Részlet a könyvből: A magát szocialistának nevező rendszer évtizedeiben a politizáló magyar értelmiség jelentős része – tanárok, tisztviselők, színészek, tudósok – meg volt győződve arról, hogy folyamatosan lehallgatják otthoni és munkahelyi telefonbeszélgetéseit. Ha felvették a kagylót, hogy egy hívást kezdeményezzenek, vagy egy kívülről érkezőt fogadjanak, mindig hallani véltek egy-egy apró kattanást, melyről úgy vélték, hogy egy rögzítő magnetofon automatikus bekapcsolódását jelzi. Ki-ki különféle módon reagált erre a valóságos vagy képzelt veszélyre. A bátrabbja önérzeti kérdést csinált belőle, és mintegy „civil kurázsiból” különféle durvaságokat mondott a kagylóba a lehallgatóknak címezve, mások viszont csak a legszükségesebb kérdésekre-feleletekre szorítkoztak, feltehetőleg akkor és ilyen módon alakult ki az „ez nem telefontéma!” szófordulat is. Divatba jött az a szokás is, hogy folyamatosan bekapcsolva tartották a rádiót, úgy vélték, hogy ez a háttérzaj nemcsak a telefonok… (tovább)
Az utolsó töltény 5. 7 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2005
Enciklopédia 28
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Országház / Parlament, Budapest
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Moldova az egyik kedvenc íróm, nagyon sok könyvét olvastam, de azt még sose hallottam, hogy megfigyelte az elhárítás. Pedig így történt, a 70-és és a 80-as években is. Felforgatónak, cionista ügynöknek és még nem tudom, minek gondolták.
Erre Moldova is csak akkor jött rá, amikor kikérte magáról a megfigyelés anyagát, és roppant meglepődött, hogy több, mint 300 oldalnyi anyagot kapott. Ez az „utolsó töltény” főleg ebből szemelget, Moldova leírja pár élményét, és összeveti a sok-sok megfigyelő jelentésével – ebből egy nagyon érdekes könyv kerekedett.
Találkozunk sorstársakkal, mint Ladányi Mihály. Megtudjuk, mi a tmb, és tmt. (Titkos megbízott és titkos munkatárs).
Olvashatunk jegyzőkönyveket író-olvasó találkozókról, riportkészítési beszélgetésekről, levelezésről, külföldi kapcsolatokról. (Főleg cionistákról!!)
Betekinthetünk a Szent Imre-induló című könyv készítésébe és fogadtatásába, olvasunk figyelői jelentéseket A beszélő disznóról és a vasutaskönyvről. Megismerjük a „Bolygatót” és környezetét (ez volt Moldova neve a belügynél)
Moldova anekdotázik a „szent tehénről”, a textiliparral foglalkozó könyve készítése és fogadtatása kapcsán.
Elmegyünk még kétszer Kubába, hallunk a Che Guevera könyv írásáról, végül pedig megismerjük Kun Lajost. (Ez az utolsó fejezet valahogy nem passzol az egészbe, de a körülötte zajló események miatt elfogadom, hogy része volt Moldova megfigyelésének.)
Összességében a kötet az „Utolsó töltény” sorozat legjobb írásai közé tartozik, számos új információval szolgál Moldováról és a korszakról, amelyben éltünk a 70-es, 80-as években. Ajánlom mindenkinek, aki Moldovát ismeri, de annak is, aki el akarja kezdeni vele az ismerkedést.
A 10 kötetes sorozatot én igazán csak egyben tudom értékelni, így ez az értékelés kerül minden részhez.
Kíváncsi voltam Moldova saját önéletrajz-szerűségére, mert a korábbi riport-regényeit kivétel nélkül szerettem (az Égi szekér all-timer besf of listám egyik tagja) és úgy gondoltam, hogy az az íróember, aki ennyi érdekes szervezetbe-szakmába-hivatásba (vasút, mezőgazdasági repülők, kamionosok, textílipar, rendőrök, ÁVH, stb.) látott bele/élt benne rövidebb-hosszabb ideig, a saját életrajzát is képes jól megírni.
Ehhez képest valahol csalódás volt nekem ez a mű, mert szerintem nem üti meg a korábbi riportkönyvek szintjét. Nem igazán tudom, mi az oka annak, hogy ezek a történetek nem fogtak meg úgy, mint bármelyik korábbi könyvben elmeséltek. Ettől még jó könyvek alkotják a sorozatot, de egyszerűen nem tudom nem úgy érezni, hogy ez bizony lehetett volna jobb is.
Népszerű idézetek
Meg voltam hatva, azt hittem, hogy írói munkásságom bírta jobb belátásra a Posta vezetőit, ma már tudom: a III. Főcsoportfőnökség időközben eljuthatott addig az egyszerű alapigazságig, hogy a telefonlehallgatáshoz mindenekelőtt telefon kell.
173. oldal - XIII.
A Hatalom fenekét nem lehet azzal az illúzióval nyalni, hogy aranyeret okozol neki.
10. oldal - 1.
Meglehetősen egyedül maradtam a magam álláspontjával, a kulturális közélet szinte minden szereplője elindult a „damaszkuszi úton” – önmagát átmentendő megjelent Lakitelken és Monoron. A skála a besúgó Csurka Istvántól azokig a televíziós sztárriporterekig terjedt, akik annak idején a nyálukat csorgatták a megtiszteltetéstől, ha egy május elsejei felvonuláson interjút készíthettek Kádár Jánossal. Mindez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy én továbbra is a III/III szoros megfigyelése alatt maradtam.
141. oldal - XI.
Eszmei alapállásomat illetőleg valójában semmit sem változtam, csak azért tűntem hirtelen baloldalinak, mert én kitartottam a helyemen, a világ viszont elment jobbra.
36. oldal - III.
A Mayer testvéreké volt a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár, ortodox zsidónak vallották magukat, és ebből származott néhány bonyodalom. Például a Biblia előírja a szombati munkaszünetet, viszont a szabad szombatot akkoriban még nem találták fel, ha a gyár leáll egy napra, az komoly veszteséggel járt volna. Azt találták ki, hogy minden péntek este eladták a gyárat a portásnak, azzal a kikötéssel, hogy vasárnapig anyagi következmények nélkül visszaléphetnek az üzlettől, persze vissza is vásárolták, az már nem az ő lelkiismeretüket terhelte, hogy szombaton a portás gyárában dolgoznak az emberek.
XIV.
A feljegyzések csak azt a megállapítást tartalmazzák, hogy „Bolygató”, vagyis én, „a szerzői esteken tanúsított magatartásával hallgatóságának a társadalmi rendszerünkről alkotott véleményét negatív irányban befolyásolja, tevékenysége a fellazítási politikához kapcsolódik.”
94. oldal - VII.
Szerencsére most is érvényesült a régi alapigazság: „a slamposság enyhíti a diktatúrát”, senki sem vette magának azt a fáradságot, hogy utánanézzen az ügynek.
186. oldall - XIV.
– Trautmann elvtárs, megmondaná nekem, hogy maguk ott – állammal a közelben álló Parlament felé böktem – mit tudnak az ország életéről?
Trautmann arcán változatlan mosollyal válaszolt.
– Annyit, amennyit maga megír belőle.
188. oldal - XIV.
A nagypolitikában Berecz János volt a legjellemzőbb példa erre, akit az MSZMP-n belül úgy tömjéneztek, hogy: „képzeljétek el: ő egy igazi ibrányi parasztfiú”!.
115. oldal - IX.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter ·
Összehasonlítás - Horváth Kornélia: Petri György költői nyelvéről ·
Összehasonlítás - András Sándor: Az otthonos idegen ·
Összehasonlítás - Papp Endre: Vári Fábián László ·
Összehasonlítás - Orbán János Dénes: Bizalmas jelentés egy életműről ·
Összehasonlítás - Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet ·
Összehasonlítás - Heller Ágnes: Az ösztönök / Az érzelmek elmélete ·
Összehasonlítás - Farkas Ildikó: A japán modernizáció ideológiája ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: A telepi lány 100% ·
Összehasonlítás - Mérő Vera: Lúg 98% ·
Összehasonlítás