Az ​emberek legtitkosabb emlékezete 318 csillagozás

Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

A ​kötet 2021-ben Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, elnyerte a Goncourt-díjat.

2018-ban egy fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye felfedez Párizsban egy legendás könyvet, az 1938-ban kiadott Az embertelenség labirintusát. A szerzőt úgy emlegették annak idején: a „néger Rimbaud”, de a műve által keltett botrány miatt eltűnt.
Diégane nyomozni kezd a titokzatos T.C. Elimane után, és tragédiákkal szembesül. Közben Párizsban fiatal afrikai írók egy csoportjával jár össze; figyelik egymást, beszélgetnek, vitatkoznak, isznak, sokat szeretkeznek, és töprengenek a száműzetésbeli alkotás szükségességén.
Az emberek legtitkosabb emlékezete villódzóan ötletes, lebilincselő olvasmány, melyben ott a választás állandó kényszere: írni vagy élni? Szerelmi vallomás az irodalomhoz és az irodalom időtlen hatalmához.

„Szerelem, irodalom, száműzetés, múlt, jövő, az első világháború, Párizs, Buenos Aires, Dakar, Berlin, gyarmatosítás, második… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Park, Budapest, 2023
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636330248 · Fordította: Bognár Róbert
>!
Park, Budapest, 2022
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633558485 · Fordította: Bognár Róbert
>!
Park, Budapest, 2022
464 oldal · ISBN: 9789633558492 · Fordította: Bognár Róbert

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Murakami Haruki

Helyszínek népszerűség szerint

Dakar


Kedvencelte 45

Most olvassa 35

Várólistára tette 322

Kívánságlistára tette 288

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

A legendás könyv és az elátkozott szerző, akinek lehetetlen a nyomára akadni, és aki önmagában is megfejthetetlen rejtély.
Régi toposz ez a világirodalomban, és ereje kimeríthetetlen, mert egyetlen fókuszpontot megragadva a megszállott nyomozás, a titok kergetése számtalan helyszín, történelmi időszak és szereplő alakjának mozaikos felvillantására ad lehetőséget.
A fő szervező elv az egész kötetben az irodalom, az írás, mint szenvedély, mint az életet felforgató erő. Mi az írás célja és értelme, elválasztható-e a mű a szerző személyétől, hogyan emelhet a fellegekbe egyetlen mozdulattal, és hogyan pusztíthat, mérgezhet egy másikkal a kritika.
Mi a harmadik világ, ezen belül Afrika szerzőinek igazi hivatása európai irodalmi forrásokon nevelkedve, de a saját útjukat keresve. El tudják-e vágni ősi gyökereiket, lehetséges-e ez egyáltalán?
Fekete-Afrika, a felejthetetlen óhaza kezdetben egzotikus köntösben és sejtelmes mágiába burkolva jelenik meg, bár nyögi a gyarmatosítás kínját és legtehetségesebb gyermekeinek elvesztését, akik vágyaikat, ambícióikat követve Európába utaznak, hosszú évekre vagy talán örökre elhagyva a családot.
Az afrikai részeknél derül ki igazán, hogy a szerző milyen nagy mesemondó, csodálatos hálót sző szereplői sorsából egy távoli kultúra talaján, egy hagyományos életformáját még mindig őrző vidéken, az iszlám misztika és az ősi, animista törzsi varázslat elemeit vegyítve. A néha horrorba hajló fekete mágia titokzatos, pontosan nem beazonosítható szálként végighúzódik aztán az egész regényen.
Sokáig ringatózhatunk ebben a romlatlan Afrika-képben, míg aztán egy váratlan gyomorszájba vágás erejével kapjuk meg a vad brutalitást és az állatias kegyetlenséget, ráébredve arra, hogy ez itt a népirtás és a véres polgárháborúk földje is. Ide kapcsolható még a két európai világháború hatása is, ami Afrika fiainak életét is felforgatja.
Dakar és Szenegál falvai mellett fontos helyszín még Párizs és Buenos Aires is, írókolóniák és irodalmi szalonok életébe láthatunk bele, ahol barátságok és szerelmek szövődnek az izzó irodalmi viták hevében. A párkapcsolatok közös jellemzője ebben a regényben, hogy az erotikus kapcsolódás könnyű és mámorító, de a komolyabb érzelmi kötelékek felépítése és megtartása valamennyi kontinensen gondot okoz a szereplőknek.
Fantasztikusan színes és változatos, felkavaróan gazdag, sok apró darabból nagy egésszé összeálló tarka szőttes ez a kötet, egy életteli, izgalmas irodalmi labirintus.

Suba_Csaba P>!
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

A Molybuborék csapatával olvastam közösen április első napjaiban ezt a könyvet. Régóta szemeztem már vele, hisz 2021 novemberében a francia-szenegáli szerző elnyerte vele a Goncourt-díjat, ráadásul tavaly ősszel a Margó Irodalmi Fesztivál vendége is volt Budapesten. Számos jó méltatása ellenére engem kevésbé talált el ez a történet. A rendkívül összetett és sok témát felvonultató kötet vázát egy nyomozás adja. 2018-ban egy fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye felfedez Párizsban egy legendás könyvet, az 1938-ban kiadott Az embertelenség labirintusát. Diégane elkezd információkat gyűjteni a titokzatos T.C. Elimane-ről, melyben segítségére van a szintén szenegáli írónő, Maréme Siga D. is. Kettejük beszélgetéséből kerekedik ki aztán egy földrészeken és korszakokon átívelő történet, melyben társadalmi-politikai kérdések, az irodalom szerepe, az írói lét nehézségei és a rasszizmus is helyet kap.
Számomra túl sok rétege van ennek a könyvnek, túl sok mindenről akar szólni és olvasóként rosszul éreztem magam, mert szinte megmagyarázta, hogy én vagyok a buta, ha nem értek belőle mindent. A könyv ötletét és kollázsszerű felépítését nagyon nagyra tartom, számomra az adta meg a plusz fűszert az egészhez. Nagyon hullámzó volt számomra a könyv. Hol érdekelt, hol teljesen hidegen hagyott, máskor berántott és volt, hogy kivetett magából.

>!
Park, Budapest, 2022
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633558485 · Fordította: Bognár Róbert
2 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

A nagy könyvnek nincs tárgya, és nem szól semmiről, csak kimondani, megtalálni próbál valamit, de ez a csak, ez a minden, és az a valami, az is minden.

De meg lehet-e írni ezt a könyvet egyáltalán?

Az emberek legtitkosabb emlékezete az olvasót egy eseménydús nyomozásra invitálva az irodalom és az emberi lét nagy kérdéseire keresi a választ.

A könyv maga egy végtelen labirintus, számtalan útelágazással, melyeket a sorsnak, vagy a véletlennek köszönhetően időnként mégis összeköt egy láthatatlan szál.

A Párizsban élő ifjú szenegáli író, Diégane Latyr Faye vezetésével az anyapók hálóján keresztül egy olyan misztikus világba csöppenünk, amelyben minden út egy különleges könyv, Az embertelenség labirintusához vezet. A titokzatos T.C. Eliman nyomába eredve egy olyan utazás részesei leszünk, amely három kontinensen és több mint 100 éven át vezet bennünket.

Egy izgalmas nyomozás egy talán soha nem létezett könyv, egy író, a kritikusok nyomában járva.

Egy szédítő és eredeti történet, ahol nemcsak a helyszínek és az idősíkok váltogatják egymást, de a narrátor elbeszéléséit számtalan feljegyzés és naplóbejegyzés, felbukkanó újságcikk, kritika, és levélrészlet szakítja meg, kiegészítve Az embertelenség labirintusából származó idézetekkel.

Érzelmek és érzések kavalkádja, egy olyan könyv, amely hol megrendítő és megható, hol krimibe illően izgalmas, hol végtelenül vicces, hol pedig egzisztenciális és morális kérdéseken filozofálgató.

Sarr regényében a bevándorlók „kettős identitásának” nehézségei, a háborúk és az antiszemitizmus kegyetlenségei, a gyarmatosítók elnyomása mellett ugyanolyan fontos szerepet kap a szerelem, a testi vágy, a hűség és megcsalás, és természetesen maga az irodalom, melyeket összeköt a folytonos kutatás, a titkok megfejtésének vágya.

Diégane Latyr Faye, vagy inkább Sarr? célja egy olyan regény megírása, amely tovább él benned, ami felforgatja a lelked és felébreszti az elmédet és ami gyökeresen megváltoztatja az életed.

Létezik-e ilyen regény? Vagy ez csak minden más korábban készült regény esszenciája?

Elképzelhető, hogy lehetetlen ez a küldetés, de egy igazi író célja nem lehet más, mint ez, mint maga a nagybetűs irodalom. Mert az irodalom maga az élet, a szabadság, a túlélés záloga.

8 hozzászólás
giggs85>!
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

http://ekultura.hu/2022/09/22/mohamed-mbougar-sarr-az-e…

A tavalyi több szempontból is az afrikai szerzők éve volt, ugyanis a Nobel- (Abdulrazak Gurnah), a Booker- (Damon Galgut) és a Goncourt-díj (Mohamed Mbougar Sarr) is afrikai szerző kezébe került, ami valljuk be, eléggé meglepő. A Goncourt-díj történetében ráadásul először díjaztak fekete-afrikai szerzőt, és ezen kívül a szenegáli Sarr a maga 31 évével az egyik legfiatalabb író, aki valaha elnyerte a legrangosabb francia könyvdíjat.

A Park kiadó példás gyorsasággal és igényességgel jelentette meg Az emberek legtitkosabb emlékezete című művet, amely mottója nem hiába származik a közelmúlt egyik legnagyobb hatású szerzőjétől, Roberto Bolañótól, ugyanis ez a majd’ félezer oldalas nagyregény is épp úgy nyomozás egy eltűnt és gyakorlatilag kiismerhetetlen író után, mint a chilei leghíresebb, mára már szinte kultikus rangot magukénak tudható művei, a 2666, vagy a Vad nyomozók. Bár Sarr mindvégig tökéletesen hozza azt a stílust és hangulatot, amit Bolañónál megszokhattunk, de díjnyertes kötete jóval több, mint egy egyszerű utánérzés; sajátos íze, lenyűgöző mélységei és óriási ereje van.

A szerző alteregója, a húszas évei végén járó Diégane Latyr Faye a már jó ideje Franciaországban élő afrikai értelmiségiek mindennapjait éli (szakdolgozatával nemigen halad, és bár író akar lenni, de a sikerek és a valódi témák elkerülik, szűkös állami ösztöndíját arra használja, hogy nagyjából eléldegéljen, és hasonszőrű barátaival az irodalomról vitatkozzanak, igyanak és minél többet szeretkezzenek), ám egy nap véletlenül összetalálkozik egy főleg botrányairól híres, szintén szenegáli írónővel, Maréme Siga D.-vel, aki megismerteti őt a titokzatos T.C. Elimane egyetlen művével, az 1938-ban kiadott, pusztító erejű és olvasóit menthetetlenül magával ragadó Az embertelenség labirintusával. A könyv és főleg a szerző sorsa rövidesen Faye rögeszméjévé válik, és elindul a nyomozás korokon és kontinenseken át…

Az emberek legtitkosabb emlékezete virtuóz módon felépített mű, amely úgy képes a posztmodern irodalom számtalan regiszterén játszani (van itt több, részben megbízhatatlan elbeszélő, napló-, illetve levélrészletek, ráadásul az idő haladtával hol krimibe, hol thrillerbe, hol egyenesen horrorba váltunk), hogy közben semmit sem kell feláldoznia az érthetőség oltárán. Mert bár ha jobban megkapargatom, az itt elmesélt történet talán túl kerek és túl tökéletes, de ennyire magával ragadó és sodró lendületű alkotással idén még nem nagyon találkoztam. Sarr szinte letehetetlen nyomozása elvezet bennünket a 19. század végi Afrikától, az 1930-as évek Párizsát, majd a II. világháború borzalmait érintve, az argentin értelmiségiek zárt világáig, hogy végül kör bezáruljon, és a sokadjára is átalakulóban lévő 21. századi Afrikában állapodjunk meg. A szenegáli jellemzően beszélteti szereplőit, akik hol a saját, hol másoktól hallott történeteket adnak tovább a megszállott, és a világon mindent az írásnak alárendelő férfinak, hogy közben szép lassan formát nyerjen előttünk a hol lenyűgöző, hol szánalmas, hol félelmetes Elimane alakja. De nem csak a nagy történet igazán érdekes, de a hozzá kapcsolódó több kisebb is, amelyek elvezetnek minket többek között a kolonializmus, a rasszizmus, a holokauszt, a túlzásba vitt politikai korrektség, vagy éppen a legtöbb írót érintő „írni vagy élni?” kérdésköréhez.

Azt hiszem, tökéletesen megérdemelt volt Mohamed Mbougar Sarr Goncourt-díja, mert ilyen fajsúlyos, ilyen ambiciózus, és ennyire tökéletesen összerakott nagyregénnyel csak igazán ritkán találkozhatunk. Nálam Az emberek legtitkosabb emlékezete a 2022-es év vitán felül egyik legjobb könyve. Olvassátok!

12 hozzászólás
gesztenye63>!
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

A nagy könyvnek nincs tárgya, és nem szól semmiről, csak kimondani, megtalálni próbál valamit, de az a csak, ez minden, és az a valami, az is minden.

A szöveg olyan lendülettel visz magával, hogy egy idő után már baromira nem érdekel semmi, csak lubickolsz és kizárólag a technikára vagy kíváncsi, azt szeretnéd felfogni, hogyan lehet ezt a kaotikus labirintust, ezt az ezerkarú krakent ennyire összetartónak, ennyire homogénnek, egyneműnek érezni. Gondolom, ez az alanyi (talán soha nem tanulható…) íróság lényege. Fogynak a lapok és eljön a pillanat, amikor könyv és irodalom, történelem és misztikum, erotika és erőszak mind-mind összefolyik, ködbe vész, csupán az utazás érzete és élvezete marad. Ezért érdemes olvasni.

1 hozzászólás
mate55>!
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

Tisztelgés az elfeledett mali író, Yambo Ouologuem előtt. Egy szédítő regény, amelyet az írás és az élet közötti választás igénye ural, vagy akár az a vágy, hogy ideje túllépni az Afrika és a Nyugat közötti személyes találkozás kérdésén. Az irodalom, a kreativitás, az írók és örök kérdéseik iránti szeretetét hirdeti, miközben kigúnyolja azt, ahogyan az irodalmi „intézmény” az identitást és a kisebbségi politikát hangoztatja. Egy „labirintus”, a szavak szeretetének ódája, a teremtés értelmének kétségbeesett keresése, tele látszólag kitérő mellékszálakkal és hirtelen, gyakran zűrzavaros eltolódásokkal, mégis érzékelhető fókuszt tart fenn tágabb történetszála tekintetében. Rejtélyeivel, titkaival, legendáival, a megszólított témák gazdagságával, az emberek legtitkosabb emlékeivel úgy működik, mint egy mélység, amely keveri a helyeket, a múltat, a jelent, az írásokat, az SMS-t, az irodalomra való reflexiókat. Ami az író stílusában nagyon tetszett, az az, ahogy a nyugati módot vegyíti az afrikai írás eszközével. A két stílus közötti utazás biztosítja a hatások kohézióját, amelyek táplálják, távcsövezik és egyesítik őket. Megalkot egy könyvvilágot: kontinenseket, korszakokat és műfajokat átszelő művet, ugyanakkor egy esszének, thrillernek, naplójának, levelezésének „szédülésfüzetét” is. Az első oldalaktól elkapott a szöveg ritmusa, a mesés prózai utazása a világban és az időben, de különösen az emberi állapot megfoghatatlan átláthatatlanságában. spoiler

3 hozzászólás
Morpheus>!
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

Nehéz egy olyan könyvről írni, amelyik egy nem létező író nem létező könyvéről és életéről szól. Ami tényleg egy szépirodalmi mű, és bár a könyvben többször is elhangzik, hogy egy könyv értékének függetlennek kellene lennie attól, hogy milyen származású ember írta – ami igaz is –, mégis kétségtelen, hogy ezt a könyvet egy fekete ember írta Afrikáról és Franciaországról. A történet körülbelül száz évet ölel át, miközben ugyanazt nézzük különböző emberek szemén keresztül, illetve az emlékeiket Elimanéről. Nem mondom, hogy időnként nem ültetett fel az író a hullámvasútra, sokszor szárnyaltam, de voltak olyan részek is benne, ahol untam, de mivel tudtam, hogy jön az emelkedő ezután úgyis, így hát tényleg úgy éreztem magam, mint aki egy dombos afrikai tájban sétál, hol a tetőről pillant le, hol az unalmas bozótoson tör át, hol egy folyó mellett sétál a forrás felé…

Kalmár_Melinda P>!
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

    Igazi posztmodern remeklés! Az egymásba játszó, egymásra rétegződő történetek hatalmas időbeli és térbeli távolságok között bontakoznak ki a váltakozó narrátorok meséiben – miközben a legfőbb elbeszélő azért ugyanaz. A szereplők ambivalens érzelmeket keltenek, hiszen bizonyos eseményeket, és az azokat megélő személyeket több nézőpontból is megismerhetjük. Mohamed Mbougar Sarr elegánsan és magabiztosan keveri regénye szövegébe a különféle publicisztikai formákat: olvashatunk itt interjút, riportot, kritikát, értekezést. Ugyanígy keverednek benne a stílusjegyek és hangulatok: megható és humoros; emelkedett és alpári. Szereplői szívesen elmélkednek az irodalomról, és annak hasznáról vagy haszontalanságáról; az írás nehézségeiről, melyet a nemzeti hovatartozás, vagy épp a nem odatartozás, csak tovább bonyolít.

    Ám a fentieken túl az olvasó számára talán az a legcsábítóbb, hogy a fiatal szenegáli-francia szerző egy letehetetlenül izgalmas művet alkotott. Cselekményszövése a jó krimikével vetekszik. Igényesen szórakoztat, ugyanakkor folyamatosan elgondolkodtat, polemizálásra késztet. Ilyen regényekre mondják, hogy irodalmi csemege.

tammancs1 P>!
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

Ha egy szóval kéne jellemezni, azt mondanám, hogy zseniális, ha többel, akkor tessék: elképesztő, különleges, friss, szemtelen, mélyen elgondolkodtató, „nem szól semmiről, mégis minden benne van”.

Adott egy fiatal szenegáli író, aki egyike azon „Európában tébláboló szomorú afrikaiak”-nak, akik úgy csinálnak,mintha mindenütt otthon éreznék magukat, miközben folyamatosan írnak, hajnalig vitatkoznak az irodalomról, meg persze élik világukat. Diégane Latyr Faye (Sarr?) középiskolás volt egy katonai bentlakásos iskolában, mikor először találkozott T.C.Elimane nevével A néger irodalmak kézikönyve című munkában. A könyv címe (Az embertelenség labirintusa) lenyűgözte, azonnal olvasni akarta, de nem találta sehol. Mindenki csak hallott róla,de maga a mű eltűnt, meg valami nagy botrány is volt körülötte. 10 évvel később Párizsban rábukkan a könyvre, ami természetesen a hatalmába keríti, és elkezdődik egy szédült nyomozás a könyv, vagyis inkább a szerzője után. Ez a nyomozás persze maga az útvesztő, a labirintus, évtizedeken és kontinenseken át zajlik, hogy aztán a kör végleg(?) bezáruljon.

Zseniális ez a könyv, mert úgy visz végig ezen a nyomozáson, hogy egy percre sem válik unalmassá, mindig tud valami újat mutatni, miközben annyi témát dob be, és annyiféle hangon/módon szólal meg, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Arról a rengeteg kérdésről, amit nekünk szegez, már ne is beszéljünk. Beszél írásról, identitásról, írói szerepről/hitvallásról, a gyarmatosítás kegyetlen örökségéről, az élet nagy kérdéseiről. Érdemes ráguglizni arra is kinek ajánlja Sarr a könyvét, nem mindennapi főhajtás ez. Élmény volt olvasni minden sorát!

2 hozzászólás
robinson P>!
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

Mohamed egy izgalmas nyomozásra viszi olvasóit, áthatolva téren és időn keresztül. Ahogyan már az előszóban is utal a szerző Roberto Bolañó kultikussá lett regényére, a Vad nyomozók mintájára épül fel a cselekmény. Bővelkedik krimielemekben, van szerelem és két kiemelkedő női alak, akik sok meglepetést okoznak az olvasónak. Kétségtelen, a regény hosszú, sok szereplőt mozgató, de jól felépített, fordulatokban gazdag.
https://gaboolvas.blogspot.com/2022/11/az-emberek-legti…


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Adok én neked egy tanácsot: sose próbáld meg elmondani, hogy miről szól egy könyv. Vagy csak annyit mondj: semmiről. Egy nagy könyv nem szól semmiről, és mégis minden benne van. Soha többé ne ess ebbe a csapdába, ne próbáld meg elmondani, hogy miről szól az olyan könyv, amiről érzed, hogy nagy könyv. A közvélemény álltja ezt a csapdát. Az emberek azt akarják, hogy a könyv szóljon valamiről. De az igazság, Diégane, hogy csak a közepes vagy rossz vagy érdektelen könyvek szólnak valamiről. A nagy könyvnek nincs tárgya, és nem szól semmiről, csak kimondani, megtalálni próbál valamit, de ez a csak, ez a minden, és az a valami, az is minden.

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
11 hozzászólás
szadrienn P>!

Az járt a fejemben, hogy még nincs veszve minden e földön, ha órákig téma lehet egy könyv, […]

60. oldal

1 hozzászólás
szadrienn P>!

Hogyan teremtsünk harmóniát az életünkben? Ír, gyógyír, írsz, gyógyírsz – megpróbálhatod ragozni, végtére van, amire hat a szavak mágiája.

64. oldal

giggs85>!

Írtam egy rövid regényt, és találtam egy meglehetősen szűk körben ismert kiadót, amely meg is jelentette. Az üresség anatómiája megbukott, két hónap alatt hetvenkilenc példány fogyott el, és ebben azok is benne vannak, amelyeket én vettem meg. Pedig ezeregyszáznyolcvanketten lájkolták a Facebook-posztomat, amelyben bejelentettem, hogy hamarosan megjelenik a könyv. Kilencszáztizenkilencen kommenteltek. , Gratula! , Büszkék vagyunk! ", , Proud of you! , Congrats bro"" , Bravó! Feldobtál! (én meg pofára estem), , Kösz, tesó, ez igen!", , alig várom, Insallah!", , Mikor jön ki?" (a posztban ott a megjelenés dátuma), , Hogy lehet beszerezni?" (az is ott van), , Mennyibe kerül?" (az is), , Érdekes cím!", , Példakép vagy az ifjú nemzedék előtt!", , Miről szól?" (ez a kérdés maga a Rontás az irodalomban), , Meg lehet rendelni?", , Megvan PDF-ben" stb. Hetvenkilenc eladott példány.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Facebook
gesztenye63>!

– Mindig is utáltam, ha azzal intézik el, hogy minden népnek olyanok a vezetői, amilyeneket megérdemelnek. Más megfogalmazásban: amilyen a nép, olyanok a vezetői. Szerintem ezzel a közhellyel lebecsülik a népeket, és elnézőek az önző és kegyetlen hatalmasok iránt, ami megbocsáthatatlan. „A vezetők bűne soha nem a vezetettek vétke”, írja valahol Victor Hugo, azt hiszem, egy levelében. De van abban igazság, hogy a középszerű vezetők leképezik a népüket. Elnézem honfitársaimat, és eltöprengek: jobbat érdemlünk? Mi is egy hatalmas halraj vagyunk. Szardíniák. Mit teszünk egyénileg és mint közösség, hogy jobbat érdemeljünk, mint ezek az immorális, venális politikusfigurák?

367. oldal

szadrienn P>!

Senki sem szabadulhat a történetétől, ha szégyelli azt. Nem lehet ott hagyni a sötétben, mint egy nem kívánt újszülöttet. Meg kell verekedni vele, és nem lehet abbahagyni a küzdelmet, csak akkor győzhetsz, ha viaskodsz tovább, megismered, kiismered, ráismersz a többi történet közt, kijelölöd és megjelölöd, leleplezed, ha meg akar téveszteni.

167-168. oldal

robinson P>!

[…] de hát az élet úgyis csak egy ingatag, keskeny palló a talán és a hátha közt.

szadrienn P>!

Puha idő ölelt, dédelgetett, boldog éber álmok ígérete lebegett. A szavak elhalkultak, megritkultak. Néha koccantak a poharak, távoli nevetés szűrődött be az utcáról, és a lemezről hallani lehetett a számok közti pár másodperces átkötő szöveget, de aztán már minden beleolvadt a csendbe, csak az ősi, tagolatlan nyelv szavai maradtak: lassú sóhajok, nézések, érintések, félbemaradt mozdulatok, lobbanások és ellentüzek, titkos jelek, hívások utazásra, és aztán már semmi nem maradt, csak a mámor józansága. Mi volt ez? Pohár tört el? És ki verte le? Lehet, hogy én tánc közben?… Aztán időtlenné vált az idő, igazi éjszaka lett.

70. oldal

BoJack >!

– Mindig is utáltam, ha azzal intézik el, hogy minden népnek olyanok a vezetői, amilyeneket megérdemelnek. Más megfogalmazásban: amilyen a nép, olyanok a vezetői. Szerintem ezzel a közhellyel lebecsülik a népeket, és elnézőek az önző és kegyetlen hatalmasok iránt, ami megbocsáthatatlan.

367. oldal

2 hozzászólás
BoJack >!

Ha hallgatag emberrel, egy igazi hallgataggal találkozunk, szükségképpen eszünkbe jut, hogy meg kell-e szólalnunk, és amit mondanánk, nem mérő locsogás-e.

14. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Abdulrazak Gurnah: Utóéletek
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Marie NDiaye: Három erős nő
Djaïli Amadou Amal: A türelmetlen
Nelson Mandela: A szabadság útján
Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah
Jonas Hassen Khemiri: Amikre nem emlékszem
Chigozie Obioma: Halászok
Mia Couto: Az oroszlán vallomása
Nnedi Okorafor: A halálmegvető