Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Akit szerettek a nők 22 csillagozás
Moldova újra alámerült! – ezúttal a magyar börtönök sötét állóvizeiben. Együtt él, eszik, beszélget a gyilkosokkal, rablókkal, betörőkkel, száz és száz találkozásban tárul fel előtte a minden szenzációnál érdekesebb Valóság. Reméljük, hogy olvasóink minél hamarabb kezükbe vehetik nagyszabású börtönriportját.
Anyaggyűjtés közben néhány olyan „nagy hal” is felbukkan előtte, akinek a sorsa egy egész fejezetben sem fért volna el, önálló kisregénybe kívánkozott. Ilyen az Akit szerettek a nők főhőse, Schubert Viktor, az egykori válogatott sportoló, aki disszidálása után megjárta a menekülttáborokat, a francia idegenlégiót, hosszú évekig lányokat futtatott Kölnben és a alvilág „kemény mag”-jához tartozott. Azután egyik nap egy lopott Mercedesszel Schubert elindult régi hazája felé…
Eredeti megjelenés éve: 1990
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 1
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
NoirDésirer I>!
Moldova művei felé kiapadhatatlan érdeklődéssel fordulok. Igaz, hogy olvastam már nem egy sokkal igényesebb nyelvezettel, kreatívabb szófordulatokkal gazdagított regényt, a szociográfiákat, különleges életutakat pont az teszi hitelessé és emberközelivé, hogy a nép nyelvén íródtak.
Ez a kisregény azért lógott ki egy kicsit a korábban olvasottak közül, mert a főhős életútja, a szituációk amikbe belekeveredett már szinte „ismerősek” voltak más csavargóregényekből. Nyilván nincs új a nap alatt, nem is magát a sztorit találtam kifogásolhatónak, mert az jól van felépítve, rövidségét ellensúlyozza eseménydússága. Nekem inkább a középpontban álló figura jellemrajzával kapcsolatban vannak aggályaim. A „jelenben”, a börtönben egy erős, irányításmániás, hatalmi pozíciókat szivesen birtokló, kényelemszerető, ugyanakkor „talpig becsületes” ember képe rajzolódik ki, aki nem adja el a lelkét feljebbvalóinak. A múltbéli életeseményekből viszont mintha kimaradt volna a jellemrajz. Persze, már fiatalkorában sem volt hajlandó besúgóskodni, de ezen kívül csak annyi derült ki, hogy szereti a pénzt.
Emiatt a kissé elnagyolt ábrázolás miatt távolabb is maradt a szívemtől a karakter, nem tudtam vádolni, sem sajnálni, csak közömbös vállvonogatással szemléltem sorsának alakulását, még a legszomorúbb jelenetek is veszítettek letaglózó erejükből.
Mindent összevetve kár lenne kihagyni, kellemes, pár órás kikapcsolódásnak tökéletes, ellenben nem hinném, hogy bárkiben életre szóló nyomokat hagy majd.
Népszerű idézetek
Carmilla ♥>!
Egyszer a „Balkán” étterembe vetődtünk el, kiszúrtam egy pincérnőt magamnak. Bozsának hívták, hét-nyolc évvel idősebb lehetett nálam, de a kedvenc típusom volt: fehér bőr, fekete haj, nagy mellek, szőrös láb – csak a szemüveg zavart rajta. Mindegy, azt majd úgyis leveti.
67. oldal (Pannon, 1990)
forrás>!
Reggel öt-hat óra körül értem be Rómába, Latina innen még 90 kilométerre fekszik déli irányban. A latinai állomáson beültem egy taxiba, de nem tudtam, hogy mondják olaszul: tábor.
– Auschwitz, Dachau… – próbáltam elmagyarázni a sofőrnek, ő csak bámult vissza rám –, aztán a homlokára csapott:
– Aha, láger. Andiamo.
29. oldal
forrás>!
A fegyház jobb csillagjának második emeletén az egyik szárny acélrács ajtaját általában nyitva tartják, itt őrzik a külföldi állampolgárságú elítélteket; néhány törököt, nyugatnémetet, jugoszlávot.
Ők nem járnak ki munkára, állítólag egyszer megpróbálták befogni őket, de valutában kérték volna a járandóságukat, így a börtönparancsnokság inkább felhagyott a szándékával.
5. oldal
Carmilla ♥>!
– Mondom, kint Kölnben ismertem egy Ronnie nevű kaszinóportást az éjszakából, kopasz, szakállas férfi volt 45-46-os karokkal, nagy fogakkal, verekedés közben néha leharapta a pohár peremét és úgy szúrt vele. Félvér volt, csoki színű és Németországban lenézik a félvéreket, nincs semmi esélyük, hogy vigyék valamire; Ronnie magányos és veszélyes bölénnyé vált.
Deszantruhát hordott és bakancsot, azt mondta, nosztalgiából, mert állítólag Vietnámban harcolt egy amerikai kommandóban. Gyakran mutogatott magáról egy fotót: kezében két vietkongos katona levágott fejét tartotta, a koponyákból még kilógtak a fecnik – inak, vagy erek lehettek. Ezt látták a nők is, persze, hogy egyikük sem feküdt le vele, de nem hiszem, hogy ez nagyon érdekelte volna Ronnie-t.
20-21. oldal (Pannon, 1990)
Kapcsolódó szócikkek: félvér
Hasonló könyvek címkék alapján
- J. K. Rowling: Harry Potter 98% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Nász és téboly 97% ·
Összehasonlítás - J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban 97% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Coffey a halálsoron 98% ·
Összehasonlítás - David Attenborough: Egy élet a bolygónkon 97% ·
Összehasonlítás - Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme 96% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai 97% ·
Összehasonlítás - Pilinszky János: Pilinszky János összes versei 97% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Őszi vásár 97% ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk 96% ·
Összehasonlítás