Karc 12 csillagozás

Mizsur Dániel: Karc

„Örvény. ​Befelé lejtő, homályos körmondatok kapkodnak a lábad felé. Erősödnek, majd megragadnak, és már visznek is, ahova csak akarnak. Mizsur Dániel első kötete mint egy jó birtokbor: a legjobb alapanyagokból áll össze, nem ez a zászlóvivő, viszont cselesen itatja magát. Még egy kortyot, na még egy kortyot. Aztán valahogy átveszi az irányítást, és működni kezd, befelé hajt, lefelé húz, egy sötét nyelvi világba, ahol sem éles kiszögellés, se karakteres tereptárgyak. Csak a belső parancs, hogy hagyni kell. Amikor leérsz, és körülnézel, bámulatosan jól működő szerkezetet látsz odalent. Megjelenik egy egyszerű fénysáv, vízi cirkusz kezdődik, színes, mozog, él. Fölfele nézel: a szárazföld és annak városa egyszerre ígéret és kétségtelen jövő – keményen meg kell dolgozni érte. A szemünk előtt lassan felépülő hős célba vesz egy új világot. Indulás előtt, az első lépések alatt leírja a helyzetét. Ez a leírás maga a verseskötet, aminek felénél a szenvtelen állapotrögzítést legyőzi a… (tovább)

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017
46 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637043987

Most olvassa 1


Kiemelt értékelések

>!
lzoltán P
Mizsur Dániel: Karc

mintha ál-álomport hullatna szemeimbe amelytől mélyen elalszom hogy átvezessen egy másik világ falán ásító repedésen ahol egyre csak az ébredést várom.

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017
46 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637043987
>!
danaida P
Mizsur Dániel: Karc

konkrétan kb. egy óra múlva sem fogok tudni már semmit felidézni belőle..

>!
Babramorgó P
Mizsur Dániel: Karc

Ritkán történik meg velem, hogy egy verseskötetben már a legelső alkotás meghatároz számomra egy nézőpontot, amelytől nem tudok elvonatkoztatni, nem tudom megkerülni – ez a kötet, benne az első verssel, ilyen volt (Az elcserélt város esélyei). Azonnal Italo Calvino Láthatatlan városok című remeke ugrott be az elcserélt városról, s a többi alkotást már úgy olvastam, mint ebből az ismeretlen-ismerős elcserélt városvól érkező palackpostákat. Füstjelek egy párhuzamos városból, ha úgy tetszik, finoman megmunkált, érzékeny, tűnékeny füstjelek, olvasásuk során végig bennem volt a „de ez én is lehetnék” érzés, néha az „ilyen is voltam – vagyok” bizonyossága. A másik város egy tükörben látható, e versek által bejárható, a költő biztos kézzel vezet végig bennünket utcáin, s ha arcába nézünk, magunkat látjuk… Nekem nagy élmény volt ez a kötet, talán az értékelés személyesebb, bensőségesebb hangvétele megbocsátható emiatt.

>!
theodora
Mizsur Dániel: Karc

Mizsur Dánielről még nem hallottam, de megfogott az a néhány sor, amit a kötetbe belelapozva láttam. A hazafelé tartó buszozás alatt el is olvastam és kellemesen elringatott.
A versei azért fogtak meg, mert szinte teljesen személytelennek éreztem, ezért remekül magára húzhatja az olvasó. A stílusa tetszett, a szép képalkotásai, amiből szerencsére hiányzott az erőszak, vagy a vulgaritás, ami több kortársnál megvan. Jól esett a lelkemnek ez a lágyabb líra.

>!
Ciccnyog ISMP
Mizsur Dániel: Karc

Abszolút pozitív csalódás. Azt érzem, hogy fél lábbal abban a bizonyos egyenszókincsű és -nyelvezetű brancsban áll, ahol a legtöbben két lábbal – saját maguk által – bebetonozva, de fél lábbal a saját útján. És ez utóbbitól lesz igazán kiemelkedő a kötet, a maga egyedi atmoszférájával, tiszta és visszafogott hangjával, ami egyben az egyetlen kis hibája is. Kicsit bátrabbnak kell lenni, kísérletezni, fejlődni még, és akkor nem csak kellemes, de hamar illanó benyomásokat hagy maga után, hanem – stílusosan – belénk karcolja a szövegeit.
Én látok rá esélyt.
És végre egy fiatal szerző, akinek a verseiben még indokolt káromkodás sincs, hát kérem szépen, így is lehet működőképes egy kötet!

>!
_selene_ IP
Mizsur Dániel: Karc

Nagyon szerethető költő. Mondhatni, szavaival azonnal a szívembe varázsolta magát. Hozzásimul a világomhoz, beleénekli magát. Érzékeny, finom lírai képeivel számomra maga a tökély. – Első versesköteteként egy igazi, sziporkázó remekmű ez a könyv. Legyen előtte az Út fényes és sikerrel teli – ezt kívánom.

"Erre a tisztaságra vágyom, érintetlen
tájakra, vastag hórétegekre,
amelybe nem süpped faág, kavics,
átláthatatlan járatokat vájva."

>!
Sasa IP
Mizsur Dániel: Karc

Sajnos konkrétan olyan, mint egy karcolás, meg se kottyan, szóra sem érdemes, gyorsan elmúlik, stb.

>!
LuPuS_007 P
Mizsur Dániel: Karc

Ez most így nem, már nem emlékszem mit olvastam az előző oldalon.


Népszerű idézetek

>!
bagie P

Egyre hangosabban mondhatod

Csontsoványra fogyasztod a várost. Elég lenne
a teher, amit nélküled is hordania kell, és
nélküled is állandó készenlétben. Visszahúzod
a kidobott hálót, hátha fennakad egy-két
vergődő emlék. Még csak tétova mozgás,
feszült figyelem. Még nem adhatsz neki nevet,
majd később, ha befejezted. Pedig csak arra várhat,
hogy tőled kapja nevét, hogy veled együtt mozogjon.
Csak te látod, hogyan veszti súlyát,
hogy szinte ugyanabban a pillanatban
vissza is szerezze azt. Lassan formálódik
a név, hangról hangra. És te bátran, egyre
hangosabban mondhatod. Egyetlen szó lesz a vége.

39. oldal

>!
lzoltán P

Hazafelé

Az utcán halad,
mindig elfelé, de úgy hiszi,
valamihez most közelebb lehet jutni.
Nyirkos leveleket verne fel a szél:
a nyár erőtlen búcsúja. Rozsdás
borostyánszőnyeg fekszik sápadt
betonfelszínre, mintha odaszögelték volna.
A barna szag is csak az
emlékeket csalja elő, ebből tudja,
nem először járhat itt.
Aztán lassan
eszébe jut a hazafelé vezető út is, a sárga
zörgésből pedig kihallani már néhány
keresett szót; miért nem emlékszem semmire,
majd tovább koptatja az évszakot, a reggeli köd
megül a felejtés árkaiban, hátha eszébe jut
egy térkép is, ami ezentúl mindig
otthon tartaná.

13. oldal

>!
lzoltán P

Mást vártál

Azt vártad, hogy a folyó majd
maga alá gyűri a várost,
hogy a szünetet tartó, tömör tér
vagy az itt megpihenő,
márvány alá rejtett föld,
amit azért taposol, hogy végre
valahol megszakadjon,
majd némi feloldozást kínál.

Nem gondoltad volna, hogy e békés
tömeg úgy ékelődik a város szorításába,
ahogyan egy test eltűnik a másik alatt:
levegőt vártál és rád nyitott tereket,
ahol végre egyedül állhatsz.

16. oldal

>!
_selene_ IP

Ezen az estén egyedül vagyok. Kövér hónapok érlelte,
állandó szükségállapot, mely ellen védekezni sem erőm,
sem lehetőségem a másvilági folyamként
zuhogó időben; hiszen a foszló ég alatt egyarcúnak tűnik
minden ember –
mindegyik egy-egy veszteglő csillag,
mely mozdulna, ha egyenarca nem kötelezné
állandó maradásra.

8. oldal, Folyam

>!
_selene_ IP

Egy áttűnés kísérlete

Mielőtt elindulok, már ismernem kell
mindazt, amit majd könnyűszerrel elhagyhatok;
tárgyak, viszonyok könnyű súlyát,
gátak, akadályok rám szabott rendszerét.

Eltalálni a megfelelő fénysáv arányait.
Megtörni egyenesük segédvonalait.
Még egyensúlyozni az utolsó nap
tompa szegélyén; megérezni az áttűnés
ismeretlen örömét.

Csak azt hallom, ami, mint gyenge ritmus,
kiesik az emlékezetemből.
A felidézés mellékterméke; mégis mi maradna
a lényeggé párolt emlék tömegéből?

10. oldal

>!
lzoltán P

A kiterített háló alatt,
a háló durva szöveteként,
veszélytelenre csiszoltam
durva vonalaim, minden mozdulat,
minden eltérítendő mondat
folyton változó alakját:
minden lehetséges kiszögellést,
amelyen fennakadhatna
egy mélyebb meder előre kiszámolt egyenese.

11. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Bori notesz
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
József Attila: József Attila összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: Altató
Weöres Sándor: Bóbita
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról
Romhányi József: Nagy szamárfül