A három majom az államilag elfogadott magatartás jelképe volt, és maradt: „ne láss!” – mondja az egyik, „ne hallj meg semmit!” – ajánlja a másik, és főleg „ne beszélj!” – tanácsolja a harmadik. Harmincöt évig veszekedtem ezzel a harmadik majommal, mert nem csak ajánlotta, de meg is követelte, hogy ne szólalhassunk olyan dolgokról, melyek kellemetlenek voltak neki és a többi majomnak. Jó volna azt írni, hogy minden harcomat győztesen vívtam meg, de sajnos nem így történt, a majmok keze messze elért, íróasztalom mélyére kényszerített kéziratot néha hosszú évtizedekig.
Ezekből állítottam össze „A harmadik majom” című kötetemet, középpontjában egy Kubáról szóló riporttal, mely legjobb tudásom szerint először próbálta meg őszintén bemutatni a forradalmi dekoráció mögötti terrort és szegénységet. Elmondhatom végre azt is, hogy milyen egyenlőtlen harcot kellett vívnom főügyészekkel, cenzorokkal és mindenféle rangú hatalmasságokkal.
Félek, hogy ez a kötet nem veszítette el az… (tovább)
A harmadik majom 20 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1990
Enciklopédia 27
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Egy eddig el nem olvasott, dedikált könyv Moldova Györgytől, a megszületéseikkor meg nem jelent írásokból. Nos, nem csalódtam, az író kérdései nem óvatoskodtak Kubában, s őszintén tette megállapításait is – amelyek nem estek egybe a diplomata, Horváth Jánoséival.
Az, hogy létezett egy ilyen – meg nem jelentetett – íráscsoport, erősen megkérdőjelezi azon vélekedést, amely mintegy a Kádár-rendszer kiszolgálójaként szeretné beállítani a szerzőt, aki szerintem számos művével rácáfol erre az állításra. Gondoljunk csak a Komlónak adott tiszteletre, vagy a mozdony füstjére, s még számos absztraktra…
Pontosan azt kaptam, amit vártam. Moldova makacs öszvérként ragaszkodott hozzá, hogy a valóban átélt élményeiről írjon a kubai útja kapcsán. Akkor is, ha a könyv megírásakor úgy nézett ki, hogy soha nem kerül nyomdába. Inkább porosodjon az íróasztal fiókjában, de nem kozmetikázza a valóságot. Pedig vendéglátói igyekeztek minél kevesebbet mutatni neki. Ugyanakkor egy rövid pillanatra elidőzik a sziget gazdasági adottságainál is, amiből gyorsan átlátható, hogy amerikai turisták nélkül már a Battista rendszer sem lett volna életképes. A könyv tartalmaz még néhány rövidebb írást, hogy az olvasónak ne legyen kétsége az emberi hülyeség korlátlanságáról.
Figyelemreméltó kis csokor Moldova írásaiból, nagy élvezettel olvastam. Nem csoda, hogy a Kubáról írt beszámolója nem is jelenhetett meg, csak a rendszerváltás után (már, ha volt ilyen egyáltalán… ki emlékszik? rég volt…). Az „új majmokkal” kapcsolatban pedig mennyire igaza volt (van)! Legjobban mégis az utolsó írás tetszett, A postamester leánya, amely Petőfi Sándor barguzini életét (haha) dolgozza fel, na, ezen annyit röhögtem, hogy még a könnyem is kicsordult. Egek, mennyire jó könyv ez is: okos, szellemes, szórakoztató, fillérekért elérhető – és mégsem olvassa, nem kíváncsi rá senki!
Egy hibája volt csak, röviden mondom: ékezetek!!! Ez egészen biztosan nem Moldova hibája, de azért kicsit bosszantó volt.
A kis kötet első része az író Kubában töltött időszakáról szól. A másodikban rövid történeteket olvashatunk. Összességében mindegyik történet a könyv címére utal a maga módján. Szegény Moldovának nem volt könnyű íróként, s nem véletlenül jelenhetett meg néhány könyve csak egy bizonyos idő eltelte után. Isten nyugosztalja!
Nem gondoltam volna az elején, hogy ennyire tetszeni fog ez a könyv. Nagyon érdekes élete volt Moldova bácsinak. Szívesen olvasnék még tőle könyveket!
Népszerű idézetek
– Hallotta, mi történt a világkiállításon?
– Melyiken?
– Melyiken?! Amit tavaly rendeztek Mexikó fővárosában, Rio de Janerióban.
Nagyot nyeltem, de hát végül is nem földrajztanárnak jöttem ide.
– Tudnod kell, hogy ha egy magyar újságíró végigdolgozta az utolsó harminc évet úgy, hogy közben egyszer sem csukták le, vagy rúgták ki az állásából, azt minden bírói ítélet nélkül a fal mellé lehetne állítani és kivégezni, mert az illető nyilván olyan aljasul és szolgalelkűen viselkedett…
97. oldal, Bizony, így ment ez (Pallas, 1990)
[…] Először egy havannai dohánygyárba vittek el minket.
Az első, ami megüti a szemünket: a gépsorok mellett mindenütt nők állnak. Szinte valamennyien cigarettát szívnak munka közben, tehetik: ők nem jegyre kapják, mint az átlag kubaiak, napi két doboz jár nekik természetbeni juttatásként. Három szörnyű dörgő ventilátor keveri a füstös levegőt.
31. oldal, A harmadik majom (Pallas, 1990)
Városkánkban burjátok, mordvinok, csecsenek, zürjének, zavarjánok, nyenyecek élnek és néhány nyunyuc. A hivatalos nyelv természetesen az orosz, ezt mindenképpen igazságosnak kell tartanunk, mert ez az egyetlen nyelv, melyen senki sem beszél – leszámítva néhány állami hivatalnokot, akik viszont nem állnak szóba senkivel.
183. oldal, A postamester leánya (Pallas, 1990)
– Nincsenek pontos statisztikai adataim, de én magam azt tapasztaltam: ahogy távolodunk Budapesttől, a megtett kilométerekkel arányosan növekszik a helyi nacsalnyikok hatalmaskodása – leszámítva a bányavárosokat, mert ott a hetedik hatványon.
166. oldal, Nézz vissza haraggal? (Pallas, 1990)
Utunk célja Finca „La Alegria”, a Magyar Népköztársaságról elnevezett iskola. A kapunál felirat hirdeti a nevet, a tábla szélét a magyar nemzeti színekre festették: piros-fehér-zöld-sárgára, én ugyan a sárgára nem emlékszem, de hát már rég eljöttünk hazulról, azóta sok minden történhetett.
Minden év végén átjött Európába megkötni a szerződést, nem történt ez másképp idén sem. Szarvast meglepte, hogy üzleti partnerei már a repülőtéren virágcsokorral és rögtönzött kultúrműsorral fogadták: a vezérigazgató fején borosüveggel toborzót táncolt a tiszteletére, az amatőr színjátszók pedig a „Szarvassá lett Softhard” című oratóriumot adták elő.
– Aha, meg akarnak főzni, kell nekik a pénz – gondolta magában mister Softhard, illetve Szarvas úr –, de én nem hagyom magam. Most is csak kétezer kerékpárt rendelek tőlük, na legfeljebb kétezer-ötszázat.
Aztán, mikor este ott találta az ágyában a szakszervezeti titkárnőt, lement ezerötszázra, míg ki nem derült, hogy a titkárnő csak munkavédelmi feladatot lát el, mert a helyet melegíti egy fázósabb, de jóval csinosabb nőnek, Szarvas reggelig elérte a hármat, hogy pontosan értsük; ajánlatában felment háromezer kerékpárra.
Megdöbbenten láttam, hogy az egyik kabinban egy öreg néger férfi borotválkozik.
– Szóval ők kapnak vizet?
A méltatlanságtól háborogva kikapaszkodok a medencéből és odacaplatok a kabinhoz.
– Hay agua? – Van víz? – kérdezem szigorúan az öreg négertől.
– Non hay.
– Akkor mivel… – és néhány kézmozdulattal jelzem a „borotválkozni” igét.
– Con café, café negra – és mutatja a pamacsoló csészét – valóban feketekávé van benne.
Megenyhülök.
– Con té mejor! – Teával jobb!
– Nem jobb, mert a kávé nem látszik a bőrömön, ha rászárad.
– Ez is igaz.
78. oldal, A harmadik majom, XI. fejezet (Pallas, 1990)
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Molnár Ferenc: Játék a kastélyban 95% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon 95% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Egyperces novellák 93% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában 93% ·
Összehasonlítás - Karácsony Benő: Napos oldal 92% ·
Összehasonlítás - Karinthy Frigyes: Együgyű lexikon 91% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet 91% ·
Összehasonlítás - Göre Gábor: Göre Martsa lakodalma 92% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Válogatott egyperces novellák 91% ·
Összehasonlítás