Aki ​átlépte az árnyékát 8 csillagozás

Moldova György: Aki átlépte az árnyékát

Egy ember, aki azt hitte, hogy egyedül is meg tudja menteni a szocializmust. Kardos György sorsa már életében legendává vált. A koncentrációs tábor foglyából az Államvédelmi Hatóság alezredese lett, majd ugyanennek a szervezetnek a rabja hosszú ideig. Élete főműve a Magvető, amely a legszabadabb és legsikeresebb könyvkiadó volt Kelet-Berlintől egészen Vlagyivosztokig. Kardos élettörténete körül kirajzolódik Pálffy György, Rajk László, Aczél György, Göncz Árpád, Pozsgai Imre és a korszak más nagy egyéniségeinek arcképe.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Urbis, Budapest, 2001
314 oldal · ISBN: 9639291013

Enciklopédia 46


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye11>!
Moldova György: Aki átlépte az árnyékát

Kardos György egy sokak által vitatott személyiség volt, akit a rendszerváltás után gyakran le ”katpol-verőlegény”-eztek.
Miután Moldova több, mint 20 éven keresztül ápolt szinte baráti viszonyt Kardossal, ezt az állapotot próbálta megszüntetni, illetve feltárni a valóságot Kardos Györgyről. spoiler
Ezzel indít a könyv, és valóban, nagyon aprólékosan, minden részletre kiterjedően igyekszik Moldova bemutatni Kardos életútját, ahogy egy barátja fogalmazott: „polgárból lett proletár, proletárból rab, rabból újságíró, újságíróból főtiszt, főtisztből fogoly, fogolyból katona, katonából kultúrfunkcionárius, aki többet tett az ország kultúrájáért, mint az ő szintjén bárki más.”
Kardos valóban volt ávéhás, bár nem volt verőlegény, inkább őt verték, amikor koncepciós perben börtönbe zárták. a Magvető Kiadó igazgatójaként azonban nagyon sokat tett azért, hogy az általa arra érdemesnek tartott irodalom (és neki szinte minden az volt) eljusson az olvasókhoz, és sok olyan írót juttatott kiadási lehetőséghez, akiket korábban nem. Csak példaként, a teljesség igénye nélkül: Füst Milán, Kassák Lajos, Kodolányi János, Németh László, Tersánszky Józsi Jenő, Lukács György, Kardos G. György, Simonffy András, Tandori Dezső, Ottlik Géza.
Behozta az erdélyi magyar írókat a magyar irodalom térképére.
Moldova olvasmányosan, az általa megszokott stílusban mutatja be Kardos életét és tevékenységét, számos apró mozzanatot is leírva. Hivatkozik a hagyatékra, ahol Kardos feljegyzéseit, a neki írt köszönő (és persze megrovó) leveleket is megtalálhatjuk, tehát az írás valós dokumentumokon alapul.
Az életrajzi adatokon és a tevékenységén kívül kitér a korszak magyar könyvkiadásának jellemzőire is, esetenként statisztákkal alátámasztva.
Külön fejezetet szentel a szerző Tömpe András sorsának, aki jó barátja volt Kardosnak – és tragikusan végződött az élete.
Kardos levelei és feljegyzései alapján kibontakoznak családi tragédiák, politikai jellegű vereségek a 80-as évek elején. A magyar „szocialista” kultúra hanyatlása. Pozsgay miniszteri szerepe, Kardos és Pozsgay. Kardos és az ellenzéki írók, Kardos és Konrád György. Vizsgálatok a Magvető ellen.
Az utolsó 3 „boldog” év rövid története. Miért Moldova mondta a búcsúztatót Kardos temetésén? És hogy hangzott?
Beszélgetések Aczél Györggyel. Miért nem írt Moldova riportkötetet Aczélról? Mi történt a Magvetővel Kardos után?
A valóban tartalmas, sok információt, tényadatot adó könyvet – Moldova szokásával ellentétben – irodalomjegyzék is kiegészíti.
Azoknak ajánlom, akiket érdekel egy ember, aki kommunistának tartotta magát és harcolt a szocializmusért, illetve azoknak, akik meg szeretnék ismerni a 60-as, 70-es évek irodalmi életét Magyarországon. (És persze, akik szeretik Moldovát.) Ők nem fognak csalódni!

oross>!
Moldova György: Aki átlépte az árnyékát

Nem a legjobb Moldova könyv, de nagyon érdekes. Egy számomra ismeretlen világba kalauzol el. Nem sokat tudok/tudtam a korról, bár nyilván sokat hallottam olvastam róla és a legvégét megéltem. Semmit sem tudtam Kardos Györgyről, egy picit talán tisztult a kép. Furcsa világ, furcsa kor képe tárul az olvasó elé. Pár nap alatt gyorsan végigolvasható, ha valakit érdekel az 1960-70es évek könyvpiaca.


Népszerű idézetek

gesztenye11>!

– …A hívő kommunisták a börtönbe a kognitív disszonancia sajátos és végletesen kiélezett formáját élték át. Egyrészt a legközvetlenebb és legfájdalmasabb formában győződhettek meg arról, hogy a Pártnak nincs igaza, hiszen ők tudták magukról, hogy nem bűnösek. Másrészt, ha a Pártnak nincs igaza, akkor megrendül egész addigi tevékenységük morális alapja, hiszen nem létezik az az abszolút és objektív igazság, mely az elmúlt évek politikai harcaiban szentesítette a Párt által használt eszközöket. Ha nem igazak a bent ellenük emelt vádak, akkor a saját kinti életük vádolja őket.”

Kardos soha nem fogadta el ezt az önkínzó felfogást, lélekben nem parírozott. Arra készült, hogy Dimitrov Reichstag-perbeli példáját követve vádlóként lép majd fel a bírósági tárgyaláson, leleplezi Farkas Mihály és Péter Gábor fasiszta módszereit.

Mint látható, akkor még ő sem tudta átlépni a saját árnyékát. Mélyen jellemző Kardos kommunista nemzedékének érzelmi világára és gondolkodásmódjára, hogy komolyan hitt benne: Rákosi Mátyás és a szovjet vezetés nem tud Farkasék viselt dolgairól. (Ezen a hiedelmen sokan elcsodálkozhatnak, de nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban nemcsak Eörsi István és Zelk Zoltán írt Rákosi-verseket, hanem Csoóri Sándor és Nagy László is. Igaz, hogy rossz versek voltak, de elolvasva őket szemernyi kétségünk sem lehet, hogy a szerzőik komolyan gondolták őket.)

V. fejezet

gesztenye11>!

Milyen emlék marad a világban a maguk vezetői gárdájáról? – kérdeztem egyszer.

– Semmilyen, mi csak barkácsoltuk a Történelmet. Egyetlen nagy egyéniség volt köztünk: maga Kádár János. Mindig is ő határozta meg az ország sorsát.

– Ez hogy lehetséges? Azt mondják, hogy Kádár nem rendelkezett megfelelő információkkal az ország helyzetéről.

– Az ismeretei valóban gyakran hiányosak voltak, főleg az utolsó években.

– Miképp fordulhatott elő egy első embernél?

– Nem bízott meg a szakértőkben és a tanácsadókban. Angyalföldről jártak be hozzá az öreg munkások a pártközpontba, azokra hallgatott. Őt nem érdekelték az értelmiségi mozgolódások, azt mondta, hogy akkor fog közbelépni, ha majd a csepeli munkások között is feltűnnek az izgatók. Általában lenézte a politizáló értelmiséget, azt tartotta róluk: úgy hordják magukon a meggyőződésüket, mint a zsoldos az egyenruháját. Pénzzel, ranggal vagy hízelgéssel bármikor rá lehet venni őket, hogy uniformist cseréljenek. Kádárban ösztönös gyanakvás élt az entellektüelek iránt. Ő a Hatalom legfelső polcán is megmaradt kisembernek, a Svejk, a derék katona volt a kedvenc könyve, minden évben legalább egyszer elolvasta.

Kádár volt az egyetlen pozitív kivétel. Az elemző azt írta róla, hogy a legmagasabb kategóriába tartozó államférfi a politikai „kis lépések” mestere, akinek egyetlen, de alapvető hiányossága van: ha a népe elindul egy nagymérvű, valóban demokratikus kibontakozás felé, okvetlenül szembe fog kerülni vele.

gesztenye11>!

– Ez egy ellenséges indulatú könyv – mondta „A szent tehén”, a textilipari munkásokról szóló riportom kéziratának elolvasása után. – Ezt azért közlöm veled, mert adok rá, hogy ne nézz hülyének, aki nem lát az orráig. Ennek ellenére kiadom, mert még így is többet segít az országnak, mint ha a szőnyeg alá söpörjük a problémát.

XIII. fejezet

gesztenye11>!

Joggal mondhatta magáról: „ha katolikusnak születek, valószínűleg jezsuita páter lettem volna, és semmi esetre sem szelíd falusi plébános.

XIII. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: jezsuiták · katolikus · plébános
gesztenye11>!

Kardos György kartársnak
Budapest
Tudomásunk szerint Önt 1950. október 3-án az Államvédelmi Hatóság őrizetbe vette, azóta a mai napig sem jelentkezett szolgálattételre, ezt úgy tekintjük, mintha az állásról önként lemondott volna. Státuszunkból töröltük.
Budapest, 1950. nov. 8.
Napi és Hetilapkiadó N.V.

V. fejezet

gesztenye11>!

Csak nagy forradalmár és kiemelkedő hazafi lehetett ez a Che Guevara – gondolhatták magukban az emberek ezek után –, ha a Moldova is azt mondja. Életemben még soha nem éreztem akkora megtiszteltetést, mint most, hogy én írhattam meg a „Commandante” erkölcsi bizonyítványát.

XVI. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Che Guevara · Moldova György
gesztenye11>!

Nem találta helyét a polgári világban, az ő esetében is bebizonyosodott: a börtönből egy idő után nehezebb kijönni, mint bent maradni.

VII. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: börtön · polgár
gesztenye11>!

Tömpe helyzetértelmezése mellett szól egy személyes emlékem is. Valamikor 1968 őszén, már az események után Kádár János kijött hozzánk az Írószövetségbe, melynek akkor még én is a tagja voltam. A beszélgetés elején felállt Kamondy László barátunk és az első titkárhoz fordult:

– Mondja meg nekünk Kádár elvtárs: Magyarországnak mindenképpen részt kellett vennie Csehszlovákia megszállásában?

Kádár a fejét rázta:

– Nem, Kamondy elvtárs, módunkban állt volna nemet mondani. Ez a döntés számtalan gazdasági és politikai nehézséggel járt volna, de a Szovjetunió tudomásul vette volna. A magyar pártvezetés döntött úgy, hogy beszállunk ebbe az akcióba.

– Ha így van, akkor én meg kívánom jegyezni, hogy én lélekben nem vonultam be Csehszlovákiába!

– Ehhez joga van, Kamondy elvtárs és én nem is kívánom meggyőzni! – zárta le a vitát Kádár.

XVIII. fejezet

VRRRT>!

Általában lenézte a politizáló értelmiséget, azt tartotta róluk: úgy hordják magukon a meggyőződésüket, mint a zsoldos az egyenruháját. Pénzzel, ranggal vagy hízelgéssel bármikor rá lehet venni őket, hogy uniformist cseréljenek.

303. oldal

gesztenye11>!

– …Gyuri megmutatta nekem a beadvány szövegét és kérdezte, hogy mit szólok hozzá. Azt mondtam: semmi értelme protestálnod, ami történt, az sem véletlenül történt, hanem azért, mert hagyták megtörténni. A világ megváltozott, te már nem férsz bele az új pártelit elképzeléseibe, sőt útjában állsz a céljaiknak.

– De hát kié ez a párt? – kérdezte Gyuri.

– Ez az, amit jó volna tudni – feleltem neki.

XXII. fejezet


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…
Csupor Tibor: Csillag és ősi szó
Rados Virág: A visszakapott élet
Láng György: Kárpátvölgy muzsikusa
Oscar Welden: Báthory Erzsébet magánélete
Csalog Zsolt: Parasztregény
Hatala Csenge: Hírzárlat
Vrabec Mária: Hedvig
Moldován Tamás (szerk.): Gyilkosság az őrhelyen
Csalog Zsolt: Börtön volt a hazám