Fej ​vagy írás 8 csillagozás

Moldova György: Fej vagy írás

Mikszáth Kálmánt megkérdezték, hogy ki lehet-e képezni valakit írónak?

A nagy palóc azt felelte: – Az embert még egerészésre is be lehet idomítani, de sohase fog el majd annyi egeret, mint egy hathetes kismacska.

„Jelen könyvnek az a célja, hogy megcáfolja ezt a mondást, feltárulnak benne az alkotás műhelytitkai, aki elolvassa, az rövid időn belül világhírű íróvá lesz és vagyonokat keres majd.”

Moldova György az ismert író azt írta az ELŐSZÓ-ban, hogy pályafutása során már több tízezer oldalt papírra vetett, ebből a roppant papírhegyből alig néhány tucat lapot szánt arra, hogy az írói mesterséggel foglalkozzon. Jóllehet ez határozta meg élete folyását.

Elérkezettnek látta az időt, hogy elmondhassa írói pályája tanulságait…

Nincsenek titkai, melyeket kár volna magával vinni a túlvilágra.

*
Babits szavaival bocsátja útnak a könyvét:
„… Aki szeret, annak jó lesz így is,
és aki nem szeret, annak jó lesz így is.”

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Urbis, Szentendre, 2015
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639706958 · Illusztrálta: Szűcs Édua

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Gobbi Hilda


Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Gádorka>!
Moldova György: Fej vagy írás

Érdekes volt szembesülni az írás nehézségeivel, problémáival. Sokféle szempontból kaptunk betekintést irodalomesztétikától stílus ismeretig, mi mindent kell figyelembe venni, hogy az írás, a riport, a szatíra sikeres legyen. Kívülállóként sok érdekes megoldást olvastam.


Népszerű idézetek

Emmi_Lotta I>!

Gobbi Hilda, a nagy színésznő társadalmi munkában épp a nyugdíjas színészek otthonának építését szervezte és irányította, mikor este eljött hozzá az egyik kőműves. Bepanaszolta a pallért, hogy csal és lop, például az előírt 200-as cement helyett csak az olcsóbb 100-ast használja, visszaél azzal, hogy a két anyag színe-állaga gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a kívülállók számára.
Másnap Gobbi Hilda kiment az építkezésre, körülnézett, aztán belenyúlt a cementes zsákba, kivett egy maroknyit, megmorzsolta az ujjai között, és csak annyit mondott:
– Apuskám! Ez nem 200-as cement!
A pallér annyira megrémült ettől a szuper szakértelemtől, hogy bevallotta a bűneit, és többé nem próbálkozott semmiféle csalással.

97-98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gobbi Hilda
Tirpák P>!

Jól fogalmazni életveszélyes, karrierek mentek már tönkre egy-egy túlságosan is jól sikerült mondat miatt.
N. Tibor, a legtöbbet ígérő magyar rádióriporterek egyike az 1960-as években Moszkvában járt. Szovjet kísérője a protokoll előírásai szerint elvitte a Kreml kincstárába is, széles mozdulattal körbemutatott:
– Itt látni mindent, amit az orosz birodalom összegyűjtött a nagyvilágban!
Tibor kapásból visszakérdezett:
– Igen? Akkor itt kell lennie a nagyapám biciklijének is.
A kísérő jelentette a poént „fölfelé", Tibort itthon már várta a felmondópapír.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kreml
Tirpák P>!

A sikerült hasonlat a jelenséget a látomás szintjére emelheti fel. Egy-egy kép valóságos kis műalkotássá válhat a teljes egészen belül:
„A köd olyan sűrű volt, mintha a Természet erős sört főzött volna a közelben." Dickens
„A sapka olyan rosszul állt neki, mintha a fejét most vette volna egy boltban, és ezt kapta volna zacskó helyett" – egy magyar író, akit szerénységem tilt megnevezni.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charles Dickens · hasonlat
Tirpák P>!

A toleranciánk ritkán több, mint bátorságunk hiánya elveink védelmezésében. Mindig gyanúval kell figyelnünk a túlságosan is megértő magatartást. Ritkán rejlik mögötte krisztusi szeretet és alázat, sokkal gyakrabban csak kényelmességet takar és félelmet az összecsapások felvállalásától.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tolerancia
Tirpák P>!

„Ami pedig paprikás krumpli, azt paprikás krumplinak is kell nevezni – mondta hajdan Kádár János –, nem pedig serpenyős rostélyosnak".

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kádár János
Tirpák P>!

Az indulatos gúny a leghatékonyabb ábrázolási formák közé tartozik. Csak jól kell bánni vele, tanuljuk meg alkalmazását a politika mestereitől. Churchill így jellemezte hivatalbeli utódját:
„- Egy üres taxi állt meg a Downing Street 1. számú ház előtt és Attlee szállt ki belőle."

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Winston Churchill
Tirpák P>!

Figyeld meg, hogy indította beszédét az angol parlamentben Cromwell, a „vasbordájú szent"! Nem azt mondta, hogy beszélgessünk, vagy csak arról van szó, hogy nem otthon akartuk megenni a tízórainkat, különben is, mit számítunk mi egyáltalán, hanem azt mennydörögte:
„- Uraim! Önök most egy olyan nevezetes alkalommal gyűltek össze, amilyet, merem állítani, még sohasem élt meg Anglia! Az önök vállán nyugszik a három nagy nemzet és a hozzájuk tartozó területek sorsa!"
Biztos vagyok benne, hogy kevés képviselő malmozott vagy húzogatta a szája szélét, miközben ezeket a szavakat hallgatta.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Oliver Cromwell
Tirpák P>!

Nincs hatalmasabb kiáltás, mint a csend. A hallgatás nem okvetlenül jelent helyeslést vagy beleegyezést, sokszor így tudod kifejezni az undorodat: erről még beszélni sem vagyok hajlandó!
Egy amerikai híradós csoport Szibériában forgatott, és ennek során megtalálták Jelcin akkori elnöknek egy távoli rokonát. Az illető művelt és szellemes férfi volt, átfogó elképzelésekkel rendelkezett a világ jövőjéről. Az interjúban azt fejtegette, hogy Oroszországot most csak egy Lincoln Ábrahámhoz hasonló karizmatikus és feddhetetlen jellemű vezető egyéniség tudná megváltani:
– És az ön rokona, Borisz Jelcin nem az?
A férfi nem válaszolt, az operatőr mestere volt a szakmájának, rajta hagyta a kamerát az interjúalany arcán, a csend tizenhét másodpercig tartott. Súlyosabb kritika nem hangozhatott volna el a politikusról.

172-173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Borisz Jelcin
Tirpák P>!

R, a provokatív stílusáról közismert riporter interjút, pontosabban „tóksót" akart készíteni Illéssel, a magyar közgazdaságtan nagy öregjével. Előzőleg kiküldte az egyik fullajtárját, hogy készítsen felmérést Illés szokásairól, kapcsolatairól, környezetéről. A tisztázó beszélgetés során az öreg tudós elismerte, hogy nem veti meg a vodkát, de kérte, hogy a közönség előtt erről ne tétessék említés. F. persze rögtön a beszélgetés elején feltette a kérdést:
– Miért iszik olyan sokat? (Csak úgy mellesleg hívom fel rá a figyelmedet: nem azt kérdezte, hogy iszik-e, hanem kész tényként és kiélezett formában vezette elő a témát – a már hivatkozott riporteri fogással!)
Illés vett egy mély lélegzetet és visszakérdezett:
– Az ön tudomása szerint én mennyit iszom?
– Négy-öt vodkát naponta.
Illés most a közönséghez fordult:
– Volna egy kérésem: emelje fel a kezét, aki ezt soknak tartja!
Jelentkeztek néhányan.
– Köszönöm, és most azok emeljék fel a kezüket, akik kevésnek!
Néhány kéz most is a magasba emelkedett.
– Most pedig az emelje fel a kezét, aki szerint ennek semmi köze nincs egy közgazdaságtanról folytatott beszélgetéshez!
Mindenki felnyújtotta a kezét, majd kitört a taps. Illés megköszönte, aztán intett a megsemmisült riporternek:
– Ha úgy gondolja, folytathatjuk.

114-115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vodka
Tirpák P>!

Az idézetek korrekt használatuk esetén is sokat segítenek. Minden fáradozás nélkül megnövelik az írás terjedelmét, a profiknak nem kell magyaráznom: távolról sem mindegy, hogy aznap harminc vagy harminchárom sort sikerült összehoznunk. A folyamat a betonozáshoz hasonlít: az anyagba bele lehet dobni mindenféle követ, vasat, nemcsak
egy csomó cementet és sódert takarítunk meg ilyen módon, de fokozzuk a beton szilárdságát is.
Persze vigyáznunk kell rá, hogy csak szilárd, nem málladékony anyagokat használjunk fel: főzelékmaradványok, papírdarabok, rossz alsónadrágok nem alkalmasak erre a célra, egy idő után szétrothadnak és megingatják az egész építmény stabilitását.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idézet

Hasonló könyvek címkék alapján

Cserna-Szabó András: Rézi a páczban
Kardos G. György: Ez is én vagyok
Gyurkovics Tibor: Üdv a tolvajnak!
Illyés Gyula: Kháron ladikján
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában és más történetek
Békés Pál: Csikágó
Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Örkény István: Egyperces novellák