Festészet, ​fényképészet, film 3 csillagozás

Moholy-Nagy László: Festészet, fényképészet, film

Moholy-Nagy ​László (1895-1946) egyike a modern művészet legsokoldalúbb egyéniségeinek. Festő, fotográfus, művészeti szakíró, a modern tipográfia egyik megalapítója, aki az ún. fotógramok, fotókollázsok készítése mellett a képzőművészeti karakterű filmalkotásban is járatos volt. Fénymodulátorai, mozgó szín-fényalkotásai, a negyvenes években alkotott forgatókönyvei jelentik a napjainkban virágkorát élő „kinetikus művészet” kezdetét – maga a kifejezés is tőle származik.
Pedagógusként is igen jelentős és nagy hatású munkát végzett: 1923-28 között a Bauhaus tanára volt, majd a 30-as évek végén Chicagóban megalapította a modern amerikai törekvésekben nagy szerepet játszó Új Bauhaust. Mint a németországi Bauhaus tanára, Gropiusszal együtt szerkesztette az ún. Bauhausbücher-sorozatot; néhány kötetét ő maga írta, többek között a „Malerei, Fotografie, Film” címűt is, amely először 1927-ben jelent meg. 1967-ben a „Neue Bauhausbücher” sorozatban ismét napvilágot látott, s most jelenik… (tovább)

>!
Corvina, Budapest, 1978
156 oldal · ISBN: 9631310442 · Fordította: Mándy Stefánia

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
_Andrea_
Moholy-Nagy László: Festészet, fényképészet, film

Nagyon szeretem Moholy-Nagyot, de ez már nekem is sok volt. Olyan mélységű és mennyiségű modernség, optimizmus és a jövőbe vetett hit sugárzik a sorok közül, hogy az szinte már fáj. Azt mondanám, hogy ezt a tudatállapotot, mellyel ezt a kis értekezést megírta, tudatmódosító szerek nélkül el sem lehet érni, – pedig jó lenne, ha lehetne. Vagy csak én vagyok pesszimista. Lényegében arról volt szó, hogyan fejlődhet majd a fotó és filmtechnika, mi – a jövő – meg a távolabbi jövő, hogyan használjuk majd ki ezt a technikát önkifejezésre és egymás boldogítására, a világ jobbá tételére. Nem történt meg. =/
De! Jók voltak a fotók. Azt mindig tudom értékelni, és csak jó ez a reménnyel és bizalommal telt világkép, még ha a futurisztikus elképzelései időnként egy Verne regényre emlékeztetnek is.
Nem mellesleg ez az ember vizuálisan annyira kulturált, hogy fel sem érek hozzá, – valahogy úgy vagyok vele, mint a kutyám a betűtésztás levessel. Vagy talán annyira azért mégsem, de van hova fejlődni.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
_Andrea_

A nagyvárosok és a technika rohamos fejlődése kitágította felvevő szervinknek azt a képességét, hogy egyidejűleg akusztikai és optikai funkciókat lásson el. Már maga a mindennapi élet is szolgáltat rá példát: berlini lakosok haladnak át a Potsdam téren. Beszélgetés közben, vagyis egyidejűleg a következőket hallják:

az autók tülkölését, a villamos csengetését, az omnibuszok dudálását, a kocsisok kurjantását, a földalatti vasút robogását, az újságárusok rikkantását, egy hangszóró bömbölését stb.

és mindezeket az akusztikai benyomásokat meg tudják különböztetni egymástól.Ezzel szemben azt a vidéki embert, aki nemrégiben ugyanerre a térre vetődött, a fenti benyomásoknak e sokfélesége annyira megzavarta, hogy földbe gyökerezett a lába az arra robogó villamos előtt. Hasonló optikai élmények könnyűszerrel létrehozhatók.

Éppily kézenfekvő, hogy csakis a jelen iránt fogékony ember tudja majd befogadni és feldolgozni a modern optikát és akusztikát, akárcsak a művészi megformálás eszközeit.

39. oldal

>!
_Andrea_

Az ember kulturális fejlődése folyamán szakadatlanul azon fáradozott, hogy úrrá legyen problémáin és általuk egyúttal kifejezze (közölje, ábrázolja) önmagát. Különös erővel nyilatkozik meg ez a vágya abban a törekvésében, hogy környezetének természeti jelenségeit és szellemi világának képzeteit valamilyen módon rögzítse. Anélkül, hogy a képek keletkezésének biológiai vagy egyéb okait megvizsgálnánk (így a szimbolikus elemek művészettörténeti értelmezéseit, vagy a varázsolásból fakadó hatalmi érzést stb.), megállapíthatjuk, hogy az ember egyre nagyobb örömét lelte abban a képességében, amellyel a valóságot színek és formák segítségével képekben rögzítheti és fantáziájának alakzatait képi ábrázolásokban ragadhatja meg. A színeknek és fényértékeknek azok az elemi feszültségi viszonylatai, amelyek primitív kultúrfokon egyébként másképp (öltözékeken, háztartási tárgyakon stb.) nyilvánulnak meg s öltöttek formát, fokozott intenzitással jelennek meg itt. Ezáltal az eredeti utánzási szándék olyan mértékben erősödött, hogy már az elemi biológiai alapokat érintette.

12. oldal

>!
_Andrea_

Az egyedi kép lényege, hogy síkon megjelenített szín- és (vagy) formaviszonylatok feszültségéből keletkezik: új, színes összhangból fakadó egyensúlyi állapot. A reflektorikus fényjáték lényege fény-tér-idő feszültségeknek színes vagy fény-árnyék harmóniákban és (vagy) különféle kinetikus formákban történő előállítása a mozgás folyamatosságában: azaz, optikai időtartam egyensúyli állapotban.

21. oldal

>!
_Andrea_

Az emberek új műszereket, új munkametódusokat találnak fel, amelyek forradalmasítják a megszokott módszereket. De gyakran megesik, hogy az újat az emberek sokáig nem használják fel helyesen;a régi akadályozza őket ebben; az új funkciót hagyományos formákba burkolják. Az újban rejlő alkotó lehetőségeket többnyire fokról fokra fedezik fel az ilyen régi formákon, műszereken és megformálási módszereken keresztül, amelyek a készülődő új megjelenésétől euforikusan kivirágoznak.

25. oldal

>!
_Andrea_

A fényképezés száz éve és a film két évtizede ebben a tekintetben hihetetlenül gazdagította és kitágította szemléletünket. Elmondhatjuk, hogy ma egészen más szemmel látjuk a világot. Mindamellett az összeredmény a mai napig még nem sokkal több vizuális, enciklopédikus teljesítménynél. Mi azonban nem elégedhetünk meg ennyivel. Tervszerűen akarunk alkotni, minthogy az élet számára az új viszonylatok megteremtése a fontos.

26. oldal

>!
_Andrea_

Mi a tipofotó?
A tipográfia a nyomtatásban megformált közlés.
A fotográfia az optikailag észlelhető dolgok ábrázolása.
A tipofotó a vizualitás szempontjából legpontosabban ábrázolt közlés.

35. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Sontag: A fényképezésről
Susan Sontag: A szenvedés képei
Roland Barthes: Világoskamra
Szilágyi Gábor: Elemi képtan elemei
Zalán Vince: Gaál István krónikája
Peternák Miklós: Új képfajtákról
Pócsik Andrea: Átkelések
Tomas Opitz – Üveges Krisztina (szerk.): Fényképezte Zsigmond Vilmos / Photographed by Vilmos Zsigmond
Kolta Magdolna – Ulrich Gábor (szerk.): Képességek
Bauer György: A születő új tiszta pillanata