A ​pénz szaga 53 csillagozás

Moldova György: A pénz szaga Moldova György: A pénz szaga Moldova György: A pénz szaga

„Kamionos ​- milliomos”, „Könnyű magának, szomszéd, maga kamionos!” – és még lehetne sorolni a közmondásokat, melyekben egy egész ország irigyli-gyűlöli az „élet királyait”.
Én több mint két évet töltöttem el a kamionok „anyósülésein” kuporogva, kéttucatnyi útra kísértem el őket, jelenthetem az Olvasónak, hogy ebből a szakmából valóban árad a pénz szaga, de egyetlen fillért sem adnak ingyen. Halál távoli országutakon, balesetek és küzdelem a lerobbant kocsikkal, huszonnégy órás megszakítás nélküli vezetések, hosszú várakozások határokon és parkolókban, korai betegségek, felbomlott családi élet – ezek a kamionos életforma útjelzői.
Tévedés ne essék, ebben a könyvben én nem akartam felrajzolni a magyar kamionfuvarozás átfogó körképét, aki elolvassa az meg fogja érteni, hogy miért nem tehettem, egyébként is jobban érdekeltek a sofőrélet mindennapjai, mint a kiglancolt statisztikák és a főnökök bölcs vagy kevésbé bölcs nyilatkozatai.
Kalandkönyvet írtam, hétköznapit,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1986

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 1986
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 963141034X
>!
Magvető, Budapest, 1986
394 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631408159

1 további kiadás


Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

hivatásos sofőr

Helyszínek népszerűség szerint

Bécs · Moszkva · Helsinki · Vörös tér · Koper


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Roszka 
Moldova György: A pénz szaga

Moldova bevackolja magát egy kamionba, hallgatja a történeteket, amit a sofőr mesél. Saját bőrén akarja megtapasztalni azt az életet, amit a kamionsofőrök éltek a nyolcvanas években. Semmi körítés, csak leírja amit hall. Hogyan próbáltak különböző dolgokat behozni az országba, még úgy is, ha nem volt szabad. Miként éltek a kocsijukba, ami szinte a lakásuk volt, nagyon jól kerestek, nagyon keveset voltak otthon a családjukkal, és pont ezért kevés embernek volt biztos hátterű családja. Pénzük volt, de boldogságuk, családjuk nem igazán.
Nehéz élet lehetett, de sokan évtizedekig csinálták. Érdekes belepillantani ebbe a zárt világba.

>!
encus625 P
Moldova György: A pénz szaga

Fuvarozásban dolgozom, így amikor véletlenül rátaláltam erre a könyvre, egyből el is kezdtem olvasni. 30 éve jelent meg a könyv, ma már tényleg sok minden másképp van, de engem mindig érdekelt, hogy lehetett dolgozni a mai technika (GPS, nyomkövető, mobiltelefon, stb.) nélkül. Hát nehezen… Ugyanakkor nem is kell irigykedni a kamionosok kereseteire, ki kell próbálni hetekig az utakon lenni egyedül, magányosan, napi sok száz km-t levezetni és minden szabályt betartani.

>!
Magvető, Budapest, 1986
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 963141034X
>!
BakosJuci MP
Moldova György: A pénz szaga

Szeretem Moldova riportkönyveit, emberközelbe hozza a bemutatott embereket: velül él, velük eszik, velük alszik, meghallgatja őket, empátiával, humorral oldva meg szavukat.
És le a kalappal, mert amit bevállalt, az azért nem semmi kihívás.

A könyv pont olyan volt, mintha összefutottam volna egy öreg csocsesszal a rámpán: a teheráni idők, a moszkvai utak, a nyugati csókos kanyarok, kerékcsere, árokparton szerelés, vízum, deviza… mennyi ilyen történetet hallgattam már végig. És mennyire nem tudom megunni.
És mennyire pontosan bemutatja a sofőrök sokszínűségét is: a Münchausen báróktól a vidám zöldfülünk keresztül az öreg vén rókákig. Igen pontos merítést hoz.
A kamionos életről pedig elmond sokat. Jót is, rosszat is. Mesél a magányról, az alkoholizmusról (ami nagyon korrekt: soha nem ítélkezik, ő csak mesél, a következtetést mindenki vonja le maga-maga), a „lányokról”, a tönkrement házasságokról (az erős hátországot többször, többen is említik neki), a válásokról, a pénzről, a kenőpénzekről, okosságokról, jólétről, nyűgökről-bajokról. Igen színes képet tár az olvasó elé (és igen valósat), nem hagy ki, nem szépít. És még a kamionosok sajátok humorát is megmutatja.
És nagyon jól ír. Igazi álmány olvasni.

Sokat hallottam a nagy öregektől, hogy a „régi szép idők”. Mert azért kamionsofőrnek lenni, főleg nyugati fuvarokra, olyan kiváltság volt, amit ha ésszel, odafigyelve csinált az ember, igazán jól lehett belőle élni. Ma már ez nincs. Van helyette műszaki mentés, gumiszervíz, assistance. Hogy melyik kor volt jobb? Hát, ez jó kérdés.

Ami számomra nagy döbbenet volt: a köny 1986-ban lett kiadva, más kor, más rendszer, más évtized, század, ezred… és még a legtriviálisabb problémák is koppra azonosak a mai kamionos problémákkal: hiába kap pénzt, az élete soha nem lesz megfizetve; tönkrement családok; újrafutózott gumik; alkatrászhiányos javítások; időhiány; üzemanyagfogyasztás/norma/lopás.
Azért az kemény, hogy 30 év alatt se sikerült a fuvarozásban megváltoztatni. Ja egyet: most már a sofőrök se urak, ami tisztelete volt ennek a szakmának, az is elveszőben már.

>!
SteelCurtain
Moldova György: A pénz szaga

Hát igen, a hetvenes-nyolcvanas években a kamionosok valóban meseszerű jövedelemmel rendelkeztek. Egy régi osztálytársam, aki maga is emberemlékezet óta kamionozik, nemrég azt mondta, hogy hónapokon belül áttelepszik Spanyolországba, mert itthon már képtelenség ebből a munkából megélni, miközben az utakon gyakorlatilag minden fuvarozó – nemcsak kamionos – potenciális gyilkosként közlekedik, mert csak idő kérdése, hogy a folyamatosan kialvatlan, fáradt sofőrök mikor okoznak halálos balesetet. Így múlik el a világ dicsősége. Viszont ez a néhány évtized alatt a mennyből a pokolba vezető út is megérne egy könyvet.

>!
Badiga
Moldova György: A pénz szaga

Ez a könyv bemutatja, hogy milyen volt a rendszerváltás előtt / ezt direkt írtam ! / kamionozni régi kocsikkal, sok akadállyal szembenézni határ, vámolás, rakodás, főnök, utak, évszakok stb. stb. Volt szerencsém betekinteni ebbe a világba a könyvet is egy kamionos utazásom során olvastam el, összehasonlításképpen eltelt 20 év már semmi nem úgy volt ahogy a könyvben le volt írva…azért érdemes elolvasni pláne aki szerette e TIR sorozatot

>!
Carmilla 
Moldova György: A pénz szaga

    Nekem ez nosztalgikus olvasmány volt. Régen a szembeszomszédunk is a Hungarocamionnál volt sofőr, és sokszor előfordult, hogy kinéztem az ablakon, és csak a kocsit láttam teljes hosszában, ahogy épp itt parkolt. (Most már be sem hajthatna az utcába, amit leaszfaltoztak azóta, de a megnövekedett forgalom miatt valószínűleg el sem férnének mellette az autók.) Bírom Moldova módszerét, ahogy most is hetekig-hónapokig utazott és élt együtt a kamionosokkal. Ha kell, beáll segíteni kereket cserélni, együtt sörözik velük, no és persze együtt is alszanak a kocsin stb. Ezáltal nemcsak a kamionsofőrök mindennapi küszködéseit ismerjük meg, hanem kis felvillanásszerű emberi portrékat is láthatunk. Színes, eleven, élményszerű írás.

>!
robinson P
Moldova György: A pénz szaga

Érdekes volt újraolvasni, vissza menni az időben is. A 25 évvel ezelőtti Magyarországról, sok szállóigévé vált mondattal, történettel.Tanulságos.Aki akkoriban született, annak pedig jó kis kordokumentum is lehet.

>!
talisen
Moldova György: A pénz szaga

Az első Moldova könyv volt, amit olvastam – elég jó választás volt, mert jó könyv, még ha szerintem nem is a legjobb a szerző riportkönyvei közül.

Érdekes 25-30 év távlatából újraolvasni a kádári Magyarország mindennapjait ebben a könyvben (is), néha úgy érzem, nagyon sokat felejtettek az emberek abból, hogy akkor mik voltak a problémák és minek tudtak örülni.

2 hozzászólás
>!
Viktorius
Moldova György: A pénz szaga

Mennek és mennek a kamionnal… és közben annyi sztori hangzik el, hogy az ember nem tudja megunni ezt a riportkönyvet. Sajnos nem saját példányt olvastam, hanem az egyik kirándulóhely magánkönyvtárából jutottam hozzá, de szívesen megszerezném, mert lenne helye az „Akit a mozdony füstje megcsapott” mellett. Ahogy emlékszek rá, úgy egy lendületes, jó könyv, ami az akkori kamionos lét és rendszer sok visszássága, furcsasága miatt dugig van történetekkel. Külön élmény megtalálni benne azokat a részeket, amik ha kicsit másképp is, de ma is igazak.

>!
csodaszarvas01
Moldova György: A pénz szaga

Hú, majdnem elfelejtkeztem megírni az értékelésemet erről a könyvről. Tehát első olvasásom volt Moldova úrtól a pénz szaga, aminek a története teljesen magával ragadott. Szinte faltam az oldalakat, a történetek csak jöttek és jöttek. Valahogy úgy érzem, az a Magyarország teljesen más volt és nagyon szívesen visszamennék és éldegélnék egy pár hónapot azokban az időkben. Minden tiszteletem egyébként a kamionosoké, mert rettentő nagy felelősség volt illetve van rajtuk mai napig. A történet egyébként az elején rettentő pörgő, a vége felé van egy pont amikor egy kicsit lanyhul a sztori aztán a vége megint jó. Úgy érzem, nagy kedvencem lett és imádom az ilyen „szagú” sztorikat!


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– Mi volt az egészben a legnehezebb?
– A magány!
– Hogy tudtad feloldani?
– Én vezetés közben énekeltem, magam elé képzeltem a főnökeimet, és veszekedtem velük.

375. oldal

>!
Carmilla 

     – Egyszer Szegeden a börtönben vettem fel egy szekrénysort, a rabok pakoltak. El tudja képzelni, hogyan?
     – Igen, egy filozófus azt mondta: „A rabszolga munkája szükségképpen hanyag!”

54. oldal, II. Irány: Moszkva! (Magvető, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: rabszolga
>!
BakosJuci MP

Nálunk, ahogy valaki rangot kap, akármilyen kicsit is, már nem akar dolgozni többé, inkább arrébb rúgja a csavart, mint hogy felvegye, mert ugye én vagyok a vállalatnál a huszadik senki.

>!
Carmilla 

     – A svédekkel nehéz összeveszni. Ha látja, hogy én kint kapálok a kertben, ő inkább ki sem jön a saját kertjébe, mert attól fél, hogy zavarna engem.

125. oldal, IV. A nullás Volán (Magvető, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: svéd
>!
Carmilla 

     – A rosszat nem lehet megszokni, legföljebb tűrni lehet.

316. oldal, IX. Törökországból nincs visszatérés (Magvető, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: rossz
>!
Carmilla 

     – Engem otthon feljelentettek, hogy egy géppisztolyt hoztam haza Iránból és eladtam. Aztán egyszer kilencvennapos távollét után arra jöttem haza, hogy itthon már halottnak tartanak, az egyik kollégám azt mondta, hogy ő látta is a temetésemet. Az anyám már ki is rúgta a feleségemet a lakásból, és új zárat szereltetett az ajtóra.

268. oldal, VI. Olasz november (Magvető, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: anyós
>!
Carmilla 

    Felnyílik előttünk a sorompó, ismerek otthon néhány embert, aki éveket adna az életéből, ha most a helyünkön ülhetne – és a visszfuvarra sem tartana igényt.

16. oldal, I. Vidéki kamion (Magvető, 1986)

>!
Carmilla 

[…] Mégsem akarok vitatkozni, ismered a mondást: adj a hazugságnak 24 óra előnyt, és az igazság sohasem fogja utolérni, most csak azért akarok mesélni neked, mert egyszerűen jólesik elmondani valakinek.

191. oldal, V. Le a tengerig (Magvető, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság
>!
Carmilla 

     – Akkorák ezek a kátyúk, hogy egy vaddisznó is megellene bennük.

273. oldal, VI. Olasz november (Magvető, 1986)


Hasonló könyvek címkék alapján

Zombori Attila: Szexpiaci körséta
Kádas Mária: Kurgáni napló
Horst Vetter: Konténeres szállítás
Pelle János (szerk.): Írószemmel 1980
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama
Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet
Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből
Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba
Aczél Endre: Acélsodrony – A hetvenes évek
Jaap Scholten: Báró elvtárs