A ​démoni kultiváció nagymestere 1. (The Untamed 1.) 143 csillagozás

Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

Yiling ​pátriárkája, Wei Wuxian életét veszti a Luanzang-domb ostromában.
Mindenki a vesztét akarta, átkozták, amiért fellázadt és dühöngve tombolt.
Örömmel fogadta a halálát az egész kultivátorvilág.

Wei Wuxian talán nem is lehetne elégedettebb, hogy magányosan kóborló lélek lehet, tizen-egynéhány év elteltével mégis megidézik és új testbe kényszerítik. Nem tehet mást, vissza kell térnie ebbe a világba! Titkolni próbálja ugyan új testében az igazi kilétét, de váratlan események folytán a Gusu Lan klánhoz tartozó Lan Wangji magával viszi a klánja otthonába.

Bármennyire meg volt is győződve mindenki, hogy a démoni kultiváció nagymestere úgy elpusztult, hogy még holttestet sem hagyott maga után, Wei Wuxian újjászületik, és újra szembenézhet a hajdanán őt legyőző kultivátorklánok tagjaival. Azonban még ennél is nagyobb probléma, hogy a korábban konzervatív és rugalmatlan Lan Wangji immáron mindent megtesz, hogy maga mellett tartsa, nyugodtan viseli a… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Művelt Nép, Budapest, 2020
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156022776 · Fordította: Kiss Marcell

Kapcsolódó zóna

!

Mo Xiang Tong Xiu

142 tag · 806 karc · Utolsó karc: 2020. október 25., 11:53 · Bővebben


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Wei Wuxian · Lan Wangji · Jiang Cheng · Lan Sizhui · Lan XiChen · Nie Huaisang · Lan JingYi · Jin Ling · Xiao Xingchen · Jin Guangyao · Mo Xuanyu


Kedvencelte 54

Most olvassa 47

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 150

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

April_Faye IP>!
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

13 évvel azután vesszük fel a történet fonalát, hogy Wei Wuxian, Yiling Pátriárkája meghalt. A halála körülményeiről, ahogyan az életében elkövetett szörnyűségekről is rengeteg legenda és pletyka terjeng. Ez a sokak által rettegett alak most újjászületik egy fiú testében, aki feláldozta az életét azért, hogy visszahozza őt, ezzel bosszút állva saját családján. Alighogy Wei WuXian újra feléled, kellemetlennél kellemetlenebb ismerősökbe fut bele – mit tesz ilyenkor egy kegyetlenségéről híres nagymester? Hát biztosan nem azt, amit Wei WuXian… Aki ugyan valóban szakavatott ismerője a démoni tanoknak, de se kegyetlennek, se ijesztőnek nem tűnik. Leginkább csak bolondnak. Abból is a vicces fajtának.

A démoni kultiváció nagymestere egyike azoknak a regényeknek, amik biztosan veled maradnak. Tele van felejthetetlen karakterekkel, akikhez hasonlók nem rohangálnak más történetek lapjain. A szereplők személyisége kidolgozott. Megvannak a maguk hibái, tévedései, elvétett lépései. Addig a pontig, hogy el lehet vitatkozni rajta, ki a főgonosz és ki a főhős.

Amellett, hogy a sztori izgalmas, és helyenként kifejezetten borzongató, számos tanulsággal is szolgál. Folyamatosan feszegeti a helyes és a helytelen kérdését, és azt hogy vajon biztosan a hangos többségnek van-e igaza? Hogy mit szabad elhinni a pletykákból? Ezek mind kiemelten fontos témák ebben a bonyolult, internethez kötött, álhírekkel teli, az egyik oldalon a kirekesztéssel fenyegető, a másik oldalon a cancel kultúrába csúszó 21. században.

Az első kötet tökéletes felütés, ahol izgalmas és vicces kalandok során ismerkedhetünk meg a szereplőkkel. Az örökké komoly és szigorú Lan Wangji és a mindig vidám és mókaszerető Wei Wuxian elindulnak, hogy összegyűjtsék egy titokzatos halott testrészeit, a testrészek felkutatása közben pedig újabb és újabb rejtélyek bontakoznak ki, és lassan világossá válik, hogy a háttérből többen is mozgatják a szálakat. Hőseink két ellentétes érdek között ragadva igyekeznek megfejteni a darabokra szabdalt hulla titkát. És ki tudja, a szálak talán kapcsolódnak az ő múltjukhoz is.

Új olvasóknak érdemes felkészülni a világ legszemetebb cliff-hangerére a kötet végén! :D

Mielőtt belemennék a kritikába, pár szó a fandomhoz, és az értékelések körüli felfokozott vitához: Az egész világgal az a gond, hogy az emberek vakon gyűlölnek és vakon szeretnek. Ha egyszer már végigolvastad ezt a könyvet angolul vagy magyarul, akkor pontosan tudod, hogy Wei Wuxian halálát is a vak és oktalan gyűlölet okozta. De a vak és oktalan bálványozás pontosan ugyanilyen káros.

Nem létezik hibátlan dolog, olyan létezik, hogy hajlamos vagy szemet hunyni valaminek a hibái felett, vagy hogy úgy érzed, számodra úgy tökéletes valami, ahogy van. De aki nem érez ugyanígy, annak is joga van a saját érzéseihez. És joga van ezt leírni. A világ attól mozdul előre, hogy nem fogadjuk el közepesnek vagy rossznak a dolgokat, hanem törekszünk arra, hogy észre vegyük és kijavítsuk a hibákat.

A démoni kultiváció nagymestere egy kifejezetten jó történet, amit sokaknak ismernie kéne – ebben egyetértünk. That being said, íme a problémáim a könyvvel!

Aki ismer, az tudja, hogy hanyag olvasó vagyok. Csak akkor szúrok ki elírásokat, vagy bakikat, ha azok nagyon látványosak. Itt viszont lényegében bekezdésenként megakasztott valami. A teljesség igénye nélkül vannak:
– Lehagyott ékezetek, értelmes elgépelések
– Lehagyott gondolatjelek, hogy véletlenül se tudjuk, ki mikor beszél (10+)
– Duplázott szavak, duplázott bekezdések
– Elképesztő mennyiségű szóismétlés, ráadásul olyan helyeken és olyan szavakkal, hogy képtelenség nem észre venni. (100+)
– Idő egyeztetés. Japános vagyok, elég sok light novelt olvastam, tudom, hogy az ázsiai regényeknél ez előfordul, de azért magyarra a magyar nyelv szabályai szerint ültetjük át a dolgokat.
– Szám-személy egyeztetés
– Elírt nevek és titulusok (Wang Lanji, Jin Guangshan a Lan klán vezetője, Jiang Wanjin kétszer is, stb)
– Annyi vesszőhiba, ami még nekem is feltűnik. Főleg fura, hogy rengeteg olyan helyre került vessző, ahová nem kéne.
– Nem használata ne helyett vagy 4-szer.

Ezek voltak azok, amiket egy átolvasó vagy korrektor is kijavíthatott volna. Az alábbiak már a szerkesztő alá tartoznak, mert voltak itt még:
– Rossz szórendű, magyartalan mondatok (gyakorlatilag bekezdésenként)
– Döcögős, értelmetlenné vált párbeszédek (túl gyakran)
– Javításkor átírt mondatok, amiknek a második felét elfelejtették egyeztetni
– Érthetetlen kultivációs magyarázatok, amikor nyilvánvaló volt, hogy szószerinti (word for word) fordítást kaptunk, nem pedig értelmezést, ami azért elkélt volna.
– A szereplők stílusát nem mindenhol sikerült megragadni – ez különösen látványos volt Lan Wangjinál

Egy szóval kész felfordulás volt a szöveg. És akkor még nem említettem, hogy az én kötetem ragasztása már elvált, 3 oldalam van, ami gyárilag szamárfüles, és tele van a kiadványom szellemképes lapokkal.

Ha ezek közül csak egy vagy kettő vagy öt van egy könyvben, vállat rántok, talán észre sem veszem. De ennyi hibával már nem tudok mit kezdeni, és azt gondolom, hogy vétek befogni a szánkat.

Hogy ne csak negatívkodjak. A fordítás nyelvhasználata itt-ott kifejezetten költői és képies, abszolút nem bánom a lábjegyzetes megoldást sem, mert így sok olyan extra információt kapunk, amit amúgy nem kapnánk, és különösebben egyik fordítói döntés sem bántott. Egy szóval – bár nyilván a fordítónak is van némi felelőssége a magyartalanságokban –, én biztosan nem őt okolnám a kiadvány minőségéért.

Összességében azt tudom mondani, hogy nem a negatív véleményt megfogalmazókra kellene haragudni, amiért „lerontják az értékelést”, és „emiatt mások majd nem veszik meg a könyvet”, hanem a kiadóra, amiért olyan minőségű kiadást készített, amiről ilyen „lehúzó értékeléseket” lehet/kell írni. És még valami. Tegyük fel, hogy a sok pozitív értékelés miatt megveszi valaki a könyvet, akinek lövése sincs erről az egész fandomról. Szerintetek tovább fogja olvasni? Mert szerintem nem. És nem a negatív, lehúzó értékelések lesznek a hibásak, hanem a könyv milyensége.

Csak ennyit akartam mondani.

Ha valakinek sikerült felkeltenem az érdeklődését az értékelésem elejével, azt szépen megkérem, adjon ennek a történetnek egy esélyt, és próbálja kibekkelni az első könyvet, hátha a második jobb lesz.

A kiadót pedig szépen megkérem, hogy szerezzen egy szerkesztőt és egy korrektort vagy legalább az egyiket. Biztos vagyok benne, hogy sokan, akár ingyen is elvállalnák. Csak a saját ismerősi körömben tudok két embert, akik korrektorként vagy szerkesztőként dolgoztak már kiadott könyveken, és egy tiszteletpéldányért megcsinálnák, mert annyira szeretik ezt a történetet.

Ez a könyv sokunknak fontos. És rengeteg embernek lehetne még ugyanilyen fontos egy kis odafigyeléssel. Drukkolok, hogy a következő kötet igényesebb legyen, és hogy a kritikát ne írják le (se a kiadónál, se rajongói körökben) gyűlölködésnek, hanem fogadják értő fülek. Utálok negatív lenni :( Szeretném a következő kötetre azt írni, hogy szuper, és szeretném, ha a kivitelt meg sem kéne említenem, (ahogy egyébként többnyire nem is szoktam) <3

4 hozzászólás
ViPa>!
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

Meg mernék esküdni, hogy Wei Yingnek egyszerűbb volt elsajátítani a démoni kultivációt, mint nekem most véleményt írni. Pedig nem nagy ördöngősség, az ember leírja, hogy tetszik-e neki, vagy sem, aztán puff. Na már most, amikor egy könyv körül akkora herce-hurca alakul ki, mint ami e körül történt, akkor az ember kétszer is meggondolja, hogy egyáltalán belekeveredjen-e. De nekem ez a sztori sokkal többet ér, mintsem a rajongók/nem rajongók kisebb-nagyobb kirohanásai miatt kihagyjam, hogy mesélhessek róla, szóval… Itt vagyok. Kezdjük is.
A pozitív dolgokkal fogok nyitni, mert én nem elijeszteni akarom az embereket. A történet, az írónő által megalkotott világ és a szereplők egy kincs, amit meg kell védeni. Az alaptörténet – a gonoszra vadászó kultivátorok, és az ebből adód hatalmi konfliktusok – bár nem a legegyedibb, de a tálalás különlegessé teszi. A hangulatkeltés, a humor, a megfelelő időben odarakott komolyság, a tragédiák, a veszteségek emelik a téteket, valóságossá teszik, kiszínezik és gazdagítják az alaptörténetet, odáig fokozva, ahol már az ember egy egyedülálló, különleges történetként fogja imádni. A szerelmi szál pedig olyan pluszt tesz hozzá, ami elengedhetetlen egy olyan világban, ahol mindenki mindenki ellen van. Semmi baj szerintem, ha az ember nem szereti a BL-t, mert bár ez a szál emeli és még varázslatosabbá teszi a történetet, de nem erre épül fel a cselekmény, és nem ezen állnak vagy buknak a dolgok. Lan Zhan és Wei Wuxian kapcsolata és szerelme szépen lassan, könyvről könyvre bontakozik ki, ahogy fokozatosan megismerik majd elhagyják egymást, elfordulnak, majd újra visszatalálnak egymáshoz. Ha az ember csak erre figyel oda, már az is önmagában egy csoda – mert valóságosnak, és igazinak hat. Ám a karakterek azok, akik teljes mértékben uralják ezt a világot. Mert ahány név, annyi személyiség. A szereplők egyediek, és kidolgozottak, összetett személyiségek, akik nincsenek idealizálva (kivéve a Lan klánt, ahol mindenki pofátlanul jóképű :D ), mindegyiküknek megvan a maga fontos szerepe, akár a frontvonalon, akár a háttérben, ami alakítja, formálja a történetet. Nincs felesleges szereplő, felesleges párbeszéd, vagy felesleges cselekedetek. Már említettem a valóságosságot többször is, de hadd emeljem ki újra; az írónő zseniálisan hagyja szenvedni, elbukni, majd felemelkedni a karaktereit. Úgy játszik az érzéseikkel, mintha gombolyagok lennének egy macska orra előtt, amit ide-oda taszigálhat, tépkedhet, míg már felismerhetetlenségig tönkremegy (akárcsak Wei Wuxian), de aztán a gazdája újra összetekeri, és helyrerakja a fonalat, de az már sosem lesz ugyanolyan (szintén Wei Wuxian, miután visszatér a halálból). A tragédiát nem (pusztán) a halál maga jelenti, hanem a szereplőink más veszteségei (árulások, érdembeli veszteségek). Olyan érzelmi hullámvasutat épített az írónő, hogy én kérem ki magamnak. :( Mindezeken túl pedig a cselekmény is mozgalmas, izgalmas és érdekes minden oldal. Az ember már a szereplők párbeszédeit is imádja, egyrészt a kínai stílus sajátosságai miatt, másrészt a szereplők személyiségéből adandóan. (Mármint, ki az, aki nem imádja Wei Wuxian örült, humoros, esztelen és szégyentelen fejét? Ki ne szeretné Lan Wangji karót nyelt jellemét, vagy Jiang Cheng sértett, fennkölt, jellemét?)
Ezenfelül a könyv nagyon jól kiegészíti az adaptációkat; sok minden zavaros volt a sorozatban, és az is maradt az animében is, de a regény (mint mindegyik alapja) olyan aprócska részleteket is megmagyaráz, amit az ember elsőre észre sem vesz (pl. hogy miért olyan csípős a tanítvány palántáknak Wei Wuxian főztje).
Összefoglalva, a cselekmény, a karakterek és a kínai hangulat egy olyan csodálatos történetet alkot meg, ami belopja magát az ember szívébe. Persze ne lepődjetek meg, mert a kínai író stílus más, de jó értelemben az.

Azonban úgy érzem, meg kell magyaráznom, miért vontam le mégis egy csillagot, szóval essünk is neki az értékelésem negatív részének. Számomra a legsajnálatosabb dolog, hogy az ellenérzéseim még csak nem is a történethez köthetőek, sokkal inkább a körítéshez, és a tálaláshoz. Magyarán arról van szó, hogy cseppet ellenérzéseim vannak a kiadó munkássága iránt. Nem, nem a fordítással van bajom. Nem olvastam az angol fordítást, és kínaiul sem tudok, azonban azt tudom, hogyan kell(ene) kinéznie egy könyvnek. Nos, nem egészen így.
Ha új olvasó lennék, valószínűleg instant dühkitörésből elkövetett öngyilkosság miatt kerültem volna bele a lapokba: merthogy szegény új olvasók, akik azt sem tudják, mi fán terem a történet, és merre tájolható be Kína, olyan szinten összezavarodtak (valószínűleg), hogy azt is én kérem ki magamnak. Most akkor azt a szegény flótást Xichennek, vagy Xichengnek hívják? Lan Wangji mikor vette fel a Wan Langji nevet? Szegény Jin Guangshant mégis mikor avanzsálták a Lan klán vezetőjének, amikor még a nevében is benne van, hogy a (Lanling) JIN klánhoz tartozik? Ezek az elírások egyrészt rontják az élményt, másrészt összezavarják az újakat, harmad részben igencsak idegesítőek. És ez még csak az első baki. A sajnálatos továbbá az, hogy az egész könyv tele van elütésekkel, szinte minden oldalra jut valami (túlzás nélkül), ezenfelül pedig nagyon sok a magyartalan, értelmezhetetlen mondat. Ráadásként sok esetben olyan szavakat használt a fordító/szerkesztő, amik nem illenek bele a korba, amiben játszódik (pl. fickó). A harmadik nagy problémám az volt, hogy nagyon nehéz volt olvasni. Látszott, hogy a könyvet nem lektorálta senki, erős a gyanúm, hogy a fordító nyers fordítását adták ki a kezükből mindenféle javítás, szerkesztés és szöveggondozás nélkül. A szöveget egyszerűen nehéz volt olvasni. Olyan érzés volt, mint amikor az ember levegőt akar venni, mert tudja, hogy finom lesz, és jól esik majd neki, ám fuldoklik, és zihál, nem megy le a torkán. Képtelen voltam belemerülni a világba, a párbeszédekbe, a hangulatba, mert állandóan kizökkentett valami. Mielőtt bárki nekem támadna, elmondom, hogy engem nem az író stílusa zavart. Tudtam, hogy más lesz (ezt már a pozitív résznél ki is emeltem) és kíváncsi is voltam rá. A bajom azzal volt, hogy a mondatok sok esetben érthetetlenek voltak, magyartalanok, oda nem illő stílusban voltak megfogalmazva, és nagyon sok volt a szóismétlés. Ugorjon nekem bárki, de ezeket a hibákat könnyű szerrel ki lehetett volna küszöbölni, ha a könyvvel foglalkozva van; tehát megnézi egy lektor, egy szerkesztő, a könyv többször át van olvasva, így kiszűrődik az ilyen; nem csak az elírások, de a megfogalmazás is. Nem szidom a fordítót, mert nem az ő dolga, hogy a szöveg olvasható legyen. Az ő dolga, hogy magyarra fordítsa a könyvet, a kiadó és munkatársai dolga pedig az, hogy úgy szerkesszék meg a nyers szöveget, hogy az olvasható legyen. És ez a fontos lépés az, ami kimaradt ennél a könyvnél.
Én úgy gondolom, hogy ha már valaki dolgozik valami, azt tegye minőségien. Rengeteg ember, rajongó és újak is várták már ezt a könyvet, és bármennyire is fáj, bizony a tálalás nagyon sokat számít, és az élményhez hozzájárul az, hogy az olvasó bele tudjon merülni a világba, ne zökkentsék ki elütések, vagy olyan bakik, amiktől összekeveredik. Én az egy csillagomat ezért vontam le. És miért csak egyet? Mert még mindig azt vallom, hogy ez a történet nem érdemli meg, hogy a kiadó hanyagsága, esetleg oda nem figyelése miatt az emberek csak a fél csillagokat, és az alacsony értékeléseket lássák, amikor ez a történet hatalmas kincs, ami sokkal többet érdemel ennél.
Úgy gondolom, jobb lenne, ha több előolvasó is megkapná a szöveget, akár még mi rajongók is, akik ismerjük a világot, és azonnal észrevesszük az ilyen (logikai, összezavaró) hibákat. Remélem, nagyon remélem, hogy a következő kötet már megkapja a kiadó részéről azt a figyelmet, amit érdemel, és nem törik össze még jobban a szívünket.

4 hozzászólás
Klaudia_Kispál>!
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

Lassan egy éve már, hogy bekerültem ennek a történetnek a csodálatos világába. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer még a kezemben foghatom ezt a magával ragadó történetet magyar formában.
Olvastam az angol fordítást, kínaiul nem értek, szóval úgy gondolom, hogy a fordítás egész korrekt, nem egyszerű dolog ázsiai nyelvből magyarra fordítani. Azonban egyszer-kétszer azért még át kellett volna olvasni, mielőtt a nyomdába kerül, hogy kijavítsák az elgépeléseket/elírásokat, és néhol javítani a megfogalmazáson, hogy gördülékenyebb legyen.
Örültem, hogy nem a magyar fonetikával lettek leírva a nevek, viszont a könyv elejére vagy a végére elfogadtam volna egy jegyzéket vagy valamit, ahol össze vannak gyűjtve az idegen szavak (nevek, kardok, helyek stb) magyarázattal és kiejtési útmutatóval azoknak, akik először találkoznak ezzel a történettel. A lábjegyzetek tetszettek ^-^
Ami nem tetszett még, hogy Lan Wangji 'Mn'-jeiből 'Aha' lett. Az valahogy nem illik hozzá…
Összefoglalva a véleményem az első kötet történetéről: Wei Wuxian imádlak, Lan Sizhui best boy, Lan Jingyi örökbe fogadlak :D

(A kiadónak: Léccilécci a második kötetet jobban nézzétek át az olyasmi hibák miatt, mint amiket a többiek már előttem említettek! Ha kell, én szívesen vállalok előolvasói állást *kacsint* allergiás vagyok az elütésekre, szóval jó a szemem az ilyenekben :D)
A második kötetért imádkozva most meg is gyújtok egy lótusz füstölőt :D

Narutofan98>!
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

„Már mindenhol láttam. Molyon, Facebookon, Instagrammon, fórumokon. Utána barátnőm is elkezdte ezt favorizálni, s bíztatott, hogy animésként illendő megnéznem, hiába kínai a szinkron, van magyar felirat. TESSÉK MEGNÉZNI! Így nagybetűkkel kaptam meg, üljek le a pici fenekemre és nézzem meg szépen az animált részt. Nem értettem, hogy miért szeretné, de már engem is piszkált, hogy mi a fenét szeret mindenki ebben a történetben.”

Bővebben: https://konyvmania26.blogspot.com/2020/10/konyv-mo-xian…

2 hozzászólás
Kosa P>!
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

Egy alternatív világban járunk, ahol a sétáló halottak hétköznapinak számítanak, az embereket sanyargató démoni jelenségekkel pedig nagyhatalmú kultiváló klánok veszik fel a küzdelmet.

A Naplövés hadjárat során a kultiváló klánok összefognak a hatalmas és zsarnoki Wen klán ellen. A hadjárat egyik kiemelkedő alakja a Yiling Pátriárka, Wei Ying- adott nevén Wei Wuxian. Mivel Wuxian a tiszta, a kultivátor által létrehozott aranymag energiája helyett a tabunak számító harag energiáját használja, a klánok a háború után sorra elfordulnak tőle, és az ellenségévé válnak. A következő hadjáratot pedig már ellene vezetik, a harcok során több ezer ember halálat okozza, végül pedig saját teremtményei ölik meg a Buriel dombokon.

A halála után tizenhárom évvel megidézik a szellemét és új testbe kényszeítik. Wuxiannak szembe kell néznie múltbeli tettei következményeivel: azok rokonaival és barátaival, akik miatta haltak meg, egykori barátaival, klántestvérével majd gyilkosával, a Yunmeng klán jelenlegi vezetőjével, Jiang Chenggel, valamint a kultivációs világgal, amelyik a mai napig átkozza a nevét. Fel kell fednie megidézésének okát, hiszen a testének előző tulajdonosa nem céltalanul mondott le róla, majd a sorban bekövetkező, egymástól látszólag független démoni jelenségeknek is utána kell erednie. Ez utóbbi során Lan Wangji mellé szegődik, aki mellett fiatalon Gusuban (a Lan klán otthonában) tanult. Wuxian kezdetben szabadult volna a kényszerű szövétségből, hiszen a múltban Wangji volt a legfőbb bírálója, de a könnyen zavarba hozható, merev fiatalemberből egy sokkal toleránsabb, vastagbőrű (ez egy kínai kifejezés, ha találtok jobbat, szóljatok) férfi lett, aki nem is rossz útitárs…

Az első könyv a Wuxian megidézését követő időszakkal foglalkozik, a múltból csak annyit kapunk, hogy értetlenül álljunk a jelen eseményei fölött. Wuxian egy ragyogó tehetségű fiatal volt, klánjának első tanítványa (azaz a rangidős a tanítványok között). Hogyan vált ellenségévé Jiang Cheng, akivel együtt nevelkedett? Mitől változott meg Lan Wangji? Miért lépett a sötét kultiváció útjára Wuxian? Mit tett, hogy az egész kultivációs világ ellene fordult?

Bár a történet is csodás, számomra a legnagyobb erősssége a karakterek jellemében és motivációjában rejlik. A szereplők rendkívül összetettek, de mintha mindegyiküknek meg kellene fizetnie az érzéseiért: a haragnak, bosszúvágynak, hűségnek és a szeretetnek is drága az ára és egyetlen döntés sem marad következmény nélkül.
Ebben a könyvben elsősorban Wei Yinget ismerhetjük meg. A ragyogó tehetségből még életében a kultivátorok leggyűlöltebbb ellensége vált, mivel a tiltott és tisztátalan praktikák felé fordult. Mindamellet, hogy sok antihősre jellemző tulajdonsággal bír, egy intelligens, tehetséges, humoros és egy igazán tenyérbe mászó szereplőről van szó. Nagyon szórakoztató a gondolatairól olvasni, de amit én igazán szeretek benne, az az, ahogy a körülötte lévőkkel bánik. A családja és a szerettei mellett mindig kiáll, nem fél senkitől és még a gondos pedagógus is kitör belőle, ha fiatalabb tanítványok mellé kerül.
Mindemellet számomra Wuxian amolyan kifordított Mefisztói karakter marad: jót akar, de rosszat mível. A történet a választásaival teszi próbára: ha a széles és világos út járhatatlannak bizonyul, léphet-e ismeretlen ösvényre, kitarthat-e az elvei mellett, ha ezzel mindenkit maga ellen fordít? Megtörik-e ha a döntései súlya egyre nagyobb súllyal nyomja a vállát. Nagyon érdekes belegondolni, mi mit tettünk volna másként…

A szerelmi szálról szándékosan nem ejtettem szót. Wangi és Wei Ying kapcsolata lassan bontakozik ki, és itt még csak néhány utalást kapunk. Mivel sokan és sokféleképpen rajongták körbe a kapcsolatukat, csak annyit írnék, hogy a romantikát kedvelőknek kicsit még várniuk kell, de később bőven kárpótolva lesznek.

Remélem, hogy azok is megtalálják ezt a könyvet, akik LMBTQ irodalmat nem, de fantasztikus regényeket egyébként olvasnak, mivel a kultiváció témájával igazi egzotikum, és végre egy újszerű high fantasyt tart kezében az olvasó.

Végül a lerágott csont következik: a könyvek iránti szeretet és rajongás nem elég egy jó kiadáshoz. Nem szabad a szöveg gondozását egyetlen emberre bízni. Akármilyen tapasztalt is a fordító, a felelős szerkesztői munkát nem lehet megspórolni.
Egy csoda lehetett volna ez a könyv.

9 hozzászólás
anemona P>!
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

Láttam a történetből készített animét, és az sarkallt az olvasásra, hogy jobban megértsem, tisztábban lássam a homályosan maradt részleteket. Végülis sikerült, mert valóban sok infóval gazdagodtam a könyv által, de közben azt is érzem, hogy hiába tudtunk meg sok mindent, jó pár lényeges dolog még mindig várat magára.
Nem szoktam keleti szerzőktől olvasni, és sosem próbáltam még az anime alapjául szolgáló könyvet elolvasni, szóval simán lehet, hogy csak azért van hiányérzetem, mert egyszerűen nem ehhez a stílushoz vagyok szokva. Az ötlet, az elképzelés, a kulturális és spirituális referenciák nagyon tetszenek, és természetesen az is, hogy egy kicsit jobban belementünk Lan Zhan és Wei Ying kapcsolatába, de összességében a megvalósítással nem igazán vagyok kibékülve.

gabriellaeld I>!
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

Kicsit olyan volt, mintha a Sámán királyt, a Narutot, a Demon Slayert, a Kingdomot, a klasszik kínai népmeséket meg a Gyűrűk urából a tündéket beletennék egy turmixgépbe, majd habozás nélkül lenyomnánk a gombot.
Minden férfi Orlando Bloom szépségű becsület harcosa, a párbajok átlátszó pengéjű repülő (!!), világító üvegkardokkal, fuvolákkal, lilán csillogó korbácsokkal meg pengetős hangszerekkel zajlanak, amik mind varázseszközök, de még az origamifigurákban is szellemek laknak, és mindezt a bullshitet valahogy annyira természetesen adja a könyv, hogy fel se veszed csak: Hát igen, ebben a világban ez így van, nem kell magyarázni.
Megint azt tudom mondani, amit a japán irodalomnál szoktam: értem, hogy akinek nem tetszik, miért nem tetszik, de ez tényleg nem az a stílus, amihez hozzászoktunk. spoiler
Ez inkább olyanfajta érzés, mintha valaki felolvasná valami mesekönyvből, legendáriumból vagy mit tudom én: hát belekötöttünk gyerekkorunkban egyszer is, hogy a nádszálkarcsú királykisasszony hogyan tudott derékba törni a népmesében? Vagy a gömböc hogy tudta észrevétlenül felzabálni a családot? Valadimir Propp eszméivel élve bizony a meséknek is megvannak a maguk szabályai.
A kínai meséknek épp úgy, mint a sajátjainknak.
Aki valami középkori, kínai Trónok Harcát vár, azt el kell keserítenem, mert ez messze nem az, ennek ellenére azonban krva élvezetes szerintem. :D
A narrációba és a stilisztikájába bele kell rázódni, igen, ez évi 10 magyar meg meg mittudomén 20 angolról fordított könyv után elég idegen, spoiler hatású lesz, ugyanakkor amint az ember megérti, hogy működik, tíz perc alatt belerázódik.
A főszereplő szempontjából olvasni egyenesen felszabadító: az egész életét szoros szabályok mentén élte le, mindent feláldozott, hogy kemény látszatot alakítson ki magáról, mint rettegett kultivátor, aztán most, hogy újjászületett egy tök más ember életébe, senki nem élvezi nála jobban, hogy azt csinál, amit akar az őrültje. GÁTLÁSTALAN spoiler :D
Az egyetlen zavaró tényező a szerkesztés: néha a párbeszédpanelek megszűnnek párbeszédpanelnek lenni és csak folyószövegként mennek tovább, néha egy-egy lábjegyzet átcsúszik a másik oldalra (ilyet azért még életemben nem láttam), és mindent szépen csillagoznak, mit jelent, csak éppen a neveket nem, amiknek nagy jelentősége van, de még az összesítőben sincs benne, kit miért hívnak random más néven (bár ennek egy része elírás volt lol) vagy mit jelent az adott becenév. A mai napig nem tudom, az A-Tong mi a franc akar lenni – néha nőket, néha férfiakat hívtak így, a lehető legkülönbözőbb szitukban- abszolút clueless vagyok ezekkel. És annak van jelentősége, hogy valakit a születési nevén hívnak? Tehát ez udvariasságot jelent vagy valami bensőségességet? Franc tudja, és a végére se lettem okosabb.
Amúgy a központozás TELJES hiánya imádnivaló, de ez a sori már ilyen lesz, ezt mind tudjuk, ne állhassuk magunkat semmi mással, ha szeretni fogjuk, így fogjuk szeretni. :D
Összegezve a sztori érdekes, a karakterek jók, a cliffhanger a végén ha-tal-mas, spoiler, mindent összegezve tehát ajánlom olvasásra, ha valami tök újra vágysz, ami laza és humoros is, én mindenképp folytatom :D

12 hozzászólás
FSzK >!
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

A figyelőim már valószínűleg unják, hogy állandóan erről a történetről beszélek/posztolok, de én képtelen vagyok betelni vele.
Most nem akarok hosszan áradozni a könyvről (aki arra is kíváncsi olvassa el az angol fordításról írt értékelésemet: link), de azt mindenképpen muszáj elmondanom, hogy a 2020-as év egyik hanem a legnagyobb olvasásélménye volt.
A fordítás szerintem nem rossz, az angol is hasonló stílusú volt, de vannak benne hibák meg érdekes, néha karakteridegen fordítói megoldások. Sajnos elírásokból is van bőven, amit sajnáltam, mert ezek csak figyelmetlenségi hibák, viszont aki először találkozik a történettel azt totál meg tudja keverni, hiszen minden szereplőnek így is legalább 3 neve van, ha még hibásan is szerepel a könyvben könnyen összezavarhatja szegény olvasót. Ezért az egy csillag levonás.
Összességében elégedett vagyok a kötettel és várom már, hogy mind az 5 a polcomon csücsüljön!

never_mind P>!
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

Egészen szerettem, tegnap végre elhoztam és kiolvastam.
DE
Sajnálom, hogy több fogalmazásbeli és helyesírási hiba is akadt a fordításban, szerkesztésben. De a legzavaróbb a „fickó” szó volt. Ahányszor használják, mindig egy kicsit kidob magából a könyv, annyira nem illik oda.. nagyszerű szinonímáink lehettek volna helyette, ami belesimul ebbe a környezetbe, ami benne hagy az érzésben, amit a történet, a karakterek és tökéletesen megalkotott világuk ad. De ehelyett arcon csap időnként egy egy „fickó”. Nyilván ez nem a történet hibája, és ez csak az én véleményem.

1 hozzászólás
Ludvérc>!
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.

Az értékelésem fordításra való reflektálását, úgy döntöttem offolom. Az általam olvasott danmei regények közül számomra mindig is a MDZS lesz a kedvenc. Egyrészről mert ezt olvastam először, másrészt pedig a szereplők kidolgozottsága miatt. WWX és LWJ kapcsolatának alakulása pedig csak hozzátesz az izgalmas nyomozós sztorihoz, amiket amúgy is szeretek. De ha valaki még egyáltalán nem olvasott kínai webnovelt, annak elsőre biztos nagyon furcsa lesz. Emiatt inkább a műfaj a felelős, mint a fordítás. Ha valaki valami újat akar olvasni, és képes átnézni pár elgépelésen annak mindenképpen ajánlom!
off


Népszerű idézetek

sz_cinty>!

– Fiatalember, bizony van két érzelgős szó ebben az életben, amit mindenképpen ki kell mondani időnként.
– Melyik két szó? – kérdezte Jin Ling.
– A köszönöm és a bocsánat – mondta Wei Wuxian.
– Ha nem mondom, mégis mit tehetnek velem? – gúnyolódott Jin Ling.
– Akkor egy nap majd sírva fogod mondani őket – mondta Wei Wuxian.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jin Ling · Wei Wuxian
3 hozzászólás
yviene>!

– Ritkán hozol magaddal bárkit is, ráadásul úgy tűnik, hogy jó hangulatban vagy. Udvariasan bánj a vendégeddel, ne ilyen durván!
Jó hangulatban? Wei Wuxian jól megnézte magának Lan Wangji arcát. Mégis miből látja rajta, hogy jó hangulatban van?

Kapcsolódó szócikkek: Lan Wangji · Lan XiChen · Wei Wuxian
4 hozzászólás
Ancalimë P>!

– Wei Wuxian meghalt. Micsoda öröm!

9. oldal, 1. rész - Újjászületés

Kapcsolódó szócikkek: Wei Wuxian
ViPa>!

– Meg te is szeretnéd, hogy velünk jöjjön, nem igaz? – kérdezte Lan Xichen.
Lan Wangjinek földbe gyökerezett a lába.
– Rád néztem, és pontosan azért egyeztem bele, hogy jöjjenek, mert láttam rajtad, hogy ezt szeretnéd – tette hozzá Lan Xichen.
(…)
– Nem így volt.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lan Wangji · Lan XiChen
2 hozzászólás
Klaudia_Kispál>!

– Miért is hagynám el a széles utat egy sötét, szűk folyó felett átívelő deszkahídért? – mosolyodott el Wei Wuxian.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wei Wuxian
2 hozzászólás
Nympha17>!

– Biztos vagyok benne, hogy oktatói pályafutása egyik szégyenfoltja leszel! – látott a jövőbe Jiang Cheng.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jiang Cheng · Lan Qiren · Wei Wuxian
6 hozzászólás
psych P>!

– De várjunk csak, te nem is vagy őrült!

94. oldal, 3. rész - Gőg

Kapcsolódó szócikkek: Lan JingYi · Mo Xuanyu · Wei Wuxian
ViPa>!

– Úrfi, a melletted lévő férfiú… Miért bámul úgy?
(…)
– Ő? Nagyon szigorúan nevelték. Nem szereti, ha többiek túlságosan barátságosan viselkednek egymással a jelenlétében. Hát nem furcsa?
(…)
– Furcsa – mondta halkan. – Úgy nézett rám, mintha a feleségét ölelgettem volna…

297. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lan Wangji · Wei Wuxian
4 hozzászólás
BacchanteBlues P>!

Teljesen elment az esze!
Jó néhány éve nem használták rá ezt a kifejezést, de mégis megmelengette a szívét, amikor meghallotta.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wei Wuxian
Klaudia_Kispál>!

– Gyerekek! – kiáltott oda nekik Wei Wuxian.
– Mégis milyen gyerekekről beszélsz? – mordult rá Lan Jingyi. – Tudod te, hogy melyik klánhoz tartozunk? Lemostad az arcodat, és máris idősebb mesterként szólsz hozzánk?
– Rendben van, akkor bátyáim!

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lan JingYi · Wei Wuxian
2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

The Untamed sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: Tövisek Királya
Karen Chance: Árnyak vonzásában
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Elizabeth Lim: Fénytörések
Arthur Byron Cover: Buffy, a vámpírok réme – Kísért a múlt
Max Brallier: Az utolsó srácok a Földön
Piers Anthony: Varázslat Kaméleonnak
George R. R. Martin: Trónok harca
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja