Csöngetésre ​vakkants! 18 csillagozás

Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Debrecenben élő népszerű író immár tíz éve gazdája egy kedves, fürge jószágnak, akinek neve:
„Mitvisz. A gyerekek Pullman-kutyának hívják, mert olyan hosszú. Nevezik földszintes kutyának is, mert olyan alacsony. Ő ugyanis tacskó. Rövidszőrű. Iskolai végzettsége: nincs, de roppant módon kitanult és ravasz. Különös ismertetőjele: jobb első lábával egy Trabantnak koccant. A Trabantnak semmi baja nem történt, de hősünk lába több helyütt eltört, s mire a csontjai a gipszben összeforrtak, valahogy úgy alakult, hogy a lábfeje nem előre, hanem majdnem hátrafelé néz, ezáltal nevetésre készteti a szemlélőt. Jelleme: kiismerhetetlen. Mellékszereplők: Gazdi meg a felesége.” továbbá mindenki, akinek Mitvisz neveltetésében szerepe volt.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 1983
154 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631132722 · Illusztrálta: Cakó Ferenc

Kedvencelte 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Felixa P
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Elfogult vagyok, mert mindig is volt tacskónk… (Jelenleg egy szálkás szőrű tacsi hűsöl itt mellettem a kis szőnyegén… :))
A könyvből eléggé ráismertem a fajtára. A történet teljesen hétköznapi, és visszaköszön a lapokról a kutya és az ember közötti barátság, ragaszkodás és szeretet.
Az rajzok pedig még egy pluszt adnak a történet bájának.
Állatszerető molyoknak igazi megmosolyogtató olvasmány… :)

>!
Joditti
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Aranyos könyv egy Mitvisz nevű tacskóról, de semmi extra. Teljesen hétköznapi történet.
A mesélő /író túlmagyarázós, kicsapongó stílusa eléggé zavaró volt. Jópofa akart lenni, de engem csak idegesített. Emiatt talán a rajzok tetszettek benne a legjobban.

>!
ÁrnyékVirág
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Aranyos történet, egy hétköznapi család hétköznapi tacskójáról – és arról, hogy az ember és kutya közötti barátság soha nem hétköznapi.
Tacskórajongóknak, állatszerető gyerekeknek kellemes olvasmány.
Én is szeretnék egy tacskót! :)

>!
Mileva
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Jutalomkönyv, második általános.
Aranyos, de alig olvastam újra – vagyis valamiért nem tetszett igazán. Nem volt se túl érdekes, se túl vicces.
Hanem a tacskókat imádom – talán ennek a könyvnek is volt ebben szerepe.

>!
Cherrytree P
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Mitvisz a kedvenc tacskóm! Meg amikor ezt a könyvet olvastam, itthon is volt egy kis tacsink, nagyon édes kis jószág volt! Nagyon szerettem, és kényeztettem ahogy csak tudtam. Mitvisznek elég izgalmas élete volt a városban a családdal, meg persze ügyeskedhetett kinn vidéken is, ami külön jót tesz egy kiskutyának! Szerettem ezt a történetet, és gyermek koromban többször is olvastam. No persze nem olyan sokszor, mint a Tüskevárat, de azért elégszer. :)

>!
Terka6
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Cakó Ferenc rajzai ebben a könyvben is fantasztikusak. Kedves a történet, bár egy kicsit hétköznapi, semmi meghökkentő.

>!
Síontan
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Mikor is találkoztunk, úgy ezer éve? Azóta Szatymazról mindig ez a könyv jut az eszembe :)

>!
Hortobágyi_Mara
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Az első kiskutyám tacskó volt. Imádtam. Gyerekkoromban olvastam ezt a könyvet utoljára, jó volt nosztalgiázni. Aranyos történet.

>!
Namida
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Hollywoodból származik egy mondás: ha sikeres filmet akarsz csinálni, vagy gyerek vagy kutya legyen a főszereplő. Szerintem ez a mondás a könyveknél is megállja a helyét. Nálam a könyv már csak azért is kiemelkedő szerepet foglal el, mert a borító és a tartalom nem kompatibilis. Így ha olvasni akarom a könyvet, akkor fejjel lefelé és jobbról balra haladva kell elkezdenem olvasni… ; )) Nem tudom, hogy csak az én példányom lett-e ilyen egyedi, vagy ez általános kiadási hibuci volt, de nekem még ez is bejött!! ; )) És végre megértettem a szülők és nagyszülők poénját is, hogy minden kutyánkat úgy hívták, hogy „Mitvisz”. Egy bájos, régi korok története ez, amikor még az írók nem laptopot vagy számítógépet használtak regényeik megírásához, hanem írógépet, és a nagy zaj miatt elengedhetetlen volt egy padlócirkáló = kis testű kutya, például egy tacsi.
Aki szerei az állatokat, a kutyás sztorikat a régi korok történetét, azt elbűvöli a történet!!
; ))


Népszerű idézetek

>!
Terka6

A helyzet mélységes tragikussága akkor derült ki, amikor a nyitott ablakon át a folyosóról behallatszott az egyik szomszédasszony kiáltozása:
– Mit visz az a kiskutya a szájában?
És még azon a napon újból:
– Valamit visz az a kiskutya!
És egyre gyakrabban hallatszott : „ Mit visz?” … „ Mit visz?”

24. oldal

>!
Terka6

Mitvisz azért veti hanyatt magát…, hogy ezzel kifejezze érzéseit: megadom magam, tehetsz velem amit akarsz, édes Gazdi, még édesebb Mami, meg mind, akit szeretek.

64. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Bogáncs
Csák Gyula: Vadász
Borsa Kata: Szotyi és Tarhonya
Gáspár László: Dixi, az osztály kutyája
Bencze János: Titkok a Tücsök utcában
Berényi Mihály: Zira naplója
Cécile Aubry: Belle és Sébastien
Holly Webb: Az ellopott kiskutya
Jeremy Strong: A szuperszonikus kutya visszatér
Thury Zsuzsa: Buksi a repülőgépen