Az ​utolsó töltény 10. 6 csillagozás

Moldova György: Az utolsó töltény 10.

Önéletrajzi ​töredékek

"Már beszéltem gyerekkori felháborodásomról, amiért apám ilyen gyalázatos világot hagyott rám. Meg voltam győződve, hogy módjában állt volna változtatni ezen, csak a tehetetlenségén és a gyávaságán múlott, hogy az élet nem vált jobbá. Ez a téveszmém mára eloszlott, be kell látni, hogy az én generációm is csak a nyomort és a terror fenyegető árnyékát hagyományozza gyerekeire és unokáira.
Bár az egymást követő nemzedékek sorsában az ínség és a szenvedés folyamata megállíthatatlannak tűnik, azzal próbálom vigasztalni magam, hogy mindig is megkíséreltem ellenállni mindenféle rendű-rangú Hatalom erőszakos próbálkozásainak. Azzal erősítem a lelkemet, hogy egyetlen olyan sort sem írtam le, melyben elárultam volna a megalázottak és kizsákmányoltak ügyét.
Belátom, hogy ez a keserves munkám sem oldott meg semmit, de talán fenntartotta a reményt, hogy jöhet valaki, aki egyszer majd valóban igazságot, felszabadulást hoz a veszteseknek:
–… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Urbis, Budapest, 2010
322 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639706668

Enciklopédia 14


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

gesztenye11>!
Moldova György: Az utolsó töltény 10.

Elmélkedések a 2000-es években a régi nemzedéktársakról: Kamondy László, Szabó István (mindkettő József Attila díjas, sajnálatos módon korán elhunyt író), Csurka István, az egykori osztály- és padtárs, Sánta Ferenc.
Mit gondol Moldova a történelmi regényről, és saját hőseiről? A negyven prédikátorról, Mikes Kelemenről, Kádár Jánosról?
Visszaemlékezések további kortársakra: Komlós János, az egykori rabbiképzős kabaréigazgató. Moldova és a kitüntetések.
„A gyávák bátorsága” és „Geréb” Pali, a humorista.
A Kádár életrajz megírásának története és kiadásának körülményei. Ennek a témának a szerző több fejezetet is szentel, de hát tudjuk róla, hogy neki fontos az egykori országvezető személye és emléke.
Moldova ír a 2006-os eseményekről, majd elemzi a magyar zsidóság helyzetét 1945 után, 56-ban, a Kádár-korban és a 2000-es években. Külön kiemeli az értelmiséget, Kádárnak az értelmiséghez való viszonyát.
Antiszemitizmus Magyarországon, Ravasz László, Szekfű Gyula, Bibó István, vélemények és ellenvélemények. A tiszaeszlári vérvád és Eötvös Károly.
A tiszaeszlári „nagy pert” utánzó „A város hercege” születésének körülményei.
Moldova és a klinikai pszichiátria. Családi történetek, Árpi bátyja, a vegyész.
Magyar fasizmus 2007-ben – Moldova szerint.
Károlyi Mihály emlékére. Május 1-e 2007-ben. A Kádár-sír kirablása.
Az Ormánságról szóló könyv keletkezésének története: „Ha az Isten hátranézne”. Moldova, Gyárfás és a Napkelte.
Egy újabb riportkönyv, ezúttal Miskolcról: „Érik a vihar” – Hát Miskolcon jött. Miért csak előleget fizetett a városvezetés?
Úgy gondolom, Moldova ezen „töredéke” jobb volt az átlagosnál, tartalmasabb, információdúsabb és érdekesebb. És megerősített abban, hogy miért is szeretem én – vagy is miért szerettem meg – a szerzőt és műveit.

talisen>!
Moldova György: Az utolsó töltény 10.

A 10 kötetes sorozatot én igazán csak egyben tudom értékelni, így ez az értékelés kerül minden részhez.

Kíváncsi voltam Moldova saját önéletrajz-szerűségére, mert a korábbi riport-regényeit kivétel nélkül szerettem (az Égi szekér all-timer besf of listám egyik tagja) és úgy gondoltam, hogy az az íróember, aki ennyi érdekes szervezetbe-szakmába-hivatásba (vasút, mezőgazdasági repülők, kamionosok, textílipar, rendőrök, ÁVH, stb.) látott bele/élt benne rövidebb-hosszabb ideig, a saját életrajzát is képes jól megírni.

Ehhez képest valahol csalódás volt nekem ez a mű, mert szerintem nem üti meg a korábbi riportkönyvek szintjét. Nem igazán tudom, mi az oka annak, hogy ezek a történetek nem fogtak meg úgy, mint bármelyik korábbi könyvben elmeséltek. Ettől még jó könyvek alkotják a sorozatot, de egyszerűen nem tudom nem úgy érezni, hogy ez bizony lehetett volna jobb is.


Népszerű idézetek

gesztenye11>!

Déry azonban ilyesmire nem pazarolta a pénzét, fukarsága közmondásosnak számított, a noteszébe még azt is feljegyezte, hogy hányszor használt egy borotvapengét, nehogy időnek előtte kidobja.

7. oldal - I.

Kapcsolódó szócikkek: borotvapenge, zsilett · Déry Tibor · fukarság
gesztenye11>!

Van az irodalmi élet, és vannak a jó írók

11. oldal - I.

Kapcsolódó szócikkek: író · irodalom
gesztenye11>!

Isten nem kőművesmester, hogy minden este elszámoljon, de senkinek nem marad adósa.

54. oldal - III.

Kapcsolódó szócikkek: Isten
gesztenye11>!

– Igen, nem véletlenül adtam azt a mottót, hogy „az Ormánság még nem a világ vége, de innen már látni.”

259. oldal - X.

Kapcsolódó szócikkek: mottó · Ormánság · világvége
gesztenye11>!

Emlékszem Farkasházynak egy önkritikus mondatára:
– Én már csak a romjaimban emlékeztetek egy szabad és független újságíróra.

100-. oldal - IV.

Kapcsolódó szócikkek: Farkasházy Tivadar · önkritika · újságíró
Almost_Zed>!

Egy író […] nem teheti meg, hogy ha elunja magát, feláll a székből, becsukja maga mögött az ajtót, és lemegy az emberek közé – őt fogva tartja a hivatása-szakmája, „nulla dies sine linea”, egy nap sem múlhat el írás nélkül, meg kell „termelnie” a napi adagját. Nincs egyhangúbb foglalkozás, mint az övé, olyan monotóniatűréssel kell rendelkeznie, akár a gályaraboknak az evezővonáshoz, és ami a legrosszabb: nem egy hajcsár űzi, hanem saját magát kényszeríti robotra. Nincs kegyetlenebb főnőkünk önmagunknál.

gesztenye11>!

Az igazság hányódik a habokon, de nem merül el

113. oldal - V.

Kapcsolódó szócikkek: igazság
gesztenye11>!

– Jól élnek a zsidók? Igen, jól élnek. Meg tudják ezt becsülni? Nem tudják.

126. oldal - VI.

Kapcsolódó szócikkek: zsidók

Hasonló könyvek címkék alapján

Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Berényi Anna: Richter
Tóth Júlia Éva: Borikönyv
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Kovács Ákos: Ákos 50
Presser Gábor: Presser könyve
Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám
Ézsiás Erzsébet: A hit pajzsa
Jávor Bence – Csapody Kinga – Gelencsér Milán: Na még mit nem?!