Csöngetésre ​vakkants! 24 csillagozás

Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Debrecenben élő népszerű író immár tíz éve gazdája egy kedves, fürge jószágnak, akinek neve:
„Mitvisz. A gyerekek Pullman-kutyának hívják, mert olyan hosszú. Nevezik földszintes kutyának is, mert olyan alacsony. Ő ugyanis tacskó. Rövidszőrű. Iskolai végzettsége: nincs, de roppant módon kitanult és ravasz. Különös ismertetőjele: jobb első lábával egy Trabantnak koccant. A Trabantnak semmi baja nem történt, de hősünk lába több helyütt eltört, s mire a csontjai a gipszben összeforrtak, valahogy úgy alakult, hogy a lábfeje nem előre, hanem majdnem hátrafelé néz, ezáltal nevetésre készteti a szemlélőt. Jelleme: kiismerhetetlen. Mellékszereplők: Gazdi meg a felesége.” továbbá mindenki, akinek Mitvisz neveltetésében szerepe volt.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 1983
154 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631132722 · Illusztrálta: Cakó Ferenc

Kedvencelte 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

„Mellékszereplők: Gazdi meg a felesége, meg a két gyerekük, Möszi meg Gabóca; meg a szomszédok; meg a további másféle gyerekek; meg a fák, bokrok, pockok, meg hó, meg sípoló babák, meg papucsok, párnák, állatorvosok az injekciós tűkkel, meg még sok minden, az idegen kutyákat is beleértve.”

Nekünk is volt tacsink, szép fekete, gombszemű jószág. Házőrzése kimerült abban, hogy mint Mitvisz rengeteget szunyókált, jöhetett bárki, a füle botját se mozdította, már azt hittük, hogy ugatni sem tud :-D. Aztán egyszer épp sütkérezve heverészet a betonon, amikor észrevette, hogy egy hangya !!!! mászik előtte… még azt a cirkuszt, amit levert a „behatoló” ellen… mi meg dőltünk a röhögéstől, hogy na, tud ugatni a tacsi :-D Viszont nem ő nőtt a szívünkhöz, hanem a másik, a zsemleszínű drótszőrű, Johnny (fogalmam sincs, miért kapta ezt a nevet, biztos valami film alapján…), aki olyan kis bohókás édes volt, tele minden tacsitulajdonsággal.

„Föltehető a kérdés: mit lehet megrágicsálni egy otthonosan berendezett lakásban? Egyetlen szó a felelet: mindent. Kivéve a falakat, bútorokat, padlót, mennyezetet. De ami elérhető magasságban van – mindent.”

Kár, hogy ezt a könyvet ilyen kevesen olvasták eddig, pedig megérdemelné. Kötelező jelenlegi és ex-tacsitulajdonosoknak. Meg bármilyen kutya tulajdonosának. Meg aki szereti a kutyákat. Meg aki szereti az állatokat. Főleg, hogy magyar szerző, miért kell nekünk mindig külföldi állattörténeteket olvasni, mikor itt vannak a jó történetek a szemünk előtt? Itt is megismerhetjük Mitviszt és két gazdiját, Mitvisz urat és Mitvisz anyukáját, ahogy a gyerekek beazonosítják a két felnőttet a kutya alapján :-D A kutya pedig jön, lát, győz, mindent szétrág, pockot üldöz, csirkét kell elásni miatta (kíváncsi lennék, a könyv megjelenése után a kerti szomszéd ugyan mit szólt az esethez :-D), gyerekeket vesz le a lábáról, vigyáz az unokára és még sok kalandba vagy kalamajkába keveredik.

„És egyre gyakrabban hallatszott: „Mit visz?”… „Mit visz ?’’ A sokszor hallott riadt kérdés agyamba rögződött: „Mit visz?” És egyszer csak a kérdőjel kezdett az agyamban kiegyenesedni. Nem kérdés lett többé a „Mitvisz” – hanem állítás, a végén felkiáltójellel: „Mitvisz!””

A történetből talán egyetlen dolgot hagytam volna ki: a nagyon elszomorító esetet, mikor az ebadót megemelték és ettől sok tacsi az utcára – vagy még rosszabb: kísérleti laborba került… De az is meglehet, hogy az író tudatosan azért tette bele a történetbe (bár szerintem akkor ez már idejétmúlt volt), hogy esetleg felfigyeljenek rá és változtassanak a szabályokon. De nagyon rossz volt olvasni a kutyát látszatra befogadó és laborba leadó eseteket.

„Már-már szokássá vált, hogy a szomszédok eltűnt papucsait, zoknijait keresve benyitottak: „Nem hozott át véletlenül hozzátok Mitvisz egy pillangós papucsot?” Véletlenül?! Dehogyisnem hozott. Akkorra már szét is rágta.”

Nagyszerű, humoros, élvezetes kis könyv, ajánlom mindenkinek, aki könnyed olvasmányra vágyik!

Felixa P>!
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Elfogult vagyok, mert mindig is volt tacskónk… (Jelenleg egy szálkás szőrű tacsi hűsöl itt mellettem a kis szőnyegén… :))
A könyvből eléggé ráismertem a fajtára. A történet teljesen hétköznapi, és visszaköszön a lapokról a kutya és az ember közötti barátság, ragaszkodás és szeretet.
Az rajzok pedig még egy pluszt adnak a történet bájának.
Állatszerető molyoknak igazi megmosolyogtató olvasmány… :)

Joditti>!
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Aranyos könyv egy Mitvisz nevű tacskóról, de semmi extra. Teljesen hétköznapi történet.
A mesélő /író túlmagyarázós, kicsapongó stílusa eléggé zavaró volt. Jópofa akart lenni, de engem csak idegesített. Emiatt talán a rajzok tetszettek benne a legjobban.

ÁrnyékVirág>!
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Aranyos történet, egy hétköznapi család hétköznapi tacskójáról – és arról, hogy az ember és kutya közötti barátság soha nem hétköznapi.
Tacskórajongóknak, állatszerető gyerekeknek kellemes olvasmány.
Én is szeretnék egy tacskót! :)

Julikaa>!
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Nagy élmény volt olvasni ezt a könyvet. Felelevenítette azokat az időket, amikor az én családom is belépett a kutyatartók népes táborába. Elmesélt sok kis sztorit, amik a hétköznapokon élnek (élünk) át, és sok olyat is, amik komoly mérföldkövet jelentenek a kutyát családtagnak tekintők életében.
Az egyetlen pici negatívum, ami szúrta a szememet, hogy Mitvisz kutya névválsztásánál nem említi egy fél mondattal sem, hogy a történetet Móra Ferenctől „csente”.

Mileva>!
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Jutalomkönyv, második általános.
Aranyos, de alig olvastam újra – vagyis valamiért nem tetszett igazán. Nem volt se túl érdekes, se túl vicces.
Hanem a tacskókat imádom – talán ennek a könyvnek is volt ebben szerepe.

Cherrytree P>!
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Mitvisz a kedvenc tacskóm! Meg amikor ezt a könyvet olvastam, itthon is volt egy kis tacsink, nagyon édes kis jószág volt! Nagyon szerettem, és kényeztettem ahogy csak tudtam. Mitvisznek elég izgalmas élete volt a városban a családdal, meg persze ügyeskedhetett kinn vidéken is, ami külön jót tesz egy kiskutyának! Szerettem ezt a történetet, és gyermek koromban többször is olvastam. No persze nem olyan sokszor, mint a Tüskevárat, de azért elégszer. :)

Terka6>!
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Cakó Ferenc rajzai ebben a könyvben is fantasztikusak. Kedves a történet, bár egy kicsit hétköznapi, semmi meghökkentő.

Hortobágyi_Mara P>!
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Az első kiskutyám tacskó volt. Imádtam. Gyerekkoromban olvastam ezt a könyvet utoljára, jó volt nosztalgiázni. Aranyos történet.

Namida>!
Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants!

Hollywoodból származik egy mondás: ha sikeres filmet akarsz csinálni, vagy gyerek vagy kutya legyen a főszereplő. Szerintem ez a mondás a könyveknél is megállja a helyét. Nálam a könyv már csak azért is kiemelkedő szerepet foglal el, mert a borító és a tartalom nem kompatibilis. Így ha olvasni akarom a könyvet, akkor fejjel lefelé és jobbról balra haladva kell elkezdenem olvasni… ; )) Nem tudom, hogy csak az én példányom lett-e ilyen egyedi, vagy ez általános kiadási hibuci volt, de nekem még ez is bejött!! ; )) És végre megértettem a szülők és nagyszülők poénját is, hogy minden kutyánkat úgy hívták, hogy „Mitvisz”. Egy bájos, régi korok története ez, amikor még az írók nem laptopot vagy számítógépet használtak regényeik megírásához, hanem írógépet, és a nagy zaj miatt elengedhetetlen volt egy padlócirkáló = kis testű kutya, például egy tacsi.
Aki szerei az állatokat, a kutyás sztorikat a régi korok történetét, azt elbűvöli a történet!!
; ))


Népszerű idézetek

Terka6>!

A helyzet mélységes tragikussága akkor derült ki, amikor a nyitott ablakon át a folyosóról behallatszott az egyik szomszédasszony kiáltozása:
– Mit visz az a kiskutya a szájában?
És még azon a napon újból:
– Valamit visz az a kiskutya!
És egyre gyakrabban hallatszott : „ Mit visz?” … „ Mit visz?”

24. oldal

Terka6>!

Mitvisz azért veti hanyatt magát…, hogy ezzel kifejezze érzéseit: megadom magam, tehetsz velem amit akarsz, édes Gazdi, még édesebb Mami, meg mind, akit szeretek.

64. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kántor Kata: Az ékszerrablók nyomában
Fekete István: Bogáncs
W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete
Megan Rix: Echo, gyere haza!
Sheila Burnford: Hihetetlen történet
Jan Andersen: Egy életre szóló barátság
Eric Knight: Lassie hazatér
Vojnich Iván: Zuhatag visszatér
Kiss Dénes: Eb vagy kutya
Bálint Ágnes: Hajónapló