Akit ​szerettek a nők 24 csillagozás

Moldova György: Akit szerettek a nők

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Moldova újra alámerült! – ezúttal a magyar börtönök sötét állóvizeiben. Együtt él, eszik, beszélget a gyilkosokkal, rablókkal, betörőkkel, száz és száz találkozásban tárul fel előtte a minden szenzációnál érdekesebb Valóság. Reméljük, hogy olvasóink minél hamarabb kezükbe vehetik nagyszabású börtönriportját.
Anyaggyűjtés közben néhány olyan „nagy hal” is felbukkan előtte, akinek a sorsa egy egész fejezetben sem fért volna el, önálló kisregénybe kívánkozott. Ilyen az Akit szerettek a nők főhőse, Schubert Viktor, az egykori válogatott sportoló, aki disszidálása után megjárta a menekülttáborokat, a francia idegenlégiót, hosszú évekig lányokat futtatott Kölnben és a alvilág „kemény mag”-jához tartozott. Azután egyik nap egy lopott Mercedesszel Schubert elindult régi hazája felé…

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Pannon, Budapest, 1990
118 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637955224

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

NoirDésirer I>!
Moldova György: Akit szerettek a nők

Moldova művei felé kiapadhatatlan érdeklődéssel fordulok. Igaz, hogy olvastam már nem egy sokkal igényesebb nyelvezettel, kreatívabb szófordulatokkal gazdagított regényt, a szociográfiákat, különleges életutakat pont az teszi hitelessé és emberközelivé, hogy a nép nyelvén íródtak.
Ez a kisregény azért lógott ki egy kicsit a korábban olvasottak közül, mert a főhős életútja, a szituációk amikbe belekeveredett már szinte „ismerősek” voltak más csavargóregényekből. Nyilván nincs új a nap alatt, nem is magát a sztorit találtam kifogásolhatónak, mert az jól van felépítve, rövidségét ellensúlyozza eseménydússága. Nekem inkább a középpontban álló figura jellemrajzával kapcsolatban vannak aggályaim. A „jelenben”, a börtönben egy erős, irányításmániás, hatalmi pozíciókat szivesen birtokló, kényelemszerető, ugyanakkor „talpig becsületes” ember képe rajzolódik ki, aki nem adja el a lelkét feljebbvalóinak. A múltbéli életeseményekből viszont mintha kimaradt volna a jellemrajz. Persze, már fiatalkorában sem volt hajlandó besúgóskodni, de ezen kívül csak annyi derült ki, hogy szereti a pénzt.
Emiatt a kissé elnagyolt ábrázolás miatt távolabb is maradt a szívemtől a karakter, nem tudtam vádolni, sem sajnálni, csak közömbös vállvonogatással szemléltem sorsának alakulását, még a legszomorúbb jelenetek is veszítettek letaglózó erejükből.
Mindent összevetve kár lenne kihagyni, kellemes, pár órás kikapcsolódásnak tökéletes, ellenben nem hinném, hogy bárkiben életre szóló nyomokat hagy majd.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Egyszer a „Balkán” étterembe vetődtünk el, kiszúrtam egy pincérnőt magamnak. Bozsának hívták, hét-nyolc évvel idősebb lehetett nálam, de a kedvenc típusom volt: fehér bőr, fekete haj, nagy mellek, szőrös láb – csak a szemüveg zavart rajta. Mindegy, azt majd úgyis leveti.

67. oldal (Pannon, 1990)

forrás>!

Reggel öt-hat óra körül értem be Rómába, Latina innen még 90 kilométerre fekszik déli irányban. A latinai állomáson beültem egy taxiba, de nem tudtam, hogy mondják olaszul: tábor.
– Auschwitz, Dachau… – próbáltam elmagyarázni a sofőrnek, ő csak bámult vissza rám –, aztán a homlokára csapott:
– Aha, láger. Andiamo.

29. oldal

forrás>!

A fegyház jobb csillagjának második emeletén az egyik szárny acélrács ajtaját általában nyitva tartják, itt őrzik a külföldi állampolgárságú elítélteket; néhány törököt, nyugatnémetet, jugoszlávot.
Ők nem járnak ki munkára, állítólag egyszer megpróbálták befogni őket, de valutában kérték volna a járandóságukat, így a börtönparancsnokság inkább felhagyott a szándékával.

5. oldal

Carmilla >!

     – Mondom, kint Kölnben ismertem egy Ronnie nevű kaszinóportást az éjszakából, kopasz, szakállas férfi volt 45-46-os karokkal, nagy fogakkal, verekedés közben néha leharapta a pohár peremét és úgy szúrt vele. Félvér volt, csoki színű és Németországban lenézik a félvéreket, nincs semmi esélyük, hogy vigyék valamire; Ronnie magányos és veszélyes bölénnyé vált.
    Deszantruhát hordott és bakancsot, azt mondta, nosztalgiából, mert állítólag Vietnámban harcolt egy amerikai kommandóban. Gyakran mutogatott magáról egy fotót: kezében két vietkongos katona levágott fejét tartotta, a koponyákból még kilógtak a fecnik – inak, vagy erek lehettek. Ezt látták a nők is, persze, hogy egyikük sem feküdt le vele, de nem hiszem, hogy ez nagyon érdekelte volna Ronnie-t.

20-21. oldal (Pannon, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: félvér

Hasonló könyvek címkék alapján

Tolnai Ottó: Prózák könyve
Gyurkovics Tibor: Üdv a tolvajnak!
Békés Pál: Csikágó
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes novellái I-II.
Örkény István: Egyperces novellák
Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben
Gárdonyi Géza: Messze van odáig!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó
Hartay Csaba: Még nem is játszottunk