Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az utolsó töltény 4. 10 csillagozás
„Az épületet kirabolták és szinte módszeresen tökretették. Elvittek minden bútort, irodai gépet, a falakból kitépték a csöveket. Egy WC-kagylót ki sem csavaroztak, hanem feszítővassal tépték ki a padlóból, körötte összetörték a padlócserepet is. Az összes radiátort lelopták, szerencsére nincs közüzemi szolgáltatás, így nem borít el mindent a víz.
Az igazgatói iroda ajtaját hangfogó piros műbőr párnák borították. Ezeket valaki késsel felvágta, és kézzel kirángatta a puffer anyagként szolgáló rafiát – nem lehetett tudni: Puszta vandalizmusból tette, vagy abban reménykedett, hogy elrejtett értékeket talál ott. A mennyezet mindenütt vedlik, felkunkorodott darabokban hull a padlóra.
Az egykori munkás hétköznapoknak csak egy-egy emléke látszik, egy 1994-es reklámnaptár, egy sokszorosított tréfás felirat: Ebben a szobában minden harmadik reklamálót lelövünk – ma már ketten reklamáltak.”
Eredeti megjelenés éve: 2005
Enciklopédia 30
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Moldovának ez az önéletrajz-töredéke egy téma körül forog: a Tisztelet Komlónak című riportkönyvének megjelenése előtti komlói adatgyűjtés, interjúk, beszélgetések, bányász-szokások, bányász-történetek, bányakatasztrófák, illetve a könyv megjelenése utáni kritikák, botrány, helyenként pozitív, de inkább negatív vélemények, kisebb cenzúra történetének leírása. A szerző itt emlékszik vissza komlói éveire, a megismert emberekre, egyszerű bányászokra, vezetőkre. Bemutatja Komló bányászatának történetét – ez igaz a későbbi évtizedekre, a bányászat befejezésére, Komló rendszerváltás utáni helyzetére, egészen a 2000-es évek elejéig. Látlelet, a komlói szén fontosságáról, a bányászok szerepéről és azok elfelejtéséről. Fizikai és szellemi dolgozókról – és persze egy kicsit a politika is szerepet kap.
Mostanában kezdem megérteni, hogy Moldovát miért nem szerette (szereti) annyira egyik hatalom sem: ő mindig őszinte volt, és azt írta le, amit gondolt, amit hallott, és amit mondtak neki. Aki őszinteségre kíváncsi, azoknak ajánlom ezt a kötetet, és akik többet szeretnének megtudni Komlóról és a komlói bányászokról.
A 10 kötetes sorozatot én igazán csak egyben tudom értékelni, így ez az értékelés kerül minden részhez.
Kíváncsi voltam Moldova saját önéletrajz-szerűségére, mert a korábbi riport-regényeit kivétel nélkül szerettem (az Égi szekér all-timer besf of listám egyik tagja) és úgy gondoltam, hogy az az íróember, aki ennyi érdekes szervezetbe-szakmába-hivatásba (vasút, mezőgazdasági repülők, kamionosok, textílipar, rendőrök, ÁVH, stb.) látott bele/élt benne rövidebb-hosszabb ideig, a saját életrajzát is képes jól megírni.
Ehhez képest valahol csalódás volt nekem ez a mű, mert szerintem nem üti meg a korábbi riportkönyvek szintjét. Nem igazán tudom, mi az oka annak, hogy ezek a történetek nem fogtak meg úgy, mint bármelyik korábbi könyvben elmeséltek. Ettől még jó könyvek alkotják a sorozatot, de egyszerűen nem tudom nem úgy érezni, hogy ez bizony lehetett volna jobb is.
Népszerű idézetek
„… Az a kritika, amely még egyáltalán foglalkozik Moldova művével, valóságos közellenségnek írja le, irodalmon kívüli, politikailag kártékony jelenségnek. Itt jobbára már nem könyvekről, írói teljesítményekről, nézetek összeesküvéséről folyik a vita, hanem nyílt kirekesztési szándékról.”
A főleg liberális hecclegényekkel és hecckampánnyal folytatott nyílt konfrontációm az említett 1977-es Charta nyilatkozattal kezdődött, melyet én nem voltam hajlandó aláírni, és tart a mai napig is.
166-167. oldal - XII.
Megmondtam a nevemet, erre mindkét kezét a magasba emelte:
– Alle achtung! Minden könyvedet olvastam!
Ilyenkor nem illik és nem is érdemes visszakérdezni, hogy melyik tetszett a legjobban, vagy legalább egynek a címét mondja meg, mert általában a Végh Antal tollából származó „Miért beteg a magyar futball?!”-t szokták emlegetni.
27. oldal - II.
Főleg az elején kevesen hallgattak rám. Az az igazság, hogy az emberek szemében én mindig el voltam maradva egy rendszerrel. A felszabadulás után horthystának tartottak, a felkelés után pedig kommunistának, pedig mindig csak dolgozni akartam.
103. oldal - VIII.
Páva nemzedéktársainak jó része, sőt a következő „Fidesz-generáció” többsége egyetlen nap munkaviszonyt sem tud felmutatni, az iskolapadból egyenesen a Parlament széksoraiba ültek át, vonatkozik ez persze a Magyar Szocialista Párt középkorú-fiatalabb kádereire is. Innen ered életidegenségük és az a hajlamuk, hogy az embereket akarat nélküli, sakkfiguraként mozgatható báboknak tekintsék.
196. oldal - XV.
– Mikor ott álltam a Vörös téren, a boldogságtól – mondta – a boldogságtól… – ismételte meg, mert nem talált megfelelő szavakat, helyette egy, a széksorban üldögélő bányász fejezte be a mondatot, a korszak ismert slágerét idézve:
– A boldogságtól ordítani tudnék…
71. oldal - VI.
A botrány szele már csak Budapesten ért utol, de akkor aztán majdnem elsöpört. Ha felrobban volna valamelyik komlói akna, valószínűleg az sem keltett volna akkora feltűnést, mint ez a néhány oldal, de erről majd később beszélek, amikor rátérek a könyv fogadtatására. Jani bácsi sem úszta meg szárazon, elvették tőle az ötszáz forintos csőszi állását a bányászparkban, ha véletlenül összetalálkoztunk Komlón, nagy ívben elkerült.
106. oldal - VIII.
Jazbinsek fáradtan legyint:
A tűznek azért mégis van egy előnye: ilyenkor teljes mértékben érvényesül a helyi vezetők önállósága, senki sem zavar minket a főnökök közül, teljes szabad kezet kapunk – egészen a tűz felszámolásáig.
116. oldal - IX.
Gyakran idéztem fel magamban Shakespeare egyik verssorát:
„…Hamlet a bántott félhez tartozik…”
Ebbe a körbe került bele Komló is.
139. oldal - X.
A részeges mérnök barátom, Dobronay Egon megjegyezte egykor:
„Komló gyarmat volt, és gyarmat is maradt, csak elvesztette gyarmati báját.”
193. oldal - XIV.
Sváb vagyok, így tudom a legjobban elmondani: az én nagyapámnak még der Tod jutott, a korai halál, apáméknak die Not, a veszély, csak mi kaptuk meg a das Brotot, a kenyeret.
208. oldal - XV.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa 95% ·
Összehasonlítás - Michka Assayas: Bono Bonóról 90% ·
Összehasonlítás - Varga Zsuzsa: Palotás ·
Összehasonlítás - Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet ·
Összehasonlítás - Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg 94% ·
Összehasonlítás - Csikós Zsolt: Életemet egy rozsdás roncsért 98% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol 95% ·
Összehasonlítás - Bihary Péter: A falka 95% ·
Összehasonlítás - Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból 93% ·
Összehasonlítás - Barak Dávid: Elásott igazság 91% ·
Összehasonlítás