Moldova György két kötetes történelmi olvasókönyve heves indulatokkal fűszerezett vitát váltott ki. Az emberek nagy része által nem ismert történelmi dokumentumok jelennek meg a könyvben, és ezek drámai megvilágításba helyeznek egy-egy eseményt. Ilyen dokumentum pl. Nagy Imre (Vologya) jelentése az orosz titkosszolgálatnak.
Kádár János 64 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 28
Szereplők népszerűség szerint
Kádár János · Horthy Miklós · Nagy Imre · Nicolae Ceaușescu · Szűrös Mátyás
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 6
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Kedvelem Moldova műveit, de ez egy kissé tompára sikeredett. Persze aligha lehet gyorsan pergő, mozgalmas könyvet írni egy olyan politikusról, akinek legfőbb erénye a végtelen türelem, a kivárás, és a kompromisszumkészség volt. De írni kell róla, mert személye megkerülhetetlen a 20. századi magyar történelemben. Én egészen kiskölök koromban még hallottam – bár nem igazán értettem – Kádár ellenes vicceket. Alighanem az utolsókat abban a korszakban, mert 66-68 táján a politikai viccekben Kádár már állandóan pozitív szerepben tűnik fel. Ez magyar viszonylatban mindenképpen párját ritkítja. A „Nép” nemigen szokta megváltoztatni az ítéletét. Nem hasonlítható ehhez a mai politikusi gárda, hiszen a jelenlegiekről párhuzamosan mesélnek dicsőítő és gyalázkodó vicceket.
Saját bőrömön tapasztaltam magam is annak a rendszernek az eredményeit és az árnyoldalait, akár a szerző, aki bevallottan elfogult Kádár személyével. Ennek ellenére talán a legobjektívabb Kádár portré sikeredett ki a tolla alól. Nem azért, mert patikamérlegen adagolta mondanivalóját, hanem azért, mert a többi Kádárról író szerző még nála is elvakultabb álláspontot foglal el – ki pozitív, ki negatív irányból. Túl sok újdonsággal nem szolgál a könyv, erre nem is igen számítottam, hiszen erről a korszakról már Dunát lehet rekeszteni a rengeteg „leleplező”, meg „önleleplező” irománnyal. Egyes dolgokat azonban kétségkívül sikerült némileg más megvilágításba helyeznie.
Kádárrról Moldova tálalásában az a benyomásom támadt, hogy ő az ideális szociáldemokrata szakszervezeti vezető. Mivel ideológiailag még pártvezéri mivoltában is megmaradt képzetlennek, rejtély előttem, hogy mi vitte és tartotta őt az illegális kommunista pártban.
Nagy Imre, alias Vologya NKVD ügynöki és besúgói múltját taglalva néhány nevet is felsorol Moldova, akiknek a kivégzéséhez, vagy bebörtönzéséhez a későbbi magyar miniszterelnök tevékenyen hozzájárult. Vannak ezen a listán olyan ismert nevek, mint Kun Béla, vagy Lukács György, és ismeretlenek, mint hétköznapi gyári munkások. Megakadt a szemem egy néven.
Hidas Antal.
Minő véletlen, hogy a Kádár könyv előtt éppen tőle olvastam a Ficzek urat. Őt is Nagy Imre juttatta börtönbe. És ebben valahogy benne van az egész huszadik századi magyar történelem. Tartok tőle, hogy esetleg még a 21. századi is.


Magamon is meglepődtem, hogy a kezembe vettem, mert alapvetően politikaellenes vagyok, az olvasmányaim területén.
Most sem a politikát kerestem, hanem a mögötte lévő embert, akiről hallottam jót és rosszat egyaránt.
Érdekes volt olvasni, bár valóban egyoldalú volt a megközelítés.
Nálam mindenesetre így is elérte a célját az olvasás, hogy sok újat megtudtam Kádár Jánosról.
Igaz, Moldova ide vagy oda, sok helyen azért lehetett volna rövidebbre fogni. hogy izgalmasabb is legyen.


Nekem tetszett, gondoljon bárki-bármit.
Én hangoskönyvben hallgattam, végig lekötött. Könyvben is megvan, biztosan elolvasom.
Annyi mindent nem tudnak az emberek, de elítélik, pedig ők sem voltak ott…. kíváncsi lennék ők hogy álltak volna helyt… azt írják hiteltelen…. kérdezem, honnan tudják?
Úgy érzem én is a „Kádár árvái” közé tartozom és velem együtt még jó néhányan.
Akárki akármit is mond igenis büszkék lehetünk …. bár a mai emberek volnának csak fele ennyire…..
Jó volt, nekem tetszett.


Nos, mielőtt nekikezdtem, olvastam az értékeléseket. Az hogy elfogult az író, már az elején bevallja, így ezt nem rovom fel neki hibául.
Sokszor párhuzamba állítják Kádárt Horthyval és még inkább Ferenc Józseffel. Szerintem abból a szempontból jó az összehasonlítás, hogy mindegyik hosszan uralkodott, véresen jutott hatalomra és a végén mégis nosztalgiával emlékeznek rájuk. Elgondolkodtató, hogy miből ítélünk meg egy történelmi személyt? A hatalomra jutásából? A bukásából? Vagy abból, hogy a döntéseinek hány százaléka pozitív az utókorra nézve?
Nekem hiányérzetem volt abból a szempontból, hogy a kormányzásáról kevés szó esik. A fiatal éveiről, 1956-ról, és a haláláról, temetés utáni megítéléséről szól a 2/3 könyv. Persze ezt annak tudtam be, hogy ez nem egy történelmű mű, hanem mégis csak szépirodalom.
Érdekes volt eltöprengeni az utódkérdésről is. Most olvasom Asimovnak az Alapítvány-trilógiáját, és ott mondják ki azt az örök igazságot, hogy egy birodalmat csak az tudná megmenteni, ha egy erős uralkodó mellett egy erős utód/hadvezér állna. De ez utóbbinak törvényszerűen el kell buknia, mert sikerei veszélyeztetnék az uralkodó hatalmát. Így hullanak szét kivétel nélkül az erős országok. Itt is kicsit erről van szó. Hol az utódnevelés? Miért kellett ennyi idősen is kapaszkodni a hatalomba?
Összességében nem volt rossz, csak kicsit a műfajjal voltam bajban. Különben olvastatta magát.


Meglepő helyekről szerzek be mostanában (kézbe vehető) új olvasnivalókat. Például megkértem kedves családtagjaimat, lőjenek egy-két fényképet könyvespolcukról, hogy esetleg kölcsönkérhessek róla valamit.
Ezt a könyvet legidősebb sógoromtól kaptam kölcsön; ő reagált leghamarabb (ez is nagyon jellemző része a történetnek.)
Sógorral leginkább a közel hasonló kor, és gyermekkor élménye köt össze. Meg az, hogy őszintén nagyon örülök, hogy tíz évvel ezelőtt bekerült családunkba. :)
Számára ez egy nagyon kedves kedves könyv, úgyhogy megtisztelve éreztem magam, hogy kölcsönadta. (Sógor nagyon sok tekintetben Cipőre emlékeztet engem, Isten nyugosztalja a zenészt.)
Kádár János személyét és munkásságát magam is nagyra becsülöm. Úgy gondolom, nagyon nehéz történelmi korban élt, szélsőséges döntéseket kellett meghoznia és felvállalnia. Kicsit G.A. munkásságára és későbbi megítélésre emlékeztet engem a története.
Bár Sógorral sok tekintetben nem értünk egyet, de az esetleges nézeteltérésekről is normális, emberi hangnemben tudunk tárgyalni, és meglepően sokszor tudjuk gyakorlati szempontból közelíteni álláspontjainkat. (Nagyon hiányolom ezt a mai magyar közéletben.) Sok gyakorlati témában egyetértünk; bár nem feltétlenül ideológiai alapon. Örültem, hogy első kérésemre kölcsönadta féltett Kádár János-könyvét.
Ami sokkolt, hogy (én, aki amúgy Moldova György könyveit többnyire kedvelem), összehánytnak és kigyomlálatlannak tartom ezt az írást. Nagy kár érte, Kádár ennél sokkal többet érdemelne. Remélem lesz róla ennél lényegesen jobb életrajz/monográfia. A 3 csillag nem Kádárnak, hanem a könyv megvalósításának szól.


Moldova ezzel a könyvével is meglepett! Azért olvastam el ezt a könyvet, mert Kádárról szerettem volna többet megtudni. Sok információval gazdagodtam. Kádár magánéletéről is szó esik politikai pályája mellett. Talán éppen ezért volt olyan érdekes.
Izgalmas, életrajzi könyv.


Ez a könyv 2006-ban látott napvilágot. Tekintve az azóta eltelt időt van olyan „objektív”, mint bármely Kádárról és koráról írott mű. Azt, hogy mi a tényleges igazság azt hiszem soha nem fogjuk megtudni, mert lassan elfogynak a kor tanúi és egyébként is mindenki a saját személyes érintettsége alapján értékel. Ma már új „ellenségeket” teremtett az éppen regnáló hatalom…
Népszerű idézetek




1918 végén [Rákosi] hazajött a fogolytáborból, és belevetette magát a Tanácsköztársaság küzdelmeibe. Az itteni tevékenységét illetően többféle változat is kering. Egyesek szerint a Vörös Őrség országos parancsnoka volt, és döntő szerepet játszott például a salgótarjáni csatában. Később, mikor az emigrációs beszélgetéseken szóba került ez a teljesítménye, egyik párttársa megjegyezte:
– Lehet, Matyi, de csak délután, mert délelőtt ott ültél velünk a kávéházban.
II.




Nagy Imre és Rákosi Mátyás politikai párviadala nem érdekelt túlságosan. A cvikkeres miniszterelnök sorozatos kizárása, majd visszavétele a Magyar Dolgozók Pártjába lassan a napi viccek szintjére süllyedt. Egyszer Alfonzó, a parodista azzal kezdte produkcióját a Vidám Színpadon, hogy bejelentette: „óriási szenzáció! Nagy Imrét visszazárták a Pártba!”.
I.




Α tűzből nem a füstre, hanem a lángra emlékszünk majd.”
előzéklap




[Hruscsovot] Kádár sohasem próbálta meg kritizálni, tolmácsnője is csak egy vitájukra emlékszik. Hruscsov arra biztatta, hogy újabb és újabb területeken termeljenek kukoricát, mire Kádár megjegyezte:
– Magyarországon a búza után így is a kukorica a legelterjedtebb gabonafajta.
– De nem ez az igazi, hanem a silókukorica!
– Lehet, kár, hogy a disznók ezt nem tudják.
XVIII.




1945 nyarán magam is láttam, hogy egy a Népligetben rendezett nagygyűlésen Rákosi Mátyás leült a fűbe az emberek közé, keresztapaságot vállalt, futballmeccsekre járt. A népieskedő alapállás akkor is csak a külvilágnak szólt, Rákosi a magyar népet alapvetően jobboldali beállítottságúnak tartotta, gyakran panaszkodott pártbeli bizalmasainak:
– Tízmillió fasisztával kell felépítenünk a szocializmust!
IV.




Aczél megemlíti, hogy egy Rákosi Mátyás által vezetett aktívagyűlésen Kádár a nézőtéren foglalt helyet, jóllehet akkor már tagja volt a Politikai Bizottságnak. „Aztán odalépett hozzá Rákosi egyik kísérője, és szólt neki, hogy menjen fel. Kérdeztem aztán, hogy mi történt. Azt mondta, hogy Rákosi felhívatta őt és kérdőre vonta: meg vagy te őrülve, hogy beülsz? Kádár azt válaszolta: vártam, hogy maga beszélni fog. Erre Rákosi: te nem érted meg, hogy egy PB-tag nem ül be, hanem bevonul a terembe!”
IV.




…Kádár János a nemzetközi kapcsolatok irányítását tekintette a legfontosabb tevékenységének.
− Kedvenc olvasmányai közé tartozott Bethlen Gábor emlékezéseinek könyve, aki a török fennhatóság és a német fenyegetések között egyensúlyozva teremtette meg Erdély aranykorát. Gyakran idézte a fejedelem egyik mondását, mely szerint: „nem lehet mindent megtenni, amit kellene, de mindent meg kell tenni, amit lehet”.
XVIII.




Szűrös Mátyás, a szovjetunióbeli nagykövetünk az MSZMP Központi Bizottságának megbeszélésén azzal kezdte a hozzászólását:
– Moszkvában azt mondják… Kádár János azonnal félbeszakította:
– Szűrös elvtárs súlyos tévedésben van! Az Ön feladata az, hogy a magyar érdekeket képviselje Moszkvában, és nem az, hogy a szovjet érdekeket Budapesten.
XVIII.




Szűk társaságban maradva Kádár azt fejtegette, hogy ha van igazán kényes ügy, akkor ez a magyar-román viszony, de a megoldásában nem juthat szerep az erőszaknak:
„…− Ha valaki most azt hirdetné, hogy foglaljuk vissza Erdélyt, akkor egymillió katona és önkéntes sorakozna fel a határon. Ha bárkitől ezt a jelszót hallanák, lőjék agyon, egy golyót bele, de lehet kettőt is, hogy fel ne támadjon. Mert mi volna a következmény? Nemcsak az az egymillió ember veszne el, de minden szomszédos állam is elindulna, és eljönnének Budapestig. Óva intem az optimistákat: román katonatisztek már kétszer is táncoltak a budapesti szállodák parkettjén: 1920-ban és 1944-ben, magyar tisztek viszont még sohasem keringőztek valamelyik bukaresti hotelben. Az USA és az egész Nyugat is őket támogatja, mert borsot törnek a Varsói Szerződés országainak orra alá. Amíg én a helyemen állok, addig Ceauşescu miatt nem fog magyar vér folyni. Kétmillió túszt tart a kezében…”
XVIII:
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa 95% ·
Összehasonlítás - Mészáros Boglárka Flóra: Így vezetett… ·
Összehasonlítás - Karig Sára: A szerencse lánya 89% ·
Összehasonlítás - Remenyik Zsigmond: Sarjadó fű ·
Összehasonlítás - Petrás Éva: Álarcok mögött ·
Összehasonlítás - Riedl Frigyes: Három jellemzés ·
Összehasonlítás - Marschalkó Lajos: Egyedül Sztalin ellen ·
Összehasonlítás - Tóth Marcell: Németi Lajos, a „vörös Forrest Gump” ·
Összehasonlítás - Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel 76% ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Édes Pólim! 96% ·
Összehasonlítás