Tokió 72 csillagozás

Mo Hayder: Tokió

Greyt, a londoni diáklányt gyerekkora óta egy szörnyű bizonyosság gyötri. Senki sem hisz neki, ő mégis megszállottan kutat, hogy kiderítse látomásának valóságalapját. Tokióba utazik, ahol reményei szerint fellelheti a legfontosabb bizonyítékot: egy filmfelvételt az 1937-es nankingi mészárlásról, amely során a japán katonák háromszázezer ártatlan kínai embert gyilkoltak le. A filmfelvétel – ha egyáltalán létezik – csak egyvalakinél lehet: a brutális esemény egyik túlélőjénél. Csakhogy a szóban forgó professzor feltételekhez köti az együttműködést. Véres feltételekhez.

Mo Hayder: Tokyo

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Tericum, Budapest, 2006
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638453990 · Fordította: Bobory Dóra

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Nanking


Kedvencelte 15

Most olvassa 4

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

Euthümia_K P>!
Mo Hayder: Tokió

Az eleje nekem nem igazán tetszett, a női szereplő se nyerte el igazán a szimpátiám. Alig vártam, hogy a könyv végére érjek, mert nem igazán kötött le. Na de az utolsó 100 oldal kárpótolt. Felgyorsultak az események, egyre izgalmasabbá és spoiler vált a történet. A végén meg csak pislogtam, hogy összességében milyen beteg történet tárult elém. Még mindig gombóc van a torkomban.

Kormocska>!
Mo Hayder: Tokió

Épelméjű szereplő nem igazán található a könyvben, ennek ellenére egy nagyon jól megírt történettel volt dolgom. A két szálon futó cselekmény kellően izgalmasra sikeredett, végig fenntartotta az érdeklődésem és a vége felé már nagyon érdekelt mi sül ki ebből az egészből. A végeredmény eléggé elborzasztó és megdöbbentő lett.

kedaiyun>!
Mo Hayder: Tokió

A könyvet a munkatársam adta kölcsön azzal a megjegyzéssel, hogy ez tetszeni fog nekem. Majd később kiderült, hogy egy éve már @Jenis is ajánlotta nekem ezt a könyvet, mert valamiért rám gondolt olvasás közben, hogy ez biztos tetszene. Mindketten jól tippeltek: a könyv nagyon tetszett! Elég gyorsan el is olvastam, mert egyszer csak berántott, és nem tudtam letenni, annyira izgalmas volt.
A fülszövegből nem sok minden derül ki. Arra asszociáltam, hogy egy ártatlan, tipikus egyetemista elkezd kutatni a szakdolgozatához… nos, egyáltalán nem erről volt szó. A sztoriban tetszett az, hogy E/1-ben mesélte el mind Grey, mind a professzor a történteket. És a két szál egyszer csak összefonódott, a végére már világossá vált, hogy miért volt ez az egész, mi köti össze őket.
Nagyon tetszettek a leírások, különösen a tokiói házé, olyan élő volt minden leírás, párbeszéd, és a karakterek is. Végig érdekelt, hogy vajon mi van velük, mi lehet Grey sötét titka? És Jasoné? Akiben számomra már az elejétől fogva volt valami furcsa. És hogy mi történt Nanjingban, az egyszerre volt borzalmas, és a professzor történetével kapcsolatban érdekes, ahogy bemutatta a feleségét és az életüket. Szinte ott volt előttem, ahogy a kis szobában beszélgetnek. De a klubbeli részek is nagyon izgalmasak voltak, és ott is tele volt érdekes figurákkal az egész. Például az Ápolónő spoiler Voltak elég gusztustalan részek is a könyvben. Greyt kedveltem, nem egy ártatlan főhős, de valami megragadott benne. Olyan érdekes.
Egyszóval köszi az ajánlásokat, tényleg eltaláltátok, hogy ez nekem tetszeni fog!

spoiler

sasviki95 P>!
Mo Hayder: Tokió

Az első dolog, ami a könyv becsukása után az eszembe jut, az az, hogy beteg.
Elképesztő, hogyan van végigvezetve a történet, milyen részletességgel tár fel elénk az író egy olyan múltbeli eseményt, amiről nem feltétlenül hallanak az emberek. Részben ismeretterjesztőnek is mondhatnám, regénybe bújtatva, de természetesen fikciós elemek is vannak a könyvben.
A történet 2 szálon fut. Elsőre talán nem világos, hogy miért ezt a két vonalat választotta az írónő, és miért ilyen formában spoiler, de ahogy szép lassan közeledünk a végkifejlethez, megértjük, hogy miért is volt szükség rájuk. spoiler
Hogy miért az volt az első gondolatom, hogy ez a könyv beteg? Azért, amilyen problémákat és szituációkat, történeteket tárt elénk az írónő. Mivel a könyv egy egyébként létező múltbeli eseményt dolgoz fel, így nem azok a részek kavartak fel, amik a tényeket közölték, hanem azok a részek, amik az írónő keze által születtek meg, vagyis a fikciós részektől.
Sokat gondolkoztam, hogy hány csillagot is adjak a könyvnek. Szívem szerint a csavarok és a részletesség miatt megadnám az 5 csillagot, viszont ha azt is figyelembe vesszük, hogy az utolsó 20 oldalnál éreztem, hogy kavarog a gyomrom, és néha csak azért nem olvastam, mert már túl sötét volt hozzá, akkor személyes okokból levonok egy csillagot. Plusz azért, mert ugyan meg tudom tippelni, hogy mi történt, mikor az író csak utalgatott néhány történésre, mégis kíváncsi vagyok, hogy eltaláltam-e ezeket, vagy teljesen sötétben tapogatózok.

_Katie_ P>!
Mo Hayder: Tokió

Ez egy két szálon futó történet, ahol igazándiból senki sem százas…..de komolyan….itt valamilyen szinten mindenkinek elmentek otthonról.
Ráadásul mindenkinek legalábbis a két főszereplőnek vannak titkai, amiket a lehető legtovább titkolnak. Aztán amikor végre kiderülnek, akkor lendül be a történet igazán és lesz igazán izgalmas.
Annyira mondjuk nem véres meg kegyetlen, mint amit vártam, de azért a spoiler

Miyako71 P>!
Mo Hayder: Tokió

A fülszöveg nem igazán tudja érzékeltetni, miről szól ez a könyv. A történet sokkal sokkolóbb, mint amit a leírás alapján vártam. A két szálon futó cselemény mindegyikének megvan a maga szörnyűsége, és az adott rész főszereplőjének saját személyes tragédiája, amik aztán a történet végén összeérnek.
Az egy dolog, hogy mennyi kegyetlenség és beteges emberi hajlam jelenik meg a könyvben, és emiatt nem tetszett a történet; nem ezért vontam le a másfél csillagot. Az író megpróbál nagyon sok mindent sejtetni, múltbeli eseményekre célozgat, amiknek egy részével kapcsolatban aztán kapunk plusz információt, a felmerülő kérdések egy része megválaszolásra kerül, viszont egy csomó minden meg nem. A két főszereplővel kapcsolatban úgy gondolom, teljesen kitisztul a kép a végére, de 3 jelentős szereplő esetében nekem hiányérzetem maradt, a karakterek jellemleírása és motivációik bemutatása nem sikerült kerekre. Emellett a párbeszédek (Grey – professzor, Grey – Strawberry) sokszor zavarosak. A történet önmagában is ad elég gondolkodnivalót, felesleges ennyire megkavarni még ezzel is az olvasót.
Ugyanakkor kétségtelen erőssége a könyvnek a gondolatébresztő problémafelvetése, mindkét főszereplő vonatkozásában; valamint az, ahogyan a két szálat összekapcsolja.

Millázs>!
Mo Hayder: Tokió

Hátborzongató és letehetetlen.
Nincs szó arra, ami a valóságban is megtörténhetett 1937-ben. Az író a két idősávot remekül szövi, keresztezi és szembeállítja, ütközteti. Olykor az volt az érzésem, hogy nagyon beteg dolgokat olvasok (itt Jasonre gondolok), de nem hagyott nyugodni a könyv. Tudni akartam, mi a vége. Szörnyű…

Kyra>!
Mo Hayder: Tokió

Végtelenül megrázó! Viszont nem bántam meg hogy elolvastam, szeretem az elgondolkodtató könyveket (ez többszörösen is érvényes rá)! :)

Borsmacska>!
Mo Hayder: Tokió

Sokáig nem akartam elolvasni, mert valahogy az ajánló nem fogott annyira, de végülis elkezdtem, és sosem bántam meg. Az írónő a párhuzamos cselekménnyel jól bemutatja, hogy a japánokban ott lappang valami olyasmi, amit mi itt, nyugaton nem fogunk sosem megérteni….
Egyébként ha negatívumot kell megemlíteni, akkor pont az egyik előnyt, ezt a párhuzamos cselekményt venném elő: néha iszonyú zavaró, ahogy belemerülünk a tokiói szálba, majd hirtelen egy váltással két fejezeten át Nankingról mesél. Bár lehet, hogy ez csak az én szememet szúrta.

Gabika_4_29>!
Mo Hayder: Tokió

Az eleje nekem kissé nehezen indult, lassan haladtam vele. Aztán szép lassan kezdett érdekessé válni. A szereplők, hogy is mondjam, nem teljesen százasok. A két szálon futó történet remekül van felépítve. Ez a könyv egyben volt megrázó, hátborzongató és elgondolkodtató. Szerintem fogok még olvasni a szerzőtől.


Népszerű idézetek

_Katie_ P>!

Érdekes, hogy egyesek hogy el tudnak ültetni egy-egy gondolatot az ember fejében.

Millázs>!

Talán az ember sosem veszi észre azokat, akik gondoskodnak róla, amíg hirtelen el nem tűnnek az életéből.

303. oldal

_Katie_ P>!

Micsoda mértéktelen hatalommal bírnak anyáink felettünk!

_Katie_ P>!

(…) az ember sosem szokik hozzá, hogy megbámulják.

_Katie_ P>!

(…) a földön minden ember számára létezik egy másik, aki tökéletesen megérti.

_Katie_ P>!

(…) a tudatlanság és a gonoszság nem ugyanaz.

_Katie_ P>!

(…) egyetlen szülônek sem lenne szabad részt vennie saját gyereke temetésén.

_Katie_ P>!

Ne feledd: A társadalomban vannak alapvetô szabályok, melyeket tiszteletben kell tartanod.

Millázs>!

Igenis látható a jövő. A jövő egy nyitott ablak. – Kezét finoman a spalettára tette. – Akárcsak ez. Könnyű előre látni, mert a jövőnk a múltunk. Az életben minden körforgás, és én pontosan látom, mi fog történni.

- mondta Sucsin - 92. oldal

Static>!

Azt mondta, hogy a földön minden ember számára létezik egy másik, aki tökéletesen megérti. Olyan ez, mint egy hatalmas metafizikai kirakós játék két darabjának lenni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Oliver Moor: Acélba zárt múlt
T. O. Teas: Ojabun
Jeffery Deaver: Vadak birodalma
Jo Nesbø: Vér a havon
Darren Shan: Árnyak asszonya
Robert Ludlum: A Fantom
Umberto Eco: Mutatványszám
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Kondor Vilmos: Budapest noir
Don Winslow: Drogháború