Látás ​mozgásban 1 csillagozás

Moholy-Nagy László: Látás mozgásban

A ​világhírű magyar származású művész, akinek neve a modern képzőművészet legnagyobbjai között szerepel, élete utolsó szakaszában az Amerikai Egyesült Államokban tanított és ott hozta létre az ún. amerikai „Bauhaust”. Életművének betetőzése ez az elméleti, esztétikai, pedagógiai szintézis, amely szülőhazájában még nem jelent meg. Az a dinamizmus és mély expresszió, amely az avantgárd törekvések, majd a német Bauhaus műhelyében oly meggyőző alakot nyert, ebben a nagyszerű összefoglalásban úgy jelenik meg, hogy abból a mai multimédia korszak sokféle specialistája, érdeklődője, diákja is sok-sok szempontot, ösztönzést nyerhet. A kötet elsőrendű haszna persze a művészoktatásban kamatozik majd (de ez ennek középiskolai szintjére is érvényes!): látni, mozgásban érzékelni, ezt a mozgást leképezni, belülről rekonstruálni, mimetizálni tanít nagy-nagy bölcsességgel és érett pedagógiai szellemmel. Ezt az – eredetileg is csak Moholy-Nagy halála után publikált – munkát igen érdekes, önmagában… (tovább)

>!
Intermédia / Műcsarnok, Budapest, 1996
372 oldal · ISBN: 9637550941

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

_Andrea_>!
Moholy-Nagy László: Látás mozgásban

Inspiráló és érdekes, de böhömnehéz könyv. Úgy súlyban is, meg értelmileg is, – örülök, ha csak a felét sikerült felfognom. Modern világértelemzés egy széleskörűen művelt, tehetséges művész keze alól, és lehetséges kiutak, válaszok, tanítási módszerek egy jobb generációért. Kíváncsi lettem a többi könyvére is.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

_Andrea_>!

Megdöbbentő a világ társadalmi és gazdasági káosza, és az egyén intellektuális, érzelmi és szellemi nyomora. De nincs értelme annak, hogy ezért korábbi nemzedékeket vagy egyes nemzeteket hibáztassunk, akiknek cselekedetei alapozták meg látszólag a mai zűrzavart. Tetteik mikéntjei és hogyanjai a képzelőerő hiányából, illetve az osztályhelyzetből és a társadalmi tudatlanságól eredő rövid távú lépések következményei voltak. Nemzedékünk kötelessége rámutatni erre a tényre, mert szembe kell szállni azzal a feltevéssel, hogy valami gondviselésszerű rejlik az emberi fogyatékosságok és egy ártalmas gazdasági és társadalmi gépezet mögött;hogy bajainkért nem mi vagyunk felelősek, hanem őseink. Csak akkor remélhetjük a helyzet javulását, ha feladjuk a metafizikai értelmezéseket, és az emberi történelem tudományos elemzését állítjuk azok helyébe. Az ember által alkotott hagyományt szüntelenül újra kell értékelni, ragaszkodni kell hozzá, vagy feladni, de alapvető, közös szükségletek alapján, nem pedig olyan téveszmékre támaszkodva, amelyek csak arra alkalmasak, hogy palástolják a társadalmi felelősség kérdését.
Értelmi képességeink, szenvedélyeink és energiáink összpontosításával visszanyerhetjük a feledésbe merült alapelemeket. Nemzedékünk nem térhet ki a feladat elől, hogy újra megvizsgálja az egészséges élet elemeit, mert csak ezeknek a mértékként való használatával tisztázhatjuk a viszonyokat, amelyek között élünk.

14. oldal

_Andrea_>!

De paradox módon a tömeges iskoláztatás negatív csodát művelt. Az oktatás felgyorsítása az azonnali hasznosítás érdekében nem törődött a biológiai tájékozódással ,mely nélkül szükségképpen veszendőbe ment az alkotó tevékenység késztetése, és vele együtt az érettséget és helyes ítélőképességet előmozdító legfontosabb tényező. Ez a nevelési rendszer gyors kiképzést nyújtott a tömegeknek, de ennek fejében lemondott a tulajdonképpeni célról, mert „a nevelés célja nem a tudás, hanem a tudás megszerzésének képessége" Éppen ezt a szempontot hagyták figyelmen kívül. A tömegeket verbális nevelésben részesítették, nem az alkotásra, hanem a befogadásra helyezve a hangsúlyt. A cél nem az volt ,hogy az emberek kifejezzék magukat, hogy önállóan gondolkozzanak és öntevékenyek legyenek, hanem hogy a kapott utasítások szerint „alkalmazva" a tanultakat, gépeket tudjanak működtetni.

A tömegoktatás kezdetén ez talán még nem volt nyilvánvaló. Csak miután a gépkorszak levetette forradalmi jellegét, és már nem úgy jelent meg, mint a nag felszabadulás a nehéz fizikai munka alól, került sor olyan módszerek kidolgozására, amelyek stabilizálhatták az új uralkodó osztály kiváltságait. Nemcsak a törvényeket és az igazságszolgáltatás szervezetét módosították, hogy felléphessenek azok ellen, akik nyíltan veszélyeztették a status quót, hanem más, finomabb eszközöket is találtak annak megőrzésére. Ezek között a múltban és ma is az a nem hivatalos nevelés bizonyult a leghatékonyabbnak, amely még a hivatalos nevelés által nyújtott sovány tudást is igyekszik összezavarni, hogy alkalmatlanná tegye a társadalmi tájékozódás céljaira. Ez a nem hivatalos nevelés ezerféle erőből tevődik össze, amelyek a reklámtó a gyűlésekig, a művészetektől a tudományig a közvélemény befolyásolására törekednek; hatalmas propagandagépezet szolgálja a különféle klikkek, érdekszövetségek, monopóliumok és megvásárolható politikusok bonyolultan egybeszövő érdekeit, akiknek a csápjai elől úgyszólván nincs menekvés.

17-18. oldal

_Andrea_>!

Az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt pazarlás, hogy az embernek szeme legyen és ne lásson;füle legyen és ne halljon;hogy elpusztuljon a teremtő ösztönök adománya. Az eredmény minden képesség elcsökevényesedése, a fokozatos satnyulás. Az emberi természet ezt nemzedékeken át kibírhatja, de a folyamat vége a teljes széthullás. itt új fényben jelenik meg az a bibliai mondás, hogy a bűnös még harmadíziglen is bűnhődik. Az ember egész forog veszélyben. Lassan élettelen szerszámmá süllyed s megfeledkezik szükségleteiről. Kénytelen visszazuhanni a passzivitásba úgy, hogy nem képes többé valamennyi képességének egyesítése révén működni.
A nem hivatalos nevelés arra kényszerítette az embereket – munkásokat és munkáltatókat egyaránt –, hogy tévesen ítéljék meg a társadalomban betöltött szerepüket. Arra tanították őket, hogy megállják helyüket abban a szüntelenül tülekedő versenyben, amely a föld kincseinek kiaknázására irányul, ás hogy a pénzt tekintsék a siker egyedüli mértékének. Élő gépekké váltak, amelyeknek az a feladatuk, hogy specializált területeken termelési rekordokat érjenek el.
Ám az egyén túl korai specializálódása tragikus zsákutcába vezet: azoknak a fiziológiai és pszichológiai impulzusoknak az elhanyagolásához, amelyek az emocionális és intellektuális élmények széles körének megszerzésére és felhasználására sarkallanak.
Kétségtelen, hogy ez a komplex világ nem nélkülözheti a specialisták buzgó részletmunkáját. De a specialisták nevelését nem szabad egyetlen képesség kifejlesztésével azelőtt megkezdeni, hogy be ne fejeződött volna a lét valamennyi oldalát harmonikusan egybehangoló nevelés. Ennek kell megkülönböztetni az új specialistát a régitől. Csak így óvható meg a rugalmasság és alkalmazkodóképesség. Az új specialistának összhangba kell hoznia saját különleges feladatát a társadalmi egésszel. Ennek az összhangnak egy gondosan kifejlesztett intuitív és érvelő képességen kell alapulnia, mely az érzelmi és értelmi fejlődés egyensúlyának eredménye.

20-21. oldal

_Andrea_>!

[…] korunk analfabétája nem az írás-, hanem a képtudatlan.

371. oldal

_Andrea_>!

A múltban voltak csoporttevékenységek, amelyek a szolidaritás, az egybetartozás és kifejezés érzésével töltötték el az embereket. Ma már ünnepelni sem tudunk. A régebbi korok ujjongó ünnepségei unalmas vásárokká változtak; az eruptív és tisztító erejű karneválok szervezett parádékká, a gépkocsiparkolók tulajdonosainak bevételét gyarapító eseménnyé. A gépzene, a fonográfok, a film és a rádió megölte a népdalt, a házi éneklést, a dalköröket, a piaci játékokat, a commedia dell'arte előadásokat anélkül, hogy az alkotóerőket más pozitív irányokba terelte volna.

20. oldal

_Andrea_>!

A festői kifejezés történelmi eszközei között a szín idézte elő a legerősebb érzelmi választ. Sokkal tovább és határozottabban tanulmányozták, mint a kifejezés többi eszközét, a formákat vagy tapintható értékeket. De a növekvő tudományos és gyakorlati kutatás ellenére, a színről való tudatos ismeretünk még elégtelen. Kétségtelenül létezik a szín fogalma és a részletek ismerete, de még nagyon sok a hiányzó láncszem.

A szín területén a legjobb kutatók egyike az a festő, akinek ösztönös érzéke van a színhez, és aki még többet tanult meg róla folytonos kísérletezéssel. A színnel teret épít, érzelmet rögzít, életet szervez. Suttogni és kiáltani tud vele. De biztos lehet-e mindig hatásaiban és befolyásolási körében? Tervezhet-e biztonsággal? Az igazság az, hogy a színre adott normális, fiziologikus választ gyakran összezavarja az elmúlt civilizációkra való szimbolikus utalás. Például az ellenforradalmárok emlékezetükbe vésték a guillotin véres jelt a franciaországi „terror uralma” alatt, egy vörös sál formájában, de ma a vörös a forradalom színe.

A szín a tradícióba és szimbólumba van ágyazva. Az első zászlók és jelképek korától, amelyek a címertan előzményét alkotják, a vallások, népek és nemzetek szokásait a spektrum színárnyalataival értelmezték. Még a fagylalt színe a gyermek számára, vagy egy lány ruhájának a színe a kedvese számára is élethosszig tartó szimbolikus rögződést okozhat.

A jelenkori festészet megkísérel megszabadítani bennünket az ilyen rögződésektől, azzal, hogy hangsúlyozza a színnek a nézőre gyakorolt közvetlen érzéki, felfogható hatását.

155. oldal

_Andrea_>!

Elsősorban érzelmeinkből fakadó előítéleteink – más néven tehetetlenségünk – gátolják a nélkülözhetetlen egyensúly és a szociális reformok megteremtését. Megoldást minderre az jelenthetne, ha érzelmi alapon szerzett tudásunkat intellektuális műveltségünkkel egészítenénk ki, az érzékeinket átnevelnénk, megszereznénk azt a képességet, hogy érzéseinket a megfelelő eszközökkel ki tudjuk fejezni. Az értelem és érzelem egyensúlya nélkül az ember bénává, felemássá válik. Csak a fejlődésbe vetett hit biztosíthatja a határozott ítélkezést, a lét biztonságát. A cél az, hogy a művészi kifejezésmódok mindenki számára hozzáférhetők legyenek. A művészet csúcsán álló önkifejezés nyitja meg az egyébként elérhetetlen tudat alatt megbúvó „érzések" kapuit. Az ily módon nevelt és kifejezett érzelmi erők megtisztulnak.

5-6. oldal

2 hozzászólás
_Andrea_>!

Jeleneg az egén nem értelmi nevelését teljesen magánügynek tekintik, a véletlenre bízzák. Ennek következménye az érzelmi tudatlanság, amely azt jelenti, hogy egy bonyolult, mérhetetlenül kiterjedt világban iránytű, érzelmi biztonság nélkül marad az ember.

Az érzelmi mechanizmust általában külső és belső érzékletek hálózata hozza mozgásba. A belső ingerek mechanikája még ez idáig feltáratlan terület, noha a pszichoanalízis megkísérelte a tudatalatti, illetve annak traumái, elfojtásai, regressziói és vágyteljesülései forradalmi magyarázatát. Olyan pszichikus örvényekről van itt szó, amelyek, ha nem szublimálják, vagy nem oldják fel őket, konfliktusok gyújtópontjává válnak.

Ennél többet tudunk az érzelmi életre kívülről ható folyamatokról, amely azon egyszerű érzéki tapasztalatokkal kezdődik, amelyek az emocionális élet kivetítésének alapanyagául szolgálnak. A magas szinten történő kifejezés hozza létre a művészetet, amely az érzelmi megfogalmazódás leghatékonyabb eszköze. Társadalomlélektani szempontból veszedelmes hiba a művészetet mint tőlünk távol eső szférát, mint másodlagos dolgot, mint fényűzést felfogni.

11. oldal

2 hozzászólás
_Andrea_>!

A probléma az, hogy megtaláljuk a fényképezés olyan megközelítési módját, mely a bonyolult feladatot alapvető elemeire töri szét, egyenként győzve le őket, miközben minden funkciójával a megoldás egészére mutat rá.

187. oldal

_Andrea_>!

Ha lehámozunk például egy almát és a héját laposan az asztalra fektetjük, egy kétdimenziós tér-idő grafikont kapunk, kivonatolva az alma alapvetően háromdimenziós forgását és a késpenge alapvetően háromdimenziós utazását körülötte.

115. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Király Jenő: Frivol múzsa I-II.
Kamarás István: Olvasatok
Király Jenő: Mágikus mozi
Király Jenő: A filmkultúra filozófiája és a filmalkotás szemiotikai esztétikája
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Balázs Béla: Válogatott cikkek és tanulmányok
Király Jenő: A mai film szimbolikája
Bokor Pál: A film mint mozgás