Az ​utolsó töltény 4. 10 csillagozás

Moldova György: Az utolsó töltény 4.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Az épületet kirabolták és szinte módszeresen tökretették. Elvittek minden bútort, irodai gépet, a falakból kitépték a csöveket. Egy WC-kagylót ki sem csavaroztak, hanem feszítővassal tépték ki a padlóból, körötte összetörték a padlócserepet is. Az összes radiátort lelopták, szerencsére nincs közüzemi szolgáltatás, így nem borít el mindent a víz.
Az igazgatói iroda ajtaját hangfogó piros műbőr párnák borították. Ezeket valaki késsel felvágta, és kézzel kirángatta a puffer anyagként szolgáló rafiát – nem lehetett tudni: Puszta vandalizmusból tette, vagy abban reménykedett, hogy elrejtett értékeket talál ott. A mennyezet mindenütt vedlik, felkunkorodott darabokban hull a padlóra.
Az egykori munkás hétköznapoknak csak egy-egy emléke látszik, egy 1994-es reklámnaptár, egy sokszorosított tréfás felirat: Ebben a szobában minden harmadik reklamálót lelövünk – ma már ketten reklamáltak.”

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Urbis, Budapest, 2005
226 oldal · ISBN: 9639291749

Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Moldova György


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

gesztenye11 >!
Moldova György: Az utolsó töltény 4.

Moldovának ez az önéletrajz-töredéke egy téma körül forog: a Tisztelet Komlónak című riportkönyvének megjelenése előtti komlói adatgyűjtés, interjúk, beszélgetések, bányász-szokások, bányász-történetek, bányakatasztrófák, illetve a könyv megjelenése utáni kritikák, botrány, helyenként pozitív, de inkább negatív vélemények, kisebb cenzúra történetének leírása. A szerző itt emlékszik vissza komlói éveire, a megismert emberekre, egyszerű bányászokra, vezetőkre. Bemutatja Komló bányászatának történetét – ez igaz a későbbi évtizedekre, a bányászat befejezésére, Komló rendszerváltás utáni helyzetére, egészen a 2000-es évek elejéig. Látlelet, a komlói szén fontosságáról, a bányászok szerepéről és azok elfelejtéséről. Fizikai és szellemi dolgozókról – és persze egy kicsit a politika is szerepet kap.
Mostanában kezdem megérteni, hogy Moldovát miért nem szerette (szereti) annyira egyik hatalom sem: ő mindig őszinte volt, és azt írta le, amit gondolt, amit hallott, és amit mondtak neki. Aki őszinteségre kíváncsi, azoknak ajánlom ezt a kötetet, és akik többet szeretnének megtudni Komlóról és a komlói bányászokról.

talisen>!
Moldova György: Az utolsó töltény 4.

A 10 kötetes sorozatot én igazán csak egyben tudom értékelni, így ez az értékelés kerül minden részhez.

Kíváncsi voltam Moldova saját önéletrajz-szerűségére, mert a korábbi riport-regényeit kivétel nélkül szerettem (az Égi szekér all-timer besf of listám egyik tagja) és úgy gondoltam, hogy az az íróember, aki ennyi érdekes szervezetbe-szakmába-hivatásba (vasút, mezőgazdasági repülők, kamionosok, textílipar, rendőrök, ÁVH, stb.) látott bele/élt benne rövidebb-hosszabb ideig, a saját életrajzát is képes jól megírni.

Ehhez képest valahol csalódás volt nekem ez a mű, mert szerintem nem üti meg a korábbi riportkönyvek szintjét. Nem igazán tudom, mi az oka annak, hogy ezek a történetek nem fogtak meg úgy, mint bármelyik korábbi könyvben elmeséltek. Ettől még jó könyvek alkotják a sorozatot, de egyszerűen nem tudom nem úgy érezni, hogy ez bizony lehetett volna jobb is.


Népszerű idézetek

gesztenye11 >!

„… Az a kritika, amely még egyáltalán foglalkozik Moldova művével, valóságos közellenségnek írja le, irodalmon kívüli, politikailag kártékony jelenségnek. Itt jobbára már nem könyvekről, írói teljesítményekről, nézetek összeesküvéséről folyik a vita, hanem nyílt kirekesztési szándékról.”
A főleg liberális hecclegényekkel és hecckampánnyal folytatott nyílt konfrontációm az említett 1977-es Charta nyilatkozattal kezdődött, melyet én nem voltam hajlandó aláírni, és tart a mai napig is.

166-167. oldal - XII.

gesztenye11 >!

Megmondtam a nevemet, erre mindkét kezét a magasba emelte:
– Alle achtung! Minden könyvedet olvastam!
Ilyenkor nem illik és nem is érdemes visszakérdezni, hogy melyik tetszett a legjobban, vagy legalább egynek a címét mondja meg, mert általában a Végh Antal tollából származó „Miért beteg a magyar futball?!”-t szokták emlegetni.

27. oldal - II.

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Moldova György · Végh Antal
gesztenye11 >!

Főleg az elején kevesen hallgattak rám. Az az igazság, hogy az emberek szemében én mindig el voltam maradva egy rendszerrel. A felszabadulás után horthystának tartottak, a felkelés után pedig kommunistának, pedig mindig csak dolgozni akartam.

103. oldal - VIII.

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · felszabadulás · kommunista · Kusz János bányász
gesztenye11 >!

Páva nemzedéktársainak jó része, sőt a következő „Fidesz-generáció” többsége egyetlen nap munkaviszonyt sem tud felmutatni, az iskolapadból egyenesen a Parlament széksoraiba ültek át, vonatkozik ez persze a Magyar Szocialista Párt középkorú-fiatalabb kádereire is. Innen ered életidegenségük és az a hajlamuk, hogy az embereket akarat nélküli, sakkfiguraként mozgatható báboknak tekintsék.

196. oldal - XV.

Kapcsolódó szócikkek: Fidesz · MSZP · Országház / Parlament, Budapest
gesztenye11 >!

– Mikor ott álltam a Vörös téren, a boldogságtól – mondta – a boldogságtól… – ismételte meg, mert nem talált megfelelő szavakat, helyette egy, a széksorban üldögélő bányász fejezte be a mondatot, a korszak ismert slágerét idézve:
– A boldogságtól ordítani tudnék…

71. oldal - VI.

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · sláger · Vörös tér
gesztenye11 >!

A botrány szele már csak Budapesten ért utol, de akkor aztán majdnem elsöpört. Ha felrobban volna valamelyik komlói akna, valószínűleg az sem keltett volna akkora feltűnést, mint ez a néhány oldal, de erről majd később beszélek, amikor rátérek a könyv fogadtatására. Jani bácsi sem úszta meg szárazon, elvették tőle az ötszáz forintos csőszi állását a bányászparkban, ha véletlenül összetalálkoztunk Komlón, nagy ívben elkerült.

106. oldal - VIII.

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · Komló · Tisztelet Komlónak
gesztenye11 >!

Jazbinsek fáradtan legyint:
A tűznek azért mégis van egy előnye: ilyenkor teljes mértékben érvényesül a helyi vezetők önállósága, senki sem zavar minket a főnökök közül, teljes szabad kezet kapunk – egészen a tűz felszámolásáig.

116. oldal - IX.

gesztenye11 >!

Gyakran idéztem fel magamban Shakespeare egyik verssorát:
„…Hamlet a bántott félhez tartozik…”
Ebbe a körbe került bele Komló is.

139. oldal - X.

Kapcsolódó szócikkek: Hamlet · Komló · William Shakespeare
gesztenye11 >!

A részeges mérnök barátom, Dobronay Egon megjegyezte egykor:
„Komló gyarmat volt, és gyarmat is maradt, csak elvesztette gyarmati báját.”

193. oldal - XIV.

Kapcsolódó szócikkek: gyarmat · Komló
gesztenye11 >!

Sváb vagyok, így tudom a legjobban elmondani: az én nagyapámnak még der Tod jutott, a korai halál, apáméknak die Not, a veszély, csak mi kaptuk meg a das Brotot, a kenyeret.

208. oldal - XV.

Kapcsolódó szócikkek: halál · kenyér · sváb · veszély

Hasonló könyvek címkék alapján

Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa
Michka Assayas: Bono Bonóról
Varga Zsuzsa: Palotás
Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg
Csikós Zsolt: Életemet egy rozsdás roncsért
Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol
Bihary Péter: A falka
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Barak Dávid: Elásott igazság