A ​Puskás-ügy 21 csillagozás

Moldova György: A Puskás-ügy

– Emlékeztek arra a régi balesetre, mikor 1947-ben lezuhant a „Torino”, és az egész csapat meghalt, köztük kilenc olasz válogatott, mitőlünk Schubert Ernő, aki a Ganzban kezdett, majd csehszlovák válogatott lett, úgy vették meg az olaszok. Én akkoriban épp kint dekkoltam, szó volt róla, hogy leigazolok, első kézből ismerem az egész balesetet. Annyi történt, hogy Spanyolországban olcsó volt a gyémánt, a csapat tagjai vettek egy zacskóravalót. Tisztában voltak vele, hogy az olasz vámon nem tudnák áthozni, ezért Olaszország fölé érve a gép lejjebb ereszkedett, és ledobták a zacskót egy olyan körzetben, ahol a passzerok már vártak rá. Minden rendben lement, csak közben a pilóta nem figyelt a magasságra, így pont nekiment egy hegycsúcsnak, és mindenki szörnyethalt.

Eredeti megjelenés éve: 1985

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1984
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631402851

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Puskás Ferenc · Sztálin · Sós Dezső

Helyszínek népszerűség szerint

Kisbér


Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Moldova György: A Puskás-ügy

Egy habkönnyű darab Moldova elvtárstól, akivel valaha szintén együtt rúgtuk a bőrt, s aki már, mikor tavaly dedikáltattam vele – többek közt ezt a könyvecskét is – nem ismert meg. De nem ez a lényeg, hanem, hogy még mindig kezet szoríthattam vele, s anno ajánlhattam köztársasági elnöknek. Mindannyian jobban jártunk volna!
De a történetekről annyit, hogy a címadó novellában megörökítette, hogyan csúszott le – magyar módra – Puskás Öcsi életrajzának megírásáról, bár megjárta „Benidorm” bérceit, valamint jó néhány kisebb írás és két kisregény. Nekem a „Szálljon a dal” c. tetszett a legjobban, mert tipikusan igaz ránk, vagyis inkább sajátos szocializmusunkra, ahogy az „Azok az ötvenes évek” is…Az igazságot ilyen iróniába mártott nyílvesszőkkel érdemes kimondani, kilőni – hátha egyszer kipukkad már véle az a minden új rendszer által újra felfújt, jó magyar korrupciós lufi is…

gyuszi64>!
Moldova György: A Puskás-ügy

2021/156, otthoni polc, 6/18 eddigi értékelés

Vegyes felvágott: rövidebb terjedelmű írások a legkülönbözőbb műfajból, és két hosszabb kisregény. A rövidek érdekes, alkalmanként ironikus hangvételű szösszenetek, vagy még inkább szatírák; jellemzőek a szerzőre, az éles nyelvére, a humorára és a nevezetes szókimondására. Egyszer-kétszer úgy éreztem, a múltra visszatekintve Moldova keze is maga felé hajlik, de hát ez a szerzők joga.
Pl. a kútba esett Puskás-ügy kapcsán:
https://moly.hu/idezetek/1541585
spoiler
A Szálljon a dal! kisregény a csúcsírás a kötetben, lényegében tökéletes. Iszonyúan cinikus, de hát az egész korszak az volt… *

* A történet indítómotívuma, hogy az éves bérmaradványt el kell költenie a tanácsnak. Iszonyú nagy összegről van szó, de hát ha megmaradna, akkor jövőre kisebb pénzkeretet kapnának, úgyhogy mindenképpen elköltik – és persze értelmes/szükséges dologra nem lehet, csak célzott tevékenységre. Lényegében elverik a pénzt.
A könyv 84-es, a csattanó friss: ugye mindannyian el tudjuk képzelni, hogy ha ma (2021) hasonló helyzetbe kerül egy (állami) költségvetési intézmény, akkor ott mi történik???

Cipőfűző>!
Moldova György: A Puskás-ügy

Elvoltam ezzel a kötettel, nem mondanám kimagaslónak, de egy élvezhető szintet hoz.
A hosszabb lélegzetvételű elbeszélések közül a címadó novella (amely egy riportnak tűnik) és a két kisregény dinamikus, akció-központú, jó ritmusú szövegek, a történeteket lehetett még volna formálni. A második novella tipikus leíró szociográfia, egy nem „mindennapi” témával, a vasúttal. Ami a novellák és a kisregények között van, azt úgy tudnám ismertetni, hogy Moldova György vicceket mesélt nekem, melyek között volt néhány frappáns és pár izzasztó. Gyakran nagyon rövid, fél-egy oldalas tárcák (?). Penetráns a kommunizmus szatirikus megközelítése a kötetben, a rendszer szociális és politikai esendőségeit lovagolja meg Moldova, szórakoztatóan.

dokijano>!
Moldova György: A Puskás-ügy

Nagy kópé lehetett a Magvető vezetője, hogy 1984-ben ezt a címet és borítóképet választotta ennek a vegyes felvágottnak az elejére. Mindkettő azt sugalmazza, hogy az egész kötetecske Puskás Ferencről fog szólni, vagy legalábbis vele kapcsolatos sztorikat fogunk olvasni. Pedig egy nagy frászt! Csupán az első rövidke írás szól egy meghiúsult Puskás-életrajzról, a többinek még csak a focihoz sincs köze.
Vannak egészen rövid, egymáshoz nem kapcsolódó szösszenetek egyetlen fejezetcím alá besöpörve, aztán egy rövidke abszurd dráma Diogenész lakáscsere-igényléséről, Káin jogi képviselőjének helyreigazítási kérelme, lakáskultúra, vasúti vagonrendezési mizéria, börtön-, katona-, rendőr- és színházi sztorik, mind-mind 2-10 oldalon felfirkantva. Némelyikben felvillan a Moldova-féle ironikus humor, de sajnos a többségük már inkább fárasztó, kissé erőltetett humor. Jól hangzanak egy borgőzös hangulatban, de józanon már inkább letagadná az ember, hogy ilyeneken kuncogott. Hiába, ezeknek már jócskán lejárt a jótállási idejük. Ami egy kicsit mégis emeli a fogyaszthatóságot, az a két utolsó kisregény, melyekben a szocialista falvak-kisvárosok potentátjait figurázza ki epébe mártott tollal.
Fentiek után továbbra is vallom, hogy Moldova a szociográfiai riportjaival (bányászok, vasutasok, kamionsofőrök, egészségügy, textilipar, stb. helyzetéről) és néhány jól sikerült történelmi regényével alkotott nagyot. Talán még a hosszabb lélegzetű szatíráit érdemes lenne átolvasnom, de a rövid írásai feledhetők.

>!
Magvető, Budapest, 1984
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631402851
gesztenye11>!
Moldova György: A Puskás-ügy

Hát ez egy elég vegyes felvágott. Olyan írások vannak benne, amiket nem ismertem korábban, bár a Puskás-ügyről azt reméltem, kicsit hosszabb lesz. De így is nagyon érdekes volt olvasni, hogy miért nem a Moldova írta meg Puskás Öcsi életrajzát, és miért a Hámori Tibor. Moldovának nem volt szerencséje, meg olyan összeköttetései sem. Az igazi riportok közül jól van megírva a vasutasokról, állomásfőnökökről szóló írás, és tényszerű (nem is értem, mit keres ebben a kötetben), de érdekesek a színházi sztorik is. A szatírák közül nekem a Mohács tetszett a legjobban, jó és határozottan magyaros megközelítése annak, hogy miért vesztettünk ott 1526-ban. Nagyon jó, tanulságos és szerintem akár ma is érvényes lehet a „Szálljon a dal!” című kisregény – attól tartok, hasonló jellegű „irodalmi művek”, „dolgozatok” vagy „tanulmányok” azóta is születtek, és még napjainkban is születnek, sajnos. És mi magyarok ezen csak nevetni tudunk, mert valahogy így vagyunk bekötve!

2 hozzászólás
Gáborr_Nagy>!
Moldova György: A Puskás-ügy

A Puskás sztori és a rövidebb írások zseniálisak, viccesek, érdekesek, tele gúnyos megjegyzésekkel és emberismerettel, nagyon bírtam. A végén a két hosszabb történet már néha nem működött, nem volt összeszedett, és a két sztori sem ért sokat. De a hangulata azoknak is remek volt.

Lovelyparents P>!
Moldova György: A Puskás-ügy

Engedtessék meg nekem, hogy a tiszteletlenség mindenféle jele nélkül letegezzem az írót:

Kedves Gyurikám, ezt a ziccert bizony csúnyán kihagytad, stílszerűen mondva elPUSKÁStad.

A címadó írás alcíme ugyanis lehetne az, hogy hogyan nem én írtam meg Puskás életrajzát. Volt alkalmam a könyv olvasása előtt egy másik szemszögből megismerni a történetet, így az az érzésem, hogy kicsit sántít a sztori. Valószínűleg itt is valahol középen van az igazság. Mert rendben, hogy Moldova ekkor már ismert és népszerű író, és Puskás egy unalmas figura magánemberként, de a büszkeségének mégis jót tett volna, ha az ő neve virít azon a borítón. Végig azt szajkózza, hogy őt ez nem is érdekli, körülbelül mintha egy púp lenne a hátán. Míg a korábbi másik forrás úgy nyilatkozott, hogy Moldova nagyon meg volt sértődve, hogy nem ő kapta a jogot az írásra. Mindenki döntse el maga, hogy kinek van igaza. Magának a történetnek az elmesélése amúgy 5 csillag.

Kitérve a kötet többi írására, azt kell mondjam, hogy kitűnő válogatás. Az állomásfőnökről szóló szociografikus vonásokat is felvillant, és egyfajta (vissza)fejlődés-történet, hogy hogy levitte az Isten a dolgát évtizedek alatt egy ilyen állomásfőnöknek, hogyan lett egy megbecsült pozícióból egy lenézett, lesajnált munka.
Több írásban is rávilágít az előző rendszer visszásságaira, működésbeli furcsaságaira. Hogyan tudta ráhúzni a vizes lepedőt „csakazértis” akárkire az ÁVH. Hogyan nem az az ember lesz sikeres, aki okos, tehetséges, szorgalmas, hanem az, aki nemcsak közel ül a tűzhöz, hanem az azon rotyogó fazékból annyi húst vesz ki, amennyit nem szégyell. Fájdalmas, hogy bizonyos dolgok nem változnak…
Megjelenik két rövid novellában az égető lakásprobléma is, átterelve a szellemesség és a humor síkjára az egészet, talán hogy ne érezze magát olyan cefetül a korabeli, évek óta lakásra váró olvasó. Az egészhez jól passzol egy részlet Nagy Bandó András Mi, ’47-sek című írásából:
„Mi együtt várunk otthonra is. Azt mondod lakás. Azt mondom kéne. Azt mondod, hogy van lakásprobléma. Azt mondom csak probléma van.”

Van a könyvben 1-2 fejezet, amit nem értek. Erőltetett, izzadtságcseppes viccmesélés. Most ezt miért, minek kellett? Kivételek a színházi anekdoták, azokat többségében ismertem, „ültek”, mint most is, bár ahány ember előadja, annyiszor változnak a szereplők.

>!
Magvető, Budapest, 1984
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631402851
Péter_Szombati>!
Moldova György: A Puskás-ügy

Gyenge közepest kap ezúttal Moldova, és az értékelés nagyrészt a szerkesztőknek is szól: kinek jutott eszébe két rövid non-fiction írást összerakni egy csomó fictionnel?

Az első két írásnál már tervezgettem a négy vagy öt csillagot ennek a könyvnek, mivel pont olyanok, mintha egy-egy Moldova riportkönyvet olvasnék esszében. Ráadásul jobb is, mert a filler részek értelemszerűen kimaradnak. Mind a „Puskás-ügy”, mind a „Régi és új főnökök” nagyot ütött, és elképesztően nagyot csalódtam, mikor a kötetben szereplő többi írás fikcionálisnak bizonyult.

Moldova esetében ezzel nem mindig szokott probléma lenni, itt viszont sajnos túlteng a modoroskodó, eerőltetetten humorizáló stílus, alig-alig is találtam olyat a fikcionálisak között, amire érdemes visszaemlékezni. Ha Moldova és fiction, akkor a Magyar atom verhetetlen – azokhoz képest ebben csak fércművek találhatók. Ez, és az elmebeteg szerkesztési alapelv szinte teljesen elrontja a könyvet.


Népszerű idézetek

dokijano>!

    Csekonits térül-fordul, néhány képet hoz be, nekitámasztja a falnak:
     – Volna ez a Goya-reprodukció…
     – Gólya? Jó, hogy nem béka! Magyar festőtől nem veszek képet, az én lakásomban nem rakok ki reumás fejőnőket meg balkezes kohászokat.
     – Van egy szép Renoirom, esetleg Modigliani…
     – Hagyd ezeket az ortopéd fejeket. Milyen összeköttetéseid vannak komolyabb festőkkel?
     – Hát úgy ismerek néhányat.
     – Te, ha egyszer felmerülne valahol egy Rembrandt-kép, arra vevő lennék. Persze nem az Éjjeli őrjáratra gondolok, vagy a Mona Lisára, az nekem túl nagy. Nekem elég volna egy hússzor harmincas vagy harmincszor negyvenes kép, ami elfér itt a komód fölött. Ha lehet, kék színűt válassz, mert az megy a bútorhuzathoz. Ha az illető pénz helyett inkább jó falusi sonkát akarna, vagy valódi pálinkát, arról is szó lehet. Nem felejted el, Emilkém?
     – Nem, Attila, Rembrandt-kép úgyszólván minden héten fel szokott merülni nálunk. Gondom lesz rá.

203. oldal, Az ötödik sípszó

dokijano>!

    Így jött el az adás napja, az egész stáb reszketve figyelte Marci bácsit, mikor elért a veszélyes részhez, az öreg ránézett, és hosszan kivárt:
     – Miért nem a part felé tartunk, Szőr?
    Mindenki felsóhajtott, a színészek egymás nyakába borultak örömükben, Robi megkönnyebbülten válaszolt:
     – De hiszen a part felé szartunk, Tőr!

83. oldal, Színházi vegyes

dokijano>!

     – Kedves szaktársak! – mondja Kepes – szomorúan jelentem, hogy Sós Dezső szaktársunknak nem megy a bolt, hetek óta a helypénzt sem árulja meg. Ezért arra kérem a tagságot, hogy szavazzon meg a számára nyaralási segélyt.
    Sós szót kér:
     – Meghatottan veszem tudomásul a szakszervezet gondoskodását, de nem fogadhatom el, arra kérem a titkár elvtársat, hogy inkább ő nyaralja ki a segélyemet.

70. oldal, Magyar saláta

Kapcsolódó szócikkek: Sós Dezső
dokijano>!

    – Nézd, ezt a könyvet három alapállásból lehetne megírni. Meg lehetne írni Puskás legendáit, mit mondott a bíróknak, Farkas Mihálynak és így tovább – ezek a legendák jórészt nem igazak. Azt is meg lehetne írni, hogy az egész Puskás-mítosz eléggé bizonytalan alapokon nyugszik – ezt minek? Miért ártsunk Öcsinek, és miért döbbentsük meg az olvasókat? Harmadszor: lehetne írni egy őszinte könyvet róla mint emberről – ehhez viszont Öcsi nem elég érdekes jellem! A cipőjét sem kötheti meg korábbi riportalanyaimnak: Berendinek, a ferencvárosi állomásfőnöknek, vagy Leskónak, a hegyaljai szőlésznek. Tizedrészannyit (sic!) sem csinált életében, mint ők.

34. oldal, A Puskás-ügy

Kapcsolódó szócikkek: Puskás Ferenc
Cipőfűző>!

[…] Ismered a szocialista hatparancsolatot?
– Nem.
– Pedig neked illene, főleg ilyen akció előtt.
"Egy: ne gondolkozz!
Kettő: ha már gondolkozol, ne beszélj!
Három: ha már beszéltél, ne írd le!
Négy: ha már leírtad, ne írd alá!
Öt: ha már aláírtad, tagadd le!
Hat: ha nem tagadtad le, nézd meg magad!"

154. oldal (Szálljon a dal!)

gyuszi64>!

– Tudod, miért jöttek? Mindannyian könyvet akarnak írni Puskásról. Mit szólsz hozzá?!
Széttártam a karomat:
– Vigyék! Életemben már sok minden után futottam, de munka után még soha, abból mindig több jutott, mint amennyihez kedvem lett volna. Írja meg más, ha akarja.

15. oldal, A Puskás-ügy (Magvető, 1984)

gesztenye11>!

A főnökök nem mernek élni: megáll a vonat?! Hol az állomásfőnök?! Nem áll meg a vonat?! Hol az állomásfőnök?! Fingott az utas? Hol az állomásfőnök?!

46. oldal - Régi és új főnökök

gesztenye11>!

Meghalt Sztálin, Kisbért is fellobogózták fekete zászlókkal. Bejön a faluba a környékbeli paraszt, útja elvezet a kocsmába, rendel két deci bort és megkérdezi a csapostól:
– Miért van itt ez a rengeteg fekete zászló?
– Miért?! Hát maga nem tudja, hogy meghalt Sztálin?
– Hát azt tudtam, csak azt nem tudtam, hogy kisbéri volt.

68. oldal - Sok a baj! - 7.

Kapcsolódó szócikkek: Kisbér · Sztálin
Lovelyparents P>!

A törvénynek viaszból van az orra, erre is, arra is lehet fordítani.

99. oldal, Bíróság előtt


Hasonló könyvek címkék alapján

Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában
Konrad Lorenz: Mentsétek meg a reményt
Lakatos Levente: Próbáltam mindezt elfelejteni
Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Mihancsik Zsófia – Popper Péter: A tigris és a majom
Ryszard Kapuściński: Futballháború
Vajay Zsófia – Bombera Krisztina (szerk.): Budapest Bár – Örömzene