Berserk ​3. (Berserk 3.) 94% 38 csillagozás

Konkrétan három hete olvastam el és őszintén megvallom: alig emlékszem valamire azon kívül, hogy egy kicsi betekintést kaptunk Guts múltjába – meg egy gusztustalan grófot. A tag borzalmas, Guts kellően kegyetlen, de maga a történet még mindig nem haladt semerre számomra. Nagyon, nagyon lassan építkezik, ami nem arra vesz rá egyébként, hogy azonnal kapjak a folytatás után (de ha épp benn van könyvtárban kihozom).
A fordítás egyébként igényes, meg a kiadás is, sőt, a grafikai megvalósítás a maga ’91-es megjelenésével (nővérem se született meg még…) zseniálisan kidolgozott és remek. Néhol kicsit túl sötétek már az oldalak, de a hangulatot itt nem lehet fényekkel és mesevilággal megalapozni.

Véget ér egy történet ív. Ahol komolyabb hatalomba nyerünk bepillantást, és láthatjuk az emberi jelentéktelenséget hozzájuk képest. Továbbá a szívem hasadt meg itt. Mind Gutsért, mind az aktuális szereplőkért.
A másik felében főszereplő születése, és további sorsa kerül terítékre. Nem hogy egy gyereknek, de még felnőttnek se ideális környezet, ahol él. És a szörnyűségeket mindig lehet fokozni.

Továbbra is kegyetlen, brutális és ha lehet, részről részre egyre jobban süllyed.
Viszont végre megismerhetjük a dolgok miértjét, Guts múltjába is bepillantást nyerhetünk, ami szintén nem egy tündérmese.

Mivel még nem olvastam az előző két kötetet, így az elején még nem voltam tisztában a történettel. De azért gyorsan sikerült belerázódnom. A történetnek nagyon erős mondanivalója van. Egy megtört, reményét vesztett ember szinte bármire képes, csak azért, hogy elfelejtse a vele történt borzalmakat. Ennek érdekében kész, akár még az ördöggel is alkut kötni. A könyv második fele Guts gyerekkorát mutatja be és így már értem miért olyan, amilyen Guts.

Az előző 2 regényben elkezdett történet befejezése, valamint egy új kezdete. Az emberek bármit megtennének, hogy a szívük fájdalmait eltüntessék. Még az sem érdekli őket, hogy milyen árat kell fizetniük érte. Viszont bármilyen szörnyeteg is válik belőlünk, legbelül egy csepp emberség még maradhat. A manga vége Guts születése és gyermekkora. Ilyen gyerekkorral nem csodálom, hogy olyan lett, amilyen. És még nincs vége a gyerek Guts történetnek. Irány a 4 kötet.

Guts a számomra ismert mangakarakterek közt az egyik legtragikusabb sorsú. Általában a nagy kardjával és hatalmas erejével kelti fel a figyelmet, de közben egy meggyötört ember, akinek végre láthatunk többet a múltjából.
Még mindig gyomorforgató, de a Berserk egy kötete sem cukormázas kis délutáni mese.

Végre kapunk ízelítőt Guts múltjából, megtudhatunk egy keveset a motivációjának eredetéről, és az utolsó fejezetben Kentaro elkezdi részletesebben is leírni a halott anya szülte gyermek életének történetét.
Kifejezetten tetszett a gondolat, hogy a kardforgatást éppen csak tanuló Guts egy felnőtt karddal gyakorol, amit alig bír el. Már az első fejezetben szöget ütött a fejemben, hogy vajon milyen nehéz lehet „hősünk” fegyvere, illetve hogy vajon lehetséges lenne-e egyáltalán felemelni egy ilyen fegyvert, nemhogy még forgatni. Sok animét és mangát láttam már, még több féle karddal, de ekkora talán egyik sem volt. Gyorsan szemet hunytam e felett felett, de Kentaro még rá is játszik és előáll egy történettel, ami elfogadhatóbbá, logikusabbá – és így számomra élvezhetőbbé is – teszi a manga lényegi elemét, magát a harcot.
Az első kötet értékelésénél írtam, hogy ez bizony „Ízig-vérig dark fantasy”. Ez a kijelentés azóta csak egyre indokoltabbá, meghatározóbbá vált, ahogy haladtam előre a történetben. Guts világában nincs senki, aki ne lenne valamilyen módon szörnyeteg – ha pedig valamilyen hihetetlen oknál fogva még nem is az, hát később majd lesz. Nem hajtanak senkit a hősies érzelmek, csupán a céljaik és vágyaik elérése motiválja az embereket – vagy éppen démonokat – miközben mindenki fél, ha nem egyenesen retteg valamitől. A sötét érzelem nem negatív, vagy gonosz dolog, hanem szükséges, sokszor egy karakter túlélésének a kulcsa, a kauzalitás szükségszerűen vezet el hozzá.