…Az eredeti szurok alapra NOÉ, Hektor miniszterelnök által kiadott jelszavakat festett:
„Ha belépsz hozzánk, tudomásul kell venned a bárka törvényeit.”
„Mindenki annyit ér, amennyije van.”
„Ma, sokkal jobban élünk, mint tavaly.”
A szöveget az enyhén borközi állapotban lévő NOÉ, egy f betűvel egészítette ki.
„Ma sokkal jobban félünk, mint tavaly.”
Sportszerűtlen lenne hosszú értékelést írni, hiszen Moldova még drámai műveiben is betegesen kerülte a szószaporítást. Ezeket a szösszeneteket meg igazán nem lehetne drámainak nevezni. Elvégre csak a mi életünk megsemmisüléséről szól… Ezen az oldalon tabu a napi politika, ami kissé faramuci helyzetet teremt, mert ez az írás nagyrészt éppen erről szól. De sebaj! Szemléljük mindezt olyan gyilkos humorral, ami méltó ehhez a kései Moldova kötethez!
Ámen!
(Szólt az ateista.)
Moldova korábban a riportkönyveivel alkotott nagyot, azóta megírt számos életrajzi töredéket, majd jónéhány szatírakötetet. Ez a könyv is ebbe a sorozatba tartozik, és egy-két novella kivételével napjainkat figurázza ki, nagyon humorosan, és nagyon érthető módon – amúgy magyarosan. Számos ismerős bukkan fel a könyv lapjain: Fleto, a demokratikus demokraták vezetője. Hektor, a miniszterelnök. Sátán György amerikai üzletember. Zsemlyén Zsolt, a Magyar Kereszténydemokrata Unió elnöke. Hentes Lőrinc, a Hentes és Hentes RT vezetője. A történetek pedig szatirikus látleletét adják a magyar közélet időnként furcsa viszonyainak. Az egyetlen gondom vele egy normális „szerkesztés” hiánya spoiler, illetve az illusztrációk némi összevisszasága – de ez talán nem a szerző hibája! Az utolsó szatíra mindent visz!
Először nehezebben kapcsolódtam bele ebbe a könyvbe, de aztán nagyon megszerettem. Sokat nevettem rajta, ahogy olvastam a történeteket, de sok esetben elgondolkodtató is volt.
Mindenkinek ajánlom kikapcsolódásképpen, mert nagyon szórakoztató volt.
Előttünk az özönvíz
Moldova György
Urbis Könyvkiadó
2019
A Könyvvásár egyik újdonsága volt az „Előttünk az özönvíz”. Abban a szerencsében volt részem, hogy nem csak dedikáltathattam a könyvemet az Íróval, de hosszan el is beszélgettünk, eddigi munkáiról és készülő új könyvéről. Új könyvén már fél éve dolgozik és meglátása szerint még legalább egy évre szüksége van. A tőle megszokott alapossággal kutatja fel a dokumentumokat, és készít szociográfiai igényességű könyvet. Az Előttünk az özönvíz nem ebbe a kategóriába tartozik. A könyv hét szatirikus novellát tartalmaz. Lényegében napjainkról szól, napjaink anomáliáiról, az Írótól megszokott vitriolos szarkazmussal.
Könnyed, de hasznos nyári olvasmány.
Dr.Béza Dániel
Budapest, 2019.07.17
Messze nem Moldova legjobbja, sok benne a durva aktuálpolitizálás, de helyenként a szatíra időtállóvá válik, és szolgál néhány emlékezetes poénnal (lásd az idézeteket). Ami erősen ront az összképen, az a szerkesztés teljes hiánya: mintha beömlesztették volna a szöveget úgy, ahogy a szerzőtől megkapták. Így aztán nevek változnak menet közben, esetleg másik mondat fejeződik be, mint ami elkezdődött, és más hasonló gyöngyszemek. A random bedobált karikatúrák, amiknek semmi közük a szöveghez, és még a készítőiket sem nevezik meg, szintén nem teszik elegánsabbá a végterméket.
Nekem kicsit túl humoros volt. Mindent nagyon elbagatelizáltak. Félvállról vették a történetek szereplői még saját magukat is. Ezért hát ne várja el senki, hogy nem nevettem a történeteken. Egy hatalmasabb erő bevonása, a társadalmi viszonyok bemutatása ezen a paródián keresztül túlontúl semmit mondó. Bár azért van benne sajnos igazság. A magyar mentalitás, jellem sajnos itt is megjelenik és nem tudjuk letagadni.
A denevérek és a kullancsok számára betiltották a vérszívást, ezt a tevékenységet kizárólagos joggal a bankokra ruházták.
– Elmész magadnak te köcsög, mert úgy seggbe rúglak, hogy az aranyered felmegy plombának a fogadba!
Nézetem szerint ez a kijelentés távol állt a marxizmus alkotói vitaszellemétől, ezért jelentettem az ügyet a tábor parancsnokságán. Mivel egy balösszekötőt nehezebb pótolni, mint engem, ezért az illetékesek úgy határoztak: a futballista nem sértő szándékkal nyilatkozott, hanem egyedi gyógymódot javasolt fogaim kezelésére.
Bunkó Szilárd demagógiai államtitkár javaslatára közcélra kisajátítottak egy földdarabot, itt egy nyugdíjasoknak szánt temetőt alakítottak ki, az elhunytak öntemető készülékkel elhantolhatnák magukat. A kapunál egy táblát helyeztek el: „Feltámadni tilos! Miből fizessük a nyugdíjatokat?!"
– De hát én nem tudok bokszolni!
– Ez elhanyagolható körülmény: a szocializmus a közszereplőket is felszabadítja a szaktudás kényszere alól. Hála Pártunk következetes káderpolitikájának, mára a többségük nem ért ahhoz, amit csinál. Ismerek egy kölnikészítő gyárigazgatót, akinek kátrányfőző volt az eredeti foglalkozása. Róla elmondhatjuk: a kátrány nem hátrány, ma már kint dolgozik a Szovjetunióban, a Krásznij Mák részleget vezeti.
– Nem tudom, hová jutnánk, ha minden esküt megtartanának, én ezennel felmentem önt ez alól.
Igazán nem volt okom panaszkodni az otthoni fogadtatásra, a rendőrök már Hegyeshalomnál vártak, és egy minden igényt kielégítő rabomobilon törzsbörtönömbe, a Gyűjtőfogházba szállítottak.
– Minden eszme sorsa azon múlik, hogy milyen embereket tud a zászlaja alá állítani – kezdte B., a decens filozófiadocens a letűnt, szocialistának nevezett rendszert sem ellenfeleinek ereje döntötte meg, hanem saját híveinek morális hitványsága.
Noé rázta a fejét:
– Nem hiszem, hogy hagynád elpusztulni a teremtményeidet.
– Miért nem? Auschwitznál szóltam egy szót is?
A vagyonára biztosítást kötött vízkár ellen a patinás „Tűzkár-Vízkár-Párttitkár" társasággal, mely a kockázat alacsony szintjére való tekintettel előnyös feltételeket ajánlott neki.
