano >!

    Bizonytalankodva kérdeztem:
    – Nem kilenckor indul az El Al gép Tel Avivba?
    – De igen, csak az El Al gépeknél mások a szokások: nem egy-másfél órával az indulás előtt kell jelentkezni az utasoknak, hanem három órával korábban, mert előfordulhat, hogy a járatokat biztonsági okokból a táblára kiírt időpontnál hamarabb indítják el.

14. oldal, II. fejezet (Pallas, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: Tel-Aviv

Hasonló könyvek címkék alapján

Kodolányi János: A vas fiai
Marsai Viktor – Pénzváltó Nikolett (szerk.): Sodrásban
Zombori Attila: Szexpiaci körséta
Golda Meir: Életem
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Friderikusz Sándor: Isten óvd a Királynőt!
Márai Sándor: Napnyugati őrjárat
Michael Borchard: Egy nem mindennapi barátság
Tormay Cécile: Bujdosó könyv
Thomas Keneally: Schindler listája