Kádár ​János 75% 64 csillagozás

Kedvelem Moldova műveit, de ez egy kissé tompára sikeredett. Persze aligha lehet gyorsan pergő, mozgalmas könyvet írni egy olyan politikusról, akinek legfőbb erénye a végtelen türelem, a kivárás, és a kompromisszumkészség volt. De írni kell róla, mert személye megkerülhetetlen a 20. századi magyar történelemben. Én egészen kiskölök koromban még hallottam – bár nem igazán értettem – Kádár ellenes vicceket. Alighanem az utolsókat abban a korszakban, mert 66-68 táján a politikai viccekben Kádár már állandóan pozitív szerepben tűnik fel. Ez magyar viszonylatban mindenképpen párját ritkítja. A „Nép” nemigen szokta megváltoztatni az ítéletét. Nem hasonlítható ehhez a mai politikusi gárda, hiszen a jelenlegiekről párhuzamosan mesélnek dicsőítő és gyalázkodó vicceket.
Saját bőrömön tapasztaltam magam is annak a rendszernek az eredményeit és az árnyoldalait, akár a szerző, aki bevallottan elfogult Kádár személyével. Ennek ellenére talán a legobjektívabb Kádár portré sikeredett ki a tolla alól. Nem azért, mert patikamérlegen adagolta mondanivalóját, hanem azért, mert a többi Kádárról író szerző még nála is elvakultabb álláspontot foglal el – ki pozitív, ki negatív irányból. Túl sok újdonsággal nem szolgál a könyv, erre nem is igen számítottam, hiszen erről a korszakról már Dunát lehet rekeszteni a rengeteg „leleplező”, meg „önleleplező” irománnyal. Egyes dolgokat azonban kétségkívül sikerült némileg más megvilágításba helyeznie.
Kádárrról Moldova tálalásában az a benyomásom támadt, hogy ő az ideális szociáldemokrata szakszervezeti vezető. Mivel ideológiailag még pártvezéri mivoltában is megmaradt képzetlennek, rejtély előttem, hogy mi vitte és tartotta őt az illegális kommunista pártban.
Nagy Imre, alias Vologya NKVD ügynöki és besúgói múltját taglalva néhány nevet is felsorol Moldova, akiknek a kivégzéséhez, vagy bebörtönzéséhez a későbbi magyar miniszterelnök tevékenyen hozzájárult. Vannak ezen a listán olyan ismert nevek, mint Kun Béla, vagy Lukács György, és ismeretlenek, mint hétköznapi gyári munkások. Megakadt a szemem egy néven.
Hidas Antal.
Minő véletlen, hogy a Kádár könyv előtt éppen tőle olvastam a Ficzek urat. Őt is Nagy Imre juttatta börtönbe. És ebben valahogy benne van az egész huszadik századi magyar történelem. Tartok tőle, hogy esetleg még a 21. századi is.

Magamon is meglepődtem, hogy a kezembe vettem, mert alapvetően politikaellenes vagyok, az olvasmányaim területén.
Most sem a politikát kerestem, hanem a mögötte lévő embert, akiről hallottam jót és rosszat egyaránt.
Érdekes volt olvasni, bár valóban egyoldalú volt a megközelítés.
Nálam mindenesetre így is elérte a célját az olvasás, hogy sok újat megtudtam Kádár Jánosról.
Igaz, Moldova ide vagy oda, sok helyen azért lehetett volna rövidebbre fogni. hogy izgalmasabb is legyen.

Nekem tetszett, gondoljon bárki-bármit.
Én hangoskönyvben hallgattam, végig lekötött. Könyvben is megvan, biztosan elolvasom.
Annyi mindent nem tudnak az emberek, de elítélik, pedig ők sem voltak ott…. kíváncsi lennék ők hogy álltak volna helyt… azt írják hiteltelen…. kérdezem, honnan tudják?
Úgy érzem én is a „Kádár árvái” közé tartozom és velem együtt még jó néhányan.
Akárki akármit is mond igenis büszkék lehetünk …. bár a mai emberek volnának csak fele ennyire…..
Jó volt, nekem tetszett.

Nos, mielőtt nekikezdtem, olvastam az értékeléseket. Az hogy elfogult az író, már az elején bevallja, így ezt nem rovom fel neki hibául.
Sokszor párhuzamba állítják Kádárt Horthyval és még inkább Ferenc Józseffel. Szerintem abból a szempontból jó az összehasonlítás, hogy mindegyik hosszan uralkodott, véresen jutott hatalomra és a végén mégis nosztalgiával emlékeznek rájuk. Elgondolkodtató, hogy miből ítélünk meg egy történelmi személyt? A hatalomra jutásából? A bukásából? Vagy abból, hogy a döntéseinek hány százaléka pozitív az utókorra nézve?
Nekem hiányérzetem volt abból a szempontból, hogy a kormányzásáról kevés szó esik. A fiatal éveiről, 1956-ról, és a haláláról, temetés utáni megítéléséről szól a 2/3 könyv. Persze ezt annak tudtam be, hogy ez nem egy történelmű mű, hanem mégis csak szépirodalom.
Érdekes volt eltöprengeni az utódkérdésről is. Most olvasom Asimovnak az Alapítvány-trilógiáját, és ott mondják ki azt az örök igazságot, hogy egy birodalmat csak az tudná megmenteni, ha egy erős uralkodó mellett egy erős utód/hadvezér állna. De ez utóbbinak törvényszerűen el kell buknia, mert sikerei veszélyeztetnék az uralkodó hatalmát. Így hullanak szét kivétel nélkül az erős országok. Itt is kicsit erről van szó. Hol az utódnevelés? Miért kellett ennyi idősen is kapaszkodni a hatalomba?
Összességében nem volt rossz, csak kicsit a műfajjal voltam bajban. Különben olvastatta magát.

Meglepő helyekről szerzek be mostanában (kézbe vehető) új olvasnivalókat. Például megkértem kedves családtagjaimat, lőjenek egy-két fényképet könyvespolcukról, hogy esetleg kölcsönkérhessek róla valamit.

Ezt a könyvet legidősebb sógoromtól kaptam kölcsön; ő reagált leghamarabb (ez is nagyon jellemző része a történetnek.)

Sógorral leginkább a közel hasonló kor, és gyermekkor élménye köt össze. Meg az, hogy őszintén nagyon örülök, hogy tíz évvel ezelőtt bekerült családunkba. :)

Számára ez egy nagyon kedves kedves könyv, úgyhogy megtisztelve éreztem magam, hogy kölcsönadta. (Sógor nagyon sok tekintetben Cipőre emlékeztet engem, Isten nyugosztalja a zenészt.)

Kádár János személyét és munkásságát magam is nagyra becsülöm. Úgy gondolom, nagyon nehéz történelmi korban élt, szélsőséges döntéseket kellett meghoznia és felvállalnia. Kicsit G.A. munkásságára és későbbi megítélésre emlékeztet engem a története.

Bár Sógorral sok tekintetben nem értünk egyet, de az esetleges nézeteltérésekről is normális, emberi hangnemben tudunk tárgyalni, és meglepően sokszor tudjuk gyakorlati szempontból közelíteni álláspontjainkat. (Nagyon hiányolom ezt a mai magyar közéletben.) Sok gyakorlati témában egyetértünk; bár nem feltétlenül ideológiai alapon. Örültem, hogy első kérésemre kölcsönadta féltett Kádár János-könyvét.

Ami sokkolt, hogy (én, aki amúgy Moldova György könyveit többnyire kedvelem), összehánytnak és kigyomlálatlannak tartom ezt az írást. Nagy kár érte, Kádár ennél sokkal többet érdemelne. Remélem lesz róla ennél lényegesen jobb életrajz/monográfia. A 3 csillag nem Kádárnak, hanem a könyv megvalósításának szól.

Hiányzott belőle az ember (a magánember), holott a szerző sok személyes ismerőssel is beszélt.

Moldova ezzel a könyvével is meglepett! Azért olvastam el ezt a könyvet, mert Kádárról szerettem volna többet megtudni. Sok információval gazdagodtam. Kádár magánéletéről is szó esik politikai pályája mellett. Talán éppen ezért volt olyan érdekes.
Izgalmas, életrajzi könyv.

Az emlékek megszepulnek, így meg főleg.

Életrajzos, korrajzos jellemrajz egy olyan írótól, aki szerette Kádárt.

Ez a könyv 2006-ban látott napvilágot. Tekintve az azóta eltelt időt van olyan „objektív”, mint bármely Kádárról és koráról írott mű. Azt, hogy mi a tényleges igazság azt hiszem soha nem fogjuk megtudni, mert lassan elfogynak a kor tanúi és egyébként is mindenki a saját személyes érintettsége alapján értékel. Ma már új „ellenségeket” teremtett az éppen regnáló hatalom…